Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-23 / 215. szám
TOM s, eotemfier 25; DÉLMAG YARORSZAG •••iiiiii?—»——— HWSIC^ szSnpgícnalaH mmm rawara. f ^i^itilUa« valódi keleti perzsaminíá k f legnagyobb választéka íF"cherffKézimunkaháx"uccJ cXy. Háromszázéves krónika a magyar históriáról A nyolcszáz esztendős ieplai premontrei kolostor magyar könyvkincsei — Mit tudtak rólunk 300 évvel ezelőtt a külföldön Premontrei kolostor, Tepla, szeptember. Több mint nyolcvanezer kö'et könyv áll pergamenbe, disznóbőrbe, vászonba kölötten, aranyos iniciár lékkai ékesen, vagy puritánul egyszerű, felirásnélkül táblában a premontrei fehér barátok hegyen épült kolostorában, Teplán. öreg ez a kolostor nagyon: 1193-ban építették román stilben a templomát, amelyhez a maga klasszikus stíljével később hozzáilleszkedtek a gót, barokk és reneszánszkorok is. A könyvtára látványosság. Itt őrzik az uj testamentum első német fordítását, a Codex Teplensis-t. A XIV. század végén, száz évvel Luther német bibliafordítása előtt jelent meg ez a kézirat .amelynek a Freiburgban és Hamburgban őrzött fordítások csak másolatai. Pater Nendvich, a rend tudós könyvtárosa órákon keresztül kalauzol a felbecsülhetetlen értékű könyvektől és kéziratoktól roskadozó polcok között. Itt-ott megáll ,hogy megmutasson nekem egy-egy különösebb becsű ritkaságot. A könyvtár első incnnabiiiiimai — a könyvnyomtatás első primitiv példányait hivják igy — éppen annyira ritkaságszámba mennek, mint a TX. század kéziratai. A kéziratok között nem akad magyar vonatkozású ritkaság, az incunabiliumok között már megtaláljuk Michael Hungaricus latin, nyelvű böjti prédikációit. Nürnbergben készült 1513-ban ez a nyolcadrét alakú könyv, amely tiz prédikációt tartalmaz. A mellette lévő feljegyzés elárulja azt is, hogy Michael Hungaricus előkelő magyar főúri család tagja, többet azonban nem tudunk róla és működéséről. Az egyik polc előtt felcsillan a tudós könyvtáros szeme. Disznóbőrbe kötött vastag könyvet emel le onnan és mondja: — Ez a könyv, amelynek párját eddig nem láttam, Magyarország históriáját tartalmazza. Kereken kétszázötven esztendős. Lapozgatunk a német nyelvű munkában. A cime: PANNONIENS KRIEGS- UND FRIEDENS-BEGEBNÜSSE Das ist: Eine kern-reiohe Erörterung und Beschreibung aller derer blutigen Schlachten, und Treffen, Scharmützeln, Steritereyen, Eroberungen und Bestürmungen verschidener Plätze und Vestungen in Hungara, Siebenbürgen, Moldau und Croatien. Ganz unparteisch! A könyv szerzőjének neve nincsen feltüntetve teljes egészében mindössze a szerző kezdőbetűit közli a többszáz oldalas munka. A szerző J. U. M. hetük alá rejti magát. A könyvet 1686-ban nyomtatták Nürnbergben és azt „Johann Hoffmann Jj¡ darabból álló, nasvon «záp u' m H • modern IP diófa ebédlöbutor e!költözés miatt meslepő O'CSÓR ASZTALOSMUHELY ARANY JANO^ U. 11. Kunst- und Buchhandlungja" adta ki. A két oldalas bevezetésben elmondja a szerző, hogy „ganz unparleiisch" kiván beszámolni a dicső magyar nemzet diadalmas csatáiról. Az első ivek a magyar históriát tartalmazzák, meglehetős hiányosan. Árpádról és Almosról nem tud a szerző semmit, ellenben igen úrdekc-en mondja el, honnan ered a magyarok, illetve Magyarország neve. Ezt írja: „Százötven évvel a vizözön után Noe fiának^ Japhetnek fia, Bannon a Kárpátok