Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-04 / 248. szám

DC Í; MAGYARORSZÁG TO54 november 4. bAbfV'SZal vetekszik a 7000 ka'oriás koVszosodÓ PéCSÍ tO^S brikett. KOrOSZ 5Z©nl©5 KOKSIZ »> Kapható pecsl hoszttiteienen Zrinui o.4 6. Teleion 28-02. telken délelőtt érkezik Budapestre. Ezután ¿teve­hívják a külügyi bizottságot. Az olasz kormány Jelentése Rómából jelentik: Gömbös miniszterelnök ró­mai látogatáséról az olasz kormány a kővetkező hivatalos jelentést adta ki: »Gömbös Gyula, Magyaronwig miniszterelnöke • legközelebbi jövőben Rómába érkezik, ahol politikai megbeszéléseket fog folytatni az olasz koi mányelnökkel az általános külpolitika kérdé­seiről, különösképen azokról, amelyek Magyar­országot és Olaszországot közvetlenül érintik. Ez a látogatás kapcsolatban ¿11 a magyar miniszter­elnök mult márciusi római útjával, amely al­kalommal aláírták az ismert római jegyzőköny­veket ás swrvesen beleilleszkedik a két ország baráti kapcsolatainak keretébe.« Schuschnlgg nyilatkozata Bécs, november 3. Schuschnigg osz­trák kancellár a következő nyilatkozatot tet­te: — Gömbös miniszterelnök ur római útjá­val kapcsolatban Bécsbe is ellátogat. Termé­szetes. hogy a magyar miniszterelnök rövid ittlétét felfogjuk használni, hogy általános kérdésekről, különösképen Ausztria és Ma­gyarországot érdeklő ügyekről eszmecserét folytassunk. Az olasz-osztrák-magyar együtt­működés nem valamilyen blokk kialakulásá­ra irányul, hanem komoly kísérlet arra, hogy Európa gazdasági életébe az együttműködés és a szükséges felépítés uj irányait vigyük be. A magyar miniszterelnök látogatásának külö­nös szint ad az, hogy Gömbös Gyula két nagy kancellárunknak, Seipel dr-nak és Dofl­f u s s dr. sír jánál is megjelenik. Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elsőrendű minőségű cipőket meglepő olcsó ^^L^y^!?!?.- NŐÍ 5'50-tŐI, férfi 8"50-ÍÖI. Zsurkó János. Kossuth Latos sua&rul 6. szám. Telefon 17 72­A fronda hormánu lilább büntető inttifcedfóel a morselllel királggqlikosság miatt relina$esz(eflek kei tisztviselői Páris, november S. A szombati miniszterta­nácson a belügyminiszter ismertette annak a vizsgálatnak, az eredményeit, amelyet a mar­seillei merénylettel kapcsolatos szo lgálati mu­lasztások tárgyában rendelt el. é Ora, OmSSSSr- for­dulton bizalommal TATH órAshoz, Kölcsey n. 7. — Óra-, lUflII ékszerfavll&sok olcsón, gyor­l, ponl«Mn! Töri arany, ezUsl. régi pénz, zá­lofltegybevfclM». EladAs kényelmes részletfizetésre oMHeg nélkül, tisztviselők, nyugdíjasok részére. A jelentés alapján a Kormány megerősítette Bouchos du Rohne személyi elől járó el­len már előbb meghozott intézkedéseket és a következő két ujabb büntető intézkedést hagy­ta jóvá: 1. Berthont, a közbiztonsági hivatal volt vezetőjét, akit a biztonsági hivatal szolgála­tonkivüli helyettes főnökévé neveztek ki, most rendelkezési állományba helyezték, 2. Sisteront, a közbiztonsági hivatal fő­ellenőrét állásából ideiglenesen felfüggesztik és fegyelmi bíróság elé fogják állítani. II kormányzódé felhívása a téli segélyakcióra Budapest, november 3. Horthy Miklósné ismét felhívással fordul a magyar társadalomhoz a téli