Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-28 / 244. szám

ÖCt MAGYARORSZÁG *bv A nyolcéves Kothenc Dezső esete a pálcázó tanítóval Mi történt a móravárosi elemi iskola harmadik osztályában — Beszél a kisdiák, az anya, a tanító és a tanfelügyelő 1934 október 24. Gombos és Kánya beszámolója a szombati miniszter­tanácson Budapest, október 27. A kormány tagjai szom­baton délelőtt tíz órakor minisztertanácsot tar­tottak. A minisztertanácson elsőnek a miniszter­elnök tájékoztatta a kormány tagjait azokról a tárgyalásokról, amelyeket Varsóban Pilsudszky tábornaggyal, Kozlowski miniszterelnökkel és Berik ezredes, külügyminiszterrel folytatott. A mi­niszterelnök előadása után Kánya Kálmán kül­ügyminiszter tájékoztatta a minisztertanácsot ró­mai és bécsi látogatása során Mussolini minisz­terelnökkel és Suvich külügyi államtitkárral, ille­tőleg Olaszországból való visszatérésekor Bécsben Schuschnigg kancellárral és Berger-Waldenegg külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseiről. Csinszka temetése Budapest, október 27. Szombaton délután te­mették el a tragikus módon elhunyt Márffy ödön­nét, Ady Endre özvegyét,, Csinszkát. A ködös délutá­non a művészvilág szine-java összesereglett a farkas­réti temető halotiasháza körül. A búcsúbeszédet a budai református egyház lelkésze mondotta, Hay­pál Béla, fia annak a Haypál Benőnek, aki annak­idején Ady Endrével eskette Csinszkát és aki Ady felett mondott valamikor halotti beszédet. Beszédében rámutatott arra, hogy Csinszka élete ihletés volt, felülről alászálló sugár és a lélek mélyén megszólaló hang. Szive mindég nyitva volt a szépség, igaz művészet előtt. A régi nyugatos gárda nevében Schöpflin Ala­dár búcsúzott Csinszkától. Arról a szerepről be­szelt, melyet Csinszka Ady életében töltött be. Önfeláldozással vállalta a sirja felé járó költő istápolását. És szerepét nagyszerűen végezte, amint ez Adynak Csinszkához intézett verseiből ki­tűnik. ö adta a nagy költő elkomorodott, meg­hasonlott életének utolsó meleg érzését. Aztán megindult utolsó útjára a magyar iro­dalom és művészet szomorú halottja, Csinszka. Férjén és hozzátartozóin kivül igen sok barátja, ismerőse és tisztelője kisérte utolsó útjára. Szenzációs árainhbfii, néhány... 1 drb 4 L. korall piros fazék 1.98 1 drb 3 L. korall piros fazék, vagy lábas 1.68 1 drb 5 L. korall piros fazék 2.18 1 drb 24 cm. zománcozott weidting —.98 2 drb fél L. pettyes, v. korall piros bögre zománcozott —.98 1 drb 2 L. barna tűzálló lábas, v. fazék —.98 1 drb 1.5 L. korall piros lábas, v. fazék —.98 1 drb réz kávédaráló 2.48 1 drb vasaló sveici csiszolt 3.98 1 drb 5-ös húsdaráló garantiával 5.98 1 drb galuska szaggató —.78 1 drb fali lámpa felszerelve —.98 1 drb patent kocsilámpa —.98 1 drb valódi réz asztali lámpa komplett 2.58 1 drb konyhamérleg 5 kgr-os, príma 4.80 1 drb 6 személyes szines modern vizes készlet 2.48 1 drb 6 személyes vizes, v. boros készlet 1.98 stb. stb. forcellán ebédlő-, teás-, mokka«-, szendvicskész­letek 6« dísztárgyak a legnemesebb márkáktól a legolcsóbbig, továbbá csiszolt üveg asztali kész­letek, Alomkristályok, alpakka evőeszközök, kom­plett menyasszonyi kelengyék, SZINTÉN A LEG­NAGYOBB VÁLASZTÉKBAN! 