Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-14 / 232. szám

D É L M A G y A K- O R SZAG 1934 október Megjelent a piacon a DOROGI SAJTOLTKOKSZ mely nem tartalmaz kátrányt. Füst és korom nélkül, tisztán hamuvá ég el. Egvértékü a gázkoksszal, ára olcsóbb. Egy próba meggyőzi önt, ez a modprn technika legjobb alkotása. Ideális fUíöanyag! Kapható Bachnál, Szt. István iér. Tel. «-26. mmmtmnwm írnmmmmmmm• ww^wwww intésre letérdel az egész kihallgatás, egy térdelő allé a VIII. Kelemen-teremben. A fejek eiőrehaj)«nak .zengenek a szív-trombiták, még egy per« így térdelve a márványteremben, még egy lélekaet, még egy sutogás, aztán két lakáj az ajtóhoz lép, már ki is nyilt, már nincs is lélekzet és P i u s már itt van a teramben, mint egy fehér ciprus fehér felhőben. A pápa itt van az áhítatban, egy percre végignéz a térdelő sorokon, mór a kollonádhoz lép, már a kezét nyújtja, lehajol, továbbmegy és simogat. Oly finom és fehér mindez, mint egy halk kehellet, ami elszáll az áhilatos alkonyatban. Fehér selyemben fehér hajéval, halkan és jóságosan, inkább szelíden, mint uralkodva, — szíttte nem is hatalom, ahol elvonul. A finomság fensége ez, a fehérség egyszerűsége, hatalom helyett jóság, pompa helyett suttogás, — egy felhő arai most végigszáll a Vatikánban. Két kardinális mögötte, bíztatva és mosolyogva, két lépés után a gárda kapitánya háromszögű kalappal a kezében és aranysujtással kapitányi frakkján. Diplomata inkább, mint gárdakapitány. És még gy kamarás a, menet végén, amint a pápai palástot hozza és a pápai süveget, — szimbólumot a fehér felhő utáo. A menet lassan lépdel a pápa után, meg-megail, mlg a pápa lqhajol, végignéz a térdelő-sorort, aztán a pápa a folyosóhoz ért, ahol eltűnt a hoszszú álló között. Egy percnyi döbbenet, egy percnyi robbanás, — fejek emelkednek a meghajtott térdekről, — a pápa átvonult. De még nincs vége a fogadásnak, a pápa visszatér. A lakájok őrzik a térdeplő sort, a folyosóról harsány taps hangzik és Pius megint itt van a teremben és az ajtónál folytatja az elvonulást. Itt jár előttünk a márványon, most mindjárt ideér a fehér felhőben, fehér kezével, fehér hajával, most lehajolt egy gyermekhez, aki rányitotta a szemét, a fejéhez emeli a kezét és végigsimítja szőke homlokát. Az anya fölsír és az ő,haján is átsuhan Pius fehér keze. Egy lehellet még és már itt áll, egy lépésre, a kezét nyújtja és megáll. Két tiroli fiú a térdeplő sorban, tiroli kabátban, vándorló cipővel. — Honnan valók vagytok, fiaim. — szól halkan és a két tiroli fiu ránéz ós alig tud szólni. Csókhullám ömlik a kezére, de Pius még áll, vár a bosszú sorban .közelebb lép, alig hallani, amint mondja a tiroli fiukhoz: — Der- arme Dollfuss... A fiuk lehajtják fejüket, némák és mozdulatlanok. így hallgatnak a pápa lába előtt. Egy pere az egész — az egész terem itt van ennél a mondatnál, két térdén, hangtalanul. És a halk szavakmég tovább szállnak a VIII. Kelemen-teremben, amíg XI. Pius végigjárja a sort és könnyű suhogással visszaér az ajtóig. Most felemeli kezét és kitárja a teremre. Már lépne is kifelé, amikor felcsattan a terem; tapsol a kihallgatás ... Pius visszafordul, fehér arcán fehér mosoly és visszaint a térdelő teremnek. A fejével is int hozzá, most még közelebb szállt a fehér felhő — és a vatikáni sóbajszél simogatja ki a teremből. Már messzire jár a Vatikánban, amikor felemelkedik a sor és szavakra zendül a kihallgatás. A lakájok már a kapukhoz integetnek és vezényel, ivek, a sorok még állnak, várnak és zsonganak, mintha visszaszállna a felhő, ami átvonult a Vatikánon, Percekig tart, míg