Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-23 / 215. szám

n £ L M A G y A R O R S Z Á G szeptember 23. SCHMIOTHAIIER.FCle A VILÁG LEGJOBB KESEKÜVIZE EQYBENGAZDASAQOS 16, MERT ,Jgmándi"-ból nem kell pohrászAmrn inni, „Igmándi-'-bóI nem kell pohárgzámra inni. Kapható mindenütt ki* és nagy üvegben. (Hosszú élet A-B-C-^) Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelve Mert kinél e kettő megvan. Egészsége is rendben van. —C3—• ff a betegség környékezi, .-IgmándT -viz megelőzi. veget ért az amerikai teitilsztrájk Ix>ndon, szép lenJjer 22. Washingtonból jelen- | után elrendelte a sztrájk befejezését és utasította tik: A sztrájk, amely három hétre megbénította > a munkásokat, hogy hétfőn reggel kezdjék meg az amerikai szövőipart, ma végei ért. ' 1 a munkát. I Az egyesült szövői na rí mimkásszervezet ma dél- I fedezné. Mielőtt cipőszükségletét saját érdekébon nézze meg áras kirakataimat és meergvözödik, hogy az elsftrendU m:nöségü cipöliel meglepő olcsó árnn^r^siiom. 5'gO-SŐS, féri! 8"50-tŐE. Zsurkó János. Kossuth lafos suqárul 6. szám. Telefon 17—72. Választójogi reform, vagy — a kormánypárt átszervezése Gömbös Gyula és Bethlen Ssírán tárgyalásai (Budapesti, tudósítónk tel'fonjelcntése.) Erede­tileg ugy volt, hogy Gömbös Gyula miniszterel­nök a jövő hét elején tér vissza pihenőjéről a fő­városba. Erre az időre várták gróf Bethlen Ist­ván volt miniszterelnök érkezését is. Bethlenek a fővárosba való feljövetelét összefüggésbe hozták a Gömbös és Bethlen között lefolyt Umácsko­zásswrl, amelyet hetekkel ezelőtt kezdtek meg, de nem fejeztek be. Ezét a tanácskozások — hír saerint — kapcsolatban vannak a legaktuálisabb politikai kérdésekkel. Értesülésünk szerint főleg két pont körül indullak meg a tanácskozások: 1. A választójog problémája. 2. Az egységes párt belső ál szerve; és ének kérdése. Mindkét problémá­ban hír szerint még jelentős eltérések vannak Gömbös miniszterelnök elgondolása és gróf Beth­len felfogása között. Ezzel magyarázzák, hogy a belttgvrn in? s-tériu mban a választójog kérdésében az adatgyűj­tésnél tovább nem jutottak. E pillanatban — mint értesülünk egységespárti körökből — a hangsúly nem is annyira a vá­lasztójog megoldásán van, hanem hirtelen igen nyomatékosan lépett előtérbe az egységes pári átszervezésének kérdése. Hir szerint Bethlen Ist­ván környezetében nem jó szemmel nézték, hogv a kormányzatban ujabban olyan ifin politikusok jutottak szerephez, akiknek szereplése nem egy­szer veszélyeztette a párt egységét. A fővárosi szervezés kérdése is — mint mondották — szük­ségessé teszi a helyzet tisztázását. De ezenfelül az országos politika parancsolóan írja elő, hogy a párt egyes tagjai között fennálló felfogásbeli differenciát kiküszöböljék. Hir szerint Bethlen súlyt helyez ennek a kérdésnek a teljes tisztá­zására és éppen ezért az elkövetkező tanácskozá­soknak igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ugy Gömbös, mint Bethlen néhány napos késéssel tér vissza Budapestre: ekkorra várják a helyzet tisztázását. Az előjelekből ítélve, nem tartják két­ségesnek, hogy Bethlen és Gömbös felfogásában megegyezés iőn létre. Ezzel kapcsolatban az egy­ségespárti körökben ma már nyíltan beszelnek' arról, hogy a párt vezetése uj kezekbe kerül. Ugrón Gábor személye az utóbbi napokban jelen* tősen előtérbe kerMt. Ezzel látszik összefüggésben az a hir is, hogy Meesér Andor és két-három társa — akikről pedig ugy tudták, hogy Gömbös leg* szűkebb környezetéhez tartoznak —• kilép az egysége» pártból és uj szer- ' vezkedés terén keres fokozottabb érvé- A nyesülSst. Az hísonyos, hogy az ellenzéki poSTfífcuscít szeme erősen az egységes párton beiül forrásban lévő helyzet felé fordult és igen érdekes és messze kiható fejleményeket várnak Gömbös és Bethlen •Tkövetkezendő tanácskozásától. Töri arenq, ertil, zAiogfegnbe­Tíllfrts! ®rn. tlfsrerfavltAstttt borson, nontosnn, olcsón TÓTHI Órásnál, Eladás részleíre. ASC aktíváimon e 101 e <* netKtH. 101 akar enni? Ele t h ti mlIM, fogsort felelősséggel készít Rácz Oéza ÍM«^ •.'"«.IIKUSS P1.—9 Tömés P 3.—. TlBZtri»l«laiek alkalmeuottakmk réarfrtfiieMai kedvemnény. 