Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-16 / 258. szám

fOM novpmher 16. D t CMXC.T X R 0» SZXC A szabadelvű oárt V. kerületi választási Irodála Török-utca 7 alatt, Márki Laios kocsmahelyisége mellett van. Hivatalos órák: d. u. fél 2 órától 4-ig, este 5 órától 7-ig. Hz iroda vezetését Ottovay Károly volt szfves elvállalni Néhány év múlva elviselhetetlen terhek hárulnak a város közönségére az uccaburkolatok rendszeres javításának mellőzése miatt Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos fellebbezése a jövő évi költségvetés szegényes városrendezési előirányzata ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Megirta a Délmagyarország, hogy Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, a mérnöki hivatal vezetője fellebbezést akar benyújtani a város jövő évi költségvetése ellen, még pedig azért, mert a közgyűlés a mérnöki javaslat elvetésével olvan kevés összeget szavazott meg az uccaburkolatok karbantartására, amely a legszükségesebb javítási munkálatok költségeire sem elegendő. Berzenczey azóta benyújtotta fellebbezését, amelynek érdekes indokolásában többek között ezeket mondja: Szeged város belterületén levő összes burkolatok értéke a város 1933. évi zárszámadásában foglalt vagyonleltár szerint 11,411.647 pengő. A burkolatok területe kereken 668.000 négyzetméter. A burkolatok normális fenntartási köitsége az alacsonyan számolt fenntartási költségekkel mintegy 100.000 pengőt tenne ki abban az esetben, hogyha a burkolatok általánosan tűrhető állapotban volnának és csupán azok jókarbantartása volna a feladat. Sajnos azonban, meg kell állapítani, hogy a burkolatok igen nagy része erősen megrongált állapotban van a háború kitörése óta még egyetlen egy évben sem fordíttatott azoknak jókarban tartására olyan összeg, amely a követelményeknek megfelelt volna. Ennek következménye az, hogy a burkolatok, különösen az erősebb forgalmú utvonalakon, menthetetlenül tönkremennek s kijavításukra csak akkor kerül a sor. amikor már országos botránnyá fajul a burkolatok állapota. Ilyenkor azután sokszázezres költség keH a javításra. Ez történt a Vásárhelyi-sugárnttal 1929-ben, amikor 275.000 pengő költséggel kellett teljesen njra hurcoltatni, az aszfaltburkolatokkal 1932-ben, amikor 250.000 pengőért kellett a legjobban megrongált részeket kijavitani, a Petőfi-, Csongrádi-sugárútakkal s a Felső-Tiszaparti útvonallal 1933ban, amikor 366.000 pengő költséggel kellett azokat teljesen ujraburkoltatni és a kőuti hid feljáróival valamint a Mátyás-tér, Földmives. és Sárkány-necákkal a folyó évben, mely-eket szintén •eljesen újra kell burkoltatni mintegy 100.000 pengő költséggel. — A mérnöki hivatal — folytatta a fellebbezés — a költségvetés összeállítása alkalmával évrőlfvre megtette javaslatait a megfelelő költségvetési fedezet biztosítása érdekéhen, amely javaslatokban a rendes évi fenntartás mellett a tönkrement burkolatok átépítésére is tett javaslatot, hogy azok fokozatosan jókarba kerüljenek s ennek bekövetkezése után a jókarbantartás normális kerékvágásba kerülhessen. A javaslatok közül azonban csak a már előbb emiitett botrányos állapotok bekövetkezése után valósult meg egyikmásik, de minden alkalommal, mint a rendes költségvetésen kívüli munka. A folvó évi költségvetésbe burkolatjavitásokra javaslatba hozott mintegy 420.000 pengő esak igen kis részét jelenti a valódi szükségleteknek. — A mérnöki hivatal javaslatainak ideáig köve!ke7etesen történt mellőzése és ezzel a fenntartási munkák elhanyagolása nemcsak a régi burkolatok további romlását s azok kijavítási köüféjf'Tiek rohamos emelkedését vonja maga «tán, hanem , az újonnan készült burkolatok időelöfti tnnkremenését is. mintán azok rendszeres fenntartására sincs mód Ilyen körülmények közt a városnak rendkívüli nagy vagyonértékei mennek veszendőbe és pusztulnak el tisztán és kizárólag azért, mert nem történik gondoskodás az idejében és megfelelő módon való fenntartásról. — A burkolatok kezelésének ez a rendszere tovább nem tartható fenn, itt a végső határideje annak, hogy ezen a téren változás történjen, mert különben néhány év múlva olyan terhek hárulnak a város közönségére, melyeket elviselni aligha lesz képes és kénytelen lesz tétlenül nézni, hogy burkolatai menthetetlenül elpusztulnak. Elsősorban gondoskodni kell tehát arról, hogy évente megfelelő összeg vétessék fel a költségvetésbe a meglevő és használható állapotban levő burkolatok rendszeres fenntartására, másodsorban pedig gondoskodni kell arról, hogy a már is rossz állapotban levő, valamint a táblázat igazolása szerint jelentékeny mennyiségű alaesonyrendfi burkolatok a szükséges helyeken (főforgalmi és erősen igénybevett utak) fokozatosan a forgalomnak megfelelő burkolatokkal cseréltcssenék ki. — Nem szorul bővehb bizonyításra — mondja tovább a fellebbezés —, hogy 668.000 négyzetméter