magára marad a VIII. Kelemen-terem. És a gárda kettős őrsége megint megindult Michelangelo kosztümjében, — a nap megcsillog az alabárdokon és két testőr tiszteleg, amint egy apró biboros átsuhog a belső traktus felé. Kezében akták, sietve lépked, szinte hullámzik a márványon. A miniszter lépett el a svájci szobrok előtt. A bronzkapu előtt Róma aranyesője ömlik. Es a tér varázslatos perspektívája végén a régi Róma, üzletek a Vatikán küszöbén. A sarkon egy bolt: fekete fátylak számára. Fátylakat árul és kölcsönz a hölgyeknek, akik megjelennek a Vatikánban. Fátyol-vásár, kölcsön fátyoltár, — 2 líráért és 4 líráért. A kirakat fölött a kiírás: „An Pelerin Catholique." A legpezsgöbb ü'ift Rómában .Demzeiközi forgalom, a világ hölgyei ebben az üzletben. Az autóbuszok mögött a San Piero fénylik .előtte oszlopfélkör és a bronzkapunál a svájci gárda. A távolban Hadrián szárnyai az Agyalvár homlokán és itt a Vatikán küszöbén egy bolt: An Pelerin Catholique. A téren túl az egyház hatalma és fénye. A küszöbön: Róma, mint egy bolt Európa autót« val. Egy bolt, ami mindig nyitva van. örökváros. A Circus Maximustól a bronzkapuig. Az egész világ ebben a világban. Egy világ ebben a városban. Vér György. Egy leány elindul. Szeben Klára regénye. Szeben Klára uj regénye az úgynevezett pesti „jó polgári család" kitünőéles megfigyelőké-» pesseggel szétboncolt rajza. Azt mutatja mea, hogy egy ilyen jó polgári családból származó uriléány, akit az előítéletek, fonák társadalmi konvenciók láncolnak bele ebbe a sivár kis körbe, egy szerelmi defektus árán, — melyet egyébként rajta kívül senki sem tud —, hogy úszik ki a szabad vizekre, hogyan teremt talajt magának idegenben, hogy ott gyökerei verve őse legyen egy a réginél szabadabb, igazabb és szebb életet élő generációnak. Amíg a regény hősnője a Krisztina-körutról Gmundenen és Parison át eljut egészen Ázsia és aa ázsiaiak megértéséig, ezer apró megfigyelés, döbbenetesen tiszta meglátás állítja elénkenneK a kisstílű „jó polgári életnek" minden sivárság gát, levegőtlenségét és egvben pokolian mulatságos fonákságát. Szeben Klára regénye érdekes értékes, szomorú és mégis mulatságos: amilyen az élet. Méltó folytatása a kitűnő írónő eddigi munkásságának. S i k e rü lt gyáramn ái íekotnilvagon varrógépei olyan rendkivül előnyös en, hogy a vilácjhirü Pfaff-Csepel varrógépeket módomban van kiadni 3 évi részletfizetésre, vagyis napi 36 fillérért beszerezheti S évi félállás mellett. Gyári felelősség minden darab. Qinnln Qánrinn qépkereskedő,Kiss Philips és Standard rádióéira. Géphimzés tanltís díjtalan. uífllllU OOllUUl u. (Kiss D. palota) donságok nálam kaphatók. A DELMAGYARORSZÁG NOVELL APALYÁZ ATA A rodosi agavék között Az iroda ablaka mellett áll. A gépek zakatolnak. Mindéin rohan és Gabinak mégis van most idejp kinézni az ablakon, eláhrándozní, érezni, hogy kifáradt, figyelni a szervezetében végbemenő változást. Mióta megtudta, hpgy a kis test fejlődésbe indult, — a gyári gondok nem tudják lefoglalni, mint régen. Hiába küzdött ellene, egy nagyobb probléma került bel? az életébe. Mt lesz aztán, amikor már a kicsi is Itt» lesz? Kérdezte Gabi önmagától. Semmi. Mi legyen? Fél+ né.k? Mitől? Én nem tudnék megküzdeni egy gyermekért. egyedül, az; apja helyett is? Hány aszszony van, aki felneveli a gyermekeit férfj, nélkül, hát nekem nem lenne annyi erőm, mint azoknak. akiket a sors kényszerit rá? Csak megszokás az egész mostani társadalmi berendezkedés. Más emberek szokása ratatt meg kelleje változtat* nom az életemet? Mért nem térhetnék egy uj, szokatlan útra? Nem, lehetnék-e