Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-14 / 256. szám

DÉLMAGYARORSZAG SUOED, 9aerkets«M«0 Somogyi ucca 2Z.,k.em, Telefon: Z3-53.. KI«d6hlVBtol k»ln»nk«nyvt&r «• Jegyiroda : Aradi ucca S- Teleion : 13-00. - Nyomda : L«w Llpdt neon 1». Telefon i ÍS'OO. Taylratl I rvHrlm • nélitii<nTiifor»»A<i Swwrt Szerda, 1954 nov. 14. Ara Vt fillér X. évfolyam, 256. «2. ELŐFIZETÉS: Hnvnnla helyben 3.20 Vidéken e* Bndapetlen 3.00, hllltHldlln 0.40 pengd* * Egye« szám Ara t»éflt?la>» nap 12, vn«Ar- 6s Ünnepnap 20 f 111. H'r­del««ek lelvéíele ínrtln szerint. Mrole­ImI'Í hMtrt klv*»r!Ave< nonnnti 1 Élet és törvény Az állam törvényeivel szemben egy köte­lességünk lehet csak: az engedelmeskedés. Engedelmeskednünk kell az adótörvények­nek is, bár sokszor ugy érezzük, hogy nem a törvény, hanem az adóbehajtással megbízot­tak számára követelnek tőlünk engedelmes­séget. Beszélünk adómorálról, beszélünk a közteherviselés rendszeréről, beszélünk szo­ciális gondoskodásról s a nagykállói gazda megöli négy gyermekét, mert az adóvégre­hajtó elvitte a lefoglalt tehenet. Jöhet a tudomány és mondhatja azt, hogy őrült ember hajtotta végre ezt a vérengzően őrült cselekedet, a megbomlott agy gyilkolt s ártatlan gyerekek vérével fizetett az elhaj­tott tehénért. Ki tudja számbavenni, mennyi gondnak könnycseppje vájta ki, bomlasztotta szét az apai szeretetet gyilkos indulattá, mennyi szenvedés kellett ahhoz, hogy a meg­bomlott agy a gyerekek életét rabolja el, mennyi szenvedés rothaszthatta el az apa ra­gaszkodó gondoskodását a gyilkos könyörte­len elvetemültségévé. Ki tudja végigkísérni minden felvonását az elrontott élet sorstragé­diájának, a fiatalság kudarcaitól a férfikor összeroppanásáig. Mennyi szenvedés, meny­nyi kin, mennyi gyötrődés trágyázhatta a lel­ket, amig a gyilkos elhatározás felburiánzott benne Ne bántsuk az ügyvédet, akinek követelése fejében hajtották el a szegény ember tehenét, — a hitelező átadja a „végrehajtó kiadmányt", a hitelező személytelenül megindítja az el­járást s nem is tudja, mikor, ki ellen, mit ir össze, mit foglal le a végrehajtó. Ne okoljuk a törvényhozót sem, elvégre minden egyes esetre nem hozhatnak külön törvényt, a sza­bályt megszövegezik, a parancsot írásba fog­lalják, de a törvényhozó a tisztviselő leikét mindig ioggril gondolja oda a törvény szöve­ge mellé. A tcivényhozó a végrehajtó hata­lom belátására, méltánylására, a tisztviselő szivére is gondol, amikor kiadja parancsát s megszövegezi rendelkezéseit. És mindezen felül — vannak még ötven-hatvan évvel ez­előtt hozott törvények is életben. Ki meri azt állítani, hogy a hatvan évvel ezelőtt hozott törvény, a hatvan év előtti gazdasági viszo­nyok, kereseti lehetőségek, életkörülmények, a hatvan év előtti életfelfogás tanácsai szám­bevételénél készült szabályozás a mai viszo­nyokra, a mai életkörülményekre minden változtatás nélkül alkalmazható? A törvény szövegének csak egy értelme van, az, ami* a törvényhozó ki akart vele fejezni, a törvényt egyformán kell alkalmazni a hét szük eszten­dőben s a hét bő esztendő idején, de ki hi­szi azt, hogy a szük évek idején hozott tör­vények alkalmazhatók a bőség idejében is s a bőség idején helyesnek és szükségesnek bi­zonyult szabályok a hét szük esztendő idejé­ben is helyesen és bölcsen irányítják az élet­viszonyokat. Az állam nem ültethet jó bírót minden községházára. A törvény végrehajtása még mindig kevesebb sérelmet okoz, mint ha a tisztviselők diskrecionárius jogkörébe ytalják a törvény alkalmazását. Mély emberi szána­kozéssal nézzük az apát, akit megbomlott lel­kének elkeseredése gyerekei gyilkosává tett, de ha ez a sors megráz is bennünket s a ször­nyű látvány megkínozza is lelkünket, nem tu­dunk átkozódva bűnbakot keresni és nem tu­dunk izgatni a törvénv ellen. A végrehajtási törvényünk több, mint ö t­venéves s ha igyekeztek is javítgatni raj­ta, a törvény maga még annak a jogrendszer­nek alkotása, amelyik az adósok elpusztulá­sának árán is biztosítani igyekezett a követe­lés behajtását. A gazdavédelmi rendeletek már köteteket tesznek ki, van már könyv­adósság, könyvkövetelés és könyvjáradék, a könyvektől már szinte nem lehet látni a könyveket, de az ötven év előtti vég­rehajtási törvényünk versenyre kény­szeríti a hitelezőket az adósok ellen, aki hamarább ér a célhoz, az adóshoz a végre­hajtóval, annak követelése biztosítva van. .Ez a rendszer nem szolgálja immár sem az adósoknak, sem a hitelezőknek érdekét, mert egyetlen türelmetlen hitelező perlésre és