Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-19 / 211. szám

T934 szeptemKer T9. D 11 M A G y A R 0 R S Z A G 3 Csipöfüzök, melltartók, pécsi gyártmányú bőrkesztyűk p';7iáT7istíM Keddre virradóra kasszafurást kíséreltek meg a belvárosi plébánia hivatalában (A Délmagyarország munkatársától.) Jelen­tette a Délmagyarország, hogy a mult héten a Polláik-cég Takaréktár-uccai irodájábam kassza­fúrók kísérleteztek. Valószimi, hogy megzavar­hatták őket és ezért anélkül, hogy a kasszát fel­nyitották volna, elmenekültek- Keddre virradóra teljesen hasonló betöésí kíséreltek neg a bel­városi plébánia hivatali helyiségében. Ismeretlen tettesek felnyitották a kaput, be­hatoltak az irodába és ott a legbelső szobában elhelyezett xassza felfeszitéséhez fogtak. De nem sikerült a kasszát felfeszíteni, mert való­(A Délmagyarország munkatársától.) Hóna­ljakkal ezelőtt rendezték meg Szegeden azt a művészi versenyt, amelynek célja az volt- hogy a város emlékmüvet állíthasson a világháború elesett hőseinek. A város hatósága állandóan hangsúlyozta, hogy niem ir ki a szobormiire pá­lyázatot, m^rt nincsen pénze a pályadíjakra, csak egyszerűen elhíreszteli, hogy hajlandó az emlékművet elkészíttetni, ha megfelelő tervhez int. de ennek a tervnek a kivitele ne legyen drága- ne legyen több tiz-tizenktf ezer pemgő­'nél. A magyar képzőművészekre nagyon rossz idő jár, képet, szobrot alig lehet eladni, mert a közönségnek nincs pénze még életre sem- — ez a magyarázata annak, hogy a város által meg­csillantott lehetőséget tuindenki igyekezett ki­használni, aki tudomást szerzett róla. Renge­teg művészi pályamunka érkezett a városházára, gipszmode'.lek. rajzok és a versenyre kelt mü­színükg munkájukban itt is megzavarták őket­Ezért azon az uton, amerre jötteik, eltávoztak­Semmit seni vittek magukkal. A betörési kisér­letet reggel fedezték fel. A detektívek megálla­pitották, hogy a tettesek mindössze három vé­sönyomot hagytak a kasszán, tehát egészen a munkájuk kezdetén zavarhatták meg őket. A rendőrség valószínűinek tartja, hogv a belvárosi plébánián azok kísérletezhettek, akik a Taka­réktár-uccában is dolgoztak. A tetteseket kere­sik­vészek között országosan elismert nevek is szerepeltek- Amikor azután együtt volt a hatal­mas anyag, a Kultúrpalotában kiállítást remdez­tek és bizottságot alakítottak, amely hosszas tanakodás után meghozta döntését. A bizottság a bemutatott tervek közül Tápay Antalnak, a fiatal szegedi szobrásznak egyik művészi elgondolásu alkotását találta a leg­szebbnek. A szobormű egy magas talapzaton vágtató lovast ábrázol, aki előrenyújtott két kar­jában kivont kardot tart- A bizottság több tag­jának tetszett Lőte Éva szobrásznő együk mun­kája is- A bizottság ugy határozott, hogy ezt a két müvet terjeszti az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak a hősi emlékmüvek felül­vizsgálására alakított bizottságához. Az érvény­ben lévő rendelkezések értelmében ugyanis hősi emlékművet sehol az országban nem állithat fel senki, mielőtt, az emlékmű tervét ez a bizott­ság felül nem bírálta. A döntés most megtörtént és arról a város hatósága hivatalos értesítést kapott. A hősi eim_ lékmüveket felülvizsgáló bizottság megáll api tót­tá, hogy Tápay Antal felküldött munkája fel­tétlenül művészi értékű, szép