Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-27 / 243. szám

T034 október 27. Dtt MAGYARORSZÁG kapja a Délmagyarországot, aki a Benedict-nyelviskolában tanul aneolul, franciául, olaszul vagy németül. — Havi tandij 9.— pengő. — Egy tanfolyam tartama 8 hónap. Felmentették a domaszéki legényt, aki megzavarodottságában agyonlőtte barátját (A Dámagyar ország munkatársától-) A sze­gedi ítélőtábla Kovács-tanácsa pénteken dél­előtt foglalkozott a domaszéki halálos lövöldö­zés ügyével. Május 5-én történt, hogy Csányi Józ9ef 20 esztendős legény re\>olverrel agyon­lőtte jóbarátját. Zombori Györgyöt- A gyilkos­ság éjszakáján a domaszéki legények egy kocs­mában mulattak- Távozás előtt még hirtelen megittak fejenkint egy-e?y liter bort- Megle­hetős ittas állapotban indultak el ezután, de C9ak pár percig mentek az országúton- Az első keresztútnál a két barát összeszólalkozott ázom, hogy közös barátjuk, Kócza János kit kísérje« haza- A legényt kapacitálták, ráncigálták, köz­ben egyimásTÓl lehúzták a kabátot. Végül Csá­nyi győzött, ami Zomborit rendkivül felingerelte­Szidta Csányit és azt kiáltotta feléje: Ha ku­rázsid van, gyeire ide! Csányi niem kórette magát, odalépett a ba­rátja mellé és midőn az fel akarta emelni a ke­zét, belelőtt a fejébe. A golyó szömyü pusztítást vitt végbe. Szétroncsolta a fejét és nyomban ki­szenvedett- A gyilkos legény ezután jelentke­zett a csendőrségnél Juliusban tárgyalta a szegedi törvényszék a halálos lövöldözés ügyét és erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés büntette cimén ötévi börtönre Ítélte Csányi Józsefet- Fellebbe­zés folytán pénteken foglalkozott a tábla az üggyel és fölmentette Csányi Józsefet• A táblai ítélet indokolása megállapítja, hogy Csányi megzavarodottságában lépte tul a jogos önvé­delem határát. Az ítélet ellen a vád képviselője semmiségi panaszt jelentett be­A 6 órai nziefzárás vezet a Kereskedők szavazásán Szombaton befefezödik a szavazás (A Délmagyarország munkatársától.) A nyilt üzlettel rendelkező iparosok és kereskedők szavazásának ötödik napja sem hozott eltoló­dást az első napokban kialakult szavazási arányban. A leadott szavazatok száma pénteken délig 330-ra emelkedett, ebből 241-et a hat­órai zárás bevezetése mellett adtak le, 89-et pedig a hétórai zárás fentartása mellett. Csak két olyan szakma van, amelyben a hétórás zá­rás kapott többséget, az egyik a drogeristák csoportja, amelynek tagjai közül 11-en sza­vaztak és 7-en a jelenlegi rendszer mellett, a másik a fa- és szénkereskedők csoportja, amelynek 21 tagja szavazott le, 16 a hétórás zárás és 5 a hatórás zárás mellett. A többi szakmában a hatórás-párt kapott többséget­A szavazást szombaton délben zárják le­A záróra kérdésében tömegesen kapunk hoz­zászólást a közönség legszélesebb köréből- Ke­reskedők, alkalmazottak, iparosok, tisztvise­lők, munkások és háziasszonyok fejtik ki ál­láspontjukat a 6 órai üzletzárás ügyében- A szerkesztőségünkhöz érkezett egész levéltöme­get a meghatározott terjedelem miatt lehetet­lenség közölni- Ma az alábbi hozzászólásokat tudjuk közreadni: „Rólunk — nélkülünk" Tisztelt Szerkesztőség! Tegnapi b. lapjukban megjelent fenti cimü levélhez szeretnék hozzászól­ni. Arra a szomorú tapasztalatra jöttem, hogy asz­szonytársam teljesen megfeledkezett a hires asz­szonyi logikáról. Hogy egyik-másik asszonytársam cselédet-e, vagy csak bejárókat tart-e, nem jöhet számításba az üzletek 6, vagy 7 órai zárása ügyé­ben, de még az sem, hogy: „szégyen ide, szégyen oda" mosogatnia kell. De azt megállapítottam, hogy asszonytársam igen önző természetű, mert nem tudja belátni azt, hogy