Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-23 / 215. szám

TQ54 ü/f>ptemfier 25. DÉLMAGYARORSZAG 9 NYUGODTAN JÖJJÖN BE mert az összes legújabb tipusu ft&ftQFOWYÓ SOMA TeBeffow&yárS rgfliOHairaRiarreiS'áiiiiiaff^fl- rere KÖ.«^«'«1 ,ÉS EST IDEJÉN VILÁGOSSÁG TÁMAD Szeged, 1874. sátoros ünnepén Ezen a héten lesz hatvan éve, hogy Lőw Immánuel első beszédét mondotta a szegedi zsinagógában. E jelentős évforduló alkalmából közöljük ez első beszéd egyes részleteit. Mindenható Uram! Gondviselő Atyám! Megilletődött, hálás kebellel borulok le színed előtt és szivem mélyéből fohászkodom. Magasztallak Uram és dicsőítelek, hogy eddig segítségemre valál, hogy erőt adál és bátorságot a Te szent igéd szolgálatába lépnem, a Te igéddel foglalkoznom és Te rólad elmélkednem. Magasztallak Uram és dicsőitelek, mert ha Te nem épited a házat, hiába fáradoznak az épitők rajta. Segélj Uram most, midőn ugyané szentélyed falai közt, amelyben mint gyermek tanultam Hozzád fordulni, először lépek gyermekeid elé. hogy hirdessem igédet. Adj Uram erőt, hogy ne fáradjak el igéd kutatásában és hirdetésében, mert igéd tanít meg bennünket élni és halni, remélni és tűrni, dolgozni és szorgalmunk gyümölcseit élvezni. Engedd Uram, hogy egybegyűlt fiaid, édes szülővárosom gyülekezete, kik lelkesülni tudnak szent vallásunkért és serényen dolgozni mindenért, amit a kor műveltsége követel tőlük, ne tekintsék ifjú koromat és szavam gyöngeségét, hanem tekintsék azt, akinek nevében szólok, Téged, mindenható Atyám, ki eget és főidet alkotál s nekünk kinyilatkoztatád tanodat, hogy tanulmányozzuk bölcseségedet és megfogadjuk a Te nevedet és alkotásaidat. A Te nezedékének a Te nevedet és aloktásidat. A Te nevedben szól gyenge ajkam: Midőn az örökkévaló nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Nem én szólok hozzájok, ne az én éveim számát tekintsék, hanem igenis tekintsék történetünk évezredeiben egymást fölváltott nemzedékeinknek látóit és tanítóit, bölcseit és nagy férfiait. azoknak tapasztalatát és bölcseségét, mert a történelem emlői táplálnak és nevelnek mindnyájunkat, Mózes szolgád szava szerint: Emlékezzetek az óvilág napjairól, értsétek meg a nemzedékek éveit! Adjad áldásodat ünnepi elmélkedésünkre; világosíts föl bennünket és ébresszed föl lelkeinket, midőn igédre figvelünk. mert közel vagy mindazokhoz, akik hívnak Téged, mindazokhoz, akik őszintén fordulnak Hozzád. Amen. S azon napon nem lészen világosság és nem tészen sötétség; csak egv nap lesz. az Ur fogia kiszemelni — se nem nap. se nem éj és est idején világosság támad fis történik azon napon, hogv élő viz fog Jeruzsálemből eredni, fele a keleti tengerbe szakad, fele a nvugatiba, nyáron és télen folvvást. S azután az Örökkévaló az egész föld Urává lesz s az Örökkévaló egyetlenegy lesz és neve: az Egyetlen. Az írás e mély jelentésű szavai fölött elmélkedünk, vizsgálva, mit jelent e prófétai ige, vizsgálva, ha elérkezett-e már az a nap. melyen világosság támad est idején és az örökkévaló lesz a föld minden népének egvetlenegv Istene s elmult-e már az az idő. amelyről az isteni látó azt jósolja, hogy az sP nem nappal, se nem éjjel! Erre nézve kettős föladatot kell megoldanunk: szemügyre kell vennünk korunk s hazánk állapotát, állami és társadalmi, nemzeti és vallási viszonyait s kutatnunk kell azt a föladatot, melyet ez az állapot elénk szab, ha azt akarjuk, hogy közeledifink a próféta iósolta időhöz. Korunk és hazánk állapota! Ki ne ösmerné korunk állapota'? Melv polgár ne ösmerné hazánk viszonyait? Ki ne tudná megítélni legújabb történelmünk minden mozzanatát? Ki ne tudná megjövendölni. az e^eménvek fnlvnmának hullámai mp'v irányban fognak hömpölvögni? Ki ne értené mindezt? Ki ne értené? Mindnyájan azt véljük, hogy értjük ezeket, pedig egyikünk sem érti, kedves Atvámfiai! A rejtettek titkának nyitját csak az örökkévaló ismeri! mondja ez irás, de ? nyllyánvalók. a történet világos