Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-24 / 240. szám

e DÉCMAGYARORSZKG 1934 október 24: Féláru vasúti jeggyel uiazhmi, bármely napon, ha belép az OMWE tagjai közé. Tagsági dij 4 pengő. Fényképes tagsági igazolvány a Dél mag varország jegyirodájában. kereső városi alkalmazottakat. A belügyminszteri leirat azt Írja elő. hogy ..az ügykör bonyolultsága és felelősségteljes volta" szempontjaiból vegye a közgyűlés újból felülvizsgálat alá a pótilletményeket. Lehet, hogy ugy a javaslat, mint a határozat jóhiszemüDe az nem vitatható, hogy jóhiszeműségében téves és antiszociális. A 356 kisember közül negyvennyolc kezelő s ebből a negyvennyolcból 18 fogyasztási borbiztos, akik kettesével járnak bort felvenni s ezzel a város szempontjából elég fontos munkát végeznek. Az ő adataik alapján állapítják meg a borfogyasztási adót s igy attól, hogy munkájukat milyen lelkiismeretesen végzik, a város egyik legnagyobb jövedelmi ágának állandósága függ. Elsőosztályu műszaki altiszt tizenöt van. Havi fizetésük 107.50 pengő, a pótlék, amelyet elvesznek tőlük. havi 7-50 pengő és közülük tizenkettő gépész, három tűzoltó. Az elsőosztályu altisztek leginkább nyomozók és kézbesítők. Havi fizetésük 9450. pótillebmónyük 6.— pengő. A nyomozók alapossága és gondossága a közigazgatási tagadhatatlanul előnyösen hangolja ós nagymértékben befolyásolja adminisztrációnak ós feleknek egymáshoz való viszonyát. A másodosztályú altisztek havi fizetése 90.50 pengő, havi pótllletményük 5— pengő. A szülésznők és kézbesítők végzik ebben a kategóriában a legtöbbb JnHelligenciiáJt kivánó munkát. Érzékenyen érint a közgyűlési határozat mintegy 123 nyugdíjas altisztet16 pengőtől 114 pengőig terjedő havi nyugdíjjal és 143 altiszt özvegyét, akiknek a nyugdija havi 20 pengőtől 78 pengőig terjed. Szives figyelmá>e ajánlom még hogy ugy a tényleges, mint a nyugdíjas érdekeltek mintegy 80 százaléka harctéri szolgálatot teljesített és Sok köztük a hadirokkant. A város nehéz pénzügyi helyzetével tisztálban vagyok ós üdvösebbnek tartom azokiat az észrevételeket, amelyeket a belügyminiszter ur az 1934- évi költségvetéssel kapcsolatosan is megtett s amelyek arra vannak hivatva, hogy a városi gazdálkodást minél szolidabb keretek közé szorítsák. De a várost elsősorban kötelezik bizonyos ericölcsi meggondolások és dr. Pálfy Józseí polgármester mellett leginkább én hangoztattam közgyűlésen is, sajtóban is. hogy a tisztviselői fizetéseknek bizonyos mértéken tul való leszállitáBudapest. október 23. Gömbös miniszterelnök varsói útjáról kedden'•raéíbeu háromnegyed 1 órakor a bécsi gyorsvonattal visszakezett Budapestre. A Keleti pályaudvaron a miniszterelnököt a 'kormány tagjai, Hóry András, a külügyminiszter állandó helyettese, Sztojako-irs Döme tábornok, a hadügyminisztérium vezetője fogadták. A lengyel követség részéről a budapesti lengyel ügyvivő jelent meg. A miniszterelnök a szalonkocsiból kiszállva szívélyesen üdvözölte a fogadására megjelenteket, majd gépkocsiba ült és a miniszterelnökségre hajtatott. Gömbös a következő táviratot küldte Koscinski lenivel miniszterehiökuek: sa árt a kereskedelmi és az Ipari életnek, azonkivül okkal kelti azt a látszatot, mintha a pótadó egyrészének viselését a közgyűlés a tisztviselőkre akarná áthárítani. Mennyivel súlyosabb, ha majd négyszáz, leginkább családos, kisfizetésű tisztviselőt sújtana a pótlék megvonása, olyan tisztviselőt, akik