Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-20 / 237. szám

6 DEMAGYARORSZAG 9UOBD, taorkM(M««C: Somogyi neea CkTAmhat IQTi nlré 9A ELÖFirETÉSt HnTOnte helyben S.20 ¿«TVr^f.* Tajltdoni 11 TV II Inrtftti*—rt*tit* uZOHlDdl. 1734 OKI. foW. Vidéken «• Budapetlen 3.«0.kUlf»Id«n ' MtnkOayrMr «e fegylroda : Aradi - _ „ #111 MO pengd. * Egye» MAm Ara h«lk»z8. Telefon : 13-Ofi. ^ Nyomda : LBw Arn 14 ,ul®r nap 12, »Már- í* ünnepnap 20IU1. HírLlndtaeea 1«. Telefon: MwtO. TAvlrnil * ^vfnlvam 5> «7 rtelések lelv«lele tadla »zerln». MeqleV, l7i , fiiiim , Ptimngyarowgag Seege* cv lOiyöIÜ, f . ie«K h««o fclYWeievei naponta, reggel Megy a gözös... Annak a vitának is két szóvivője volt! Mint annyi heves és szellemes, olykor személyeskedő is, de a köz érdekét szem elől soha nem tévesztő régi vitának. Ma már egyik szóvivője sem ágál a fórumon. De a széles vállú, szőke hajú, egyéni akcentusu, állása magasságához tekintélyben aránylag gyorsan felnövő, mindig virgoncul debbaterkedő, dolgos és lelkes, koncepciókhoz gyorsan alkalmazkodó, önbecsét soha nem túlozó, csillogó puritánságu, kedves és jóságos közhivatalnok. Se a kicsi öreg ur, aki élete vége felé botosán és érzéketlen pupillákkal járta a lelkéhez nőtt szegedi uccákat, akiben a kórházi ágyra való utolsó lerogyásáig villogó erővel lobogott az élet, aki alapított és felvirágoztatott, adakozott és kulturát teremtett, akinek ideje és erélye a köz számára mindig volt s akinek éles hangja, szenvedélyes lendülete és makacs meggyőződése nagyon gyakran vitte a szót s adta meg a hangot. Hónapok multak el azóta, hogy mindketten megtértek az örök honba, ahonnan vándor nem érkezett még vissza. Azóta viszont évek teltek el, hosszú évek az idő rokkáján, amikor egyik legélesebb összecsapásuk fűtötte lázasra a közgyűlési hangulatot. A közhivatalnok a szokott helyen ült. Az emelvényen. Az elnöki székben. Ahol vezette a tanácskozást s vitázott és szónokolt — sok támadás érte miatta — olykor több hévvel és nagyobb szenvedéllyel, mint a legtöbben lent, a csendes és hallgatag, türelmes, sőt engedelmes légkörű padsorokban. A jellegzetes arcú, pedánsul öltözködő öreg ur pedig évtizedes helyén — balközép első sor sarokülés — valósággal halmozta az érveket az ellen a szerinte torz gondolat ellen, hogy a tanyai vásut városi végállomását azon a Rudolf-téren épitsék fel, amelynek végleges kialakítását és szerepét váross zépészeti szempontok fogják megszabni és ne a Marstéren, amely arra van hivatva, — mondta az öreg ur —, hogy odafusson be a tanyáról a kisvasút, hogy ott legyen a kocsipark s ott emeljenek, a szegedi piaci forgalom össznontositására, vásárcsarnokot. Heves összecsapások zajlottak le. Mindegyik tudott minden érv ellen uj érvet csatasorba vinni. A maga álláspontjához mindenik fél csökönyösen ragaszkodott. De látjuk már most, amikor még csak halványan rajzolódnak ki a város továbbépítésének uj körvonalai, hogy kinek volt igaza. A kultúrpalota előtt csinos kis park formájában megcsinálták a Stefánia folytatását. A Mars-tér egyik felét már rendezik a kocsipark részére. Nem lehet vitás se a Rudolf-tér, se a Mars-tér másik felének sorsa és szerepe. * A tanyai vasút évenkint közel fél milliójába kerül a városnak. A közgyűlésen a legszélesebb körökben visszhangot keltett felszólalás hangzott el arról, hogy helyes tarifa, menetrend és üzempolitika révén a város hatalmas áldozataiból eleinte csekély, később egyre több haszna lehetne a — lakosságnak. A kulturális és gazdasági föllendülés egyik eszköze lehetne a tanyai vasút. Szerény, de drága eszköze. Ne engedjük a város fejlődésének menetsebességét — alig sebesség, sőt alig menet ez már — a mainál is jobban csökkenteni. Ecryes urak kényelmes csökönyössége miatt. Tanyán és városban minden józan eszű ember egy abban a kívánságban, hogy a tanyai vasútnak simulnia kell a nagyvasut szegedi menetrendjéhez, a szegedi fejlődés föltételeihez. Ne várjanak tíz évig, amikor majd kiderül, Belgrád, október 19. A Balkán Szövetségben résztvevő államok külügyminiszterei tanácskozásáról a következő hivatalos közleményt adták ki: — Az általános politikai helyzet vizsgálásával párhuzamosan a tanács foglalkozott azokkal a körülményekkel, amelyek között a marseillei merénylet történt- Arra