Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-11 / 229. szám

Ö TRflMAG rARORSZÁG 1934 október II: Megjelent a piacon a DOROGI SAJTOLTKOKSZ mely nem tartalmaz kátrányt. Füst és korom nélkül, tisztán hamuvá ég el. Egvértékü a gázkoksszal, ára olcsóbb. Egy próba meggyőzi önt, ez a modern technika legjobb alkotása. Ideális fűtőanyag! Kapható Bachnál, Szí. István tér. Tel. 44-26. óta a magyarok ellen, az ellen a magyar nemzet ellen, amely kenyeret ad nekik, amelynek lojalitása folytán csorbítatlanul megőrizték nyelvüket vallásukat. Hálából a magyarság megsitimmlsitésére törekszenek- A védő arra kérte végű! a bíróságot, hogy a vádlott felmentésével szolgáltasson elégtételt a mélyen megbántott magyar nemzetnek isA bíróság Brezán Jezdimirt csmdn becsületsértésben mondotta ki bűnösnek és ezért 40 pem,ő pénzbüntetésre ítélte, de az itélet végrehiyűsát felfüggesztette. A* bíróság Ítéletében a következőket állapította meg a hazafiatlanságokra vonatkozólag: — vBár adat merült fel arra nézve a vallóság 1 MMHMMMMN bizonyítása során, hogy fömagánvddló nemzet' ' ellenes viselkedést tanúsított, azonban ezek az adatok mind a iiz év előtti időkre vonatkoznak, arri azonban adat nem merüli fel, hogy sértett, mint főmagánvádló. 1933 január 1. óta, vagyis amióta Deszken is végzett lelkészi teendőket, tot, Deszktf is oly hazafiatlan és nemzetellenes magatartást tanúsított volna, amelyek követi eztében a hívek lelki élete méltán tel lett volna dúlva. A tíz év előtti, más helyen tanúsított magatartás nem szerepelhetett a mostani cselekedet inditóokául. annál is inkább, mert a vádlót* azokról nem is tudott. Az itélet elten dr. Török Béla fellebbezést jelentett beSikerült gyáramnál lek ö tni 1 VdfJOIl varrógépet olyan rendkívül előnyösen, hogy a világhírű Pfaff~Csepel varrógépeket módomban van kiadni 3 évi részletfizetésre, vagyis napi 36 fillérért beszerezheti 8 évi jótállás melleit. Gyári felelősség minden darabra. Géphímzés tanítás diitalan. Szántó Sínflor sépkereskedö'Ki89 Philips és S'andard rídióui>. (Kiss D. palota) donságok nálam Kaphatók. Anziksz a morva Svájcból 'A nyáron teleszívtam magamat erdővel, meg hegygyei, hiszen a ml vidékünkön ugy sem jutunk ehhez a két éltetó elemhez. De szörnyű is az, mikor ugy ellaposodik minden! Ellenben itt, a morva Svájcban, kt nem fogy az ember a panorámából. Körülbelül minden Lichtenstein-uradalom, amerre csak ellát a szem. Rengeteg területeket vettek el tőlük, de mennyi lehetett az eredeti terület, ha még mindig ennyi maradtI Az egyik helységben például világhires kertészetük van. A „világ" szó itt nem könnyelműen kidobott frázis, mert az eisgrubi pálmakerthez hasonló — szakértők szerint — talán három-négy van még a kontinensen. Mintha ftsi dzsungelbe lépnél, ugy nehezedik rád a trópusi levegő, hangulat, mikor belépsz ebbe a csodavilágba. A kaktusz-osztály csodái pláne a földbe gyökeresitik a lábadat. — Képzelem, mondom, meg van itt minden fajta, amit csak adhatott a természet — Körülbelül háromszáz féle, feleli a főkertész. De hogy mind megvolna? Ugyan, kérem, nagyon szegényes gyűjtemény ez! Már most az uradalomnak ebből a beláthatatlan nagy területéből nem vettek el a csehek semmit. A szociális szempontokat egyszerűen félretoHák, még pedig a világszép kertészet miatt. Mindössze az volt a kikötésük, hogy a „Fürst" folytassa a kertészetet, tartsa meg eredeti formájában. — Az államnak nem volna ehhez elég pénze. Flogv pedig megszűnjön, arra gondolni sem lehet. Hogy van-e belőle kézzel fosható, produktív