Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-06 / 201. szám

DttMAGYARORSZÁ SEBOBD, 9xerhe«zlMég: Somogyi uccu Z2.,t.em,Telefon: 23.33.^Kladóhlvalal kölcíönkönyvlhr és Jegyiroda r Aradi ucca 8. Telefon : 13-00. ^ Nyomda : LHw Lipót iiccb 1«. Telefon • 13'OB. Távirati gt leveleim : DélmaayaioKzag Sieged Csütörtök, 1934 szept. 6. 4ra 12 (Ulér X. évfolyam, 201. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken es Budapesten 3.00, klllillldOn 6.40 pengd' Egyes ízám Ara hétkliinap 12, vasár» és Ünnepnap 2« «111. Hir— rfetések felvétele Inrlln szerint. M<rr'rlenl<< hetid kivételivel nnpnnta reooel A kormány és a vidéki városok idegenforgalma A vidéki városok nagyon szerények. A kormánytól most kollektív fellépéssel kérik idegenforgalmi akciójuk támogatását, de ez a kérelem csak arra irányul, hogy a kormány engedjen nekik idegenforgalmi célokra többet költeni. A vidéki városok elvégre, mondhatnánk azt is, hogy az idegenforgalomból például a vasutaknak van annyi hasznuk, mint amennyihez a vidéki városoknak jut s ha egyszer az idegenforgalom arányban fog állni — nem a látnivalókkal, hanem a felkeltett utazási vággyal, akkor a kincstár is részesedni fog a vidéki városok utazási propagandájával elkölteni segített J pénzekből. S ha ezt mondanák a vidéki városok, nagyon kézenfekvő s nagyon is saját | lábán járó következtetés sarjadna ki ezekből j az előzményekből: adjon a vidéki városoknak támogatást mindenki, aki a magyar vidék idegenforgalmából hasznot huz. A vidéki városok azonban szerények s ezt a szerénységet talán a kormányhatalomnak az önkormányzat fölé kiterebélyesedő hatásköre nevelte ki bennük. A vidéki városok nem államsegélyt kérnek, nem szubvenciót és nem támogatást, mindössze annyit kérnek, hogy a kormány engedjen nekik valamivel többet költeni idegenforgalmi célra, mint amennyit eddig kegyesen megengedni jóságos volt. Szeged város idei költségvetésében például ötezerpengő volt felvéve idegenforgalmi célra. Szeged város ezen a pénzen többek között idegenforgalmi szervezetet kívánt létesíteni, külön hivatalt, melynek egyetlen feladata az idegenforgalom propagálása s a propaganda valamennyi tevékenysége és valamennyi kiadása ebben az ötezer pengőben látta volna fedezetét, ha — a belügyminisztérium nem törölte volna ennek az öszszegnek felét. A város ugyanis, mint hírlik s mint a multakon naivan és báván álmodozók hiszik, önkormányzatban él s ennek folytán a városi polgárság törvényes képviselete maga állapítja meg bevételeit és kiadásait, maga határozza meg, hogy milyen hozzájárulást kiván a polgárságtól a közterhekhez s m a g a szabja meg azt is, hogy a városi polgárság szolgáitatásaiból milyen célokra milyen összegeket kiván fordítani. Azt rz ötezer pengőt, amit a város idei költségvetésében biztosított idegenforgalmi célra, nem az államtól kapta a város, hanem polgárságamaga adtaössze vagy adók, vagy városi illetékek, vagy egyéb szolgáltatások formájában. Az önkormányzatban élő polgárság törvényes képviselete a törvényeknek megfelelő módon határozta el, hogy önadóztatásának eredményéből ötezer pengőt idegenforgalmi célra kiván fordítani. Az autonómia igy döntött, de a felügyeleti hatóság másként határozott s igy történt, hogy az önkormányzati költségvetésben idegenforgalmi célra felvett ötezer pengőből, mire az akták a belügyminisztériumból visszaérkeztek, már csak 2500 pengő maradt. S miután ez a j og i helyzet megvan a többi magyar városban is, érthető, ha összeállnak az önkormányzatok s egy kis önkormányzati jo- I got kérnek, összeállnak az autonómiák és ! egy kis autonómiát kérnek B kor- i mánytól a maguk pénzének s a maguk szolgáltatásának idegenforgalmi célokra való felhasználása érdekében. A magyar vidéki városoknak arra lenne szükségük, hogy a kormány nagyszabású idegenforgalmi propaganda részeseivé tenné őket, mely a külföldit nemcsak Budapestre vinné el s a magyar vidék népének nemcsak a budapesti utazásokra adnak különböző, de állandóan ható kedvezményeket. A magyar kormányzat sokat tehetne a magyar városokért s a magyar városok idegenforgalmáért s talán nem is a magyar vidéki városoknak, hanem a kormánynak