tényei a mi tulajdonunkká lettek már? Nem! mert az irás szavai szerint a nyilvánvaló a mi osztályrészünk és fiaink osztályrésze, ami a mi napjainkban történik, annak forrásait és fejlődését, hanyatlását és megszűntét kisebb-nagyobb mértékben értjük ugyan, de a történelmi összefüggést, az uj történelmi tényezők horderejét csak az utókor fogja megbírálni: a nyilvánvaló a mi osztályrészünk és fiaink osztályrésze. És mi mégis korunk, hazánk állapotával akarunk foglalkozni. Mily alapon épül ez elmélkedésünk? Azon a tanúságon, amelyet a mult és jelen összevetéséből vonunk s azon elvek szerint, melyekre szent vallásunk tanai oktatnak. II. És est idején világosság támad! igy folytatja a próféta hallottuk igéjét. Ahol eddig sötétség és világosság viaskodtak, ott a világosságnak kell győznie; ahol attól kellé tartani, hogy beáll az éj sötété, ott a hajnal pírjának kell elborítani az eget, mert est idején világosság támad. És mit kell tennünk, hogy ez megtörténjék; mely föladatot kell megoldanunk korunk és hazánk szövevényes állapotával szemben? Mit kell tennünk, hogy ne kelljen, mint a prófétának, ha hozzánk intézik a kérdést, hogv mennyire haladt az éj, ázt felelnünl. ho«y elérkezett a regg, de az éi még nem mult el. Mit követel állami életünk tőlünk és mit parancsol a társadalom állapota? Munkát és komolyságot. Munka és komolyság hiányzik ott, hol a társadalmi és állami viszonyok vagy éretlenek, vagy túlérettek. Munka és komolyság lehet csak paizsa a néperkölrsnek, csak munkás és komoly nép fogja kiküzdeni és megőrizni szabadságát. Minket, itt, hazánk jelen helyzetéhen talán fölösleges ís arra inteni, hogy csak komoly munka, ernyedetlen szorgalom és fáradhatatlan tevékenység által segithetiink bajainkon, amennyiben a següés reánk van bízva. Mert igv szól az örökkévaló: megtérés és csend által fogtok megmentetni, békés munka és bizalomban rejlik hatalmatok Dolgozzunk és munkálkodjunk serényen és sürögve s hazánk szabadságát és gyarapodását biztosítjuk, nemesbedűnk és művelődünk. S ha a külföld méltánvos férfiai és tudósai most is elismeréssel és tisztelettel szólnak törekvéseinkről, azután ellenségeink sem tagadhatiák meg tőlünk a megérdemelt elismerést. Sok újításon ment hazánk keresztül, sokon fog még keresztül menni, de a legnagyobb uiitás még kezdetén van kivitelének: a munkakedv fölébresztése ott. hol csak kis mértékben van meg s a kényelem szeretetének eltávolítása ott. hol kelleténél nagyobb mértékben van jelen. Akkor tárva lesz előttünk a haladás pálvája és est idején világosság támad! Este van, kedves Atvámfiai, este van nemzetiségi viszonyainkban s itt is az. a föladatunk, hogy est idején világosság támaflion. Az a szikra, melv a nemzetiségek súrlódásaiból ered. gvuit. de nem világit. Máshol kell a világító lángot keresnünk. Kénvszprrcl és erőszakkal lehetne ián kieszközölni a kérdések megoldását? Az izzó vasdarabok, melyeket pörölvével üt a kovács üllőién, hogy összeforrjanak, szikrákat hánvnak, de e szikrák muló fénve nem az a világosság, amelyet mi keresünk. Más fényt kerpsflnk mi. más fáklyát, erősebb világosságnak kell annak lennie, amelyről a nézők azt mondhatják, hogy ime: est idején világosság támadt! Akik a lőfegyverek használatához értenek', azok jól tudják, hogv a fegvvert nem szabad egvenest abban az iránvhan tartani, amelvben az elérendő tárgv fekszik. Magasabbra kelt a fegyvert irányozni a kitűzött célnál. Igv van ez minden emberi törekvésnél Hogv tökéletes emberekké legyünk, az istenség felé kell törekednünk Magasabbra kell törnünk s ha a magasabb cél felé közeledünk, az alantabb állót mindenesetre elérjük. Azt akarjuk, hogy nemzetiségeink meghajoljanak előttünk, erre törekszünk mindenféle eszközzel, pedig, ha el akarjuk érni e célt, magasabbra kell irányitanunk a fegyvert. Nekünk a műveltségnek oly fokára kell emelkednünk, amelyen nem áldozat, nem engedmény, hanem jótétemény lesz apró nemzetiségeinkre