a következtetésre jutott, hogy olyan bűncselekményről van szó, amelyet a határon kivűl működő erők befolyásolására követtek el és amely politikai vonatkozású. A Balkán Szövetség állandó tanácsa ilyen helyzettel szemben szükségesnek tartja, hogy kivétel nélkül minden állammal békeszerető szellemben, nyugalommal és tárgyilagos együttműködéssel meg kell állapitani a tényleges felelősséget. Egyszersmind kívánja a Tanács, hogy megfelelő intézkedések történjenek, amelvekkel a jövőre megakadályozzák az ilyen cselekmények megismétlődését. Ha az alkalmasaknak látszó nemzetközi rendszabályokat nem hoznák meg és ha nem alkalmaznák őket azzal a teljes lojalitással, amely a dolog természetében rejlik, ez szükségképen a legsúlyosabb konfliktusra vezetne. — A Balkán Szövetség államai terrorisztifciTS cselekménvekkel nem hagviák magukat mostani politikájuktól eltéríteni. A Balkán Szövetség államait egvesitő kötelékeket a mély gvá«z szorosabbra fűzte, mint bármikor. Kormányaik iinnenélvesen kiielentik, hogy feltétlenül szolidárisak Jugoszláviával és lankadatlan erélylyel felvtatiák azt a politikát, amelyet a mai napig folytattak. — Másrészről az állandó tanács elhatározta, hogv minden a Balkán Szövetség érdekeivel összeegyeztethető erőfeszitést megtesz, hógv megvalósuláshoz közeled V>k az a pólitika. an>e_ lyet olv nagv buzgósággal folvtatott Sándor '<irály és Barthou miniszter. Sándor király volt a hogy tiz év előtt is elkéstek volna. A város tul éli ezt a nemzedéket is. De nincs nemzedék, amely elhatározásokban és intézkedésekben elbírja a cammogásnak azt a tempóját, amely megszégyeníti a tanyai vasút menetsebességét is. jugoszláv nemzeti egység megvalósítója és jelképe, egyben a Balkán Szövetség államai egységének egyik nagy előmozdítója éppen ugy, mint Barthou miniszter, aki határaink érintetlenségének legékesebben szóló védelmezője marad. A szövetség négy kormánya kegyelettel hü marad ehhez a nagy örökséghez. Károly király és Pál régens herceg őkirályi felsége Jugoszlávia régenstanácsa nevében szívesek voltak megadni jóváhagyásukat a hozott határozatokhoz." A kisantant állandó tanácsának üléséről szószerint teljesen azonos közleményt adtak ki azzal az eltéréssel, hogy mindenütt, ahol a fenti közleményben a „Balkáni Szövetség" szerepelt, az utóbbi közleményben e szavak helyén „kisantant" áll Oöring Budapesten Budapest, október 19. Göring porosz miniszterelnök szombaton tér vissza Belgrádból Németországba és Budapesten átutaztában néhánv órát tölt a magyar fővárosban. Látogatása magánjellegű lesz. A miniszterelnök autókörsétát tesz Budapesten. \ marseillel guHifos sohasem fartózlíoflofl Hagyarorszugon A Magyar Távirati Iroda illetékes helyröl kapott felhatalmazás alapján jelenti: Annak megállapítása végett, hogy Georgiev Vladimír, a marseilfei királygyilkos valamikor Magyarországon tartózkodott-e. a nyomozást az illetékes hatósáA balkáni és a kisantant államok szolidáris deklarációt adtak ki Belgrádban „A Balkán Szövetség államait a mély gyász még szorosabbra fűzte; terrorisztikus cselekményekkel nem hagyják magukat politikájuktól eltéríteni" Tárgyalások Belgrádban a királytemetés után — Ujabb párisi támadás Belgrád és London cáfolja az ultimátum híreit Belgrád, október 19. A csütörtöki nagy temetés után Károly román király jelenlétében tanácskozásra ült össze Belgrádban Ben e s cseh, T i t u 1 e s c u román, Tevfik B ü s d i török és M a x i m o s görög külügyminiszter. J e f t i c s jugoszláv külügyminiszter nem vett részt a tanácskozáson. Az ülésen a kiszivárgott hirek szerint elvi megállapodás jött létre, hogy a szolidaritás eddigi politiká ja változatlanul fennmarad a kisantant és a balkánantant között. Egy másik belgrádi jelentés arról számol be, hogy Göring porosz miniszterelnök belgrádi tartózkodása alatt Lebrun francia köztársasági elnökön kivül több jugoszláv politikussal is tanácskozott, sőt újból tárgyalt Karagyorg y e v i c s Pál regensherceggel. Beavatott heilyen ugy tudják, hogy az eszmecserék olyan kerdések körül forogtak, amelyek miatt Sándor király Párisba akart utazni. Lebrun francia köztársasági elnök belgrádi látogatása alkalmával 50 ezer frankot adományozott a jugoszláv főváros szegényeinek. A Balkán Szövetség deklarációja