Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-14 / 232. szám

1934 október 14. DÉL" MAGYARORSZÁG MIKOR NEM LESZ TÖBBÉ HÁBORÚ? Irta TONELLI SÁNDOR. I: Olvasom az egyik újságban, hogy egy olasz kémikus olyan csodasugarat talált fel, amely kilométernyi távolságra megolvasztja a vasat és agyonéget mindent. Konzekvencia: ez a találmány fogja lehetetlenné tenni a háborút. Olvasom egy másik újságban, hogy egy angol, vagy amerikai tudó« másfajta sugarat talált fel. Ez a sugár biológiailag pusztít el mindent. Konzekvencia: ez a találmány fogja lehetetlenné tenni a háborút. Olvasom a másik újságban, hogy egy angol, mak repülőflottái rettenetes mértékben szaporodnak és a hadvezetőségeknek olyan gyújtó, fojtó, xnérges és egyéb gázak állanak rendelkezésükre, hogy azokkal az ellenséges országok nagyvárosait percek alatt temetőkké ós romhalmazokká változtathatják. Olyanok a jövő háborújának kilátásai, hogy direkt élvezet lesz kimenni a harctérre és beállani frontharcosnak, mert a mögöttes országrész nagyvárosai lesznek az igazi veszedelmek színtered. Konzekvencia megint: ez fogja lehetetlenné tenni a háborút. Általánosságban olvasom mindenfelé, hogy a harci eszközök állandó tökéletesedése és szaporodása lesz az, ami lehetetlenné teszi a háborút. II. Olvasok azonban mást is. Olvasom azt is, hogy az egyik angol miniszter szerint az angol légi haderő siralmas állapotban van, sürgősen fejleszteni kell és Nagy-Rritannia légi védelmi határait előre kell tolni a Rajnáig. Olvasom, hogy Japán nem hajlandó belemenni tengeri haderejének semmiféle korlátozásába és fentartja magának a szabadkezet fegyverkezése tempójának megállapításánál. Olvasom, hogy Francia- é6 Olaszország még mindig nem tudtak megegyezni tengeri haderejük egymáshoz való arányának megállapításában, a leszerelési konferenciák pedig még mindig ott tartanak, ahol voltak két esztendő előtt. Nézem a külföldi képes újságokat ós a mozik híradóit s jóformán egy hét se telik el anélkül, hogy gázvédelmi gyakorlatokat ne látnék és cikkeket ne olvasnók, hogy miként kell a jövő háborújában a légi támadások ellen védekezni. Olvasom Mussolini milanói beszédét a béke olajágáról, amellyel az ágyuk csövét fogják megkoszorúzni, ha más is a békét akarja. De olvasom a beszédében azt is, hogy elpusztul az a nemzedék, melyből kivesznek a férfias, katonai erények. Annak a nemzetnek, amely a békét akarja, készen kell lenni arra is, hogy legszentebb érdekeit a szuronyok hegyével is megvédelmezze. III. Ahogy ezeket a kétféle híradásokat olvasom, némi logikai ellentmondást vélek felfedezni: ha csakugyan igaz, hogy a harci eszközök állandó tökéletesedése és szaporodása lesz az, ami lehetetlenné teszi a háborút, akkor mirevaló a nagy készülődés, a tömérdek kiadás; nem volna-e észszerűbb, ha összeülnének a főbonook és megegyeznének abban, hogy nem csinálnak több háborút IV. Tisztelt olvasóm, most periig vedd elő J. H. Rosny könyvét: »A tűz meghódítása.« Én már nagyon régen o'vastani, valamikor 1918 nyarán, még pedig fönt a görgényi havasokban, valahol a Sziród patak és a Görgény patak között egy vadvirágokkal teli hegyi réten. Előző ősszel a bajorok ott verték meg az oláhokat s a rét széle, a patak mente katonasirokkal volt beszegve. Peskerusz Mihály nevü fuvaros kocsisom bizalmasan mesélte, hogy azóta mindenki eihányt oláh katonapuskával vadászik, azért nem lehet látni vadat a vidéken. Nos hát a Rosny könyvének, amelynek képsete ^mi^i-^igm)^ mindig összeolvad a görgényi havasokkal, a meséje az, hogy valamikor az őskőkorszakban, mikora skandináv jégárak leértek Európa derekáig és sarkvidéki klíma honolt ott, ahol ma Franciaország legszebb és leggazdagabb vidékei terülnek el, egy törzsnél kialszik a tüz. A barlang, amely enyhelyet nyújtott egy maroknyi embernek, kihűl. A világosság, amely éjjel elriasztotta a vadállatokat, megszűnik. Szörnyű éjszaka borul a jeges vidékre, amelyben pusztulnak az öregek és gyermekek. A törzsnek két harcosa ebben a rémes helyzetben vállalkozik, hogy tüzet keres és tüzet szerez. Elindulnak, hogy valamelyik