1 EGY ELFELEJTETT POÉTA — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAL Hopp, majd elfelejtettem valamit, azaz valakit. Kár lett volna. Nemcsak azért, mert utólagosan — akár ezen a csillagon, akár másikon — kellett volna engedelmet kérnem az én kedves János bá­tyámtól, hogy róla teljesen megfeledkezlem. Pedig csak a másik nevét felejtettem el. Csupán a szent keresztségben kapott neve ragadt meg emlékezésem redői között: a másik kiröppent so­kadmagával. No, az alakja is él még Ha piktor volnék, ma is ugy le tudnám fösteni, hogy saját tulajdon felesége is fölkelne a paprikás zsákok közül, a kezét összecsapván rádalolna: — „Szólalj meg hát. rubintos virágom!" János bácsival az Alsóvárosban ismerkedtem össze olyan helyen, ahová az ember bebekukkant, le sem ül, hanem álltóhelyében fölhajt egy pohár­kával, aztán tovább szalad a dolga után Ha már két pohárral akar fölhajtani — lévén a dolga nem olyan sürgős — akkor a koesmárostól megkérdi, hogy mit szól ehez az időhör? Ilyen közbeeső állomáson hozott össze a sors János bácsival. Nem futó vendé» lehetett, mert ült mindig az ablak melletti a ipliál, ahol na­gyon közelről szömlélgette az újságot Bápislantó ember igazán sem tudhatta, hogy olvassa-e vagy csak szagolgatja a papirosát. Egyszer mérgesen lecsapta, még káromkodott is hozzá. A kocsmáros rá sem hederített. De én odafor­dultam. — Mi az, bátyám? Tán nem mond csőt? (fippen az kellett volna.) — Ha mond is. hazudik. •BBHHBaUHMHHHmaBBKZHMBHnram Csipöfiizök, melltartók, — Hogy-hogy? — Mert sose ir igazat. — Mondja meg neki. — Mondtam már én öleget. Azokat irná mög, amiket én tudok, akkor igazi újság volna. — Miket tud. bátyám? — Miket? Állva nem jó hallgatni, mert leül tő­lük az embör, le ám a pallóra. Ettől ugyan nem féltem, de azért lehúzódtam János bátyám mellé. — Magam is ujságcsináló volnék, hát kíváncsi vagyok. — Melyik nyomdába dógozik az ur? — A redakcióban. — Mit? — Hát az újságot írom. — Vagy ugy? Ott az emeletön? — Ott. ott — Voltam mán én ott is, nem is eccör. — Mikor? — Vagy. tiz esztendeje formán. — Aztán nem írták bele, amiket tud? — De nem ám. fene bele, mert az igazságtá mln­dön eirrbörfia fél — Én nem félek. Próbáljuk ki. Miket tud, bá­tyám? Italt hozattam, hogy bizalmat öntsek bele a sze­mélyem iránt. Na. most fogok én olvan riportot gondoltam, hogy még Pesten is szörnyüködnek raitn Noszogattam, hogy beszéljen. Közelebb ültünk, aztán sugdolódzott a fülembe, hogy a kocsmáros ne hallja. — Tuggya. vót neköm egv sógorom Tuggya. hogy az olyan gazdag vót, hogy no! Tuggya, ki főtte tönkre? — Nem én. Megsúgta. — Lehetetlen? — Föl is akisztottn mnfffit. (jniMiiwmniiiiimpn iiiiiiiiii ii iiii iiTTinrirT — Az az ur? — Dehogy, a sógorom. , — Ha ezt megirnánk, becsuknának". De még ma­gát is ám. Hogyan bizonyítanánk ezt be? — Pöcsétes Írásokkal. — Vannak ilyenek? Hozza el hozzám. Ne a szer­kesztőségbe, hanem a lakásomra. Vasárnap dél­után otthon leszek. Ez volt a kezdet. A folytatás pedig az, Hogy ez­tán minden vasárnap délután bekopogtatott hoz­zám az én János bátyám Volt-e hát pöcsétes írás? De volt árnl No, a koccintgatás se maradt el. — Hogy is hivták a sógorát? — Varga Fekete Pétör. • — De ezek a pöcsétös írások n«n röta szölnaK. (Holmi régi végzések, «életek és árverési hir­detmények valának.) — Ez a huncuccság, uram! Még a nevit is etein­kófálták, hogy jobban kiforgassák a vagyonibuL — No. ez egy kicsit bajos ügy. Mással próbák kozunk bátyám. Beállított egy csomó elsárgult pénztári naplóval. — Teccik látni? E mind a sógorom pize vót E mán csak hivatalos, igaz-e? — Nono. De egyéb is akad tán? — Akanni akad' Hát majd gyflvSE. Gvfltt is má­sik csomóval. Oreg iktató könyv elvngdaH lapjai Most meg e fölött kellett diskurálnunk, koccintgat* nunk. Nem mentünk semmire. Mondom is a kocs­márosnak, mikor msgunk voMnnkt — Nem olyan hívsnyos ember ez a János Bácsi 1 — Nem is kicsit, de nem bánt senkit — Honnan a fenéitől veszi azt a sok régi pap^ rost? _ Paprikás asszony a felesége. "Az vöszi kilfi­számba pakolni a piacon. Attu lopja CTgy, hát az asszonytól elcsent maku'aturlk fö W fantáziált az öreg Igazi poéta volt Most mái bánom, hogy megszöktem tőle, de engesztelésül költf.'ársaim közé iktatom. pécsi gyártmányú bőrkesztyűk ffijnMKöi

Next

/
Thumbnails
Contents