Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-20 / 237. szám

D t U M A G y A R O R S Z Á G 1934 október 20. DIVATLEVEL Reggeli kabát Még VTI. Edward welszí herceg korában lette divatossá a rövid reggeli kabátot, a bie­dermayer kor tubák szinü, derékon zsinór­ringulűssal átkötött slafrokiai helyett. Amint­hogy a finom, vékony és puha bórból készült reígeli papucs elűzte elődjét, a himzett és go» belines virágos papucsokat, a kis rokonleány­kák mindenkori karácsonyi és névnapi 4ján­dékait A modern férfi reggeli öltözékén is alkal­mazkodik egész napj öltözködésének követel­ményeihez, hogy már a reggeli órákban is tip.top gentlemen legyen, aminthogy az is, ha az itt közölt modern szabású, balról jobbra áthajtott, két gombos reggeli kabátban jelenik meg a reggeliző asztalnál; a gyűrött pizsama­kabát, vagv ingujj helyett. A reggeli kabát sziné, mindenkor lehet egész bátor, de természetesen alkalmazkodjék az uri szoba harmóniájához. A steppelt fazon a ka­bát alapanyagának megfelelő fényes anyagból' készítendő, kocka alakú levarrásókkal. Á ferde zseb, valamint a gallér és a kabát sodrott, fé­nyes szálú zsinórral szegendő. A zsebek és a kar paszománya egyszerű vitézkötéssel alkal-i mazandó, kevés munkával finom anyagból tö„ kéletes öltözék. Jules Eros. Pólfy polgármester Somogyi-telepen és a Mars-téren (A Délmagyarország munkatársától-) Dr. Pdlfy József polgármester péntekien délelőtt meglátogatta Somogyi-telepet, majd megtekin­tette a Mars-téren folyó kövezési munkálato­kat. Szem!eutjáiról délfelé érkezett vissza a városházára és a Délmcgyarország munkai­társának a következőket mondotta: — A Somogyi'telepen az épiiiő templomot néztem meg és a legnagyobb meglepetéssel azt láttam, hogy a templom csaknem készen áll. rajta van a tető. most helyezik el rá a palabori­t4st, Útnak a tornyok is, csak a harangláb és a ¿isak hiányzik. A templom építését jutasban kezdték meg úgyszólván minden külső támoga­tás nélkül. Karácsonyi Guidó plébános agilitá­sának köszönheti a telep épülő templomát. Ere­detéleg az volt a terv, hogy a templom alsó ré­szét kriptáikká képezik ki. de most ezt a tervet valószínűleg megváltoztatjuk, mert a kripták nagyon megdrágítanák az építkezést és sokat elvennének a templomhajóból. Kripták nélkül sokkal magasabb lehet a hajó. sokkal impozán­sabb­— A Mars-téren is szépen halad a munka­Egy perronszdget már elkészült, a burkolási munkához szükséges anyagok mind a helyszí­nen vannak és ha kedvező tesz az időjárás, még ebben az évben befejezik a munkát. Ez nemcsak a mi érdekünk, a városé, hanem ér­deke a vállalkozónak is. Végre elintéződtek azok a kérdések is, amelyek a szegedi tégla felhasználása körül felmerültek. A szegedi tég­lagyárak által bemutatott első minták ellen ki­fogások merültek fel, mert a mintia szilárdsági foka nem elégítette ki a kívánalmakat A sze­gedi gyárak azonban azóta lémyiegesen meg­javították gyártmányaik (minőségét és igy mei is kapták a rendelést a burkoláshoz szükséges egész téglamennyiség szállítására, A Délmagyar­ország vetette fel azt a teljesen jogosult kíván­ságot, hogy a piactér gyalogjárdáit a tervezett nyers téglaburkolat helyett vagy aszfaltburko­lattal, vagy pedig keramitbnrkolattal lássuk el, mert a tégla nem illik a perronork keramitburko • latához- Ezt a kívánságot ;nost még sem telje­síthetjük, még pedig három okból. Az egyik és a legfőbb ok az, hogy a keramútburkolat