bírálata rejlik abban a kérelembep, amit a magyar városok idegenforgalmi központja terjesztett a kormány elé. A vidéki városok azt kérik a kormánytól, hogy a kormány engedjen valamit költeni a vidéki városoknak a vidéki városok vagyonából olyan feladat betöltésére, amit éppen annyi joggal lehetne a kormányzat nyakába varrni, mint amennyi lelkességgel vallották és vallják u vidéki városok a magukénak. Ez az év a vidéki városok esztendeje volt s minden vidéki város legalább annyit tudott nyújtani az idén látogatóinak, mint amennyit Budapest adott a vidék népének Szent István napja körül. A vidéki városok, ha hamarabb nem is, de ebben az esztendőben elérték kulturális, gazdasági és várospolitikai nagykorúságukat. Talán most mér a vidéki városokra rá is lehetne bizni azt, hogy mennyit akarnak idegenforgalmi célra költeni s talán a vidéki városok vezetőiről s a vidéki városok önkormányzati hatóságairól szabad annyi hozzáértést és szakértelmet feltételezni, mint amennyivel az idegenforgalmi célokra felvett filléreket törlik a belügyminisztériumban. Az utak szikelése, a bikaistállók karbantartása s a komplejárók helyreállítása mellé közigazgatási feladattá nőtt az idegenforgalom is s amikor a vidéki városoknak százezer pengőket kell költeniök állami feladatok betöltésére, talán költhetnek százakat, vagy ezreket a maguk idegenforgalmi céljainak elérésére is. A kisantant Olaszország Duna-tervezetéről A genfi tanácskozás előü — „Olaszország a klsantanttal is hajlandó a békés együttműködésre" — írják Prágában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prágából jelentik: A genfi tanácskozásokkal kapcsolatban a félhivatalos Prager Presse a következőket irja: — Az olaszok Duna-tervezete, amelybe valamennyi utódállamot bevonnának Anglia és Franciaország jótállása mellett, igen nagy érdeklődést váltott ki. Amennyiben ez a javaslat valóban a római kormány Spndékát tükrözi vissza, ugy az azt jelenti. JjjÉgy Olaszország lemond a regionális s^nftiolsekkel szemben eddig elfoglalt ellenzéki magatartásáról és hajlandó a kisantanttal is békés együttműködésre. Ezt a problémát, amely a békét kívánja a Duna-völgyében, bizonyára az osztrák kancél. lár is behatóan megtárgyalja a különböző középeurópai delegációkkal. Egyébként az „Oeuvre" szerint a küszöbön álló népszövetségi közgyűlésen Európa valamennyi aktuális külpolitikai kérdése beható megvitatás tárgya lesz. Franciaország genfi pozícióját a lap kedvezőnek ítéli. Az az álláspontja, hogy a francia politika ebben az eszten. I dőben minden elvi kérdésben összhangban áll Angliával. ff fiuszíria pénztigvi helyzete kielégítő" Genf, szeptember 5. A Népszövetség pénzügyi bizottsága szerdán Ausztria pénzügyi es gazdasági helyzetéi vette vizsgálat alá. Á kívánt felvilágosításokat Buresch osztrák p^nzügyminiszter adta meg a bizottságnak. A bízottság — mint a jelentés mondja —, Ausztria pénzügyi helyzetét, főle£ az osztrák bankok megalapozottságára való tekintettel, kielégítőnek találja. Benes tárgyalása LitvinovvaS Prága, szeptember 5. Litvinov szovjet külügyi népbiztos és Benes cseh külügyminiszter Marienbadban hosszabb tanácskozást folytatott. A tanácskozás tárgya az általános politikai helyzeten kívül főleg a keleti egyezmény kérdése volt. Benes szerdán este Genfbe utazott. Hitler feltűnő kiáltványa a nürnbergi náci-nagygyülésen „4 forradalom korszaka lezárul*" — „4 nác iorradalom teljesítette mindazt, amit tőié várhattak" — 4 4 millió „nem" és a jövő feladatai Nürnberg, szeptember 5. Szerdán kezdődött a horogkeresztesek országos kongresszusa. Harsona jelezte Hitler érkezését. 30 ezer ember emelkedett fel helyéről és emelte fel kezét. A birodalmi szimfonikus zenekar a „Mesterdalnokok" előjátékát játszotta. Hesse Rudolf először Hindenbu gról emlékezett meg, majd tompa dobpergés közben olvasta fel L u t z e törzskari főnök az elesett 400 horoskeresztesnek a nevét, mialatt magasra emelték a vérlobogót. Ezután Wagner körzetvezető felolvasta Hitler kiáltványát. Hitler kiáltványa A kiáltvány azzal a megállapítással kezdődik, hogy á nemzeti szocialista mozgalom forradalmi korszaka lezárult, a forradalom teliesi-