Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

[BOED, rxerketzlOség: Somogyi uccn ZZ.,t.em,Telefon: 23-33.^Klnd6hlvBlnl kOlcMinkOnyvtAr ét Jegyiroda : Aradi uccn S. Telefon : 13—OO. - Nyomda - löw Lipót uccn 19. Telefon • l^oO. TAvIrníl ^ iavélclro: DilmagyaionzAg szeged Kedd, 1954 oki. 2. Ara 12 fillér X. évfolyam, 222. sz. ELŐFIZETÉS; HaTonta helyben 3.20 Vidéken M Budapesten 3.00, kllltlilddn O.-tO pengd. * Egye* Mám Ara hétköznap 12, vasAr- «> Ünnepnap 20 «11. Hírdetések felvétele tarifa szerint. MecifelenJUt. béllö kivételével naponta cega« Nemzeti Színház, nemzeti kultúrpolitika Amikor a napokban megalakult a Nemzeti Színház Barátainak Egyesülete, Marton Béla ügyvezető elnök azzal fejezte be magasszárnyalásu megnyitó beszédét, hogy törekvéseinek sikere érdekében számit a nemzeti kultúrpolitika egyik legfontosabb tényezőjének, a sajtónak megértő segitségére. * Nehéz lenne hamarjában megmondani, hogy az irodalom- és művészeti barátok mostanában megalakult egyesületeinek sorában hányadik a Nemzeti Szinház Baratainak Egyesülete. Annyi bizonyos, hogy az utolsóelőtti alakulás a salzburgi szabadtéri játékok budapesti barátait tömörítette ép abban az évben, amelyben a boldogulás, mit boldogulás, a fennmaradás minden megfoghatónak látszó eszközéért az Önfenntartási ösztön leplezhetetlen hevességével rohanó vidéki városok sorra kísérleteztek a szabadtéri játékokkal s amelyben Szeged legalább is európaivá, bizonyos fokig azonban világhirüvé ményitette dómtéri játékainak értékét, sikerét és dicsőségét. A vidéki színházak stagnálnak. A szegedi szinház a válságok hosszú során bukdácsolt keresztül nemrég is. Az, amit a rendelkezésre álló erőforrások mellett az egyes társulatok nyújtanak, igen gyakran hősi cselekedetek gazdag sora a nemzeti" kultúrpolitika huszadik századbeli történetében. A hősi emelekedettség és kifogyhatatlan kulturérzék ezernyi társadalmi megnyilvánulását is föl lehet és föl is kell jegyezni. Hiszen ennek a társadalomnak kuíturlobogása nélkül nem lehetne Szegeden magasnivóju operaelőadásokat rendezni s nem szerepelhetnének hangversenydobogóin minden szezonban világhírű művészek. De Szegedet az ág is húzza. Hát még a kormány. A folyton centralizáltabbá zsugorodó „ku 11 u r p o 1 i t i k a" a legerőteljesebb önvédelmi harcot kényszeríti a városokra. Szeged erejének végső megfeszítésével a legnagyobb áldozatot hozta az egyetemért. Tizenkét milliós adósság kamatai és tőketörlesztési kötelezettségei terhelik s most minderre való tekintet nélkül — megfosztván a teremteni remélt erőforrások teljességétől — egyetemét leépítik. Színházra is hatalmas összegeket költött és költ a vidék. A kulturerőfeszitéseknek ezen a terén is vezet Szeged. Érdeklődjön csak a Nemzeti Színház Barátainak Egyesülete, hogy az utolsó tíz évben mennyit költött színházra Szeged, menynyit Budapest s mennyit költött az állam a Nemzeti Színházra és mennyit — nem a szegedi színházra, hanem az összes vidéki színházakra? A hétmilliós ország áll szemben az egymilliós Budapesttel, amelynek szépségét, gazdasági és kulturális életét fejleszteni közös érdek és közös kötelesség. De a főváros kizárólagos fejlesztésének az országot tovább sorvasztó egyoldalúságába kiemelkedés helyett az eddiginél is jobban belesülyedni nem nemzeti kultúrpolitika, hanem kultúrpolitikai öngyilkosság. A vidéki városok éppen most készültek n magyar színészet számára a kormány támogatását kérni. Legalább is Szeged készült és hasonló megmozdulásra akarta fölkérni a társtörvényhatóságokat. És most jön annak a hire, hogy a Nemzeti Szinház Barátainak Egyesülete egészben vagy részben el akarja vonni azt az erőforrást is, amelyből a vidéki színházak eddig tengődtek, az ország önkormányzatai, tanintézetei, nagyobb szervezetei, intézményei, vállalatai körében bérlő tagokat gyűjteni s kulturvonatok beállításával hatalmas tömegeket akarván a fővárosba vinni. Az elgondolásban van koncepció. De ez a koncepció az erőviszonyok és erőforrások figyelembe vétele nélkül épült fel. Nem szeretnők, ha gondolatmenetünk folytán bárki arra a téves következtetésre jutná, hogy agitálunk a Nemzeti Szinház ellen. Nem agitálunk. Az ország első drámai müintézetét — színi kulturánk egyik első reprezentálóját — szerintünk is támogatni kell. A legbőségesebb erőforrást azonban a hivatása magaslatán álló vezetés nyissa meg részére. Ez a kijelentés viszont nem irányul a mai vezetés ellen. Hiszen