tájékára; jölt nemzetségével és megalapitotta azt az országot, amelyet róla Bannoniának ne* vcztek el .Ebből a szóból származik Pannónia De lehet, hogy az ország nevét a Panno* nia hegytől kapta. Mindezt nem lehet bizonyossággal tudni. Ebben az országban születtek a dicső római császárok: Aretianus, Maximti-- Probus, Diokletianus, Jovianus és Valcn'ianus. Azután eljött ősei földjére Attila, az Isten Ostora, de halála után felbomlott a „Hungarus"-birodalom, amelyet később dicsőségesen teremtett ujjá István király, a Szent, aki letelepítette és a keresztény hitre téritette a pogány magyarokat." Arpádházi királyainkkal keveset foglalkozik aí munkr ellenben annál többet a törökökkel vivőit csatákk il. Ezeknek hosszú, minden részletre kiterjedő szines leírását adja, az évek, hónapok, ső< még az órák pontos feltüntetésével. Beszélgetésünk során ezt mondja a tudós szerzetes: „Szívesen veszem, ha az ismeretlen J. U. Itt. munkájára felhívja a magyar tudományos világ figyelmét és amennyiben a magyar hlstória-kuta-« tás nem ismerné ezt a Nürnbergben nyomtatot! könyvet, rendünk a legnagyobb készséggel bocsátja azt kutatás céljából az érdekelt tudósok rendet-» kezésére. Nekem az a véleményem, hogy a köoyM a maga nemében unikum, nincsen tudomásom róla, hogy belőle még egy kötet lenne valahol.' A nyolcvanezer kötetes könyvtárban '•<éfi magyar vonatkozású munkára akadtunk tieid egyike: egy 1718-ban Bécsben nyomtauit lati« nyelvű topografía, amely Magyarország és tartományai vármegyéit ismerteti, mindegynél ¿éthárom oldal terjedelemben. A könyvel a úerzQ Mária Terézia apjának, VI. Károly c-;w.iirnaK ajánlotta. Egy másik munka, amely még J. U. M t^stóriájánál is öregebb, a < MERCURII GALLOBELGICI RERUJI. 1609-ben jelent meg. Brüsszelben, talán tizenöt kö^ tétből áll' és a világtörténetet tartalmazza. EnneH a gyűjteményes munkának negyedik kötete foglalA DKLMAGYARORSZÄG NOVFr.L AP ALYÄZ ATA Tavaszi dal Jelige: Április. 1. Azon a tavaszon Jusztikának uj ruhája volt. Nem a nénjétől öröklött kávébarna kosztüm a kötött sapkával, nem is a két fekete kabátból kombinált ruha a csipkegallérral, hanem igazi, valóságos uj tavaszi kosztüm, sötétkék szövetből világos béléssel, kacér kis csokorral a hajtókáján. És pofoncsapott fekete kalapja is volt, mintha csak a hangokat bocsátották keresztül: jóestétkivirágbaboruit cseresznye- és mandulafákat. Nem mintha Jusztika eddig is nem a legszebb kislány lett volna az egész Pattyantyus-uccában, vagy akár az egész vliágon Kék szeme eddig is a búzavirágoknak volt testvére, arca gödröcskéiben Ámorok játszadoztak és karcsú kislánytermete miatt a pénztárosnő immár harmadik hónapja almát vacsorázott. A legszebb kislány volt, aki valaha láttak és igy nem volt csoda, hogy Gábor már a barna kosztüm idejében se tudott aludni, ha reá gondolt. Szerencse, hogy mind a kettejüknek máshol volt a dolga és a vékony falak, melyek a fodrászüzletet rekeszekre osztották, mint a játékosskatulyát, csak a hi-agokat bocsátották keresztül: jóestétkivánok — kezécsókolom — egyondolálás — a lapokat Manci — kérem a szárítót — Dauert parancsol? ... — de irigyen elzárták a képet, amint Juszika jön-megy a fülkék között, ahogy apró lábát emeli, egyiket a másik után és ahova belép, ott mosolyt áraszt maga körül. Gábor a másik oldalon gépiesen darálta