Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-30 / 245. szám

6 0 CT M A Cí 7 A R ORSZÁG 1534 oktober 30: ROSHCl.Ö.H.O.á.1 vásároljunk szőrmét || szőrméi a legszebbek szőrmében vezet árban, minőségben utolérhetetlen. Kereskedők, alkalmazottak és a 6 órai üzletzárás (A Délmagyarország munkatársától.) Jelen­létté a Délmagyarorszag. hogv szombaton dél­ben lezárták a kereskedők népszavazását, •mely a hatórai üzletzáiás bevezetésének kér­désében indult meg. A szavazás eredménve­képen a hntórni zárás kapott nagy többséget. Az eredmény most is élénken foglalkoztatja Szeged kereskedőtársadalmát. A hatórai zárás bevezetésének kereskedő, és kereskedelmi al­kalmnzotthivei vasárnap küldöttségileg keres­ték fel Körmén dv Mátvás országgyűlési képviselőt. A küldöttség élén dr. Szemző Gyula arra kérte Körmendyt, hogv járjon el a kereskedelmi miniszternél a hatórai zárás be­vezetésének elrendelése érdekében. KŐrmendv támogatásáról biztosította a megjelenteket és megígérte, hogy nemcsak a kereskedelmi és iparkamaránál emel szót a hatórai zárás ér­dekében, amikor majd az ügy véleményezésére kerül a sor, hanem a budapesti illetékes helve. ken is eljár és mindent elkövet annak érde­kében, hogy Szegeden is bevezessék a hatórai üzletzárást A kérdés iránt megnyilatkozó nngv érdeklő­dést bizonvitja a Délmngvnrorszán szerkesz­tőségébe még most, a szavazás lezárása után érkező nnsrv levéllnmes is. Az uíflbbtn érke­zett levelek közül közöl iiik az alábbit: Tekintetes Szerkesztősén! Nem akartam a 6 flral záróra kérdésihez hozzászólni, mért alkal­mazott vagyok és igy érdekeltségem nyilván csök­kenti a hozzászólásom értékét. De mivel a má­sik oldalon Olyan eszközökkel próbálták a sza­vazás eredményét befolyásolni, amely eszközök korrektségét kétségbevonom, kénytelen Vagyok én is véleményt nvilvánitani. Sajnálom, hogy a: „Ró­lunk-nélkülünk" levélírója a hangzatos: „Égy a azt tudnám! De ki lát bele a női lélekbe? Ila okos ember volnék, egyszer megkérdezném, akkor azonban számolnom kellene minden eshetőséggel. Mert hátha azt felelt, hogy közönyös? Tessenek elhinni, az ilyen választ csak a kivételes okosok bírják el, nem a mugtimfajtájii gyámoltalan sze­relmesek. Előre sem julok ezért, félek a témától. Az Is­ten áronban szokott segíteni, igy történt most is. — Melyik a kedvenc virága? — kérdezte Anka. — A rer.rda. — Én az ibolyát szeretem, de mostantól átpár­tolok a rezedához, -• mondja. Azóta hárfcirl ágyat Is termel. Máskor meg én kérdeztem meg — Melyik a kedves csillaga? — Az északi sarkcsillag. — Érdekes! Nekem az esthajnali, de mától fog­va amazt szeretem Ugy örüli ennek, mintha lehoztam volna a csil­lagokat, hogy játszadozzon velük, ragyogó kavi­C«ökkal a Vág medréből, amik szikrázva üzen­getnék a titokzatos magosba. A verandán ültünk, csak a felfutókon át jutott nuzzánk a napsugár s Anka különösen szomorú volt. — Nem is tudom, hogy miért élek, mondta bá­gyadtan s két vékony karja ugy lógott le, mintha törött szárnyak lennének. -«- Mit csinálna maga nélkül az ezredes ur? — kérdeztem ijedten, de bizonyisten nem az ezredes­re gondoltam. — Nagyon keveset érdeklem én, folytatta a lánykám, ő csak az álmait szereti s a magyar sors leszi krserüvé. — Hát kívüle nincs senkije — kérdeztem ször­nyű szívszorongva. — Azt hiszem, nincs, felelte Anka és könnyes t et t a szeme. Jaj, csak ne lennék olvan gyámoltalan! Mit kell tízezer közül" álnév alá rejtőzve, a következő na­pon pedig a szorgalmas levélíró, kétségtelenül igen palirozott és hibátlan stílusával „Egy mun­kás" álnév alatt fejtegette a szakmák érdekét, mert igy