beosztásukhoz és fizetésükhöz mérten Igenis bonyolult és ' felelősségteljes munkát is végeznek. Azt hiszem, a relatív megelégedettség súlyos ok nélkül való megbolygatása nem közérdekű. Erre való tekintettel is újból kérem a közgyűlési határozat feloldását és olyan utasítás kiadását, hogy a város a kérdéses, mintegy 37.000 pengőt, amely 356 nagybobrészt kisember kenyerét kerekíti ki egy-egy darabkával, szavazza meg és jelölje ki fedezetét. ,.Súlyt helyezek arra. hogy melegen megköszönjem Exellenciádnak a szívélyes fogadtatást, amelyben Nagyméltóságod és a lengyel nemzet részesítettek. Az a három nap, amelyet a nagy lengyel nemzet vendégszerető földjén töltöttem, mindig felejthetetlen. emlék marad számomra." A miniszterelnök ugy határozott, hogy római utazására november első napjaiban kerül sor• Rómába utaztában Bécsben kiszáll és visszaadja Schuschnigg osztrák kancellár augusztusi magyarországi látogatását, amikor Szegedre repült, hogy végignézze Az ember tragédiája Dóm-téri előadásást — és megkoszorúzza Dollfuss sirját. Gömbös visszaérkezett Budapestre November elefén uíazlk Bécsbe és Rómába A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA Május Jelige: Heine. Jelenléte annyira hozzátartozott a kávéház esli képéhez, hogy a törzsvendégeknek már fel sem tttnt. Az egyik ablakmélyedésben volt az állandó helye. Asztalán mindig néhány komoly külsejü könyv, papiros, töltőtoll. Egy tájékozatlan vendég azt magyarázta egyszer szomszédságomban a mellette ülő nőnek, hogy ez a kávés könyvelője. A pincérek felváltva doktor urnák és szerkesztő urnák címezték, kilétéről azonban nem tudtak felvilágosítást adni. Majdnem mindig egyedül volt. Pontosan fél nyolckor érkezett, az újságokba mélyedt, közben a noteszába jegyezgetett olykor. Kilenckor aztán megvacsorázott, elszívott egy cigarettát és utána éjfélig, néha azon tul is szorgalmasan irkálta tele a negyedre vágott iveket. Én magam titkos írónak gondoltam. Néha akadt ugyan egy vagy két látogatója. Sohasem érkezett azonban velük. Halk suttogással tárgyaltak ilyenkor. Egyizben megfigyeltem, hogy pénzt kapott. Olykor a kenyereslány kereste fel székhelyén, keresztrejtvények fejtésében kért tanácsot és messzire elhallatszott ilyenkor nimbuszt szerző elragadtatása: Nahát, a doktor ur mindent tud! Különben ott a sarokban ülve, magát az asztal «ilögé bástyázva, csinos fiúnak látszott. Csak ha felkelt és végigment a helyiségben, lehetett észrevenni, hogy elég erősen sántitott és ortopéd ciprtt viselt. Hónapokig érintkezésünk az egyes újságok at»dAsában, elkéréséhen. cseréjéberf merült kl. Még emlékszem első beszélgetésünkre, az egyik újságot kértem el a főpineértől. megmutatva, hogy melyik cikk miatt — Fölöslege«, szól bele kéretlenül a beszélgefS*he. adta oda ¡Viktor a vasárnapi Frankfurtért, onnan van kiollózva. A cikk tagadhatatlanul onnan volt átvéve. Megköszöntem a figyelmességet. Utána sokszor beszélgettünk. Az ilyen ollózásokat, cikkátviteleket mindig figyelte és kedvenc beszédtémája is volt. Jó néhányszor fejtegette előttem, hogy az átvétel és továbbadás egyenrangúan fontos az alkotással, mert ez minden emberi fejlődés alapja. Rajongott a művészetekért, de ebben a rajongásban is volt valami elméleti vonás. Egyszer például bevallotta, hogy évek óta nem volt színházban és képzőművészeteket Is inkább reprodukciókból és kritikákból ismeri. Ebben az időben állás nélkül voltam. Volt