bátrabb, mint más? Nem kezdhetnék-e uj életformát? % Vasárnap reggel autóberregés hallatszik s háj előtt. Napsugaras ősz van. Gabi lelkében hirtelen nagy öröm nyilik... önkénytelenül észrevette a nagv távolságot, ami az uj utat kereső asszonytól elválasztotta. Hová lett belőlem a dolfiozónő, aki az ambíción kivül semmit sem lát? Gondolja. A hajón, az más volt, ott messze voltam a gyári gondoktól. Milyen furcsa a szerelem. Egy hosszú hónap sem tudja elhomályosítani. Amikor aztán György szerető meleg karja a dereka köré fonódik, eszébe jutott a gyermek. Vajjpn mit fog érezni György, ha megtudja?... Mit érezhet a férfi a születendő gyerek iránt, ha őszintén önmagába néz. Hiúság nélkül... Mit éreztetnek vele a puszta tények? Simogatást érez a karján. A fejf György mellén pihen. Egymás mellett ülnek. Megmondjam-e neki... Figyelem lenne-e, vagy az érzelmeit* lopnám meg, ha elhallgatnám előtte, hogy feltartóztathatatlanul közeledik az uj élet. Gűgvögő szeretet bug a fülébe és Gabi előtt egysjserre megvilágosodik, hopv meg kell mondani a valóságot. . Aztán figyeli Gvörgv arcát, öröm suhan át de ez csak egy pillanatig tart, aztán mindiobban bele,mélyül vonásába a gond: — Mi lesz, ha majd itt lesz a gyermek, s ha a dolgozó anvának terhére lesz?... 'A fenyőerdők tfllevelei ropognak a lábuk alatt. A domb teteién- az- ut kanyarodik. Az erdőbe vágott kis tisztáson át, látszik a völgybe fektetett város. György aggódva gondosan leülteti itt Gabit. ö íóizüen nevet. Maffs ugv félt engem, mintha tojáshéiial lennék körülvéve. Nem olyan veszélyes ez, mint ahogy maeuk férfiak elképzelik. Az én szervezetem egészséges és erős. A beszéd mipdig visszatér a közeledő permekre... Hogy képzeli el Gabi az életet, amikor már itt lesz a kicsi is? — Ne aggódjon György. Embert fogok nevelni a fiából" — Szeretne.,. Tudom, hogy megvan a szándék magában. — És keresztül is fogom vinni. Azt hiszem tudja. hogy elég erős vagyok. — Nem elég az erő. A megszokott erkölcsi felfogás maga alá temeti azt, aki ellene szegül. — Küzdeni fogok. — Igen, azt elhiszem. De talán maga észre sem fogja venni a gyermek szenvedését. Maga hiába lesz erős az ütésekkel szemben, nem magát fogják érzékenyen érinteni, hanem a gyermek lelkét. Vagy, hogy képzeli el? Ott fog ülni mellette az iskolai padban? El fogja kísérni minden lépésén? Mert csak igy tudná megóvni minden fájdalomtól, ami egy apátlan gyermeket ér. Azt az apátlan gyermeket, akit nem a sors kegyetlensége tett apátlanná... Mit fog mondani neki, ha majd megkérdi magától, hogy neki mért nincs apja, mint más gyermeknek ?... S ha majd vádolni fogja a szerencsétlenségért?... Gabi agyában cikáznak a gondolatok... aa édesapja befejezetlen nagy céljainak megvalósításai. .. Szabad-e engednünk, hogy a mult megölje a jövőt? .. A halott emléke elpusztítsa az élő palántát?... Vagy talán nem ez lenne a valóság?... Mi tart hát vissza a megszokott asszonyi élettől? A családi élettől? ... Egyedül az önzés? Az eljövendő utóddal szemben? Lent a völgyből trombitálás hallatszik, azrtáu egy kakas kukorékol valahol. Vonatfütty, autótülkölés, tebénbőgés és madárcsicsergés összev^ gyűl és mindezeken keresztül, a harangszó, kerül ki győztesen. Ugv látom az asszonyi ambíciója mégis csak kettétörik, ha megérkezik a „Férfi." — Gondolja Gabi. Bármennyire ragaszkodunk is az uj utakhoz ... ugy látszik, vagy elbukunk, vagy vissza kell térnünk a kitaposott ösvényre... De egy előretörő embernek szabad-e visszatérni?... Lehet-e mindent összezúzni? ... Mt hát a kötelességünk, J ha észrevesszük, hogy asékuccáha tévedtünk.