segélyakció ügyében. A kormányzóné felhívása a következő: — A közelgő télviz beköszöntése előtt ismét kérő szóval fordulok a magyar társadalomhoz. Segítenünk kell szükséget szenvedő testvérein­ken, amennyire csak módunk és tehetségűnk enge­di. Tudom, hogy a magyar társadalom nemes szive, amely már több mint 2 esztendő óta évről­évre oly megírató buzgósággal ajánlotta fel és hozta el áldozatkészségét segélyakcióm során, bi­zonyára meghallja hivó szómat, kérő üzenetemet. — Segélyakcióm során, miként a múltban is, pénzadományokat, továbbá ruhanemüeket, lábbe­lit és élelmiszeradományokat gyűjtünk. Pénzado­mányok beküldhetők csekklapon a 19. számú posta takarékpénztári, csekkszámlára. Caekklap bár­mely postahivatalban, vagy dohánytőzsdében vá­sárolható, postautalványon » Főméltóságu Horthy Miklósné segélyakciója, Budapest, Királyi vár« cimen, valamint nyugta ellenében 9—2 óráig személyesen történő befizetéssel a királyi palotá­ban a szárnysegédi hivatalban. — A természetben való adományok kisebb tételekben a várpalotába, vagontételekben előze­tes írásbeli vagy telefonértesítésre megadandó cimre küldendők. Szenzáció ! magas árai fizetek elavult villanvcsillárjaiftrt, ha nálam cseréli be ujjá.. u 1 Rosncr József munkákat a Magyar Mérnök és Epllészegylel szerelési szabványén készítem. Rádlök 6-12-18 havi részletre. Tisza Lajos körút 39. Tel. 14 68 ÍCárpiíosmunhuiU i A legjobb, legszebb, klíilhnffor kárpitosnál egolosóbb árban rlUlUUllCl készülnek. Kölosey-u. 3. (Roya1 srátló mellett.» Haifestés P 3-101 Killör.böxö gyártmányú ártal­matlan frajiestékek árusítása Feketesas ucca 17. Köd lepte be a Nagyszamost Irta Török Sándor Márr a villanylámpákat régen eloltogattál éjrél jóval elmúlt — s csak egy-egy gázláng égett imitt:'mott a poros gömbakácok között, nem Is annyira a világosság okából csak éppen, hogy a szúnyogoknak, muslincáknak s más éjszakai bo­garaknak legyen mivel szórakozni, meg, hogy a részegember hadd gyanítsa legalább, hotry mibe fogódzkodik. A hosszú Kálvária-uccán ketten vol­tunk, a virslis, aki mersze a kaszárnyán túlról jött, hátán a nagy mészáros kosárral, kezében » főzőmnsinériájával, meg magam, a város felöl ballagván, hogy na. ha már eddig éjszaka volt, hát hadd szellőzködök még egy cseppet. Körül­belül egyszerre értünk a virslissel a Makkhetes elé — ajtaja már zárva, ablakán is lehúzva a roletta, de a hasadékokon világosság szűrődött ki s pogány veszekedés — azzal egyszerre nyilik is az ajtó és háttal kifelé, inkább nem akarva, mint igen. egy vékony, nyeszlett kis cigánygyerek pöndörödik kl. Hajították szegényt A virslis ember megállott s roppant nyugalom­mal azt mondta: — Kidobtak. Lajoskáiní A cigány megfordult — kicsit bizonytalanul, keresgélt is közben az aszfalton ugy négykézláb — s félig felém, félig a vlrslisnek mondta: — Kidobtak lelkem, az a hétágú nyavalya nyil­laljon beléjük, pedig url becsületszavamra mon­dom, nekem volt igazam. — Teljesen kiegyenese­dett s ugy ingott mint a nád a szélben, mereven és egyik ujját a levegőbe bökve, nyomatékkal mondta — Százszázalékos, egen! — s románul utánavetette a virslis felé — sa fie al dracului — legyen az