vég­rehajtások foganatosítására kényszeríti a töb­bit is s egyetlen türelmetlen hitelező fel tudja borítani s meg tudja semmisíteni annak az adósnak exisztenciáját, aki, ha élni és dol­gozni hagyják, valamennyi hitelezőjének kö­vetelését ki tudja egyenlíteni. A tisztelet kijár a törvénynek, szánakozá­sunk megilletheti a legyilkolt gyerekeket s a gyilkos apát, de ennek a véres esetnek tanul­ságait hasznossá kell tenni mindannyiunk számára, akiket az élet harca megtámad ide­geinkben és ellenálló erőnkben. Közelebb kell hozni egymáshoz az életet és a törvényt «• vigyáznunk kell arra, hogy ártatlan embere k ne merülhessenek el az élet s a törvény kö­zötti szakadékban. A jogszabályok inflációja korában talán időszerűtlen uj szabályokat sürgetni, de mi nem uj szabályokat sürge­tünk, hanem helyes, bölcs, az életet könnyeb­bé tevő, a m a i idők szükségleteihez s a szükségletek kielégitésének m a i módjához méretezett és alkalmazott szabályokat. Pa­pirtörvények helyett az élet törvényeit! A gazdasági cselédek Javaslatával megkezdődölt a parlament érdemleges vitája 4 ' Átfogó mezőgazdasági programot kért az ellenzék — Folyosói kom­binációk a legközelebbi lövőről és a választójogi javaslatról (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház kedden kezdte meg érdemleges tanács­kozását, bár a -keddi törvényjavaslat iránt nem nyilvánult meg túlzott érdeklődés, az ülésteremben a felszólalókon kivül alig tartózkodtak néhányan. Annál élénkebb volt a folyosó, ami a parlamenti augurok szerint annak a bizonysága,, hogy a po­litikai élet iránt egyre fokozottabb érdeklődés lát­szik. Ugy a jobb, mint a baloldali folyosón kisebb­nagyobb csoportok beszélgettek és vitatkoztak. A téma elsősorban Gömbös miniszterelnök tegnapi beszéde volt. A baloldali folyosón megállapítot­ták, hogy a miniszterelnök beszédének két része érdemel különösebb figyelmet. Az egyik, amely­ben bejelentette, hogy az egy párt uralmi rend­szerét továbbra is a jelenlegi formában fenntar­tandónak véli. Ezzel szemben hangsúlyozták, el­lenzéki körökben, hogy érthetetlen a miniszterel­nöknek a sokat hangoztatott nemzeti egység jel­szava, mert a nemzeti egység már magában ki­aáVja az egy párt uralmi rendszert. Hangsúlyozták ellenzéki körökben, hogy annak idején gróf Ká­rolyi Gyula, a nemzeti egység megvalósítását nem így képzelte el; ha nem is koalíciós kormány­zat alakjában, de mindenesetre abban a formában, hogy a kormányzás nem kizárólag egy párt nume­rikus többségére támaszkodik. Sok szó esett a miniszterelnöknek a választójogi javaslatról tett nyilatkozatáról is. Az ellenzéki folyosón rámutattak arra. hogy a miniszterelnök beszéde nem enged biztosan arra következtetni, hogy a miniszterelnök a választó­jog kérdését még ebben az évben megoldás elé vi­hetné. Hivatkoztak arra, hogy a kormánynak még konkrét javaslata nincsen, de Gömbös nehéz hely­zetben is van, mert egyrészt nem szívesen áldoz­ná fel Eckhardt Tibornak, illetve a kisgazda­pártnak mostani támogatását, másrészről azonban — mondották —, hogy ha Bethlen álláspontjával szemben foglalna állást, ez azt jelentené, hogy az egységes pártnak azok aiz igen tekintélyes, számú tagjai, akik Bethlen híveinek mondják magukat, szembe kerülnének a választójogi törvény javasla­tával. — Ilyenformán, — mint beavatott helyen mond­ták —, egyelőre szó »em lehet arról, hogy ez a tör­vényjavaslat ebben az évben a Ház elé kerülhes­sen. Ugyancsak sok szó esett a folyosón arról is, hogy gróf Bethlen István tegnap nem jelent meg az egységes párt értekez­letén és pártvacsoráján, hanem csak kedden dél­előtt érkezett meg a fővárosba. Valószínűnek tart­ják, a közeljövőben Bethlen a politikai aktivitás terére lép és ennek a belpolitika szempontjából előrelátható következményei lehetnek. A képviselőház kedd délutáni üléséről részletes jelentésünk a következő: A Ház elsőnek a gazdasági cselédek szolgá­latidejéröl szóló javaslatot tárgyalta- Vitéz Ke­nyeres János előadó rámutatott arra, hogy a törvény a cselédek költözködési idejéül ianuár 31- helyett, amely időpont sem gazdasási, sem szociális, sem egészségügyi szempontból nem volt megfelelő, március 31-ét jelöli ki. A vita első szónoka Györki Imre volt- Kifogá­solta, hogy a törvényjavaslat csak a mezőgaz­dasági cselédek költözködési idejét változtatja meg, míg a régi cselédtörvény egyéb idejét mult intézkedései továbbra is érvényben maradnak­Ilyen részletmegoldás helyett inkább nagy dt­ioeó mezőgq^dasági programot, egészséges f

Next

/
Thumbnails
Contents