Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

[BOED, rxerketzlOség: Somogyi uccn ZZ.,t.em,Telefon: 23-33.^Klnd6hlvBlnl kOlcMinkOnyvtAr ét Jegyiroda : Aradi uccn S. Telefon : 13—OO. - Nyomda - löw Lipót uccn 19. Telefon • l^oO. TAvIrníl ^ iavélclro: DilmagyaionzAg szeged Kedd, 1954 oki. 2. Ara 12 fillér X. évfolyam, 222. sz. ELŐFIZETÉS; HaTonta helyben 3.20 Vidéken M Budapesten 3.00, kllltlilddn O.-tO pengd. * Egye* Mám Ara hétköz­nap 12, vasAr- «> Ünnepnap 20 «11. Hír­detések felvétele tarifa szerint. Mecife­lenJUt. béllö kivételével naponta cega« Nemzeti Színház, nemzeti kultúrpolitika Amikor a napokban megalakult a Nemzeti Színház Barátainak Egyesülete, Marton Bé­la ügyvezető elnök azzal fejezte be magasszárnyalásu megnyitó beszédét, hogy törekvéseinek sikere érdekében számit a nemzeti kultúrpolitika egyik leg­fontosabb tényezőjének, a sajtónak megértő segitségére. * Nehéz lenne hamarjában megmondani, hogy az irodalom- és művészeti barátok mostanában megalakult egyesületeinek so­rában hányadik a Nemzeti Szinház Baratai­nak Egyesülete. Annyi bizonyos, hogy az utolsóelőtti alakulás a salzburgi szabad­téri játékok budapesti barátait tömörítet­te ép abban az évben, amelyben a boldogu­lás, mit boldogulás, a fennmaradás minden megfoghatónak látszó eszközéért az Önfenntartási ösztön leplezhetetlen hevessé­gével rohanó vidéki városok sorra kísérletez­tek a szabadtéri játékokkal s amelyben Sze­ged legalább is európaivá, bizonyos fokig azonban világhirüvé ményitette dómtéri játékainak értékét, sikerét és dicsőségét. A vidéki színházak stagnálnak. A szegedi szinház a válságok hosszú során bukdácsolt keresztül nemrég is. Az, amit a rendelkezésre álló erőforrások mellett az egyes társulatok nyújtanak, igen gyakran hősi cselekedetek gazdag sora a nemzeti" kultúrpolitika huszadik századbeli történetében. A hősi emelekedett­ség és kifogyhatatlan kulturérzék ezernyi tár­sadalmi megnyilvánulását is föl lehet és föl is kell jegyezni. Hiszen ennek a társadalom­nak kuíturlobogása nélkül nem lehetne Sze­geden magasnivóju operaelőadásokat ren­dezni s nem szerepelhetnének hangverseny­dobogóin minden szezonban világhírű művé­szek. De Szegedet az ág is húzza. Hát még a kormány. A folyton centralizáltabbá zsugo­rodó „ku 11 u r p o 1 i t i k a" a legerőteljesebb önvédelmi harcot kényszeríti a városokra. Szeged erejének végső megfeszítésével a leg­nagyobb áldozatot hozta az egyetemért. Ti­zenkét milliós adósság kamatai és tőketör­lesztési kötelezettségei terhelik s most mind­erre való tekintet nélkül — megfosztván a teremteni remélt erőforrások teljességétől — egyetemét leépítik. Színházra is hatal­mas összegeket költött és költ a vidék. A kul­turerőfeszitéseknek ezen a terén is vezet Sze­ged. Érdeklődjön csak a Nemzeti Színház Barátainak Egyesülete, hogy az utolsó tíz év­ben mennyit költött színházra Szeged, meny­nyit Budapest s mennyit költött az állam a Nemzeti Színházra és mennyit — nem a szegedi színházra, hanem az összes vidéki színházakra? A hétmilliós ország áll szemben az egymilliós Budapesttel, amelynek szépsé­gét, gazdasági és kulturális életét fejleszteni közös érdek és közös kötelesség. De a fővá­ros kizárólagos fejlesztésének az országot to­vább sorvasztó egyoldalúságába kiemelkedés helyett az eddiginél is jobban belesülyedni nem nemzeti kultúrpolitika, hanem kultúrpo­litikai öngyilkosság. A vidéki városok éppen most készültek n magyar színészet számára a kormány támogatását kérni. Leg­alább is Szeged készült és hasonló megmoz­dulásra akarta fölkérni a társtörvényhatósá­gokat. És most jön annak a hire, hogy a Nemzeti Szinház Barátainak Egyesülete egészben vagy részben el akarja vonni azt az erőforrást is, amelyből a vidéki színházak eddig tengődtek, az ország önkormányzatai, tanintézetei, nagyobb szervezetei, intézmé­nyei, vállalatai körében bérlő tagokat gyűjteni s kulturvonatok beállításával hatal­mas tömegeket akarván a fővárosba vinni. Az elgondolásban van koncepció. De ez a koncepció az erőviszonyok és erőforrások figyelembe vétele nélkül épült fel. Nem sze­retnők, ha gondolatmenetünk folytán bárki arra a téves következtetésre jutná, hogy agi­tálunk a Nemzeti Szinház ellen. Nem agitá­lunk. Az ország első drámai müintézetét — színi kulturánk egyik első reprezentálóját — szerintünk is támogatni kell. A legbősége­sebb erőforrást azonban a hivatása magasla­tán álló vezetés nyissa meg részére. Ez a ki­jelentés viszont nem irányul a mai vezetés ellen. Hiszen Voinovích Géza kifinomult ízlé­sű