Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-05 / 225. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED, ScerlceszUMég: Somogyi uccn ItnLem, Telefon: 23>33.^Kiadóhivatal kHlc*«nkHnyvtar «* Jegyiroda : Aradi uccn 8. Teleion t 13—OO. — Nyomda - ll«w tlpól ncca 1«. Telelőt» - i"v^o«>. rAvirnll A* levélcím: Délmagyarortzag Szeged Péntek, 1934 oki. 5. Ara 12 fillér X. évfolyam, 223. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben. 3.20 Vidéken «» Budapetlen 3.00, kUlf «ld«n 0.40 penqfi* / Egye* *it&m Ara h ttklfznap 12, vntAr- é» Ünnepnap ZO 'Ml. Hlr-. deté>ek (elvétele larlta szerlnl. vi«.,»!,-« leni'« htl'O kivitelével qapoolu reqge Vitustánc a buza körül Azt tudjuk, hogy az idén jóval kevesebb buza termett, mint tavaly. A római nemzetközi mezőgazdasági intézet számitása szerint a termés az északi féltekén, ahol az aratást már mindenütt befejezték, 79 millió métermázsával kevesebb a tavalyinál. Megijedni azért nem szükséges: jut még belőle bőségesen mindenkinek, aki meg tudja fizetni. Legrosszabb esetben a déli félteke nagy búzatermő országainak, Argentínának, Délafrikának és Ausztráliának termése fogja helyreütni a hiányt. Terem ugyan buza még Kínában és Indiában is, de azt a kinaiak és hinduk maguk is megeszik, mert tudvalévően nagyon sokan vannak. Aggodalomra tehát nincsen ok, ellenkezőleg az emberiségnek az a tekintélyes része, amely búzának és egyéb gabonaféléknek a termelésével foglalkozik, örömmel köszönti az idei aratásnak azt a következését, hogy a gabona ára tetemesen emelkedett. Evek óta már nem ismert szinvonalat ért el a buza ára. Megszűntek, vagy legalább is jogosultságukat veszítették azok a panaszok, hogy a gazda ráfizet a szemtermelésre. Ha már most a vásárló erő növekedése is arányban állana a buza árszintjének emelkedésével, egyáltalán nem volna miért panaszkodni. De hát a természetes tapasztalat az, hogy a munkanélküli igen rossz vásárló. A munkanélküliek száma pedig világszerte igen nagy. Németországban két millió, Nagy-Britanniában is két millió, az Egyesült Államokban pedig a válságba került agytröszt fantasztikus kísérletezései dacára még mindig tiz millió. Ezek nem tudnak vásárolni, sőt azt várják, hogy az állam segitse őket hozzá a legelemibb életfeltételek biztosításához. Mikor ezeket a jelenségeket látjuk szerte a világon, kissé idegenszerüleg hat az a híradás, hogy a gazdag Franciaországnak komoly problémát okoz buzafeleslegének értékesítése. A belső szükséglet fedezése után elhelyezésre váró felesleg 14 millió métermázsa. Ebből a londoni megállapodás értelmében 3 milliót átvesz Anglia, a kormány vállalja további 3—4 millió métermázsa exportjának kiviteli prémiumokkal való elősegítését és így marad még 7—8 millió métermázsa, mellyel a' francia termelők és kereskedők nem tudnak mit kezdeni. Segítségükre jön ebben a zavarban Q u e u i 11 e földmüvelésügyi miniszter. Azt mondja, vásárolja össze a kormány a fölös gabonakészleteket és szórja bele atengerbe. Az egész mulatság 800 millió frankba kerül, meg se kottyan olyan gazdag országnak, mint Franciaország. Megoldódik az értékesítés problémája s a fölös készletek nem fogják nyomni a piacot és az árakat". Ami azt illeti, ezt a Kolumbus tojását már má«utt is feltalálták. A feltalálás dicsősége, h;i iól tudjuk, Braziliát illeti, amely még a háború előtti időkben mondotta ki a kávévalorizációs törvénnyel, hogy az el nem adható kávét államköltségen a tengerbe kell hányni. A brazíliai példa iskolát csinált. Amerikában a tengerbe futó nagy folyók vizébe öntötték e tejet, hogy kapucinert ihassanak a halak. Az Egyesült Államok déli országaiban elégették a fölösleges gyapotot, Hollandiában és Dániában elpusztították a sertés- és marhaállomány egy tizedét, hogy megmentsék a megmaradó mennyiségnek az árát. Némi gyenge kísérletek ebben az irányban tavaly nálunk is történtek a buza eozinálásával és emberi fogyasztásra alkalmatlanná tételével. Mondjuk, hogy ez rendjén van igy. De ha a gazda megkövetelheti a bőség által előidézett inség idején a segítségnek ezt a formáját, nincs-e joga az iparosnak is azt követelni, hogy az állam vegye meg és pusztítsa eL amit eladni nem tud. Máglyát kell rakni az asztalosok el nem adott bútoraiból, arra fel kell hányni a vásárokról visszamaradt csizmákat, cipőket, papucsokat, ruhákat és miegyebeket: olyan tüzet lehet rakni belőle, hogy bevilágíthatja ezt a sötétségbe merülni kezdő egész világot. Micsoda konjunktúrája lenne utána fatermelőnek, fürészgyárnak, bőrgyárnak, posztógyárnak, suszternek, szabónak és általában mindenkinek, aki abból él, hogy ipari termékeket állit elő többi embertársai részére! Csak egy kérdést kell tisztázni, mielőtt szó kerülne ezeknek a máglyáknak a lobogására. an-e igazán olyan fölösleg, amit el kell pusztítani? Lehet-e fölöslegről beszélni, mikor például Európának leginkább centrális fekvésű országában, Németországban az élelmiszerek ára az aratás ideje óta Két százalékkal emelkedett s komoly nehézségeket okoz a gabonaszükséglet beszerzéséhez szükséges valuta előteremtése? Lehet-e fölöslegről beszélni világviszonylatban, mikor mindenfelé ezrek és ezrek vannak, akiknek a közelgő tél előtt nincsen ruhájuk, nem tudják, hogy mivel fognak fűteni s nem tudják, hogyan fogják előteremteni a megélhetéshez szükséges mindennapi kenyeret? Vájjon elég meggyőző érv-e ezekkel a kilátásokkal szemben a kanadai kormánynak az a jelentése, hogy kénytelen volt bezáratni a winnipegi gabonatőzsdét, mert nem tudta az áru elhelyezését biztosítani? Angliában a canterburyi érsek áll esztendők óta az élén az oroszországi éhinség leküzdésére irányuló segitő akciónak. Most azt irják az angol újságok, hogy az érsek, aki bizonyára igen emberszerető ember és krisztusi szellemben fogja fel magas egyházi hivatását, elkedvetlenedett. Nem csoda. Olvassa a híreket az ötéves tervről, a három esztendős tervről, olvassa, hogy milyen nagyszerű ipari fellendülés van Oroszországban, ahol mellesleg még mindig éhenpusztulnak az emberek: Van-e logikája ennek az egész gazdasági rendszernek s nem furcsa-e, hogy az Oroszországgal is kibővült Népszövetségnek nincs foritosabb dolga, minthogy nyolcvannegyedik közgyűlésének bezárásé előtt megbízást adjon statisztikai hivatalának a következő esztendők konjunktúrájának megá llapitására? Az a fontos, hogy mi történik jövőre, vagy két esztendő múlva, mikor az idén, most, a jelen pillanatban, a legfontosabb termény, a buza körül vitustáncot járnak országok és emberek. A mai átmeneti állapotot a végleges rendezés felé kell vinni mondotta a pénzügyminiszter a TÉBE ülésén Budapest, október 3. A TÉBE a nemzeti munkahét keretében csütörtökön ülést tartott, amelyen Hegedűs Lóránt elnökölt. A kormánv részéről I m r é d i Béla pénzügyminiszter szólalt fel. v — Amikor 1931 nyarán ránkszakadt a világgazdasági válság, — mondotta —, állandóan tanácskoztunk arról, hogv miként lehetne a helyzetet menteni. Most 1934. őszén ott tartunk, hogy itt-ott kedvező jelenségekre bukkanunk, mind a termelés mind a cirkuláció terén. Az emberekben újból dolgozni kezd az ősi takarékossági ösztön. A mai átmeneti állapotot a végleges rendezés felé kell vinni. — Más oldalon likvidálnunk kell bizonyos hátralékokat is. A hitelélet bizalmon épül fel. A hitelszervezeteknek ma igen nagy a felelősségük, mert hiszen az a kevés tőké, amely rendelkezésre áll, ez ma a gazdasági életben felhasználást nyerhet és tőlük függ, hogy a tőke legjobb helyen legyen. Számolni keli azonban különböző tényezőkkel, amelyek nemcsak etikai, nemzeti, hanem a szorosan vett gazdasági szempontból is a kihelyezés lehetőségét előmozdítják és ezért a mai szűkös viszonyok mellett a leghelyesebb kihelyezések megtalálása rendkívül nehéz és felelősségteljes feladat. ketté akarja osztani a Saar-vidék el Csak a Németországra szavazó területeket csatolják vissza ? London, október 4. A Morning Post diplomáciai levelezője azt írja, hogy Franciaországban komolyan foglalkoznak a Saarvidék területi megosztásával. Abban az esetben, ha a népszavazás nem eredményez óriási német többséget, a francia kormány javasolni fogja, hogy a Németországra szavazó teriileteket csatol iák viszsza Németországhoz, a többi területen pedig tartsák fenn a jelenlegi állapotot. A franciák azt állítják, hogy a békeszerződés módot nyújt ilyen megoldásra, a Morning Post azonha» már előre tiltakozik ez ellen s hangoztatja, hogv egyetlen hatalom sem járulna hozzá Franciaorszag ilven el járásához. A Daily Telegraph is érdekes cikket közöl a francia kormány legújabb terveiről. Ba r t h o u revízió alá akarja venni egész keleti politikáját s uj tárgyalásokra készül Lengyelországgal és Németországgal. Barthou ugyanis egyre világosabban látja, hogy a francia—orosz szövetség erőszakolása végérvényesen tönkretenné a francia—lengyel szövetséget. Saját pozíciójának