Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-17 / 234. szám

Dg! MAGYARORSZÁG 1954 október 17: öntözés kérdését a megoldáshoz közelebb vinni. Az emhVlt tároló medencét természetesen Debrecen közelében a Hortobágyon létesitik és a próbaöntözést természetesen ott végzik. Azt, hogy Szegedről indult el a kérdés és talán elsőnek itt vetették fei az öntözési társulatok kötelező létesítése ut ján a kérdés elintézését, az nem játszik szerepet. Szeged — mint már oly sokszor — újra meggyőződhetik a kormány támogatásáról és szeretetéről. Történt ez ugyanakkor, amikor a város polgármestere igen alapos és mindenre kiterjedt interpellációra azt a választ adta, hogy Szegedet a kormány nem mellőzi, mindig támogatta és támogatni fog-i ja továbbra is. íme egy ujabb kis kóstoló arról, hogy a kilátásba helyezett támogatás valójában hogyan fest. Gál Miksa. vásároljunk szőrmét szőrméi a legszebbek szőrmében vezet árban,*minőségben utolérhetetlen. A királyhalmi apagyilkosság A fiu és az anya vallomása 6 Szeged támogatása Pásztor József legutóbbi interpellációjában feltárta újra azokat a sérelmeket, amelyek Szegedet az utóbbi két évben s különösen most egyetemünk levetkőztetésével kapcsolatosan értek. A válaszban elismerte Pálfy polgármester, hogy bizonyos intézkedések nem kedveztek ugyan Szegednek, de közölte azt is, hogy a kormány és annak minden tagja szereti Szegedet s ami történt, az a kényszerű racionalizálásnak a következménye, anélkül, hogy ez bármikép is csökkentené azt a szeretetet, amellyel a kormány viseltetik Szeged iránt. Készséggel vagyunk hajlandók elismerni azt, hogy a varos polgármestere mást nem mondhat, mint amit mondott és hogy talán jobb nieggyóződése ellenére is kénvtelen a kormány intézkedéseit minden vonatkozásban helyesnek és célszerűnek kijelenteni. Engedtessék azonban meg nekünk, hogv épp a napokban történt oly kormányzati intézkedésre hívjuk fel illetékesek figyelmét, amely újra csak Szegedet sújtja. A törvényhatósági bizottság 1931 október 10én tartott közgyűlésén foglalkozott az öntözéssel kapcsolatosan tett inditvánvommal (290. sz. alatt) és annak megfelelően felirattal fordult a kormányhoz. Erre a feliratra a földmivelés. ügvi miniszter 88990—32. sz. alatt válaszolt, értesítvén Szeged város polgármesterét arról, ., hogy az öntözés kérdésében a sulvos pénzügyi helyzet miatt kénytelen a kormány várakozó álláspontra helvezkedni: mindazonáltal ezt a feladatot állandóan tanulmánvoztatja és legutóbb is e téren tapasztaltakat „Az öntözés" c. kiadványában foglaltatta össze, melvet tájékozódás végett a városnak is megküldött." Mi tehát felterjesztésünkre kaptunk egv könyvet és ezzel igényeinket kielégítették. Csakhogy a minisztériumban valóban tovább folytak a kutatások és tényleg napirenden tartották a kérdést. S ennek eredménvekép a napokban el is határozták, hogy próbakép egy nagv víztároló medencét építenek, ahova mintegy 2500 holdas területről a talaj- és csatornavizet, főleg azonban a téli csapadékot levezetni és tárolni fogják és majd tavaszkor, a száraz időjárás bekövetkezte esetére a tároló medencé. bői körülbelül 4000 katasztrális holdat fognak próbakép öntözés alá venni. Evvel kivánja a földmivelésfigvi mini«zter az Alföld szakszerű A DELMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA Tanító Jókor délután volt már, mire minden dolgát elvégezhette. Szabad volt, semmi nem kötötte az idejét, várakozva sétált a városban, a sétatéren, a templom körül. Hátra végzett, minden dolgával, zsebében iratok voltak, de még nem indult. Órákig elsétálgatott az állomás körül. Nyolcra jön a vonat, ma este érkezik meg Piriké. Oda