a reggeli fél 8—8 órától este 7—fél 8 óráig dolgozó embereknek milyen nagy előnyt jelentene az esti 6 órai záridő. Nem gondol­ja k. asszonytársam, hogy a kereskedelmi alkalma­zottak szintén — a bevásárlóközönséghez tartozik, vagy nekik nincs szükségük semmire sem? És Cm szerint a kereskedelmi alkalmazott nem kulturális lény? Még színházba sem szabad járnia, mert 7 óra helyett 999 százalékban egynegyed 8—fél 8 órakor lehet csak zárni és akkor persze már az al­kalmazottnak nincs ideje sem tisztálkodásra, sem átöltözködésre. sem pedig megvacsoráznia és igy kénytelen otthon maradni. És végül, ha Budapest, Békéscsaba. Miskolc. Pécs. stb. városok kereskedői jól iwec vannak a 6 órás zárórával, miért kételkedik Szeged kereske­dőinek juzan gondolkodásában? K- asszonytársam, önnek nincs igaza­Tisztelettel: (aláírás.) Egy asszonynak a sok tizezerböi Asszonyom! ön tegnap felszólalt a kereskedők és alkalmazottaik azon mozgalma ellen, hogy az üzleteket este hat órakor zárják. Én is a szürke tízezrek táborába tartozom és ezért ne vegye rossz néven, hogy a kérdéshez ugyanolyan nyilvánosság előtt szólok hozzá, mint ön. Magnnalkalmazott vagyok, magántisztviselő, akinek nem délután két óráig tart a munkaideje és sem én, sem kartársaim nem háborodunk fel azon, hogy az üzleteket este hatkor kívánják zárni, sőt örülünk neki De nem is hiszem, hogy akad a vá­rosban dolgozó, "ki ezen megbotránkoznék. Arra nem gondol Asszonyom, hogy az ön férje naponta csak hat órát dolgozik, ülve, — a kereskedelmi al­kalmazottak pedig a legjobb esetben kilenc órát, állva. Pedig nekik is van asszonyuk, családjuk, akik örülnek, ha este van idejük elbeszélgetni ve­lük. Ép ugy nincs háztartási alkalmazottjuk, mint önnek, ép ugy dolgoznak, mint a sok-sok millió szegény asszony, ne sajnálja férjüktől, vagy a fiuk­tól art a kis szabadidőt, hanem gondoljon arra, fiogy ami az ön férjének jól esik, az jól esik más­nak is! Említést tesz ön holmi szociális problémáról is. Bizony ez nagy szerepet játszik a kérdésben és ha fel tudná fogni ennek horderejét, ugy szégyen­kezne azért, hogy levelét megírta. Végeredményben kérdezze meg a főnököket és alkalmazottakat egyaránt, hogy este hat után hány vevőt szolgálnak ki. Ha a vála.szt megkapja, majd megérti, hogy csak olyan rossz gazdasszonyok mennek vásárolni azon időben, mint ön. Tisztelettel: Berényi Nándor. Ne sa*n<Mfuk az egy érát Igen tisztelt Szerkesztőség! Nem volt szándékom, hogy beleavatkozzam olyan ügybe, ami nem az én flgyem, azonban a „Rólunk, nélkülünk" cimmel megjelent levél inspirált az irásra Hát igen tisztelt Nagyságos Asszonyom, nincs igaza! Én ugyan nem tisztviselőné vagyok, sőt még abban a kényel­mes helyzetben sem lehetek, hogy délután — bár­milyen fáradt vagyok —. lepihenhessek, mivel ön­álló iparom és gyermekem van. Mégis akár hiszi Nagyságos Asszonyom, akár nem. ha ugy adódna, hoay 5 órakor zárnák aa. üzleteket, akkor is be tudnék vásárolni. Saját tapasztalatom szerint, min­dig jobb nappali fénynél vásárolni, mint este. Ami pedig a kereskedők és alkalmazottaik szó­rakozását illeti, efelől sincs jól informálva, Nagy­ságos Asszonyom! Ha színházba akarnak menni, aihhoz ugyebár nekik is át kell öltözni? Esetleg meg kell vacsorázni, — de mindezt hogyan? Napok óta minden ember erről a kérdésről beszél és me­rem állítani, még senkit sem hallottam kétségbe* esni, hogy ezután hogy fog bevásárolni, sőt a leg­nagyobb megértéssel pártolják a 6 órai zárás ügyét. Tehát asszonyom, ne sajnáljuk se a keres­kedőktől se az alkalmazottaktól azt az egy órát. Tisztelettel: Régi előfizető. Az alkalmazottak Igen tis/telt