ellenséges törzstől elrabolják a tüzet. A kalandok elbeszélése, hogy milyen harcokat vívtak az emberekkel és hogyan kötöttek barátságot a mammuttal, nem ide tartozik. Egy az, ami érdekel az egész elbeszélésből. Az egyik kőbaltás dalia kalandos utján összeismerkedik egy tulfinomult, de már kihalófélben levő törzzsel, amely technikai ismeretekben hallatlanul előtte van a kőkorszakban élő többi kortársaknak. Ez a törzs ismeri a nyilat és tudja, hogy a halált hozó vesszőket miként lehet nagy távolságról az ellenség szivébe irányítani. A kőbaltás dalia, aki mellesleg mondva, megszerzi a tüzet is, eltanulja és diadallal viszi haza a nyil és nyilvossző ismeretét. Homályosan az a tudat él benne, hogy ezzel a találmánnyal ő és az övéi legyőznek mindenkit, urai lesznek az egész világnak és nem lesz több háború. Azt hiszem, ennek az őskori regénynek az irója maga sem gondolt arra, hogy milyen mély értelem van a meséjében, ő csak egy mesét mondott és nem gondolt arra, hogy ez a mese csak előrevetítése annak a számtalanszor megismétlődött ábrándos elgondolásnak, hogy a harci eszközök fejlődése fogja lehetetlenné tenni a háborút. Hitelesen nem tudjuk megállapítani, hogy ki találta fel a puskaport. Azt tudjuk azonban, hogy a keleten már a jámbor svájci barát előtt ismerték és hadviselés céljára először a százéves angol—francia háború idején alkalmazták. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, mikor kezdetleges módon az első mozsarakat, ágyukat és muskétákat fabrikálták, amelyek elképzelhetetlen haladást jelentettek a nyilakhoz és dárdákhoz kégomb, csatt, sirass, klipSj OV különlegességek VASS ANNIE kárász ucca 15. sz. iparművészet pest, voltak olyan fantaszták, akik szentül meg voltak győződve, hogy ezek az újfajta gyilkoló szerszámok fogják lehetetlenné tenni a háborút. Akkor még nagyon kevéssé ismerték a papirt ós még az idők méhében rejtőzött a könyvnyomta-« tás mestersége. Akkor még spóroltak az Írással és nem nagyon volt rá idő és alkalom, hogy az emberek Írásban megörökítsék henye gondola-« taikat. De később már borzasztóan elsza]iorod-< tak az ilyenfajta okoskodások. Különösen az utolsó száz esztendő alatt, akárhányszor egy-egy ujabb, katonai célokra alkalmazható találmány felmerült, mindig megjelentek a jóslatok, hogy, ez az a csodálatos valami, ami lehetetlenné teszi a háborút. Ezt hallottuk és olvastuk a gyutüs puskánál, a fü6tnélküli lőpornál, az ismétlő fegy-» véreknél, a vontcsövű ágyúnál, a gépfegyvernél* a csatahajónál, a torpedóknál, a repülőgépeknél és ezt olvassuk mostanában mindazoknál a tech* nikai és kémiai találmányoknál, amelyekről csak! tudunk, de a gyakorlatban még nincsenek ki* próbálva. Tisztelettel kénytelen vagyok óvást beje'enteni ezekkel az álmodozásokkal és ábrándozásokkal szemben. Ne méltóztassék ezt az óvásomat ugy| értelmezni, mintha háborupárti volnék és vala-« mi ideálisan kivánatos állapotnak tartanám a há« borút. Szó sincs róla. Egyszerűen csak szeretem! a maguk valóságában látni a dolgokat. Ez a iea«i litás pedig azt mutatja, hogy eddig még nem ta-< láltak fel olyan csodálatos szerszámot, vagy esz« közt, amely technikai, vagy kémiai mi voltánál fogva tette volna lehetetlenné a háborút és való* szinüleg ilyent nem is fognak feltalálni. Eddigi még minden találmánynak megjött a maga ellen* találmánya és minden eszkőznek feltalálták az eU lenszerét, a védekezés eszközét. Ebből pedig vilá* gosan következik, hogy a technika és kémia ön« magában sohasem teheti lehetetlenné a háborút,! ezt csak a gazdasági kényszerűség és az emberi, belátás, a kölcsönös megértés növekedése hoz- j hatja magával. Megérkeztek Rádióink Az őszi szezon legujahb2"T,1 lámpás készüléke a standara Meteor 2 ML Készpénzárai22 PeRgŐ Kizáró'ag beszerezhető vülamossásii és csillárgyár l.T. szegedi fióküzletében, Kárász ucca 11. Telefon : 33—76 és Kovács Testvérek, Petőfi Sándor sugárul 89 mora m á r i a íüzőinek és melltartóinak elismerten tökéletes! y j szabása eleganciát, fiai álságot és kényelmet |/r Q ITQ U O I nyújt. — Fűző méret után 17,— pengőtől.1 M• l. e.