burkolat fenntartására 20.000 pengő nevetségesen kis összeg, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezen öszszeg sem fordithatö teljes egészéhen a jelzett célra, hanem nyílt árkok fenntartása és tisztítása is végzendő annak terhére. Az is kétségtelen, hogy a fentebb jelzett 100 000 pengő fenntartási költség a város közönségének lényeges tehertöbbletet jelent, ha az pótadóhói lesz fedezendő és még több terhet fog jelenteni a burkolatok jókarba helyezése az évek bizonyos során át. Ez a nagy és aránytalan megterhelés azonban igazságosabbá és arányosabbá tehető azzal a nemcsak külföldön, de a legtöbb magyar városban is már ismeretes intézménnyel, ami „közmüjáruléV elnevezés alatt közismert és melynek lényege az, hogy a közmüvek által érintett és azok előnyeit élvezft lakosság bizonyos igazságos százalékarányban viseli a közmüvek létesítésének és fenntartásának költségeit. — Talán különösnek és szokatlannak tetszik, hogy a törvényhatósági közgyűlés költségmegállapitó határozatát én, a város egyik tisztviselője, támadom meg jogorvoslattal, de talán érthetővé válik ezen eljárásom, ha rámutatok arra, hogy a burkolatok fenntartása iránti javaslataim sem a költségvetést előkészítő fórumokon, sem a közgyűlés előtt nem találtak elfogadásra, hanem közgyűlési felszólalásom az egészségtelen helyzet orvoslási módjainak keresése helyett olyan megjegyzésekkel találkozott, hogy obstruálok és lehetetlenül magas számok emlegetésével eleve megakasztom a megoldást. Ezekkel szemben minduntalan olyan megnyilvánulásokkal kell találkoznom, melyek a városi mérnöki hivatalt okolják a burkolatok elhanyagolt állapotáért. F.zek után talán érthető lesz, hogy nt a helyzetet és. a várost fenyegető helyrehozhatatlan és nagymérvű károsodás veszélyét felelőssége érzetében a kormányhatósáxt előtt is feltárom és amikor az orvoslás lehet3 séges módjára Is rámutatok, kérem olyan Intézkedések megtételét, amelyek a város közönségének lehetővé teszik a burkolások kérdésében az észszerű ós reális gazdálkodás rendszeresítését. A volt vőlegény 400 pengős kölcsöne A tábia /elmente/ie a csalásért elitéit 1iatatembert (A Délmagyarország munkatársától.) Egy fia-«, tal leány, egyik belvárosi üzlet pénztárosnője nemrégen caalás miatt feljelentést tett Kovács István tisztviselő ellen. A feljelentés szerint a leány jegyese volt a fiatalembernek, aki házassági Ígérettel közel 400 pengőt csalt ki tőle. A' leány szerint, amikor volt vőlegénye a pénzt megkapta, a jegyességet felbontotta és a házasságról tudni sem akart többé. A C9alási bűnügyet májusban tárgyalta a szegedi törvényszék. Kovács István, akit időközben malomellenőrnek nevezte ki, azzal védekezett, hogy a pénzt ugyan megkapta, de csak kölcsön és azt már nagyobbrészt vissza is fizette. A pénz tanulmányai befejezéséhez, az érettségi megszerzéséhez kellett. Kijelentette, hogy a pénzt nem kérte, azt a leány önként ajánlotta fel. Tagadta, hogy a leány menyasszonya lett volna, nem igért neki házasságot, csupán rokonszenvesnek találta és udvarolt neki. A törvényszék nem fogadta el a fiatalember védekezését, csalás vétségében mondotta ki bűnösnek és 4 hónapi fogházra Ítélte. Kovács István képviseletében dr. Dettre János a bűnösség megállapítása miatt fellebbezést jelentett be a törvényszéki itélet ellen, az ügyet tegnap tárgyalta a szegedi ítélőtábla Iiubay-tanácsa. A tábla már a mult hónapban tartott ar. ügyben tárgyalást és akkor bizonyítást rendelt el több körülményre nézve. A tegnapi tárgyaláson, a fiatalember és a sértett leány kihallgatása ntán, a tábla megváltoztatta a törvényszék ítéletét és felmentette Kovács Istvánt a csalás vétsége alól, miután a csalásra irányuló szándékot nem látta bizonyítottnak. A volt vőlegény fel-, mentése fogerős. A befárónő és a gazdasszony (A Débnagyarország munkatársától.) Szeptember 14-én véres verekedés játszódott íe az Alsóvárosi feketeföldeken két nő között. Kószó Ferencné, szegedi gazdálkodó feleségének eltűnt lakásából egy 100 pengőse. A pénz eltűnésével bejárónőjét, Kovács Erzsébetet gyanúsította. Elüzent érte és amikor Kovács Erzsébet megérkezett, felelősségre vonta. A bejárónő tiltakozott a gyansitás ellen, majd nekiesett gazdasszonyának. és többször megütötte. Kószóné a kezében lévő konyhakést kél lépés távolságról beledobta a bejárónő fejébe. Kovács Erzsébetet mentők vitték el a kórházba, rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. Gyógyulása 8 napon tul tartott. Az ügyészség súlyos testisertés vétsége miatt emelt vádat Kószóné ellen, akit csütörtökön vont felelősségre a szegedi járásbíróságon dr. Rúd iy László járásbiró. Kószóné beismerte, hogy a kést beledobta Kovács Erzsébetbe, azzal védekezett, hogy a bejárónő támadását akarta elhárítani. A bíróság az envhitő körülmények figyoleir-hsvé telével 15 napi fogházra iLéll.c Kószó Ferencnét.