nézve, ha egybeforrnak velünk. Amint most mi átvesszük a nyugat művelődését, ugy kell nálunk nékik iskolába járniok, ha azt akarjuk, hogy kibéküljenek a nemzettel. S akkor nyugodt lélekel élünk majd egymás mellett, mert egyik nemzetiség nem emel a másik ellen kardot és nem tanulják töbé a háborút és gyűlöletet. A mi hitfeleink részben már megnyerettek a magyar ügynek; eddig csak részben. Egy részünk még ragaszkodik ahhoz a ^ nyelvhez, melyet külföldről magával hozott s mellyel szokásai és képzetei összeforrtak és összenőttek. Ez is jó jel, bár egyelőre akadályokat gördit az átalakulás munkája elé, mert ugyané szivósággal fognak ragaszkodni a magyar nemzethez, ha majdan tökéletesen egybeforrtak véle. Másrészt örömmel állithatjuk, hogy hazánkban is megmutatták hitfeleink, hogy van bennök képesség lelkesülni hazájukért, mert igaz lelkesedéssel karolák föl a nemzeti ügyet s örvendetesb látványt nyújtanak községeink c tekintetben most, mint 30 évvel ezelőtt, midőn te, édes atyám behoztad a magyar szót a zsinagógába. Mi oltógaly vagyunk, a nemzet törzsére oltatánk. A galy szemei már megfakadtak s hajtása szépnek ígérkezik. Türelmet és gondos öntözgetést igényel az oltvány s ha néha kifakadnak is ellenünk a türelmetlenebbek, ne vegyük rossz néven, hanem ösztönözzön intelmük bennünket, megmutatnunk, hogy él bennünk a nemzeti törekvés s hogy a Mindenható segélyével le fogják győzni gyülekezeteink azokat a gátakat, amelyeket a történelmi fejlődés állított elénk. Béke és egyetértés, méltányosság és különféle nemzetiségek vállvetett iparkodása fogják megteremteni hazánk üdvét és fölvírágozását. Akkor elmondhatjuk majd magunkról, hogy ime: est idején világosság támadt. Szétrepedt az olajfák hegye kelettől nyugatnak, roppant völgyet képeznek részei. Ezek a szavak előzik a hallottuk prófétai igét. Szétrepedt az olajfák hegye kelettől nyugatnak, roppant völgyet képeznek részei. így hasadoznak most szét a felekezetek pártokra és szakadásokra, melyeket nagy mélységek választanak el. Az egyik, mint a csajkás, akit gyönge csolnakja hány és ringat a habokon, azt hiszi, hogy a csillagok inognak, amelyek eddig biztos kalauzai voltak, kétségbeesetten fordul el a legfőbb vezéreszmék biztos fényétől. A másik irtózik a tudomány boncoló késétől, mert az ő szive azokon a kinövéseken függ, amelyeket e kés kérlelhetetlenül eltávolít. Véghetetlen színárnyalata a pártoknak mutatkozik átmenetkép a szélsőségek között. Sinli * harcok lármáját a vallásos élet, sinli az erkölcsi élet. S a mi keblünkön, Jákob háza, a mi keblünkön nincsen-e mindenütt szakadás és civódás? Vannak közöttünk, kik a nyugattól, a nyugat művelődéstől, haladástól távol akarnak maradm, kiknek folyamrendszere kizárólag keleten ered, ők jelképezik a keleti tengert. Vannak közöttünk, kik kész örömmel fogadják be a kelet éltető vizeit, de nem zárkóznak el a nyugati művelődés elől sem, ezek jelképezik a nyugati tengert. S a prófétai ige szerint eljő az a nap, melyen est idején világosság támad, melyen élő viz ered Jeruzsálemből, fele a keleti tengerbe, fele a nyugatiba szakad s összeköti az ellentétes nézeteket s összekapcsolja a szétszakadt pártokat. És ha ez igy fog folyni — nyáron és télen folyvást — és ha mind szélesebb körben fog terjedni a kibékülés kebelünkben és hazánk nemzetiségeinek s a föld minden népének keblében, akkor elhozza a Mindenható azt a nagy időt, melyen a sátrak nagy ünnepét üli meg a föld. mert csüggedellen bizalom fog lakni a nyomorultak viskóiban, megelégedés minden hajlékban és béke minden kunyhóban; nemesebb erkölcs fog uralkodni a palotákban és hazaszeretet minden födél alatt; a szeretet oltára áll minden házban s minden lakban lelki öröm dagasztja a sziveket; minden országban munka és törekvő buzgalom lesz és az egész földön az Isten ismerete s az örökkévaló az egész föld Urává lesz s az örökkévaló egyetlenegy lesz és neve? az Egyetlen. Amen. . j