haszon? Szó sincs róla, csak ráfizetés van, de kifejlesztett, Ízlést, lelket gvönyörködtetö, magas kultnra, órákon át el lehet mászkálni a virágos parkokban, a melegágyak egzotikus termékeit c«ak ide hozzák ki, itt dolgozik száz és száz kéz, állandóan nyirják a bokrokat, a fákat, mint öreg ember az ezüstbe szaladó szakállát s ha sárgába vénült levél Igyekszik a föld felé, mert vonzza valami, — már tipeg egy öregasszony és garabolvába gvüi'l Aztán véget nem érő lomb-alagutak következnek, hogv mesebeli völgyben végződípT-k, ahol óriásfáktól szegélyezett területen a legselymesebb fii es. logat s meglepetésszerűen ujabb parkban folytatódik. Ennek pedig minden egyes fája botanikai ritkaság, ideplántálva a világ valahány részéből. Feliratok magyarázzák, hogv mi a nevük. A tavaszi szegedi vásáron volt néhánv ragyogó hufor kaukázusi diófából. Azt mondta rá a bámuló csibészem: — Ez nem lehet igazi, hanem ugy festették rá. Ilyen fa ls volna? Most hoztam neki levelet az eredeti kaukázusi diófáról, Volt belőlük ott egész kis erdőre való. — Most már elhiszem, hogy van Ilyen fa. A halastavak Is ugy bújnak el, hogy köröskörül hosszulombu fák lógatják belé a levelüket, falán megszomjaztak. Szinte megrezzennek, mikor a viz közepén méternyi magosra felveti magát egy fehérhasu nagy hal s hamar eltűnik a gyűrűket vető habokban. Meleg nyári délután van, unatkoznak, játszanak, itt öregednek meg és alig jön értük valaki. De negyedórai járkálás után ujabb tóra bukkansz. Nem is olyan akármilyenre. Hogy a hatalmas területükön nem csónakázhatnak apró gyerekek! A Lichtenstein dinasztiában nincs ebből az életörömből. Erdő, domb, virág mindenfelé, száguldó őzikék meredten megállanak, ugy bámulnak rád, a mókus előtted szalad tel a fára, aztán onnanleselkedik, hogy miféle szerzet lehetsz? Néha egy hatalmas kan-nyul riad meg a gazokban, most jött a konyhakertészetből s akkora csörtetésbe kezd, hogy az első pillanatban rókának vélnéd a rőt szőréről. Amúgy isteni csend, béke és nyugalom, elheverni a fák alatt a világ legnagyobb boldogsága ,nem tudni semmiről, nem törődve semmivel, amikor az a legkülönb élmény, hogy elpattan a fáról egy makk és 'éppen melléd kívánkozik, vagy a pirók ravaszul kopogtat a fa kérgén, mintha engedelmet kérne a bogártól, hogy szabad-e felfalnia? Szász Károly finom verse jut az eszedbe. Fekszem a zöld fűben hanyatt, Ringó bokor árnva alatt, A bokorban madár dalol, Kihalszik a lombok alól. Azt dalolja az a madár: Egvszer van az életbe' nyár És ha eltölféd a nyarat, Csak a száraz lombja marad. Hanyatt-fekve még az ég is szebb, buvócskát játszik a napsugár, ahogy keresztül akar hatolni a faleveleken De az is lehet, hogy csak pajzánkodik velük, meg akarja őket zavarni, mert hogy olyan szerelmesen borultak össze, mintha el sem akarnának válni és nem jönne soha ősz, amikor csak a száraz ágak kapaszkodnak egymásba közönyösen. Az erdők, a dombok tele vannak kastélynak beillő vadászlakokkal, (a fejedelmi kastélyokról nem is beszélek), meg emlékmüvekkel. Görög oszlopu, hatalmas, árkádszerü alkotások, pihenőre szánva, szélesen kiképzett terrasszal a tetejükön. Klasszikus domborművei teli minden részük, de léptennyomon meglep i szobrok sokasága is, bár igaz, hogy ezek nincsenek a legjobb állapotban, megöregedtek a kövük kezd málladozni, a feliratok lassankint olvashatatlanokká válnak. „Csak a száraz lombja marad" Aztán egy kis temető, igazi „sír-kert," mert szinte kertészetnek tetszik, annyira kedves, megbarátkoztató. Gverekkorom óta szíves