ördögé. Ejnye — ámbár nem okvetlenül szükséges min­den emberrel megállani —, de már csak megvalla­tom: honnan beszél románul? A fiu — olyan hu­szonkét-huszonhárooi éves forma — közben ugy oda féloldalazott a vinslishez s alkudoztak, hi­telbe akart egy félpárat. Adott neki, de szidta, mint a bokrot. Odamegyek, kérek én is egyet, esze­getjük s diskurálunk Kicsit bizalmatlanul foga­dott, de csakhamar felmelegedett, románul nem akart válaszolni, á. — azt mondja — magyar em­ber fl, Horváth Lajos ctgánymuzsikus itt is szü­letett, Csikban. ez a virslis meg temesvárkörnyé­ki s románul szokták néha szidni egymást — amint rendre kiderül — hát én hovávaíó vagyok s ki fia borja? Mondom neki. Na megörült a ci­gány sz* majdnem egyfalusiak volnánk lelkem, na így amúgy, mire észrevettük magunkat, a virs­lis már régen elment s ketten karonfogva indul­tunk lefelé a Kálvárián. Mire kétszer végigjár­tuk, már tegeződtünk erősen, a cigányból a haj­nali szél kezdte kifújni a részegségeit, csak va­lami nagy közlékenység maradt belőle s mesélt, mesélt, már elmentünk a főtérig ts s megint visz­sza s kt a Tiszapart felé — már a gázlángokat is eloltották, már derengett javában a hajnal s még mindig beszélt Már elmondta gyerekkorát és elmondta dicső­séges ifjúságát, amikor is főként a kolozsvári Európa kávéházban muzsikált az apja bandájában s rátért fáidalmas bukására, amely azzal kezdő­dött. hogy besorozták katonának. r»° nem álltam lelkem, tudod lelkem, nem Áll­hattam a buarisokat művészember létemre, tudod lelkem. Magyar cigány vagyok és édes komám, aztán elvittek valahová Besszarábiába, az Úr­isten háta megé, á való a fenének! Megszöktem. Kétszer is megszöktem, megint elfogtak, a dof­tánai sóbányákba vittek, onnan is megszöktem —t ez kicsit gyanús, mert onnan nem igen lehet meg­szökni, legfeljebb a madárnak, de szépen, színe­sen mesélte Horváth Lajos a históriáját s nem zavartam, elvégre nem muszáj mindennek éppen igaznak is lenni, nem zavartam még akkor sem, mikor ékesen és drámai erővel előadta, hogy ho­gyan fogták el harmadszor is, mégpedig, na mit gondolok hol? — hát éppen a francia-török hatá­ron, pontosan ott s hogy hogyan került lógásba megint s hogyan kötött ki itt az alföldi városban s most se té, se tova. Egyre lendületesebb és egyre költőibb lett Hor­váth Lajos, ahogy kékülni kezdett a reggel most jövök-megyek lelkem, mint a zsidóba a fájdalom — mondta, — egyik kocsmából ki, a másikba be — se betevő falatom, se ingem, se gallérom, se semmim. — Ejnye — mondtam neki, oktatva — hát nem tudsz valahol elhelyezkedni bandában? — Nem lelkem, te azt nem érted. Nincs ruhám, nincs fellépésem, igaz? Uribanda nem vesz be. Malacbandába meg nem megyek lelkem, inkább itt veszek éhen, — s megdöngette sarkával az aszfaltot, — pocsékbandába nem mehet Horváth Lajos, tudd meg ezstet! — Jó-jó — mondom —, dehát nézd Lajoskám, minek kocsmázol, minek iszol? Valamicskéd csak kerülközik néha. hát akkor ne vidd a kocsmába, vewvél egy rendes inget, meg mi Roppant fölénnyel tette a vállamra piszkos, hosszú ujjait Horváth Lajos, művészember. — Náovon zseld vagy, édes lelkem, ide figyelj.

Next

/
Thumbnails
Contents