414 EDÉNYCSARMOK Szeged,Tisza Laios körút 38. (A Délmagyarország munkatársától.) Panaszos levelet kaptunk. Azt irják benne, hogy a móra­városi elemi iskola III. fiúosztályának tanítója sú­lyosan elverte az egyik lds tanulót. Az események szereplője a kis Kothenc Dezső, akiről ebben a tudósításban szó lesz. Kothenc Dezső 8 esztendős és a móravárosi elemi iskola harmadik osztályos tanulója. Prole­tárgyerek. Leánykacipő van a lábán, bő ruha rajta, nem reászabták. Az alsóvárosi Harmad­rend ruházta most fel az adományokból. Nyakán vastag sál, ez pótolja a télikabátot, mert ez már nem jutott a Kothenc gyereknek. Csak édes­anyja van, az apját nem is ismerte. Van egy testvére, bárom évvel idősebb nála és polgáriba jár. A Galamb-ucca 13. szám alatt, sötét pince­oduban laknak Kotliencék. Ezt a lakásnak nevezett helyiséget már régen egészségtelennek és lakha­tásra alkalmatlannak találta a hatóság ós Kothen­céket ki is lalcoltatták belőle. De nem tudnak j kimenni, másfél hónapi lakbérrel — 8 pengő­vel — tartoznak, meg azután ennyiért jobb hely nem akadna számukra. Ebből az egészségtelen odúból jár naponkint az iskolába a kis Kothenc Dezső. A móravárosi elemibe, a harmadik osztályba. Csütörtökön nagyon rossz napja volt a Kothenc gyereknek: megverte nádpálcával a tanítója és ráadásul még be is zárták az iskolába. Ezen a napon nem ebédelt a Ko­thenc-család. A kis De:sö jár a népkonyhára az ételért, amikor hazajön az iskolából. Csütörtökön 1 óráig be volt zárva és emiatt nem mehetett el az ebédért. A kis Kothenc Dezső maga mondja el, hogy mi történt azon a nehéz csütörtöki napon. — A bátyámmal mentem reggel az iskolába — beszéli. Köhögött és krákogott. Mondtam neki, hogy ne krákogjon, de ő nem hagyta abba. Ezen aztán összevesztünk. Egyszer csak megláttam, hogy mellettünk megy ei Kovács tanitó ur. Az iskolában aztán kihivott Srhneider tanitó ur és azt mondta, miért verekszem én az uccán... Mondtam én nem verekedtem... A tanitó ur erre azt mondta, hogy hazug vagyok és előkaDta nádpálcáját, lenyomta a fejem a padra és nagyon meg­vert. Megmutatja a combját: még most, napok mul­tával is látszanak rajta a kékes-veres csikók. — Aztán miért zártak be a verés után? — kérdeztük Kothenc Dezsőtől. — Az másért volt. Az Írásért. Azt mondta a ta­nitó ur, hogy csúnyán csináltam meg a felada­tot, ezért bezárt. 12 órától l-ig voltam bezárm. — Mit szoktatok ebédelni? •— Amit a népkonyháról kapunk. — Hát a vacsora? — Anyám szokott hozni. <5 takarítani jár, meg meszelni és a vacsora át haza szokta hozni. Megnéztük a kis K <enc gyerek számtanfüze­tót. A külalak bizony 11 ám a legrendesebb, a pél­dák jók. Az egyik helyen kivonási példa van, hibátlan a feladat, mégis alatta az osztályzat y>L:4.n Elégséges. Beszéltünk' az anyává! is: Kothenc Annával. A Zerge-ucca 5. számú ház udvarán találtunk rá, Csala Dezső szállítónál me­szelt. Az arca, keze csupa mész. Lassan, sánti­kálva jön elébünk. — Nem tudok sietni — mondja mentege­tődzve. Nyomorék vagyok, csontsza t>an a Iá­bombán ... Aztán a gyermeke esetéről kezd beszelni. — Otthon voltam azon a napon — mondja —, vártam a Dezsőkét haza, hogy elmenjen a népkonyhára. De nem jött. Fel I óra tájban magam mentem el a kosztért. A körúton találkoz­tam egy pár iskolás gyerekkel: — Néni kérem, a padra húzták a Kothmcet... — mondta az egyik gyerek. — Megkérdeztem tőle, hogy miért húzták a padra a gyerclíe-' met? «— Azt nem tudom — mondta a fiu. De na­gyon kikapott. Ezek után már nem mentem a népkonyhára, hanem rohantam a mórai iskolába. Schneider tanitó urat megkérdeztem, hogy miért kapott ki a gyerekem. — A maga fia egy haszontalan gyerek — mondta a tanitó ur. — Közben egy óra lett, előjött a fiam az

Next

/
Thumbnails
Contents