a magáét: — Jónapot kívánok — egy beretválás kérmássan — csak még egy pillanat és kész — szeszszel parancsolja uraságod ugyebár? De a füle bizony amoda hallgatott és nagy lelkierőre volt szüksége, hogy egyszer Botondként be ne zúzza a kaput, mikor mögötte Jusztikát sirni hallotta. No de Jusztika nem volt nyafka kislány. Ha a főnöknő gorombán szólt hozzá, szelíden hallgatott és nem kapott hisztérikus rohamokat, ha a férfivendégek unalmukban udvarolni próbáltak neki. Itt nőtt fel az üzletben. Virágnyilástól lombhervadásig ugyanazon az uton jött végig reggel és ment vissza este, az egész világból jóformán csak ezt az utat ismerte nagy bólongató eper- és akácfáival — közte itt-ott egy-egy platán fehér törzse a belevágott szivekkel és betűkkel. De ezt aztán jól ismerte, mint magát a fodrászüzletet is. Főnökét, a jó Pista bácsit, szemüveges, szigorú feleségével. a ripacsos Tónit az uriosztályon, a tréfás Boldizsárt ,aki a beretvát mindig taktusra fente és ezzel halálra idegesítette Mártonfy urat, a telekkönyvvezetőt, aki idejárt szerdán és szombaton beretválkozni és olyankor sohase mulasztotta el Jusztikát megkínálni egy kerek skatulyából savanyacukorral. Jusztika a cukrot kivette, illedelmesen megköszönte, aztán a zsebébe dugta. Egész gyűjteménye volt már belőlük, promencli. málna és selyemcukorgyüjteménye. Szerette volna is megenni. De Már'onfy ur dohánvos volt és a cukorkákat keserű dohányillatuk élvezhetetlenné tette. Gábor ezt nem tudta. Látta, hogy nem kellenek, nem kedvesek neki és ezért boldogságában reggel, mikor a bolt előtt a kövezetet söpörte és locsolta, a legvidámabb slágereket dúdolta, mert különben is tavasz volt. Ki tudná megmondani, miért szebb egyik tavasí oly sokkal a másiknál? Hiszen eddif is voltak ta-< vaszok — Gábor emlékszik, tavasz volt akkor Is, mikor az apját temették. Az anyja sirt a koporsó mellett és a szomszédok alig fértek el az udvarban, másnap a jácintágyak mind le voltak taposva s ö árván ődöngött közöttük. Tavasz volt akkor is, mikor az iskolából hazajövet a keresztapja maga elé állította és azt mondta neki: — embert csinálok belőled, de akkor na akarj ur lenni, mint az apád. — Ránézett mégegyszer szúrós szemével, aztán lassan utánatette: nem bánod meg. A keresztapjának husz hold földje volt egy tagban. Ha az azt mondta, hogy nem bánja meg a az husz hold fekete földet is jelenthetett. Hiába szipogott hát a gyerek, az anyja bizony kivette az iskolából és borbélyinasnak adta. Szegény apja se ment sokra a sok tudományával. Segéd jegyzőn ele lenni holtig, aztán ugy menni el, hogy a gyerekre semmi se maradjon, ezért nem érdemes valakinek fejét törni. Aztán tavasz volt akkor is, mikor Jusztika először megjelent itt a boltban. Kis piros kabátban állit az ajtóban és Gabira nézett. Gabi meg mert volna esküdni rá. hogy igenis legelőször, aho<*y ide betette a lábát, őreá nézett. De ezt Jusztika aligha tudta ilyen pontosan. A legkisebb fin volt Gabi a boltban — talán azért —, de hát hiszen valahova csak néznie kellett! Mik voltak ezek a tavaszok a mámorító, édes virágtakadáshoz képest, ami most szállott a földre! Az idén minden korábban kezdődött, mint máskor. Márciusban ragyogó, meleg nap csalta ki az orgona rügyeket, langyos, permetező eső hullott és fejcsóválva nézték az öregek az égen a szivárványt.