állt ő is a vonatra váró néptömeg közé, kiss dobogott a szive. Most most jön... Már jelezték a vonatot Nagy izgalom fogta el. A várakozók közt ott látta Barabásékat, Piriké szüleit. Piriké ott integetett a berobogó vonat ablakában. Szeretett voina odarohanni, hogy kiemelje a kocsiból, aztán a leszálló nóptömegben eltűnt a szemei elől. Csak akkor látta mégegyszer, amikor a kocsin tovarobogtak. Elrestelte magát őrültségéért és szinte menekülve szaladt ki az állomásról. Nekivágott egyenesen a rövidebb uton hazafelé. Nem tudta elfelejteni a kedves arcot, fülébe csengett az örvendezése, mikor a szüleivel találkozott ... Nem tudta, hogy mit érezzen, de szeretett volna most ő is ugy kacagni Sorokat mondott, mintha egy vers kezdett volna felbuzogni benne. Az ihlet ereje ezzel a másik csodával együtt szinte ragadta, repitette a leik t Most!... Most!... Kocsizörgés hallatszott a háta mögött. Éppen most hagyta el a város utolsó házát. Hátratekintett Dobogó szivvel Ismerte meg őket Csattogott a lovak patkója. A fülledt délutánon porfelhő lepte el az uccát. Egy perc múlva elérte a kocsi. Büszkén, kényesen táncolt el mellette a két ló. A kocsiból a viszontlátás visszhangos csábító öröme zengett feléje. Elfulladó hangon köszönt fel. A kocsi lelassított. — Jóestét Jaczkó ur, hazafelé Igyekszik? — szólt Barabásné. — Jöiiön. üliön fel ide, velünk hamarabb hazaéri (A Délmagyrrorszdg munkatársától.) Márciusban kegyetlen apagyilkosság történt Királyhalmán. Turu Péter 22 évets legény karóval agyonverte édesapját, az 55 esztendős Turu Jánost. A nyomozás során letartóztatták az anyát is. özv. Turu Jánosnét. valamint az elhalt gazdálkodó kiskorú fiát- Turu Péter ellen az ügyészség halált okozó súlyos testisértés miatt emelt vádat. A vádlottak padjára került az anya ils, a kiskorú is- Ügyüket tegnap tárgyalta nagy érdeklődés mellett a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsaTuru Péter azzal védekezett, hogy apja iszákos. veszekedő ember volt. Aznap este is ittasan került haza. Vacsora közben már piszkálgatta családját, példaképen emlegette a szorn széd gazdálkodót, aki igen keményen elbánt a fiaival- Szó-szót követett, a vége az lett a dolognak, hogy verekedést kezdett. Ennek Isorán önvédelemből ütötte meg az apját. Hasonló vallomást tett a másik két vádlott is, ők is az elhaltra panaszkodtak. A kihallgaIstván nem tudta levenni a szemét Pirikéről: — Csókolom a kezeit, köszönöm, de sokan leszünk... Kiterjesztette a kezét, körülmutatott az alkony homályába lassan elmerülő vidéken. — Szép az este. majd én cs gyalog is hazaérek. Csak egy jó kis séta... Pedig minden vágya az volt, hogy Piriké közelébe kerülhessen, hogy szemben ülhessen vele, de a koosi csakugyan nagyon meg volt rakva, igaz, hogy a két jóvérii lónak ez semmi. De inkább nem. Ne lássa olyan embernek Piriké, aki olyan könnyen kapaszikodik a más szekerére. — Szép az este, majd én csak gyalog is hazaérek, a nap felé, mely éppen most vöröslött a, hegy tetején, mint egy véres korona. De Barabás másképp rendelkezett: — Ne okvetetlenkedj! Te Béla ülj előre... így ni, itt van már hely, — már rendezkedtek is a koosiban. Pista dobogó szivvel szállt fel. Szemben a lánynyal ... Az arcát vizsgálta. Mit jelent ez a komoly vonás, mely az üdvözlő mosolyon keresztül is megmaradt. Másnak szerette volna látnt, olyannak, amilyennek régen ismerte, olyannak, amilyen akkor lehetett az előbb, mikor messzire hallatszott a csengő nevetése. — Maga is a városban járt Pista, érdeklődött a lány közvetlen hangon. Jaczkó szive megremegett a bársonyos hangra. — Dolgom volt a hivatalokban, azokat akartam eligazítani, soká