mint­egy 30.000 pengővel drágítaná meg a mun-­kát. De nem térhetünk el a téglaburkolattól célszerűségből sem. Könnyen megeshetik ugyanis, hogy a nemrégen töltött talaj süpped és behorpad a süpoedés helyén a burkolat. Ha csak egyszerű téglaburkolat «van feLeitte. an­nak lesüppedt részei minden nagyobb költséjj nélkül könnyen helyreálltíhatók, az aszfaltbur^ kolet kijavítása azonban lényegesen körülmé­nyesebb és drágább Bizonyos idő múlva, én is szükségesnek tartom a komolyabb burkolatot, de ha ennek elérkezik az ideje, az eredeti tég­laburkolat igen jó alapja lesz a ráfektetendő aszfaltburkolatnak­Vasutasok, állami tisztviselők! A réfri arcképet igrazolványo'c érvínye u őt Tígível cnORsztlnik. A7. nj igazolványba uj fénykép kell. drb 6 1 |?x«0-<ai kemény kartonra 4 4A RIUÍtKIVI lényke?é«inél. Széchenyi hurva P olflVH^ 1.1 Itr 8. K/írz.'i .Mozival s-zeinb« A DELMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA Elvitte a gyerek Jelige: filét. Panna asszony künn állt a kapuban. Tudj' Isten hányadszor ment ki lesni, nézni, jön-e már at ember. A vacsora régen készen, el is hült, el is főtt. pedig a kedvenc ételit főzte, krumplis tarho* nvát, jó paprikásosan, zsírosan. Már a jószágokat is ellátta, csak hogy teljen az idő. Máskor senkit sem hagyott volna az ember, hogy a jószág körül foglalatoskodjék. Most?.. Fe­li'] ük se néz. Tülle ugyan a piszok is megelletné valamennyit, amióta az a másik céda asszony eJ­csavarta a fejit. Vz első csillag is elfoglalta már helyét a torony iránt és hűvös szellő csapott onnan az alvégről. Összébb húzta a kis keszkenőt a nyakán és fázó­<nn reszketve ment a házba. A pitarban dógot ke­resve nézett szét s a füle élesen figyelt. )':hes is volt, hiszen délben sem tudoy enni. Nem esett jól az étel. Eszébe jutott a gyerek, a más gyereke és összeszorította a torkát a keserűség, a kikívánkozó sírás. A tornácon a háromlábú fejőszékre kuporodott fs várt. Sajó, a bozontos szőrű házőrző kutya oda ment hozzá és ránézett hűséges kutya szemével, várta, hogy megsimogassa, szóljon hozzá. Nézte, nézte a magába roskadt asszonyt, mintha értené, érezné az. ti nagy baját. Hideg orrát hozzádörgőlte és megnyalogatta a kezét. Az asszony a nedves, hideg érintéstől megriadva féri magához és megsimogatta hűséges kutyája f(jét Beszélni kezdett hozzá. Beszélt, beszélt, mintha jóbaráthoz vagy az édesanyjához intézte volna szavait. Arra riadt fel. hogv a kutya elvakkantotta ma­gát. Nem tudta, melyik az ébrenlét, melyik az álom Felállt a kis székről, széjjelnérett és elin­dult. Talán csak a láza« álom folytatása volt Va­cogott, mint a lázbeteg. Ugy érezte, milliom han­gya mászkál az ereiben, ami mind egy cseppig fel­issza a vérét. Az éjszakában, a fekete mindenségből csillag­szemek pislogtak rá sziporkázó fénnyel és a teli­hold'mintha kárőrvendően vigyorgott volna le rá. Botorkálva ment, ugy lépkedve, mintha félne, a föld megnyílik előtte és belezuhan valami fe­neketlen mélységbe, melynek tátongó alján feke­te, nyúlós posvány terpeszkedik, hogy elnyelje. Összeverődő foggal nyöszörgött, mormolt valamit, aminek az értelmét inkább csak sejtette, mint ér­tette az éj. A kutya lábai előtt feküdt és ifél szemét lesu­nyítva, oldalt forditott fejjel nézett rá, lesve min­den mozdulatát. Mikor az asszony elindult, felug­rott és szolgálatkészen állt mellé, hogy kövesse, mint kísértetet az árnyéka. Az asszony meg ment álomkóros fejjel, mintha