Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-30 / 221. szám

ï§34 december 30: D t C W X G Y A R O RS Z X G 9 NYARALÓ MAGYAROK a hajdani keresztesek, kurucok és negyvennyolcasok utján VI. Várnában is: Csak egy kislány van a világon ... Valamennyitől meghódoltunk a Fekete-tenger királynőjének csudálatos szépségei előtt, még azok is. aiiik sokat bajlódtak a gyomrukkal, akik szidták a bulgár konyhát, akik majd meghaltak egy falat hazai marhapaprikásért. Néhány nap alatt kialakult Várnán a magyar élet. Rengeteg volt a magyar és már-már azt hittük, hogy mi hoztuk most helyre azt, amit Ulászló király 1444-ben olyan végzetesen elhibázott: visszafoglaltuk Várnát. Pedig hát mi hódoltunk meg előtte. Csak a csehekkel volt sok bajunk. ök i« sokan voltak .valósággal elözönlötték a várnai partokat, hangoskodtak, leselkedtek ránk és minden alkalmat megragadtak, hogy belénk kössenek. A csehek kirándulásának most is politikai jellege volt, politikát vittek a strand homokjára és a várnai vendéglőkbe egyaránt. Ha megszoktunk egy helyet valahol, bizoynos volt, hogy másnap megelőznek ott a csehek bennünket és hangosan, provokálóan elfoglalják a helyünket. Ha magyar hangulat támadt közöttünk, bizonyos volt, hogy megzavarja, vagy legalább is meg akarja zavarni a csehek kotnyeleskedése. Komoly összecsapásra akkor került köztünk és a csehek között a sor, amikor az egyik nagyobb vendéglőben bucsuvacsorát rendeztünk Fejér Géaz első bulgár kánok várainak és városainak romsebb embereik egyike, akivel találkoztam Bulgáriában. Tulajdonképpen a debreceni egyetem tanára, de immár tizenkét esztendő óta él bulgár földön, ahol irányítja a régészeti ásatásokat, óriási jelentőségű, nagyszerű eredményekkel, ö tárta fel a zelső bulgár kánok várainak és városainak romjait Piliszkában és Madarában és a napfényre hozott építészeti emlékekkel beigazolta, hogy a bulgárok nem szlávok, csak a nyelvet vették át a népvándorlás idején a jelenlegi Bulgáriában talált és meghóditott szláv törzsektől. Fejér professzor ásatásai beigazolták a bulgármagyar rokonságot és beigazolták azt is, hogy a Kelet felől érkező bulgár és magyar törzsek sokkal mélyebb ,sokkal ősibb és kiforrottabb kulturát hoztak magukkal, mint amilyent itt találtak. Hát Fejér professzor tiszteletére rendeztünk bucsuvacsorát az egyik szép, hangulatos várnai esténken, mert a professzor másnap visszautazott Szófiába, összegyültünk vagy hatvanan magyarok és hosszú asztalunk a fél vendéglőhelyiséget elfoglalta. A vendéglőben valami szalonzenekar muzsikált és amikor felfedezte hovatartozásunkat, magyar nótára gyújtott. Elősziör magyar operettrészletek kerültek műsorra, azután néhány magyar dal, majd egy-két csárdás is. Hölgyeink szivében felébresztette a muzsika a táncvágyat és a kővetkező pillanatokban néhány pár már ott járta a ropogóst a keramit-parketten. A bulgár vendéglő nemzetközi publikuma nagy élvezetlel nézte a szépen járt magyar táncokat, a hangulat emelkedett, de hirtelen, valamelyik sarokból, disszonáns hangok süvöltöttek át a magyar muzsikán. Négy-öt fiatalember ült ott és taktusra kiáltozta: — Pfuj csardássl Pfuj esardassj! Az első pillanatokban senki sem tudta, hogy miről van szó, de aztán, amikor folytatták a tüntetést, óriási lárma keletkezett, a zene elhallgatott, a férfiak felugráltak a helyűkről, nem csak a magyarok, hanem a többiek is, bulgárok, németek, franciák, olaszok, angolok, lengyelek egyaránt, öklök és szódásüvegek emelkedetek a levegőbe és a tüntetők asztala körül nagy kavarodás keletkezet!. A pincérek erején és fürgeségén mult, hogy össze nem verekedett a társaság, hogy a felháborodott közönség maga nem vett elégtételt a tüntető eseheken, mert — mint kiderült — csehek voltak a legények. A pincérek tüneményes gyorsan kituszkolták őket a vendéglő egész közönségének lelkes tapsai közben a vendéglőből. Nagy igyekezetükben arról is megfeledkeztek, hogy a rsehek kifizeteílenftl hacvták hátra vendéalői számlájukat. Szabályszerű kidobásuk után még nagyobb erővel lángolt föl a magyar hangulat és a párok — már nem csak a magyar párok, hanem a többiek is — fáradhatatlanul ropták a csárdást »ár óráig. Ettől kezdve mintha magyarrá változott volna Várna teljesen. Néhány nap múlva a várnai helyőrség zenekara a Hunyady-indulóval masírozta végig a várost és vonult a bulgár hősök tengerparton álló hatalmas emlékmüve elé, ahol a Várnán nyaraló magyar vendégek és diákok igen szép ünnepséget rendeztek a várnai helyőrség diszszázadának és a várnai hatóságok vezetőinek részvételével. Néhány nap múlva pedig az egyik várnai ablak előtt felsírt a legmagyarabb szerenád: Csak egy kislány v*n a világon ... Ebben pedig én is ludas vagyok, elmondom azt is — a félreértések és a családi veszedelmek elhárítása céljából. — hogyan kerültem bele. Nyaralt Várnán egy gyönyörüszép, aranyszőke, tizenhét-tizennyolc esztendős pesti kislány. Természetesen nem egyedül, hanem apjával, anyjával. És nyaralt Várnán egy nagyon elegáns pesti öregúr, ugv hetven körül. Agglegény, sima arcú lovag. Lehet, hogy ott ismerkedtek meg a holdsugaras tengerparton. Miét, hogy már Pesten is ismerték egymást és a várnai magyarok megilletődve látták, hogy az öreg lovag milyen gvöngéd pillantásokkal kiséri a kislány minden mozdulatát. Az egyik este velük vacsoráztam én is. A vendéglőben német szalonzenekar muzsikált. Az öreg gavailér szemben ült a kislánnyal, aki előtt lassan kazallá nőtt a virág és akiről egyetlen pillanatra sem vette le a szemét, Éjfél felé a család hazament, mi többiek, az öregúrral earvütt. ottmaradtunk a fehér asztal mellett és uj bort hozattunk A szerelmes öregúr szeme egyre jobban, csillogott és az asztalon egyre többre szaporodott az üres üvegek száma. Egyszer csak hallom, hogy felsóhajt öreg barátunk: — Hej, ha éjjeli zenét adhatnék annak a kislánynak ... — Nincs semmi akadálya — vélekedett a társaság — hiszen éiiel van és itt a zenekar. — Igen ám, — ábrándozott az öreg —, de csak ugv lenne értelme, ha a ci"ánv a „Csak egy kislányt" sírná el az ablaka alatt. — Hátha tudják. fin mentem oda és kivallattam a karmestert. Zálogjegyéi, brillions és arany éksierét mielőtt el- R4on4n íitllHo aranV-, ezüstmUvesnél adná, kínálja lel QilOÜd! UIVUS Városi zálogházul szemben Oroerián ucca 5. Óra, őksrorjavltás oloeőn. Tegyen kísér e el ! Érdemes. Nagynehezen értette csak meg, miről van szó és aztán bánatosan közölte, hogy a zenekar nem ismeri ezt a magyar nótát, ö maga már hallotta valahol, hangversenyen, vagy rádión, de bizony muzsikálni nem tudja. Visszamentem az asztalhoz, elmondtam a sivár eredményt és ugy megsajnáltaim öreg barátomat, amikor láttam, hogy nagyot» elszomorodik. — Hát én betanítom nekik azt a nótát — kakaskodott bennem a merészség, — hangom sincs, hallásom sincs, de azért betanítom. Az öreg megilletődött hálás tekintete kisért vissza a zenekarhoz és a karmesterrel gyorsan meg is állapodtam. Néhány perc múlva már három zenésszel ültem a vendéglő egyik külön — szobájában és verejtékezve, kínlódva, fütyülve, dúdolva tanítgattam őket a magyar szerenádra. Ne-* hezen ment, de ment és vagy másfél órai kemény munka után, azt hiszem, hibátlanul húzták. Boldogan és büszkén indultam vissza elhagyott asztalunkhoz, de rémülten láttam, hogy az asztal üres, már az üvegeket is leszedték róla, a társaságnak pedig nyoma sincs. Megfedekeztek rólam,, i otthagytak a betanított nótával, a diadalmas eredménnyel magamra. Elálmosodtak, hazamentek. — Hát csakazértis elhúzzák a kislánynak ezt S nótái — tettem le a fogadalmat és a három zenésszel megindultam a pesti kislány ablaka felé. Nem laktak messze és a várnai éjszaka csöndjében, egy szép villa vasrácsos ablaka alatt, nemi sokkal később felsírt halkan a nóta. A többi már a régi recept szerint történi. Ami-» kor másodszor kezdtek bele a hegedűk, az ablafcf mögött világosság támadt, majd meglebbent a függöny, kinyilt az ablak és a holdfény aranyglóriát font a szőke kislány feje köré. — Maga az? — suttogta felém leplezetlen csudálkozással. Most már dühös voltam és mérgesen válaszoltam: — Dehogy vagyok én. Én Cyrano de Bcrgerad vagyok, aki mindig súgok és mindig hátul állok. Csak képviselem itt, vagy helyetesitem elálmosodott öreg barátomat, Christiánt, az alvó vén fiiit. A kislány gyorsan behúzta az ablakot, én pedig—kifizettem a muzsikát, öreg barátom másnap elutazott és a szőke kislányt sem láttam többet. Vott festőnk » Várnában, szegedi művész, Csizmazia Kálmán, aki a mult éV őszén mutatkozott be első tárlatával és igen nagy komoly értékkel a szegedi közönségnek. Rengeteget dolgozott. Festette a folyton változó tengert, megleste a tajtékok szeszélyes jálékát, a nyugtalan viz mély színváltozásait, ecsetje, vagy kré•••••) ij uummwinrinrnr r n

WMM , Divat ova »tűfonalakban óriási választék! „Kézimunka háx"™J Fischer csey 40. Legújabb külföldi divatlapok beérkeztek. Díjmentes kézimunkatanitás. | zomsncsdénysH es háztartasi cikkek legolcsóbb beszerzési forrása Szántó Edényáruház, ahol l1/« literes tűzálló barna lábas P—'88 i 2 » „ n » n 1 3 M * » „ „ I30 . 2 „ zsirbödön „ 190 1 1 drb tál „ —'98 1 Kályhák, füsícsövek, legolcsóbb áron kaphatók. fi®" Gyermekjátékok nagy választékban. Széchenyi tér 11. (Városi bérház.) drb mosdótál P 1-58 „ 5. számú husörlő » 578 „5. » rézmozsár » 3-40 „ rézkarnis komplett » 2-70