Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-21 / 238. szám

4 BÉCMAGYARORSZÁG 1934 október 21: ÜST RAD»KK!!£ICri gép^ruházhan. Kerékpár, gramofon, varrógép, ( gyermekkocsi nagy javifómühety. dések rendezése, illetve megállapodásunk min. denesetre hozzájárul majd ahhoz, hogy orszá­gaink viszonyát még bensőbbé tegyék és Euró­békéjének és nyugalmának ügyét szolgálják, agyméltóságod azoknak a magyar önkénte­seknek tetteit idézte, akik a nagy háború ide­jében az uj lengyel hadsereg soraiban harcol­tuk. Én ezzel kapcsolatban annak a mélységes rokonszenvemnek érzését hangsúlyozom, amely­Ivei a mngyar nemzet a lengyel újjáépítés munká ját kisérte, azét az újjáépítését, amely Lengyelországnak visszaadta azt a helyet, amely a világ nagy nemzetei között megillette. Gömbös vasárnap megnézi a Varsó melletti légi kikötőt, majd meglátogatja a Bem tábornokról elnevezett lo­vaslüzér hadosztálvt. Délben aláirja a magyar —lengyel kulturális szerződést és résztvesz a lengyel külügyminiszter villásreggel í jén. Dél­után 5 órakor Gömbös miniszterelnök lakásán sajtófogadás lesz. Kánya külügyminiszter a pápánál Róma. október 20. X. Pius pápa szombaton este ünnepélyes magánkihallgatáson fogadta Kánya, Kálmán külügyminisztert, aki a Vati­kánban Darcza György szentszéki magyar követ kíséretében jelent meg. Kánya külügy­minisztert ós kiséretét a Vatikánban a pápa titkos kamarása és a főudvarmester helyette­se fogadta és kisérte a pápai termekbe­A külügyminiszter félórát időzött a pápa iró­szobájában- A kihallgatás után Barcza György követ bemutatta a miniszter kiséretét. Kánya külügyminiszter ezután még látogatást tett a távollévő bíboros államtitkár helyettesénél. Magyar kincsek magyar sikerek Velencében Szemle a tizenkilencedik Biennalen öszi nap ragyog Venezia egén. Halvány párák ködlenek a Canale Grandén. Motorzugás, csónak­tömegek egész uccaforgalom zaját idézik fel. Siető emberek rajzanak a keskeny uccákon. Felbukkan­nak, eltűnnek a kacskaringókon. Látszik belülről hallatlan üzleti, kereskedelmi élet bonyolódik le Venezia szivében, ahova idegennek alig, vagy csak kevés betekintése van, feltéve, hogy nekivágtat a zeg-zugos labirintnak. Megáll a Maria Formosa bájos terén, a Szt.-Tomasco idillikus piazzettáján és figyeli a lármásan börzéző olaszok izgalmas védöbeszédeit portékájuk dicséretében. A mult gazdagsága a jövő reménye. És Vene­zia csak mosolyog. Omladozóra antikvirozza res­taurált épületeit. Remek patinával hinti be a pa­lazzok leszakadó vakolatait és ha \brándozva him­báltatják magukat álmélkodó párocskák fekete­kecses gondolákban, ahogy a Dogék korában him­bálóztak hasított ujju, selymek és bársonyok, tü­neményes ékszerekkel ragyogó nemes hölgyek és urak, — Venezia számlálja aranyait, amit a boldo­gok mosolya hint el a Meroeria gyönyörű üzletei­ben. Nem lehel azonban, akárhogy akarjuk is, vég­letes cinizmusba esni. Igaz, agyongiccsesitcttek már mindent Venezián. Festők és nászutasok. Mé­gis... Ha puszta dekoráció volna is, ahogy bugó csobbanással végigsiklunk a Ca d'Oro s a palazzók ősi sorai között, boldog lelkesedéssel köszöntjük a mult művészetének költői lendületét, a gazdag­ság örömtüzének mámorító fényét. A renaissance­ot titáni erejével és titáni dacával. * Almok ébredeznek. Desdemona háza... Valami furcsa