egy más hatalom akaratából cselekedne. A kutya mindenütt utána, lapodiat se tágitva nyomából. Szeme a messzeségbe kémlőn kitágult pupillával meredt előre, ugy csillogva mintha látomása len­ne. Az uccaajtót betette maga után. a kutya is alig tudott kisurranni mellette. Kivül egy pilla­natra megállt, majd az alvég felé fordulva meg­indult botorkáló léptekkel a sötét uton. A holdfény vetette árnyék mint kísérteties, hosszú fekete uszály követte. Amerre elhaladt, a kutyák a kerités tövét ráírva kórusban ugattak. Sajó meg se mukkant, pedig máskor legnjgvobb gyönyörűsége volt, ha a kerítések alján futkároz­va a szomszéd kutvákkal versenyt üvöltve felver­hette a falu csendjét. A régi öregek, kiknek emlékezetében ott élt még a boszorkányok meséje, keresztet vetve for­dultak fal felé. Kiérve a faluból az ut neki vágott a mezőnek. Ei *re haladt tovább az asszonv is. Ott. ahol a sö­tétség összeborult, a sötétlő fák alján tanyaház meszelt fala világolt, ablak szemével kitekintve az útra. Lámpafény csillant, ébrenlétet hirdetve az arra járónak, mintha távoli csillagszem hívogatón intene az ut felé. Ezt nézve haladt tovább. Csend volt. csak a tücskök muzsikálták egyhangú da­nájukat az éjben. Kisértetjnráshoz furcsa szere­nád. M?nd közelebb iárt már a házhoz. Az ablak fé­nye ott parázslott, izzott a szemében, mint égő pont. A ház alá érve megállt, pillantásával szinte hozzátapadva az ablakhoz. Megbabonázva bámult be a szobába, az égő lámpafénybe. Ott ült az asztal mellett az ember, tizemben ve­le a túlsó oldalon az a másik asszony varrt. A tű szaporázva járt ujjai között, amint sietve őltö­getett. Az ágy megvetve, rózsaszín csíkos dunna alól buksi gyerekfej kandikált ki, nyugodva a vánkoson. A nagyobbik gyerek volt. Egyik kezét feje alá téve szunnyadt a fiatalok nyugodt, méiy álmával. Az asztal mellett bölcső, benne gyermek pihent, csak ugy könnyedén a párnára téve kis ruhában. Vékony takaróját lerúgta és két karját szettárva aludt. Pufók arca kipirult az álomtól. Erre a gyerekre tapadt tekintete- Szinte falta a szemével. Azt a bölcsőt nézte az ember is fejét tenyerébe hajtva, mélyen gondolkozó ábrázattal. A másik asszony, onnan az asztalvégéWíl, néha rá­pillantott a magába felejtkezett emberre és a böl­csőn át visszasiklott munkájára. Szemében oda­adás meleg fénye csillogott és valami a féltékeny párducéból, hogy elrabolják tőle azt, aki, érezte, osak hozzá tartozik. Az asszony nézett, nézett befelé a szobába. Néz­te az embert, aki az övé volt. Az embert, akii elvitt az a másik asszony, akit elvitt, megíoso'l a gyerek, a másik asszony gyereke, akinek adotl az Isten. Kábultan, zugó fejjel csak mint rémképet láttí elfutni maga elfítt az életét, a tévedését, a csaló­dását. Iszonyatos gyűlöletet érzett vetélytársa iránt és meg tudta volna fojtani a gyerekével együtt. Megbénult akarattal állt. csak az ujjai niarko­1 asztak görcsösen a levegőbe. A kutya figyelte minden mozdulatát és mintegy figyelmeztetőn el­vakkantotta magát. A neszre a szobában is felfi­gyeltek és az ablakot befüggönyözték. A lelibbenő függöny magához téritette. Körül­nézett és ráeszmélve hol van, kebléből mély só­haj sznkad Tel és keserves sírás rázta meg egész testét. Visszafordult és azon az, uton, amelyen j jött, vissza ment a nagy magányosságba, egyr­esak az! hajtogatva: — Elvitte a gyerek, a más gyereke, akinelí adott az Isten ...

Next

/
Thumbnails
Contents