elgondolásu 'és erőt, gondolatot kifejező munka, de eredeti for­májában nem alkalmas a kivitelre, még pedig azért nem. mert inkább rajzhatásokra törekszik. Kifogásolta a bizottság, hogy a ló balfelé for­dítja a fejét, a lovas teste pedig jobbfelé dől, aimi azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy a szo­borműnek nincs meg a nyugodt egyensuiya- Ki­fogásolja a bizottság a szobor alapzatát is- Tá­pay az alapzatot a kltnker tégla ós a terméskő kompozíciójából készítette el. a bizottság sze­rint ez helytelen megoldás, a talapzat csak egy­séges anyagból készülhet el. Ha a művész eze­ket a hibákat a modell átdolgozásával kiküszö­böli. a bizottság megadja az engedélyt a kivi­telre. Lőte Éva pályamunkájáról a bizottság megál­lapította. hogy az minden tekintetben megfelelő lenne, de Szeged igénveinek tul egyszerű. Sze­gedinek grandiózusabb emlékműre vpn szük­sége­A város hatósága a bizottság szakvéleményét közölte Tápay Antallal, aki kijelentette, hogy modellje csak vázilatnak készült, azt — ha nem is a bizottság elgondolása szerint —, de njaga is át akarta kissé dolgozni- A munkát rövide­sen elvégzi és modelljét akkor ismét bemutatja a bizottságnak. íz ünnepekre a délutáni órákban meleg turóspite és furóstáska egész napon át kindli, fiadén, kuglóf r kapható az Prvay cukrászdába», ezelőtt a Klauzál-térén, most APPONYI AL­BERT UCCA 15. SZÁM. (Volt Iskola ucca' 277 A szegedi hősi emlékmű Tápay Antal átdolgozza díjnyertes pályaművét A Dfc!LMAGYAROí*SZÁG NO V Ef,L AP ALYAZ AT A Törvényt kérek Jelige: Esőcseppek. Dr. Kalmár kilép a fürdővízből. Megtörülközik. Felöltözik elegánsan. — Jó reggelt! Kész a reggeli, kedves? Az asszony csenget. Reggeliznek. — Na, szervusz. Megyek. Ma nehéz munka vár rám. Autójába ül. Kényelmesen elhelyezkedik, Ke­zébe veszi az aktacsomót. Tanulmnyozza. Szivarra gyújt. Szája szögletébe helyezi. Meg­szövegezi ismételten védőbeszédet. — Rettenetes ez a nő! — bosszankodik. — Nem szolgál adattal. De azért is felmentetem! Ez lesz életem legszebb teljesítménye! Szemléli az uccát. Előbukkan az igazságügyi palota. Büszkén. Ha­talmasan. Komoran. Az emeleti ötvennégyes számú szoba felé tart. Egv lány ül a vádlottak padján. Maga elé me­red egykedvűen. A birák a pódiumon. A közönség zsúfoltan a padsorokban. Az ügyész beszél: .. Ismétlem a vádat! Nagy Anna előre megfon­tolt szándékkal megölte dr. Molnár Kálmánt. A nászutján, a hálókocsiban lfltt rá, hátulról, orvul, cnIádul. Ez az elvetemült teremtés nyilvánvaló, hogy alapos megfontolás után szállt ugyanarra a vonatra a gyilkosság elkövetése céljából, amelyen dr. Molnár nejével utazott. Jellemző rut és gonosz lelkivilágára az a cinikus magaviselet Is, ahogy ő r tett elkövetése után még a rendőrség előtt is viselkedett. Továbbá ismételt hangoztatása annak hogy teltét mégegyszer elkövetné, ha történetesen nem sikeralt volna. A gyilkos ez undorító orvtá­madással tönkretette ugyancsak az áldozat fiatal feleségét is, mert ilyen átélt izgalom után egészen kétséges, hogy idegállapota valaha rendbejöhet-e. Kérem a tekintetes kir. Törvényszéket, a vádlottat előre megfontolt szándékos emberölés vétségében bűnösnek kimondani és ennek megfelelően a Btk. 278 szakasza értelmében elitélni. A hallgatóság zug. — Kötelet a nyakába a szépséges