Szerkesztőség! Az üzletek zárórája ügyében az alkalmazotti szociális érdekeket azzal intézik el, hogy délben is lehet több szabadidőt biz­tosítani nekik, különösen — a nyári fürdőidényben; sőt nagyobb fizetéssel jobban ki lehet elégiteni a szociális igényeket. Csak az a csodálatos, hogy er­re csak most gondolnak, mikor másról van sző. Amikor ezeket kértük, a legridegebben elutasítot­ták kéréseinket. Jellemző, hogy éppen a nagyobb cégek — amelyeknek egyrésze délben is nyitva tart —, ragaszkodnak a 7 órai záráshoz. Az alkal­mazottak a 6 órai zárás hivei, hogy magánügyeiket ők is elintézhessék és mert a forgalom igy :s le­bonyolítható. Teljes tisztelettel: M. L. alkalmazott. A s/akmák érdeke Igen tisztelt Szerkesztő ur! Szándékosan haUv gattam ezeket a sorokat az utolsó napig, amikor már aligha változtat közbeszólásom annak a sza>­vazásnak az eredményén, amelyet most a kereske­dők maguk között rendeznek. Ha nem azt bizonyí­taná a szavazás, hogy a kereskedőknek — egy-kettfl i kivételével — teljesen mindegy, hogy hat, vagy hét í órakor zárnak-e be, akkor érdemes lenne a moz­galom céljával foglalkozni ós érdemes lenne kifo­gásolni, hogy a kereskedők önmaguk között renr dezik ezt a szavazást, ahelyett, hogy vevőiket sza­vaztatnák le. Engem egyáltalán nem téveszt meg az a körülmény, hogy a 213 szavazat közül 156 a hatórai zárás mellett szavazott, mert ismerem az ilyen szavazások technikáját. Allitom és ha szük­ség lenne rá, bizonyítani is tudnám, hogy alig egy tucat kereskedő ar. aki komolyan akarja a hat­órai zárást, a többi azonban indolens és hagyja magát rábeszélni, kapacitálni, a szavazásra anél­kül, hogy annak helyességéről meg lenne győződve. | Engem, mint munkást, elsősorban az általános szolidaritás szempontjából érint a dolog, de érint mint vevőt is. A kereskedőknek a szociális szem­pontokra való hivatkozása egészen másképen fes­tene, ha kimutatható lenne, hogy a hatórai zárás mellett szavazók összesen és egyenként hány se­gédet alkalmaznak (segédet mondok és nem tanon­cot) és hogy alkalmazottaiknak mit fizetnek. Ta­pasztalatból tudom hogy a hatórás zárás hivei jó­részt segédek nélkül, tanoncokkal és silányan dí­jazott gyakornokokkal dolgoznak, akiket egyálta­lán nem díjaznak a szociális szempontok figyelem, bevételével Ezek az urak restellik bevallani, pe­dig igazán nem szégyen, hogy a világításon akar­nak takarékoskodni. Ez feltétlenül elfogadható érv, Ámde szerintem ez sem helyiálló. Egészen biz» nyos ugyanis, hogy némely szakmában, mint a bör, a bútor és talán "a papirkereskedelemben keres* tülvihető a korábbi zárás, mert bőrt nem a közö». ség vásárol, hanem a feldolgozó. Butort ugyancsak nem vesz senki könnyedén hanem csak előzetes et határozással. A papírkereskedő ugyancsak bezár­hat hat órakor, mert hiszen a forgalmának legna­gyobb részét az iskolák növendékeivel bonyolítja le, meg irodákkal, amelyeknek nappal van szüksé­gük a papírra és hasonlókra. Lehetetlennek tartom azonban, hogy a divatárukereskedő, a textiles, vagy kézmüárus erőltette a korai zárást. Én magam is állandóan hat óra után, amikor a munkát abbaha­gyom, szoktam bevásárolni azt az egyetmást. ami­re szükségem van Sajnos, ez persze nem sok. di egy-egy gallért, zsebkendőt, harisnyát, inget és ha­sonlót csak kell vennem, ha kifotrv a készlet és a feleségem is este megvár a műhely előtt és együtt indulunk megvenni azt, amit okvetlenül meg keH venni. Engem tehát a kereskedők megakadályoz­nának abban, hogy vásárolhassak, miután más idő­ben ezt nem végezhetem el. Igaz, ahogy egy keres­kedő nana szál olvasom, ma már alig van valaki-

Next

/
Thumbnails
Contents