Voinovích Géza kifinomult ízlésű kulturember, sokat tudó és sokat dolgozott kiváló esztétikus. De épp ezeknél a tulajdonságainál fogva bizonyára ő is osztja azt a véleményünket, hogy se a nemzeti géniusz kiteljesedésének, se a nemzeti kultura teljességének érdekeivel nem egyeztethető össze a színi kultura fejlesztésének eddigi egyoldalúsága, még kevésbé annak esetleges fokozása. * Marton Béla értékes vezető ember. A Nemzeti Szinház támogatásának eszközeit azonban sokkal közelebb kell keresnie. Például a budapesti költségvetésben. És figyelmét ne vonja meg az egész magyar színészettől. Sőt segítsen megmenteni. A/ Ic^z nemzeti kultúrpolitika és nagy nemzeti k u 11 u r p o 1 i t i k a i c s e 1 k e • d et. Lemondott a román kormány Bukarest, október I. Tatarescu miniszterelnök ma délután a minisztertanácson közölte minisztertársaival, hogy a parlament megnyitásával kapcsolatban a! kii mai akar nyújtani a királynak arra, hogy megvizsgálja az általános politikai helyzetet és éppen ezért benyújtotta a magu és az egész kormány lemondását. A király a lemondást elfogadta és ismét Tafcarescut bizta meg az uj kormány megalakításával. Gömbös miniszterelnök kormányzása eredményeiről, külpolitikáról és titkos választójogról beszélt a rádióban Budapest, október 1. Gömbös Gyula miniszterelnök kormányralépésének második évfordulóján közel egyórás szózatot intézett a magyar rádió mikrofonján keresztül a nemzethez. Előadása elején megemlékezett arról, hogy most van a tizenötödik évfordulója a kormányzó és a nemzeti hadsereg bevonulásának. Az' elmúlt két évtized, amely megteremtette Magyarországon a konszolidációt, máris a történelemé. Ezután igy folytatta a miniszterelnök: — Két esztendőt töltöttem immár a kormány élén. Amikor ávettem ezt a felelősségteljes tisztet, mindjárt az első napokban részletes kormányprogramot adtam. Rendithetetlen megf

yőzőlésem, hogy a mai rendkívül nehéz és omplikált nemzetközi helyzetben az óriási világerők ütközése közepette! a súlyos belső problémák egész sorával megterhelt kicsiny Magyarország csak akkor tudja megállni helyét, ha lélekben, törekvésekben és célokban összeforrva egyöntetű falanxként áll azok mögött, akik alkotmányos tényezők állnak az ország élén. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzati többségek uralma, de az a körülmény hozta létre, hogv az ezerfelé huzó, a nemzet magasabb érdekeihez felemelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkadtak az egységes nemzeti érdekek. Rá kell mutatnom arra is. hogy az érdekkénviselteknek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladatuk minden kormányintézkedéssel szembeszállni. — Amikor átvettem a kormányelnöki széket, meglehetős sulvos sjazdasáffi és szociális helyze. tef és ennek nyomán veszede'mes lelki defektust ta'á'tam. Az államháztartásban jelentkező deficit agsa^ztó méreteket öltött. A gazdasági élet reménytelen állapotban nézett a sivár jövő felé. a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénitva. Kormányom első perctől fogva tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak lélektani feltételeit csakis a rendes gazdasági élet újbóli megindításával, uj munkaalkalmakkal, a forgalom fejlesztésével, az áruelhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Az államháztartás helyzete a bevételek fokozását és a kiadások csökkentését telte szükségessé. Az állam pénzügyi helyzetének további javulására meg van minden remény. Helytelen volna azon. han ebből arra következtetni, hogy most már derűre, borura indíthatunk beruházásokat. — Kormányomnak nagy gondja volt a külkereskedelem fejlesztésére. Külpolitikai erőfeszítéseink jórészét erre a célra állítottuk be és sorjában létesítettünk külkereskedelmi szerződéseket. — Minthogy kormányom gazdasági politikája, valamennyi gazdasági ágazat boldogulását kívánja, mellőzhetetlennek tartom az egészséges iparfejlesztést. Gondunk lesz arra, hogy a magyar hitelszervezet egynémely vonatkozásában mutatkozó túltengése megfelelő szervezeti módosításokkal korrigáltassék. A hitbizományok kérdésének reformja arra lesz hivatva, hogy a földműves magyar nép szé_ les rétegeit földhöz juttassa. — A telepítés ügyén kívül erőteljes munka folyik a közegészségügy, különösen a vidék közegészségügyének rendezésére és az ország úthálózatának szerves kiépítésére. Folyik a munka az erdőtörvény, a szőlő- és a borgazdatörvény, az energia' gazdálkodás reformjának, a cseléa-