kisasszonynak! — A boszorkányokat máglyán kell elégetni! — Orvul ölni aljasság! Az elnök csendet kér. A védőügyvéd emelkedik szólásra. Figyelik. ...Előadom továbbá azt is, hogy e szerencséilen lány tizenegy évig volt a barátnője dr. Molnárnak. S bár halottat nem illik gyalázni, meg kell állapi­tanom, hogy az áldozat jellemtelenül visz­szaélt az áldozat bizalmával. Házassági ígérettel, — amit a birói asztalra le­tett köteg levéllel bizonyítok. — megfosztotta lányságától, élvezte testének és szellemének aján­dékát, hogy végül otthagyja egy nálánál tiz évvel fiatalabb nő kedvéért, kitéve őt a közimegvetésnek és az erkölcsi szégyennek, mely a társadalomtól osztályrészéül jutott.... Tekintetes kir. Törvény­szék! Ez a lány, aki önök előtt áll, halálsápadtan, összeroskadva és meggyötörten, nem gyilkos! Már­tír! Mártírja egv hazug ígéretnek, amely azon férfi részéről érte. kit rajongásig szeretett, kinek hitt és akinek élete tizenegv esztendejét szentelte. . Tizenegy esztendőt várt rá. tekintetes kir. Tör­vényszék! Mert szeretett... Elhagyta otthonát. Küzdött és dolgozott, hogv mellette lehessen. Sem­miféle segélyt vagv ajándékot soha e tizenegv esz­tendő alatt el nem fogadott Kitartott mellette! Ez az ember volt mindbe Tekintetes kir. Törvény­szék! Meg kell tehát érteni védencem lelkiállapo­tát. aki egy váratlan sznkitás után, a vonaton meglátta ezt az embert a másik nővel, boldogan nevetve, semmivel törődve... Elkapta a bosz­szuállás és kétségbeesés tüze, mintegy tébolyban. Tekintettel kell lenni arra is, hogy mint a kezem­ben lévő hiteles orvosi bizonyítvány igazolja, vé­dencem súlyos idegbajban szenved éppen a szakí­tás következlóben és egy esztendeig ideggyógyin­tézeti kezelésben részesült... Tekintetes kir. Tör­vényszék! Ez az exaltált idegzetű nő tettét kétség­telenül önkívületi állapotban követte el, beszámit­hatatlansága legmagasabb fokán és távol állt tő­le teljességgel az előre megfontoltság ténye. Emel­lett szól az is, hogy nem a saját, hanem a meg­gyilkolt fegyverével ölt... Tekintetes kir. Tör­vényszék! Felmentő ítéletet kérek! Jelentősen tekint az elnökre. A bírák homloka ráncolódik. A jegyzők ceruzája serceg A közönség fellélegzik. — Óhajt valamit felhozni mentségére? — kérdezi a csendben az elnök. A vádlót feláll. — Nem érzeim magam bűnösnek! — kezdi mo­noton hangon. — De nem kell a kegyelemből. N<»m! Halál! Megöltem egy embert, aki... akiért... Mi­nek az élet? Mit csinálnék már vele? ... Egv kéré­sem van kir. Törvényszék! Nem a magam, ha­nem a többi sorstársam érdekében. Akik ugyanezen átmentek és át fognak menni. Akik átélik és át­szenvedik. Törvényt kérek! Hogy ezt velük ne csinálhassák büntetlenül — kiáltja elszántan Felemeli hangját. — Hazugság védőügyvédem minden szava! Hi­zudott. hogy megmentsen! Előre megfonlolt szán­dékkal öltem!... Hiába néznek ugy, mintha meg­őrültem vplna. Tudom, mit beszélek. — A közön­ség felé fordul. — Férfiak! Akikben nincs érzés. Nincs belátás! Sem ember és Isten! Tudjátok meg, hogv legyilkoljátok és lemészároljátok azt a lány', akit hasonló ígérettel elcsábitottok. visszaélve in­nak szerelmével, barátságával és bizalmával. Fér­fiak! Tudjátok meg, hogy megölitek és elpusztít­játok, midőn otthagyjátok, midőn ellökitek, midőn

Next

/
Thumbnails
Contents