kulturember, sokat tudó és sokat dolgozott kiváló esztétikus. De épp ezeknél a tulajdon­ságainál fogva bizonyára ő is osztja azt a véleményünket, hogy se a nemzeti géniusz kiteljesedésének, se a nemzeti kultura teljes­ségének érdekeivel nem egyeztethető össze a színi kultura fejlesztésének eddigi egyolda­lúsága, még kevésbé annak esetleges foko­zása. * Marton Béla értékes vezető ember. A Nem­zeti Szinház támogatásának eszközeit azon­ban sokkal közelebb kell keresnie. Például a budapesti költségvetésben. És figyelmét ne vonja meg az egész magyar színé­szettől. Sőt segítsen megmenteni. A/ Ic^z nemzeti kultúrpolitika és nagy nemzeti k u 11 u r p o 1 i t i k a i c s e 1 k e • d et. Lemondott a román kormány Bukarest, október I. Tatarescu miniszterelnök ma délután a minisztertanácson közölte minisz­tertársaival, hogy a parlament megnyitásával kap­csolatban a! kii mai akar nyújtani a királynak arra, hogy megvizsgálja az általános politikai helyzetet és éppen ezért benyújtotta a magu és az egész kormány lemondását. A király a lemondást elfogadta és ismét Ta­fcarescut bizta meg az uj kormány megalakítá­sával. Gömbös miniszterelnök kormányzása eredményeiről, külpolitikáról és titkos választójogról beszélt a rádióban Budapest, október 1. Gömbös Gyula mi­niszterelnök kormányralépésének második év­fordulóján közel egyórás szózatot intézett a ma­gyar rádió mikrofonján keresztül a nemzethez. Előadása elején megemlékezett arról, hogy most van a tizenötödik évfordulója a kormányzó és a nemzeti hadsereg bevonulásának. Az' elmúlt két évtized, amely megteremtette Magyarorszá­gon a konszolidációt, máris a történelemé. Ez­után igy folytatta a miniszterelnök: — Két esztendőt töltöttem immár a kormány élén. Amikor ávettem ezt a felelősségteljes tisz­tet, mindjárt az első napokban részletes kor­mányprogramot adtam. Rendithetetlen meg­f yőzőlésem, hogy a mai rendkívül nehéz és omplikált nemzetközi helyzetben az óriási vi­lágerők ütközése közepette! a súlyos belső pro­blémák egész sorával megterhelt kicsiny Ma­gyarország csak akkor tudja megállni helyét, ha lélekben, törekvésekben és célokban össze­forrva egyöntetű falanxként áll azok mögött, akik alkotmányos tényezők állnak az ország élén. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzati többségek uralma, de az a körül­mény hozta létre, hogv az ezerfelé huzó, a nem­zet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tu­dó személyek, pártok és pártocskák meddő tu­sakodásában elsikkadtak az egységes nemzeti érdekek. Rá kell mutatnom arra is. hogy az ér­dekkénviselteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladatuk minden kormányintézke­déssel szembeszállni. — Amikor átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős sulvos sjazdasáffi és szociális helyze. tef és ennek nyomán veszede'mes lelki defektust ta'á'tam. Az államháztartásban jelentkező de­ficit agsa^ztó méreteket öltött. A gazdasági élet reménytelen állapotban nézett a sivár jövő felé. a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénitva. Kormányom első perctől fogva tuda­tában volt annak, hogy a boldogulásnak lélek­tani feltételeit csakis a rendes gazdasági élet újbóli megindításával, uj munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével, az áruelhelyezési lehe­tőségek fokozásával lehet megteremteni. Az ál­lamháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését telte szükségessé. Az állam pénzügyi helyzetének további javulására meg van minden remény. Helytelen volna azon. han ebből arra következtetni, hogy most már derűre, borura indíthatunk beruházásokat. — Kormányomnak nagy gondja volt a külkereskedelem fejlesztésére. Külpolitikai erőfeszítéseink jórészét erre a célra állítottuk be és sorjában létesítettünk külke­reskedelmi szerződéseket. — Minthogy kormányom gazdasági politiká­ja, valamennyi gazdasági ágazat boldogulását kívánja, mellőzhetetlennek tartom az egészsé­ges iparfejlesztést. Gondunk lesz arra, hogy a magyar hitelszervezet egynémely vonatko­zásában mutatkozó túltengése meg­felelő szervezeti módosításokkal korrigáltassék. A hitbizományok kérdésének reformja arra lesz hivatva, hogy a földműves magyar nép szé_ les rétegeit földhöz juttassa. — A telepítés ügyén kívül erőteljes munka folyik a közegészségügy, különösen a vidék köz­egészségügyének rendezésére és az ország úthá­lózatának szerves kiépítésére. Folyik a munka az erdőtörvény, a szőlő- és a borgazdatörvény, az energia' gazdálkodás reformjának, a cseléa-

Next

/
Thumbnails
Contents