borzadályt Elegáns Uvate RHCZCIPÖT fior danahü Tekintse meg ön Is szenzációs őszi cipőujdon­ságaimat, amelyet számos formában és fazon­ban jelentek meg a fővárosi vezető cipőszalo­nokkal egy időben. — Allanaó dpöRt­tíliuas Kárász u. Stílf)mer Kiraltai. ti x e m: Fetcetesa* ucca 2 1. érzünk. Mikor a képzelet képeiből valóság lesz. A dráma kiszáll a betűből, a színfalak keretéből és a kisértő árnyak láthatóvá válnak. A velencei mór és a szép szőke Desdemona, ime, itt élt. Itt halt meg. Az erkélyes, cirádás kis palazzot pedig nyu­godtan mossji évszázadok tengerhabja, a Canale Grande szerelmes hulláma. A hullám zug és a pa­lazzo áll. Az élet pedig itt zúzódott össze e faiak között, ki tudja azóta hányszor. A gondola pedig nyugodtan siklik tova. A ha­jós gépiesen folytatja Cicerone hivatását. Ez itt Wagner háza... Mintha túlvilági kürtszó hangzana, gyászos üte­mek... Az istenek alkonya... Siegfried halála... Innen szállt a Walhallába Wagner ... Fáradt sze­me már csak az eget kereste és a veneziai barcarola volt utolsó útitársa... És jöttek a palazzok rendre. Vörösek, fehérek mozaikosak, gazdagok. Mese, mult, emlék... A veneziai rege azonban egyszerre megszakad... Messziről autótülköléa... Az állomáson tul mintha váratlanul lecsapódott volna a színházi függöny. Óriási modern garázs. Üvegfalak, hófehér vakí­tó épület és egyik autó a másik után robog be ka­puin. Ez Venezia kapuja. Az uj és a régi város mesgyéje. Valóság és álom határa. Idáig jöhetnek a világtájakról robogó idegenek. A garázsban le­teszik az izzó sietséget. Innen már csak a hangu­lat paranosol... Giardino publieo Gondosan ápolt, gyönyörű park. Pálmák, babérok. Verdi, Wagner, Beethoven szobrok között haladunk. A „XlX-ik Biennale"-ra sietnek nyugtalan utasok. Internacionális képkiállítás van itt. Az a bi­zonyos nagyszabású tárlat, amire 70 százalék ked­vezményt adtak minden látogatójának az olasz vas­utak. Valóban nagy művészi élményt készítettek itt elő. Legeísősorban az óriási olasz pavillonban, öt­ven hatalmas teremben. Az „eseményt" kétségkí­vül a tárlat nagy portrégyűjteménye képviselte. A XVIII-ik századtól napjainkig többé-kevésbé va­lamennyi igazán nagy európai portréfes'ő müvei szerepelnek. Goya barna tónusá.i senoritáin lát­juk lehelletkönnyü csipke fátylakba burkolva. D á­v i d buja és graciozus leánykája, A p i a n i mar­káns Napoleon portréja, F ü g e r hires bécsi bie­dermeier képei, Chasseriau, Corot elragadó hölgye, Courbet Delacroix, Ingres, Ge­rard önarcképei előtt állnak tömegek. Dante Gáb­riel R o s s e 11 i tragikus leányalakja annyi köl­tői álom hervadó rózsája, mintha ma is élne. És Watls, Lawrence, Reaburn előtt száll az áhítatosak tömjénfüstje. Nem tudunk megválni egy M i 11 a i s-től, vissza-vissza csalogat L e n b a c h Bísmarckia. Hódolattal szemléljük H o d 1 e r t, Svájc Munkácsyját és mély megindulással nézzük Segantini embernagys^gu szomorú önarcké­pét, amelyet kevéssel halála előtt bánatba mártott ecsettel festett. Leibl, Menzel, Marées és a hollandusok, lengyelek, csehek, belgák reprezentáns festői kö­zött hirtelen egy Benczúr, néhány képpel odébb Ferenczy Károly és nagy büszkeséggel láttuk öt-hat ember csoportosulását Munkácsy Hay­nald bíborosa előtt A legszebb termekben, a legszebb képék ma* gyarok. Nem puszta szóbeszéddel, igazi