az olvasók közül sokan nem veszik észre a levél sugalmazott voltát. Az „ Egy a tíz­ezer közül" is, meg „A munkás" is azt fájlalta, hogy a kereskedő urak 6 és 7 óra közti villany árát akarják megtakarítani. • Hát ez kétségtelen is és akármennyire fáj ls ez a levélírónak, az egyik célja a mozgalomnak és csak a közönség hasznára fog szolgálni, mert ha esökken a rezsi, akkor csökken a portéka ára is. A közönség 99 százalékban jóindulattal támogat­ja a kereskedőt és az alkalmazottak e mozgal­mát, mlntahogy nem volt semmi kifogása az el­len sem, hogy az alkalmazottak az esti 10 órai, 9 órai és végül 8 órai zárórától elérkeznek a 7 órai záróráig és végül a 6 órai — az egész or­szágban általános zárórával eljussanak az átlagos 9 órai munkaidőhöz, ami még mindig hosszabb, mint bármely más dolgozó ember munkaideje. A közönség igazságos és az sem készséges, hogy a közönség nagy részét az alkalmazottak teszik ki, akik szintén vásárlók. Ami a levélíró „szociális" érveit illeti, hát itt azután igazán elárulta mágát: ily vehemenciával még egyetlen nő sem ment neki az alkalmazottak érdekeinek. Az egész világon mindenütt a nők járnak élői a szociális eredmények kivívásában, éppen csak ez az egv szegedi „nő" megy nekünk azért, mer! már 6 órától szeretnénk olvasni, sé­tálni, sportolni, kultitr- és társaséletet élni stb. 7 órakor és nem éjszaka moziba járni és a szín­házba, ha néha elmehetünk, pontosan és nem fél­órás késéssel megjelenni, mert ugv-e köztudomá­sú dolog, hogy ha 6 órakor zárunk, akkor még nRmmnwmwviiiiaiMnnnMnnNBanBVMnHBni ilyenkor mondani, vagy tenni? Alig tudtam ki­nyögni. —Majd kerül egy hü sziv s az mindent pótol, anyát, apát, egész világot. Higyje el, kedves An­ka, én bizom benne, csak ne sírjon, mert azt nem bírom el. De az én édes kis lányom most kezdett csak iga­zában zokogni, még az arcát is elfedte a tenye­rével. Anka, biztattam, nem szabad, ne legyen olyan.. Anka tovább sírt, amit okvetlenül meg kellett szüntetnem ezért azt véltem a leghelyesebbnek, hogy elveszem a kezét a szeméről. Csodálatosképpen hagyta, de a keze ott maradt nálam. — ígérje meg, hogy máskor nem lesz ilyen csu­n ^a condolata. Csak a fejét ingatta szomorúan. Most mit je­lent ez? Szót fogad? Tiltakozik? — Magának csak mosolyognia szabad, az illik a lényéhez. Kérem szépen, mosolyogjon. Megint osak ingatta a fejét, de a szeme szivár­ványa már felragyogott. — Anka, mondtam akkor fuldokolva Anka . t Néztünk egymásra s ez oHsn bo'dogság volt, hogy talán egyszer adódik az életben A kezét fogtam, egymásra néztünk, a szivünk dobogott és igy is maradt minden, há már ngv értem, hógy akkor a belső sZoiiában nbbflhagyótt at ezredes horkolása s áZ öreg ur álmában szokása szérint vezényelni kezdett. Olyan hirtelen lőtt, hóffv soha meg nem értem, miért lelkesített fel annyira. De nem osak engemj hanem Ankát is, aki a másik pillanatban már ótt volt a karómban. Szemét behunyta s mondani akart valamit, de nem sikerült, mert... izé... magilnk közt maradion, kérem . a gvönvörü aj­ka mással volt elfoglalva. Mégis, boldog moso­lyán tul, mintha megértettem volna, mit mond: — A ió apus vezényelt,.. egy félóráig tart, amig a késői vevőket kiszolgál­juk, az üzletet rendbehozzuk stb. Azt az állítást pedig, hogy alig egy tucatnyi lenne az, aki saját elhatározásából szavazott, a többi meggyőződés nélkül, rábeszélésre adta vol­na le szavazatát utasítsák vissza a kereskedő urak, akik között éppen Szeged legtekintélye. sebb kereskedői foglalnak helyet, nem beszélve az ország összes nagyobb városaiban élő többi kereskedőkről, akik mind 6 órakor zárnak. Még a fa- és szénszakma köréből is vannak vagy ti­zen, akik nyilvánvaló érdekeik ellenére igennel szavaztak, általános kereskedői érdekből. Bizo­nyára nagyon sok olyan fakereskedfl .van és lesz, aki mindén jóravaló munkásnak szívesen hite­lezi másnapig a 25 kiló fát Vagy szenet és amiatt senki sem fog dideregni, mert 6-kor fogják zárni a fásüzleteket, mint ahogy azért sem didergett senki, mert 8 óráról 7 órára rövidült a fakeres­kedők munkaideje. Azt az érvet, hogy a 6 órás záróra hívei jórészt segédek nélkül dolgoznak, stb. nem is érdemes visszautasítani, hiszen a Ká­rász-ucCai kereskedők többsége is a fi órai zárás mellett szavazott, sőt éppen a divatárukereske­dők, textilesek és kézmüárusok nagy többsége „erőltette" aS Igennel szavazást, amiről a levél­író könnyen meggyőződhetett volna. Az pedig köztudomású, hogy a gallért, zsebkendőt, haris­nyát stb. az asszonyok szokták megvásárolni és statisztikai tény az, hogy a vásárlók 90 százaléka nő. Ha tehát „munkás" barátunk felesége ahe­lyett, hogv a „műhely" előtt bevárná férjeurát, 6 óra előtt bevásáról, ezentúl sem lesz meg­akadályozva vásárlásában. A forgalom tehát nem fog emiatt csökkenni! Jól informált munkás barátunk hiába próbálta ezt az akciót a vevők elleni barátságtalan aktusnak feltüntetni, mert a vevőik velünk tartanak. A sza­vazás után tehát „munkás" barátunk kivánsága nem fog teljesülni és a kereskedők bele fognak nyugodni a túlnyomó többség kívánságába és a Végén Ők fognak ennek a legjobban örülni. Ezzel kívántam — szavazás után — ezt a har­cot lezárni, mert demokratikus országban, tehát nálunk sem illik a túlnyomó többség szavazatával szembehelyezkedni, hanem abbla bele kell nyu­godni. Vagyok soraim közléseért hálás köszönettel: E<ry magánalkalmazott. Fűzők, me'lfartók, nyakkendők készítését, javítását, alakítását vállalom legolcsóbban legújabb Fiirct FF7C» KosSuth u- 25 e­divat szerint «UIOl Ll ¿91 Tegyen oróbareödelést Keresd Az Esi szMseit. Uj országos játékot rendez Az Est. Október 29-től naponta izgalmas hajsza nagy készpénzjutalmakkal. Ki nem emlékszik Az Est tavalyi nagy kulcske­reső versenyére? Az Est elrejtette a kulcsot, ki­adta a jelszót, hogy „keresd a kulcsot!" s az egész ország kereste lázas izgalommal Az Est kulcsát. Aki megtalálta Az Est-kulcsot, nagy készpértzjutalmat kapott, ha a kulcsot bevitte a szerkesztőségbe, vagy vidéki városokban át­adta Az Est bizományosának. A pompás és főleg hasznos szórakozásból, a kulcskerescsből országos játék, láz, szenvedély, végül divat lett. A hölgyek már kis ékszer-kul­csokat hordtak aranyoól-ezüstből, s ha két ember bárhol összetalálkozott, ez volt az első kérdés, a beszélgetés első témája: hol Az Est kulcsá? Az Est most, mint értesülünk, a tavalyihoz hasonló országos versenyt rendez olvasói szó­rakoztatására. A verseny kulcsa — hogy ennél a szónál maradjunk — maga Az Est. A lap mindenki által jól ismert cimbetűib „Az Est" szót az eredeti miivészi betüformában fémbe, vésik s naponta több ilyen fémbevésett Az Est plakettet fognak elrejteni Budapesten és vidé­ken. Minden vidéki városra kiterjesztik a ha j­szál, amelyhek szerencsés győzteseit most is hatalmas készpénzdiiakkal jutalmazzák. Október 29-én kezdődik Az Est uj versenye, amelvnpk jelszava ez lesz: Keresd Az Est száz­pengőseit! Naponta fogja közölni Az Est azo­kat a mulatságos, kedves, önmagukban is szó­rakoztató szövegeket, amelyeknek helyes ér­telmezése rávezeti az olvasót a 100 pengőt érő plakett rejtekhelyére. A földön, sőt a játékban I hever a pénz. — csak meg kell találni!

Next

/
Thumbnails
Contents