tanérom szerzett néhány leckeadást részemre. Egy elkeseredett estémen kirobbant a panaszom. Gondolkodva hallgatott egy darabig, elővette noteszát, vizsgálódott, azután megkérdezte: — Irna-e egy tanulmányt a tőkevándorlások szerepéről a gazdasági világválság előidézésében? Vagy nagyobb kedve volna Goethe költészetének hatását vizsgálni a mult század első felének magyar irodalmára? Mindegyikkel megkereshet néhány hét alatt háromszáz pengőt. Elmagyarázta, hogyan jutok forrásmunkákhoz, a könyvtárakról beszélt, ahol a nap jó részét szokta tölteni. Elmondta, hogy sem újságíró, se nem doktor, bár megérdemelné ezt a eimet, mert évek óta azzal keresi kenyerét, hogy doktori értekezések adatgyűjtését és megírását vállalja. A dolog felizgatott. Nem a nekem juttatni akart munka, aminek elfogadására külfinben gondolkodási Időt kértem, hanem az a tény ragadta meg fantáziámat, hogy oly ember van mellettem, aki cinikusan kielégítette tehetségével egy sereg ostobának a hiúságát és ő maga megelégedett a szerényen díjazott, nem is mindig élvezetes munkával. — Nem fáj néha a szíve némelyik jobban sikerült munkája átadásakor? Hiszen ez olyasmi, mint mikor a szegény szülők szorultságukban adoptáltatnák gyermeküket. ' — Nem igen éreztem még ilyesmit. Talán valami halvány Irigység elfogott, mikor például a jelenkori diktatúrák és az ókori tyrannizmusok összehasonlítását tárgyaló értekezésemért egy most szerepelni kezdő ifjú óriást dicsérgetett a sajtó. De már tul vagyok ezen. Alkottam egy filozófiát magamnak és ez mindig megnyugtat. Miért bosszankodjam, hogy a szándékaim, ál" maim, vágyaim nem sikerülnek. Beleszuggeráltam magamba, hogy nincs semmi vágyam és minden sorsfordulás közömbös számomra. Olvasom az újságokat, elfogadom a tényeket, de a világért sem gondolok arra, hogy az események nem az én Ízlésem, elveim szerint alakulnak. Már elfogadtam, hogy nem azért vagyok az eseményeken, azok irányításán kivül, mert kihagytak, hanem mivel kényelmemnek, gőgömnek jobban meflfelel, hogy az egészet távolból nézzem. Hallgatott egy darabig és aztán felsóhajtott. — Miért lennék Tirtájosz, amikor csüggetegen ülnek szobáik mélyén az épekl Mégsem volt mélygyökerü az erőszakolt filozófiája. De hogy beszélhetett, hogy kimozdulhatott lelki életének magányából, szemmelláthatólag üdítő élmény volt számára. Ennek két hete. Pár szót azóta is ejtett magáról. Unalmasnak Ítélte a könyvtári búvárkodást, jelenlegi munkájáról bevallotta, hogy nem érdekli. És tegnap este... Ez hatott annyira rám, hogy papírra vetettem ezeket a sorokat. Tegnap este Rodinről beszéltünk, Csók elmü szobráról. Hirtelenül elhallgatott, a vállamra tette a kezét, ez volt az első hirtelen mozdulat, amit tőle láttam és izgatottan, Inkább saját magának mesélve mondta. — Ismeri a Tölgy-uccában azt az oszlopokkal alátámasztott erkélyü házat. Mély, árnyas kapualja van. Arra szoktam éjjel hazamenni. Tegnap egy szerelmes pár állt ott, a fiu átkarolta a leányt, arca ráhajolt az arcára. Mozdulatlanul állottak. mint egy szoborcsoport és mégis sugárzott belőlük az élet. Szép volt, mondta kissé szomorúan, elmerengve. Villamosok rohantak az úttesten, a mozikban pergett a film. a postán leveleket osztályoztak, gondos apák kihallgatták a másnapi feladatból gyermekeiket, csapszékekben olcsó bort fogyasz-* tottak, egész közönséges este volt, amiből három-1 százhatvanöt van egy esztendőben. De májust irtak.