tartózkodási helyem a temető, de most a rendesnél ls meghatottabb voltam, mikor a hősök osztályán két magyar gyerek fejfáját simogattam meg. Simon Mihálynak hivták ez egyiket. Szalma Jánosnak a másikat. Éltek tizenkilenc évet. Vájjon mit álmodnak az idegenben? Az odavaló német lakosságnak nem Idegen a vidék, alig tőrödnek az uj imperiummal. Szinte önhittségig menő öntudattal hangoztatják német voltukat, külön „Német ház"-at tartanak fenn óriási áldozattal, a cseh tisztviselőkkel legfeljebb futó „Jó reggelt" erejéig érintkeznek s négy napig tart a bucsu, amelyre összeseregei a környék, szinte tüntetésszerüen. Három-négyezer lakosú városkák lakossága jórészt értelmiség, nyugdíjas uradalmi igazgatók, tanférfiak, állami tisztviselők, katonatisztek s az állomások dupla nyelvű feliratán az első a német. A ntfik nem szépek, ellenben a szlovákot közt márványba vésni való remek típusok váltakoznak, karcsúak és finomak, gyenge fehér bőrükön át kéken lüktetnek az erek, lábuk feje olyan parányi, mint a kitenyésztett grófkisasszonyoké — Csehek? — kérdeztem tájékozatlanul Nagyon szánakozva néztek rám. — Ugyan! Már mint hogy ezek? Tiszta szlovákok. A cseh nő lába hat-hét számmal nagyobb. A politika itthon sem érdekel, hát ott is nyugton hagyott. Azt azonban tapasztalnom kellett, hogv az osztrák események idegesitik őket, megbámultak. hogy miért sajnálom Dollfust s szidták a Rawag-ot .amiért egyetlen szóval sem emlékezik meg a német választásokról. öreg katonatiszt, aki a monarchia ármádiájában szolgált. Miskolcon szerelt le 1918-ban, akkora, amilyen a legnagyobb ásrvuja lehetett, néhány szót magyarul is beszél, — fölényesen mosolyog, ha a régi időkre kerül a szó. — Vége van annak, iobb Így. 'Azaz hogy egyelőre. mert lesz más világ is. Mindent elfelejtett, mindennel leszámolt, ami hetven éven át az életét jelentette Habsburgok? Ugyani Kiélték magukat. Ézt is rosszul csinálták, azt is. Az erdőben járunk, felettünk az Isten legragyogóbb templomának baldachinja, már rég abbamaradtak a súlyosabb témák, (egyébként is becsületesen megállapodtunk, hogy nem piszkáljuk egy, más érzelmét), a legfőbb gond most. hogy talá| lunk-e finom uri-gombát, amivel tele vannak hintve az erdők? Az öreg ezredes akkor megáll, felnyal egy tölgyfára, leszakít egy kis gallyat s odatüzi a kalapja mellé. Aztán belebámul a végtelenbe, ahol fák mellé fák sorakoznak, talán nem egészen szabályos vonalban, ahogy a katonák kötelessége, de rengetegen vannak és sóhajra dagasztják az öreg nr keblét. Most felém fordul, mintha magyarázattal tartoznék a tölgyfa gallyért. — TudLÍillik ma augusztus tizennyolcadika vanValamikor ezen a napon jöttem ki a kadétiskolából s az öreg Ur születése napján 'lyen lombdíszt viseltünk. Hangját csendesebbé teszi az ujabb sóhaj — Szegény öreg ur, ő sem igy gondolta... Ebben a pillanatban időt, felforgatott sorsot, vllágfelfogást, mindent elsepert az emlék. (szv.) V llj Magy. KlrAlyl Oszíáiysorsiáték tőárusUól kérik hogy mindazok, akik a postán küldött sorsjegyek árát még nem egyenlítették ki, szíveskedjenek a megfelelő összeget azonnal megfizetni, mert a nyereményigény csak ugy bizlo«itható, ha a sorsjegyek ára az előirt 30 fillér költséggel együtt az október 20-iki húzás előtt kiegvenlittetett. c«o aki azonban bármely oknál fogva a sorsjegyet nem akarja megtartani, küldje azonnal vissza az illetékes helyre, mert az idejében ki nem fizetett sorsjegyek semmi jogot nem biztosítanak, a főárusitóknak azonban kárt okoznak, ha azokat nem kapják vissza.