Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-03 / 223. szám

MAGYARORSZÁG } SCBOED, ScerketctMAg: Somogyi ucea Telefon: 23»33.^IU«dóhlvi»tol KaíotOnkdnr^Ar é* jegyiroda; Aradi uccu 8. Telefon : 13-00. - Nyomda s LHw , ucea 19. Telefon : 13^o5. TAvIrntI leréldm: DeimnnyuroMzAn Szened Szerda, 1934 oki. 3. Ara 12 fillér X. évfolyam, 223. »z. ELŐFIZETÉS: HaTonla helyben 3.20 Vidéken e* Budapeilen 3.®0. fcUlf»IdOn 6.40 oenqA* * Egyes »zAm Ara hétkiii« nap 12, vn»Ar- él Ünnepnap 20 (111. Hír« detéiek (elvétele tnrltn szerint. lenik héllö klvéielévei naponta reage II cél és az eszközök Mondanunk sem kell, a miniszterelnök rádióbeszéde a mi ellenzéki állásfoglalásunkat nem változtatta meg. Az igaz, hogy voltak már kormányok ebben az országban, amelyekkel szemben sokkal intranzigensebb és sokkal kérlelhetetlenebb ellenzékiek voltunk, mint amilyenek a Gömbös-kormánnyal szemben vagyunk s az is igaz, hogy voltak már ellenzéki polgári pártok ebben az országban, melyeket sokkal őszintébben s sokkal lelkesebben tudtunk követni, mint azokat tudjuk, amelyek most képviselik az ellenzéki gondolatot. A miniszterelnöki beszédben az volt a legszimpatikusabb, ami a beszédnek tulajdonképeni hiánya és ez: a célok megjelölése az eszközök és módok megjelölése n é 1 k ü 1. A miniszterelnök ur beszédeit az teszi szimpatikussá, hogy mindig csak arról beszél, ami közöttünk ellentéteket nem kelthet, mindig a végcélról szól, ami tekintetében véleményeltérés nemcsak nincs, de még hangulati különbség sem képzelhető el. A miniszterelnök ura nemzet nagy törekvéseivel, a nemzet nagy feladataival helyettesíti be a kormányzat napi politikájának törekvéseit és céljait s azt a lelkesedést, azt az eltökéltséget, azt a I határozottságot, amivel a nemzeti élet végső céljait s legelsőrendü feladatait nézzük, a kormány napi politikája számára igyekszik lekötni. Be kell vallanunk, taktikának elsőran' gu teljesítményt mutat a miniszterelnök ur valamennyi megnyilatkozása. A polgárság azonban kezd eszmélni s kezdi észrevenni, hogy a nagy nemzeti célok emlegetése mellé azoknak azeszközöknekés azoknak a módozatoknak ismertetésére is szükség volna, amelyekkel a kormány a nemzet céljainak megközelítésére vállalkozik. Ha a miniszterelnök ur azt hirdeti, hogy felfelé kell haladni a lejtőn, akkor nincs senki, aki ebben őt megakadályozni akarná, vagy aki ezt az eltökéltséget akár kifogásokkal is gyöngíteni igyekezne. A polgárság is jól tudja azt, hogy felfelé kell haladni, a polgárság pártállásra s minden más megkülönböztetésre alkalmas tényezőre való tekintet nélkül átérzi azt is, hogy cselekvésekkel és önfeláldozással kell szolgálni a nemzeti öncélúság programját, abban a tekintetben sincs s nem is^ehet nézeteltérés közöttünk, hogy mindent meg kell tenni, amit a nemzeti élet teljessége követel, igazat ad mindenki a miniszterelnök urnák abban a külpolitikai alapelvben is, hogy minél több barátot kell szereznünk s ki kell tartanunk azok mellett, akik nehéz időkben segítettek bennünket nemzeti és gazdasági törekvéseinkben, — csak annak módját és annak eszközeit is szerette volna hallani a nemzet, amelyekkel ezek a közös célok megközelíthetők s ezek a közös feladat o k betölthetők. Mert nem a végcélban van közöttünk különbség, csak az eszközökben. Nem a cselekvés irányában, legfeljebb a cselekvés ütemében. Nem a feladatok vállalásában, hanem azok teljesítésének módjában. A miniszterelnöki program két részre osztható, az egyik része az, amit elmond, a másik része az, amit elhallgat. Amit a miniszterelnöki beszédben hallottunk, azt nagyon kevés kivétellel helyeselni tudjuk. Mi is tetszéssel fogadtuk azt a kijelentést, amivel a minisz'erelnök ur megtagadta a közösséget az eddigi választójogi elgondolásokkal, mi is helyeseltük azt a programot, mely a magyar terményeknek a külföldön világparitás feletti elhelyezésére vállalkozik, nem kifogásoljuk mi sem azt az Ígéretet, mely a munkanélküliek foglalkoztatására vonatkozott. De a beszéd leggondosabb meghallgatása sem ad felviláf

