Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-06 / 226. szám

TQ34 október 6. DÉIMAGYARORSZAG» 3 Barthou római útja Páris, október 5. Barthou külügyminiszter római utazásának időpontját november harmadikában állapították meg. Meghiúsultak a fraocia-cseh kereskedelmi tárgyalások Páris, október 5. A néhány nap óta Párisban folyó francia—cseh kereskedelmi tárgyalások végül is megszakadtak. A cseh bizottság ma este visszautazott Prágába. Félhivatalos helyen kijelentik ugyan, hogy a cseh bizottság azért utazott Prágába, hogy a francia javaslatokat ott tegye vizsgálat tárgyává, beavatott helyen azonban kijelentették, ho^y cseh részről feleslegesnek tartják a tárgyalások folytatását addig, amíg Franciaország nem hajlandó a Csehszlovákiának engedélyezett cipő- és szövőipari kontingenseket felemelni. Megrendítő gyermekgyilkosság Brassóban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Brassóból jelentik: Schenk Irén ismert brassói úrinő tegnap agyonlőtte 10 éves fiucskájátBuskomorságában követte el tettét. Schenk Irénnek néhány nappal ezelőtt halt meg kisebbik fia. Tegnap magához szólította 10 éves fiát és megkérdezte tőle, hajlandó-e meglátogatni testvérkéjét a másvilágon? A kisfiú zokogásba tört ki anyja kérdésére, mire az asszony revolvert szorított gyermeke halántékához és agyonlőtte. Ezután mellbelőtte magát, de sebesülése nem volt halálos. Súlyos állapotban vitték a kórházba. Belvárosi Szombat, vasárnap Az uj Valentino GEORGE KRAFT bemutatkozása a Boleró oimü nagy ki llitásu operett filmben ^^m_Szombaton ós vésárnapl fVOrZO Két nagr sláger Kaland a iuxu?hajdn if fifma; uadlovah völgye Vadnyugati történet. Buffaló főszereplésével Előadások: szomb. 5, 7, 9, vas. 3, 5, 7, 9-kor. v,e\e- ** O''" , O*» «OP RADIO KAPHATÓ MINDEN ORION-RÁ DIÓ K E RES.KEDŐ.N£t Kapható részletre is és díjtalanul bemutatja Szilárd cég Markovics Tisza Lajos körút 44. Klein és Társa Makói ORION rádiók Kapható részletre is Deutsch Albert elektrotechnikai vállalatónál Kárász ucca 7. szám. Bemutatás vételkényszer nélkül A kultuszminiszter néhány perces kihallgatáson fogadta a szegedi egyetem tanácsát, de a (elvételek dolgáról nem tárgyalt (A Délmagyarország munkatársától.) A sze-. i niszternél. Az egyetemi tanács tagjait dr. Kiss gedi egyetem tanácsa — mint jelentette a Dél- | Albert ezidei rektor vezette. A kihallgatás értemagyarország — pénteken délben tisztelgő lá- I sülésünk szerint rövid ideig tartott. togaláson jelent meg Hóman Bálint kultuszmi- j Az egyetemi tanács tagjai közül pénteken este szikráztak, a karácsonyi fánk párája összeölelkezel a fenyőfa és a csepegő gyertyák szagával, a poharakba topázszinü és vörös borok csöpögtek, iddogáltak is, de a tanitó csak ült és gondolkozott. Nézte a sógora nyakkendőjét, ö sohase tudna ilyent kiválasztani. Amit magára vesz, az nem jól áll. A bútorok is olyan furcsán-finomak. Nem érti miért. Szótalan bosszúsággal vett szemügyre mindent. Éjfél felé azonban, mikor asztalt bontottak és átmentek a másik szobába, oda, ahol az ajándékok állottak, a nehéz vörös bortól megoldódott a nyelve. — Nézd, sógor, — mondta halkan — én szeretem az egyenes embereket. Érzem, hogy ti megvettek engem. Az orvos ettől a váratlan szótól kijózanodott. — Egy szót se szólj — folytatta. — Vacsoráztunk. Jól van. A vacsora pompás volt. Te megcsókoltál. mikor idejöttem, szívesek vagytok hozzám ,a tenyereteken hordoztok. A vacsoránál sört illünk. Hol a sörkészletem? Talán emlékszel, hogy hoztam nektek egy sörkészletet, egy nagy kancsót cs poharakat, melyekre aranybetiikkel van ráirva: „Emlék." Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat, azt a szép cigarettatárcát sem hordod. Ne hidd, hogy gyerek vagyok. Engem nem fogsz az orromnál vezetni. Tavaly is, az idén is kerestem. Legalább az üvegalmáriomban láttam volna, ahova az emlékeiteket teszitek. Egy szó mint száz. nektek nem kell, ti elhúzzátok a szájatok, hogyha én hozok valamit és odaadjátok a cselédnek, kidobjátok az udvarra, a szemétbe. A sógor valamit hebegett. — Ne hazudj — rivalt rá a tanító. — Én már három nap nem tudok aludni emiatt. Otthon mondtam is, hogy ti — te meg a húgom — gyűlöltök engem csak azt nem tudom, hogy miért. Mi' vétettem én nektek? Miért nem iók az ajándékaim? Látom az arcodon, hogy az angyal sem tetszik neked AzX is láttam, hogy mosolyogtatok rajta, meg rajiam. És én most semmit se szeretnék jobban, mint fölkelni... és igy a két öklömmel összetörni azt az angyalt... ezt a szegény szép fehér angyalkát, amely azt mondja nektek, hogy szeretlek, nagyon szeretlek benneteket... A tanitó halottsárgán felállt, a karjait felemelte, az asztal felé tántorgott, hogy összezúzza a gipsz-angyalt. A huga sirva eléje szaladt és feltartóztatta. Az orvos egy pohár vizet hozott. — Igyál kérlek, — szólt neki — hisz te beteg vagy. A tanitó sirva fakadt. A szivem beteg, — zokogott komikusan — ez a szegény, meleg sziv, melyre ti rátapostatok. Ez az egyszerű, de becsületes sziv. Egy óra után elcsillapodotl, aztán nagynehezen — mint n-yögő gyereket — felpakolták, kocsiba tették és hazavitték a szállodájába. A tanitó megígérte, hogy másnap megint meglátogatja őket, de a hajnali vonattal hazautazott, a tanyára. Otthon különös és mély napokat élt át. Búskomoran járt fel és alá a szobájában. Abbahagyta a pipázást is. Egy hét múlva belátta, hogy igaztalan volt, bocsánatkérő levelet irt a rokonaihoz a „karácsonyi szcéna" miatt s azzal mentegette magát, hogy beteg és utóbb nagyon ideges. Lámpaoltás után mindennap nagyon szenvedett. Ilyenkor a gipszangyalról gondolkozott, a söröspoharairól, melyekre arannyal van ráirva, hogy „Emlék" és a lovas cigaretta'árcáról. Lehet, hogy a rokonai nagyon szeretik őt és csak benne van j hiba. Akkor azonban mért nem veszik szívesen az ajándékát? A kétségei egyre nőttek. Végül elővette a hegedűjét. melyen sohase tudo't jól játszani s kétségbeesetten tette vissza kopott tokjába. Rájött arra, hogy izgalmát legjobban csillapítja a bor. Mindennap megivott négy-öt pohár bort. Ettől hamar elaludt. Reggel pedig sápadtan, borostás állal ébredt. Januárban sűrű hó esett. A hóra vékony jegkéreg fagyott. Egész hónapban havazott. A tanyát óriási hóhegyek boritották. Februárban majdnem minden éjszaka fehér volt. Egy ilyen éjszakán a tanitó — éjfél után — mámorosan bandu'kolt haza egy torról. A tanya házai messze voltak egymástól. A taniló csendesen haladt előre. Később elérzékenyedett a bortól. Leült egy padra. Valami édes szomorúságot érzett, mely oktalan és céltalan nem fájó, hanem tart, egyre tart és ö szürcsölheti, mint a lépesmézet. Megint a gipszangyalra gondolt. Az is eszébe jutott most, hogy valaha az iskola padjain tanult. Michel Angelóról, aki titáni szobrokat, haragos és gyönyörű angyalokat faragott és vannak dalok, melyek szépek és énekek, melyek el tudnák mondani, mi fáj a szive mélyén, az agysejtje homályos zugában A szeme tele volt könnyel, mely kicsordult a hóra és olt azonmód megfagyott. Életében először sirt magamiatt. Siratta a szivét és a kicsiségét. Megsiratta a szük homlokát, a kitérdelt nadrágját, a garádicsosan nyirt haját, a szemét, mely eddig vak volt és nem látta a percek lázát, a szépség titkos mennyországát és a gipszangyalt is megsirata, az Ízléstelen és fájó kis gipsz-angyalt, mely olyan szomorú és lélektelen volt, mint ő. A hóban szinte látta, amint feléje mosolyog. Később pedig egyre nőtt. Eleinte akkora volt, mint egy ember, később, mint egy ház, egy nagyváros, egy rengeteg hegység, fehér, szelíd és mosolygó erőskaru és tökéletes, olyan, hogy öröm volt ájultan is a karjai közé rogyni, melyek szilárdul, nagyon erősen megragadták a kis tanítót, lassan és puhán, mint a hó. felemelték a padról és vitték-vitték felfelé.