tartott... Igyekezett valami jelentőset mondani, de csak fáradtan, csalódottan csak ennyit mondott... — Útra megyek, nehéz ilyenkor elmenni Barabásné vágott közbe. — Igaz, te még nem is tudod Piri, hogy Pistát kinevezték? Két hét múlva foglalja el az uj állását. Tegnap jött meg a híre — Gratulálok, nyújtotta kezét Piri. Remélem jó helyre. — Egy kis faluba... A világ végén, a világ másik végén... — Kis faluba, remélem, akkor még kisebb, mint a mienk. Nevetett. — Ott jól el lesz majd temetve. — Az a fontos, hogy megtörtént az első lépés, dörmögött közbe Barabás, a többi maid ión azután. tott tanuk terhelő vcllomást tettek á vSdlotTalcra. Elmondották, hogy Turu Jánosné az egéisa tanyavilágban a legösszeférhetetlenebb asszony, aki mindenkivel összeveszett- Fiait mindig az apjuk ellen tüzelte, férjét bedsmérlő szavakkal illette- Turu Péter is hasonló módon bánt az apjával. A végzetes estén, amikor az öreg pipára gyújtott, arra kéirte az anyját, hogy nyissoií ajtót, mert ki akarja dobni az öreget. A tanuk kihallgatása után a birósájr a bizonyítás kiegészítése végett a tárgyalást elna-* poltaülkalmi áron olcsón eladó: 1 drb Mctro kályha, 32 drb fehér vendéglői abrosz 50 drb gyufatartó, 21 sörös korsó, 17 kétdecis boros üveg, 3 alpacca leveses csésze, 1 öltöny fekete kabát, mellény, csíkos nadrág, kisebb alakra, 1 drb Moket sezlontakaró, 6 személyes len asztal garnitúrák stb, 274 Várkonyi Mihály * (Korzó Mozi házi — Igen, el leszek temetve, játszott a szóval, melyet Piri dobott feléje nevetye, de nem baj, talán módom lesz dolgozni... Jól dolgozni és eltemetkezni, az a fontos... A halottak nem felejtenek, a halottak emlékeznek, folytatta magában most már ki nem mondott szavakkal, miközben tovább nézte a lányt. Én nem foglak téged ott sem elfelejteni Barabás Piroska. • Senki sem szólt erre. Egy percig szótlankodtak. Jaczkó volt a Barabás gyermekek nevelője a négy év óta, mióta a községben segédtanitóskodolt és azzal töltötte el a három évet, hogy a kinevezését várta és álmokat szövögetett a szép Piri arca köré. Hogy ezt a négy évet kihúzhatta, Barabáséknak köszönhette. A második polgárista Erzsikét és Bélát, aki ősszel fog gimnáziumba járni, tanította az idén. Két évvel ezelőtt Pirikének is ő volt a nevelője, mikor a polgáriból a gimnáziumba iratkozott át ö verte a fejébe a latint, az algebrát. Ez a két év előtti emlék még most is visszasajgott a lelkében. Piriké milyen lelkesedéssel hallgatta az ő tanítását, különösen, amikor! félretette a száraz tárgyakat, vagy azok közben, a lánnyal együtt próbált boncolni egy felvetődött problémát. Engedelmes lány volt. Csak néha makacskodott, vagy ellenkezett, de legritkábban vele. Ezek az órák voltak a legkedvesebb emlékei, ezekben ismerhette meg a lánykát. Most visszatetsző volt önmaga előtt, mert akkor önző számítással magának akarta nevelni a lány lelkét. Újra akarta formálni a gondolatait és ezekbe a gondolatokba, melyeket mind a szerelme sugallata hevített, akarta magának leláncolni örökre a lány lelkét... Milyen szép lett volna ez, ha mégis így lehetett volna... Sokszor hajolt főiébe tanulás kö& ben, hogy beszívhassa hajának illatát, hogy elszabadult hajszálainak játékát érezze az arcán és gyönyörködött a szemében, hogy issza az ő gondolatait, akkor egyszer, megcsókolta a száját. De Piriké akkor még kis lány volt. Csodálkozott. Ismeretlen volt akkor még neki a csókok ize... Most is ugy érezte, még égetőbb, forróbb, türelmetlenebb volt a vágya, mely ott dobogott a top kában, melytől nem tudott egy szót sem szólni a hirelen csendben. Csak a szemével kereste folyton a Piri szemét (Folytatjuk.)'