osítást arra nézve, hogy a kormány m i yen elgondolások szerint fog hozzá a választójogi törvényjavaslatának kidolgozásához, milyen eszközökkel, milyen áldozatokkal s melyik társadalmi osztályra és foglalkozási ágra hárított teherrel tudja a buza világparitás feletti elhelyezését biztosítani s a munkanélküliek foglalkoztatásának terhét kinek, melyik társadalmi rétegnek kell majd viselnie. A miniszterelnök ur beszéde olyan, mint az iránytű, megmutatja azokat az irányokat, amelyek felé világtájak megközelíthetők, de nem mutatja meg azt, hogy a legközelebbi faluba hogyan fogunk eljutni. A rádióbeszéd ugy tárja fel a kormányzat programját, mint ahogy az a térkép ad útbaigazítást, amelyik csak a hosszúsági és szélességi fokok a t tünteti fel. A mai idők nem adnak módot arra, hogy a feladatok betöltésével végigszáguldjuk tennivalóink világrészeit, mi csak lépésről-lépésre tudunk haladni s boldogok vagyunk, ha minden év csak egy-egy — faluval visz bennünket közelebb a nemzeti élet teljességének boldog városához. Mi turistatérképet vártunk a miniszterelnök úrtól s ehelyett pilótatérképet kaptunk: Mi azt szeretnénk tudni, hogy holnap hol hajthatjuk nyugovóra fejünket s csak azt hallottuk, amit annak érdekében kell tennünk, hogy az idők teljessége elérkezzék. A célokban annyira megegyezünk s annyira egyek vagyunk a feladatok felismerésében, hogy már csakazeszközöket szeretnénk tudni s már csak azokat a módokat szeretnénk látni, amelyekkel életünk urai a vezetésünkre vállalkoztak. S ha az eszközökben is ugy megegyezünk majd, mint ahogy helyeseljük a miniszterelnök ur céljait, akkor valóban létrejön a nemzet politikai és társadalmi egysége: Gömbös Gyula rádióbeszéde erős hullámokat vert a politikai életben Elégedetlenkedik az egységespórf Bethlen-szárnya (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Gömbös Gyula miniszterelnök tegnapesti rádióbeszédét a politikai közvélemény vegyes érzelmekkel fogadta. Általánosan ellenzéki körökben azt kifogásolták, hogy a miniszterelnök sem a belpolitika kérdéseiről, sem a külpolitika iövő alakulásáról nem tett konkrét nyilatkozatot és nem ¡elölte meg a közeljövő fejlődésének útját. Ellenzéki körökben rámutattak arra munkatársunk előtt, hogy a titkos választójogról tett kijelentése elvileg megnyugtató volna, de hibáiául róják fe1, hogv annak megvalósítását nem kötötte fix terminushoz. Ez annál indokoltabb lett volna, mert köztudomásu, hogy a titkos választójog kérdésében sem a miniszterelnökségen. «¡em a belügyminisztériumban munkálatok nincsenek folvamatban. De különösen kritika tárgvává tették, hogv a miniszterelnök. bár az olasz orientáció tekintetében melegebb hangokat ütött meg, mint az utóbbi időben, mindazonáltal nem nvilatkozott atekintetben. hogv egy német—olasz konfliktus esetében. Maavarorszás? melvik oldalon találja meg a he'vé*. Már pedig. — mint munkatársunk előtt több ellenzéki, politikus kifejtette —, a közóoeurópai politika tengelyében ma kétségtelenül az olasz—német viszonv alakulása áll. Valószínűnek látszik, a jelen pillanatban, hogy Hitler minden próbálkozása ellenére az olasz—német helyzet inkább egymástól távolodóban van, mint egymáshoz közeledőben. A legnagyobb feltünest keltette azonban, hogy az egységes pártnak úgynevezett Bethlen-szár. nva, amely egyesek szerint a pártban kétségtelenül a numerieus többséget jelenti, Gömbös Gyula miniszterelnök tegnapi rádióbeszédében ujabb támadás jelét látja a bethleni politika ellen. Ennek a szárnynak több képviselőtag ¡a kedden bizalmas megbeszélést tartott egyik képviselő magánlakásán. Informátorunk szerint ezen a bizalmas megbeszélésen elhatározták, hogy gróf Bethlen István figyelmét felhiv. iák azokra az elitélő kifeiezésekre, amelyekkel Gömbös elsősorban a Belhlen-kormánv egvkori működését a nagv nyilvánosság előtt tette kritika tárgyává. Ezek a politikusok hangsúlyozták, hogv ezek után aligha lesz lehetséges a béke Bethlen és Gömbös között. Valószinünek látszik, ho^v ez a szárny ha nem is a nvilt fórumon, de mindenesetre a párt kebelén belül, mertir>ditja nz offenzívát Gömbös Gvula politi. káia ellen. Ugy értesülünk, hogv a koddi megbeszélést további megbeszélések fogják követni és ezeken alakul ki ennek a szárnynak az állásfoglalása a főbb belpolitikai és külpolitikai kérdéseket illetően. Tiíulescu nem vállalt tárcát az uj román kormányban Megalakult az uj Tatarescu-kormány Bukarest, október 2. Tatarescu román miniszterelnök tegnap délután benyújtotta lemondását Károly román királynak. A király a lemondást elfogadta és ismét Tatarescunak adott kormányalakítási megbízást. Már a lemondás órájában kiderült, hrigy Tatarescu visszavonulása tulajdonképen Titules, cu lemondásának fedezésére történt. Titules u ugyanis már három nappal ezelőtt levélheti rolv kiráJv és Tatarescu rendelkezésére bo sá-