magyar baráti sággal, hódolattal és megértéssel kezelték művé* szetünket. Mily nagy volt örömünk, amikor a kő* vetkező termekben Szinnyei Mersére, Szé­kely Bertalanra akadtunk és előkelő helyen László Fülöp színes és beszédes portréivei ta­lálkoztunk. Barabás Miklós, Brocky Károly, Böchlin, Daumier, Degas mellett. A művészetnek ebben az Elysiumában a magya­rok diadalmas kiemelkedése Venezia pálmái alatt bizony balzsamokkal kötötte át büszke szivünket Ott, ahol Van Gogh, Cézanne, Gauguin zsenije élvezi az elsőség jogát, ahol Eugéne C a r­r i e r e Daudet-képe körül játszik a halhatatlanok diosfénye. Manet és Monet, Renoir és Whistler, Ro­din kincsei kacérkodnak az örökkévalósággal, ott az elsők között lenni joggal és érdemmel — ez nemzeti dicsőséget jelent. Különös, hogy ebben a tobzódó tehetségver­senyben a XVIIÍ-ik század nagy rakétaünnepén az olasz piktúra kimerülve renaissance tobzódásai­ban, mély álomba merült. Ussi, Ranzani, Morelll, Mancini, Gaetano tartották az iramot, ők is csak a XlX-ik században. Annál elevenebb és gazdagabb a ma! A legfiata­labb generáció számára nincs már hagyomány, uj tavasz felé törnek, ifjú szivek elfogulatlanul hall­gatják a jövő dalát. Nem tudnánk a rengeteg érdekes modern olasz közül csak néhányat kiemelni, hiszen özönével mutattak kitűnő kvalitásokat. Mégis Santagata, Rosai, Sacchi, Soffici, Tallonc, Carena, Saccorotti, Caprotti, Vagaggini, Dalia Zorza, Prada, Farina, azok a nevek, amelyeket megjegyezhetünk. * Pavillonokat állított fel Spanyolország, Bel­gium, Franciaország, Csehszlovákia, Dánia, az Egyesült-Államok, Anglia, Görögország, Ausztria, Svájc, Oroszország és Itália nagy épülete mellett Magyarország. Egysziérü, monumentális falak bukkannak elő a park sűrűjéből, csak egv helyütt csillog-villog va­lami ázsiai pompában Euzinok, Zsolnay porcellá­nokkal diszitett jáki templomszerü kaput, díszes és gazdag kastélyt látunk. A legpompásabbat va­lamennyi között a magyar pavillont. Félve léptünk be. Vájjon megtaláljuk-e való­ban, amit ma magyar géniusz ebben a világkiállí­tásban reprezentálhat. Dániától megszöktünk. Az U. S. A-pavillont mu­latva elhagytuk, Spanyolországban, Görögország­ban gyönyörködtünk. Belgium szép, de nem jelen­tős és a többi is mind egyszinten mozgó, interna­cionális karakterben uniformizálódott piktúra. És a magyar?! Jólesett látni, mennyien és milyen elismeréssel járkálnak Csók, és Fényes Adolf, Iványi Grünwald, Rudnay, Egry, Vaszary, Istó­kovits, Szőnyi, Márffy, Aba Nóvák, Bérény, Bosznay, Bernnáth, Czőbel, Derkovits, Kuhán, Pólya, Ernőd. Már­ton, Szüle, Karlovszky, képei között. Szép a tárlat és reprezentatív. Minden árnya­lata képviselve van művészetünknek. Szobrászatunk kedves, de korántsem éri utol az erőnek és nagy stílusnak azt a határozott vonalát, amit Itáliában ma megbámultunk. De nem kellett szégyenkezni. A kiállítás magyar akarást mutatott és magyar sikert hozott. Venezia fölött halványan ragyogott az őszi nap. Vaporettok ontották a közönséget a Biennale-hoz. Halk gondolák siklottak a párás tenger mélyébe. Valahol valaki magyar dalt dúdolt a tengeren. Venezia kissé átkarolta a magyarokat. Lengyel Vilma. I ORM4, ELEGANCIA .jellemzi a CÉTÉNYI CIPŐT! Raktáron és mérték után. JSSfiKSSCrlér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents