Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-21 / 213. szám

DELM AGYAKO KSZAG SKEOED, Szerke*stO(ég: Somogyi ucca 12.,t.em, Telefon: 23.33.^Kiadóhivatal kttlctHnkHnyvtAr «• (egylroda t Aradi ucca 8. Telefon : 13—OO. « Nyomda : L»w Lipót ucca 1». Telefon i 13w»0. TAvlrnfl leveleim: DélmagyaronaAo Siegeil Péntek, 1934 szép1. 21. Ara 12 fillér X. évfolyam, 213. sz. CLÖriZCTÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «» Bndapeiten 3.00, kUltllld»n ®.40 penqfl- * Egye* izám Ara hétköznap 12, vn»Ar- é« llnnepnao 20 (111. Hlr•letétek fel-vétele tarifa szerint. Mente» lenlk neiló kivételével naponta reggé II világpolitika sodrában Kapcsoljuk ki a Népszövetséget. Ami a Népszövetség őszi közgyűlésén történik, nem fontos. Ami a leszerelési konferenciákon történik, az se fontos. Fontos az, ami ezeken Ö máskülönben igen tiszteletreméltó és előkelő urakból álló nemzetközi testületeken és öszszejöveteleken kivül játszódik le. Fontos az, hogy a leszerelési konferenciával egyidejűleg tartja Franciaország a példátlanul megerősített keleti határ irányában méreteiben páratlanul nagy hadgyakorlatait, hogy Anglia tengeren és szárazon egyaránt berendezkedik a szigetország védelmére, hogy Lengyelország, a békekötések által megteremtett legújabb nagyhatalom, költségvetésének n e gyvenhárom százalékát fordítja ka'.onai kiadásokra és hogy a tegnapi olasz minisztertanács határozata szerint az olasz fiatalság katonai kiképzése már a nyolcadik életévtől kezdődik. Fontos az, hogy a Népszövetségtől teljesen függetlenül a hatalmak teljesen uj csoportosulása van folyamatban. Megegyezés készül Olasz- és Franciaország között s a két latin nővér az ellentétek békés elsimítása mellett közös platformot keres jövendő világpolitikája számára. Ugyanakkor Lengyelország, amely másfél évtizeden át a francia keleti politika legbiztosabb támaszának látszott és legerősebb ellenzője volt minden revíziós törekvésnek, irányváltozás jeleit mutatja és Németország felé orientálódik. Ennek az irányváltozásnak indító okai között talán nem egészen alaptalanul a Franciaország és a szovjet között történt közeledést kell keresnünk. Franciaországra nézve viszont az olasz közeledés s az orosz hátvédbiztosítás óta a kisantant kezdi elveszíteni hosszú időn keresztül bírt jelentőségét, amit fokoz még az is, hogy Jugoszlávia olasz érdekellentétei miatt nem támaszkodhatik az eddigi mértékben az Olaszországgal megegyezni készülő Franciaországra. Uj hatalmi csoportosulások vannak folyamatban, amelyek kihatásukban esetleg néhány hónap alatt az eddigi egyensúlyi helyzetet tökéletesen megváltoztathatják. Nyilvánvaló, hogy ami a világpolitikában történik, Magyarország szempontjából sem lehet közömbös, sőt ellenkezőleg, elsőrangú fontosságú ennek a megcsonkított szegény kis országnak jövő elhelyezkedését és követendő politikai irányvonalát illetően is. Nyilvánvaló az is, hogy egy olyan kis ország, aminő sajnos módon mi vagyunk, döntő módon nem avatkozhatik bele az események alakulásába. Magyarországnak és az erőviszonyok szempontjából vele hasonló helyzetben levő kis országok számára természetes adottságok az óvatos megfigyelő szerepét irják elo. Ha Magyarországnak önálló külpolitikai hagyományai úgyszólván Bethlen Gábor korában megszakadtak, ugy ma, mikor egy világkataklizma nyomán formailag visszanyertük külpolitikai önrendelkezési jogunkat, ismét azokhoz a bethleni hagyományokhoz kell visszatérnünk, melyek a maguk idejében a kicsiny Erdély számára, két nagyhatalom között is, megkülönböztetett tiszteletet és anyagi erőinél sokkalta nagyobb morális súlyt tudtak biztosítani. Ez az erdélyi politika volt az, amely a kicsiny fejedelemség öncéluságát tartva szem előtt, nem engedte magát rákötözni semmiféle ideeen érdek iárszalaeiára, | hanem magát mindkét irányban értékké tudta tenni, amelyet adott esetben hasznos segítő társnak, de minden esetben teljes értékű tárgyaló félnek tekintettek. Az olasz-francia közeledés első pillanata természetszerűleg bizonyos megfontolások eshetőségeit vetette fel nálunk is, különösen abból a szempontból, hogy a francia közeledés nem fogja-e magával hozni a kisantant és Olaszország közötti közeledést is, ami viszont megnehezíti a magyar revíziós törekvések és az utódállamokba kebelezett magyar nemzeti kisebbségek védelmének kilátásait. Ha tudjuk azt, hogy nemzetek életében nem a gyakorlati politika követi az érzelmi momentumokat, hanem az érzelmi momentumok fejlődnek ki a természetes életérdekeknek megfelelően, nem lehet elzárkózni ennek az eshetőségnek a mérlegelése elől. Más oldalról azonban, mint eshetőséget, a mérleg serpenyőjébe kell vetni azt is, hogy az olasz-francia barátság tényleges megszilárdulása esetén egyrészt könnyebben megtalálhatjuk a gazdasági együttműködés módozatait azokkal az országokkal, amelyek eddig előlünk, nem a mi hibánkból, elzárkóztak és kereshetjük a békeszerződések békés módosításának előfeltételeit ott is, ahol ezt eddig érinthetetlen valaminek tekintették. De ez esetben, ennek a törekvésnek a szolgálatában a magyar külpolitikának nagyon nyomatékosan ki kell domborítani azt a le nem tagadható igazságot, hogy megcsonkíthattak bennünket, megköthettek bennünket szabadságunkat korlátozó szerződésekkel, körülvehettek bennünket ellenséges gyűrűvel, azért a földrajzi helyzet adottságai és dinamikai erőnk folytán m i vagyunk a Duna völgyének legfontosabb tényezője, amellyel bármely hatalmi átrendeződés esetén számolni kell. Ugyanez áll a másik irányban, Német- fis Lengyelország felé. Legyenek Németország belpolitikai viszonyai valaki számára szimpatikusak, vagy ellenszenvesek, a legnagyobb hiba volna a jelenleg nagyjából még izoláltan álló, de izolált helyzetének megszüntetésére törekvő Németországot teljesen kihagyni a számításainkból. Ezt azért sem tehetjük, mert bennünket régi ga z d a s á g i kapcsolatok fűznek Németországhoz és nem valószínű, hogy a német piac esetleges elvesztéséért teljes kárpótlást tudnánk találni bármelyik más politikai csoportosulás körében. És ha eddig platonikus jellegű szimpátia-megnyilatkozásokon kivül nem sok folytatását láttuk is a történelmileg kialakult magyar-lengyel barátságnak, éppen most, mikor Lengyelország veti fel, — igaz, teljesen a saját szempontjai szerint —, a párisi szerződések megváltoztatásának problémáját, nincs-e kijelölve számunkra az ut, hogy mindkét ha-« talmi csoporton keresztül igyekezzünk hangulatot teremteni s a gyakorlati megvalósitását előkésziteni egy olyan törekvésnek, amely a Duna völgyének békéjét/ együttműködését biztosítja, a magyarságnak pedig az életlehetőségeit megadja. Jugoszlávia is felmondja a kisebbségi szerződést? Nagy vila Genfben a lengyel Javaslat fölöli Genf, szeptember 20. A Nemzetek Szövetsége VI. politikai bizottsága Madeiraga elnökletével csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tartott. Az ülés egyetlen tárgya Lengyelország indítványa volt a kisebbségi jogok védelmének általánosítása ügyében. Az ülés első szónoka Ratzinszky gróf, Lengyelország főmegbizoltja. Szerinte a lengyel indítvány nemcsak nem jogi kérdés, hanem tisztán emberi kérdés. Cáfolta azokat az érveket, amelyeket az indítvánnyal szemben felhoztak. Nevezetesen azt, hogy az országok legnagyobb részében nincsenek kisebbségek és a kisebbségi probléma csak elvben van meg. Ha tényleges az egyes államokban az állampolgárok jogegyenlősége és mind politikai, mind állampolgári szempontból nincs különbség közöttük, a faji, nemzeti, nemzetiségi és vallási kisebbségek között, akkor mi akadálya van annak, hogy ezek az államok vállalják a kisebbségi jogvédelmet. Ha a kisebbségi jogi rendszer jó és haladást jelent szociális életben, akkor ebben az esetben is kell, hogy kiterjesszék. Fotics szerb kiküldött emelkedett ezután szólásra. Kifogásolta azt, hogy bizonyos államokra rendkívüli kisebbségvédelmi kötelezettség hárul. — Szerbia — mondotta Fotics —, tiszteletben tartja a megkötött szerződéseket, de fenntartja magának azt a jogot, hogy ezt a kérdést adott időben szóvátegye a Népszövetség előtt, hogy ilyen módon elkerüljék a kisebbségvédelemmel való visszaélést és az egyes államok belügyeibe való beavatkozást. Szerbia éppen ugy mint a kisantant többi államai, kitart a kisebbségvédelmi rendelkezések általánosításának követelése mellett. Frangulis Haiti képviselő je hivatkozott gróf Apponyi Albertre, aki egyik beszédében azt mondotta, hogy sem a Népszövetség, sem a Népszövetség tanácsának munkája nem termette meg azt a gyümölcsöt, amc. lyet tőle joggal vártak, nem hozott olyan természetű eredményt, amely a mintegy 40 milliónyi kisebbséget kielégíthetné. Gu i n a z u, Argentína képviselője, nem fogadta el Lengyelország kisebbségvédelmi javaslatát. Hazájában nem tesznek különbséget nemzetiségek és polgárok között. P a t i j n, Hollandia képviselője, az Európán kívüli államok kisebbségeinek ügyét is szóvá tette. A török kormány nevében Kemal Hüsnü bej pártolta Lengyelország javaslatát. Ezután Motta, Svájc képviselője emelkedett szólásra és nagy figyelem közben a következő beszédet mondotta: — Svájc pártolja a lengyel javaslatot, uicrt