Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-19 / 211. szám

T934 szeptemKer T9. D 11 M A G y A R 0 R S Z A G 3 Csipöfüzök, melltartók, pécsi gyártmányú bőrkesztyűk p';7iáT7istíM Keddre virradóra kasszafurást kíséreltek meg a belvárosi plébánia hivatalában (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy a mult héten a Polláik-cég Takaréktár-uccai irodájábam kasszafúrók kísérleteztek. Valószimi, hogy megzavarhatták őket és ezért anélkül, hogy a kasszát felnyitották volna, elmenekültek- Keddre virradóra teljesen hasonló betöésí kíséreltek neg a belvárosi plébánia hivatali helyiségében. Ismeretlen tettesek felnyitották a kaput, behatoltak az irodába és ott a legbelső szobában elhelyezett xassza felfeszitéséhez fogtak. De nem sikerült a kasszát felfeszíteni, mert való(A Délmagyarország munkatársától.) Hónaljakkal ezelőtt rendezték meg Szegeden azt a művészi versenyt, amelynek célja az volt- hogy a város emlékmüvet állíthasson a világháború elesett hőseinek. A város hatósága állandóan hangsúlyozta, hogy niem ir ki a szobormiire pályázatot, m^rt nincsen pénze a pályadíjakra, csak egyszerűen elhíreszteli, hogy hajlandó az emlékművet elkészíttetni, ha megfelelő tervhez int. de ennek a tervnek a kivitele ne legyen drága- ne legyen több tiz-tizenktf ezer pemgő'nél. A magyar képzőművészekre nagyon rossz idő jár, képet, szobrot alig lehet eladni, mert a közönségnek nincs pénze még életre sem- — ez a magyarázata annak, hogy a város által megcsillantott lehetőséget tuindenki igyekezett kihasználni, aki tudomást szerzett róla. Rengeteg művészi pályamunka érkezett a városházára, gipszmode'.lek. rajzok és a versenyre kelt müszínükg munkájukban itt is megzavarták őketEzért azon az uton, amerre jötteik, eltávoztakSemmit seni vittek magukkal. A betörési kisérletet reggel fedezték fel. A detektívek megállapitották, hogy a tettesek mindössze három vésönyomot hagytak a kasszán, tehát egészen a munkájuk kezdetén zavarhatták meg őket. A rendőrség valószínűinek tartja, hogv a belvárosi plébánián azok kísérletezhettek, akik a Takaréktár-uccában is dolgoztak. A tetteseket keresikvészek között országosan elismert nevek is szerepeltek- Amikor azután együtt volt a hatalmas anyag, a Kultúrpalotában kiállítást remdeztek és bizottságot alakítottak, amely hosszas tanakodás után meghozta döntését. A bizottság a bemutatott tervek közül Tápay Antalnak, a fiatal szegedi szobrásznak egyik művészi elgondolásu alkotását találta a legszebbnek. A szobormű egy magas talapzaton vágtató lovast ábrázol, aki előrenyújtott két karjában kivont kardot tart- A bizottság több tagjának tetszett Lőte Éva szobrásznő együk munkája is- A bizottság ugy határozott, hogy ezt a két müvet terjeszti az Országos Irodalmi és Művészeti Tanácsnak a hősi emlékmüvek felülvizsgálására alakított bizottságához. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében ugyanis hősi emlékművet sehol az országban nem állithat fel senki, mielőtt, az emlékmű tervét ez a bizottság felül nem bírálta. A döntés most megtörtént és arról a város hatósága hivatalos értesítést kapott. A hősi eim_ lékmüveket felülvizsgáló bizottság megáll api tóttá, hogy Tápay Antal felküldött munkája feltétlenül művészi értékű, szép elgondolásu 'és erőt, gondolatot kifejező munka, de eredeti formájában nem alkalmas a kivitelre, még pedig azért nem. mert inkább rajzhatásokra törekszik. Kifogásolta a bizottság, hogy a ló balfelé fordítja a fejét, a lovas teste pedig jobbfelé dől, aimi azt az érzést kelti a szemlélőben, hogy a szoborműnek nincs meg a nyugodt egyensuiya- Kifogásolja a bizottság a szobor alapzatát is- Tápay az alapzatot a kltnker tégla ós a terméskő kompozíciójából készítette el. a bizottság szerint ez helytelen megoldás, a talapzat csak egységes anyagból készülhet el. Ha a művész ezeket a hibákat a modell átdolgozásával kiküszöböli. a bizottság megadja az engedélyt a kivitelre. Lőte Éva pályamunkájáról a bizottság megállapította. hogy az minden tekintetben megfelelő lenne, de Szeged igénveinek tul egyszerű. Szegedinek grandiózusabb emlékműre vpn szükségeA város hatósága a bizottság szakvéleményét közölte Tápay Antallal, aki kijelentette, hogy modellje csak vázilatnak készült, azt — ha nem is a bizottság elgondolása szerint —, de njaga is át akarta kissé dolgozni- A munkát rövidesen elvégzi és modelljét akkor ismét bemutatja a bizottságnak. íz ünnepekre a délutáni órákban meleg turóspite és furóstáska egész napon át kindli, fiadén, kuglóf r kapható az Prvay cukrászdába», ezelőtt a Klauzál-térén, most APPONYI ALBERT UCCA 15. SZÁM. (Volt Iskola ucca' 277 A szegedi hősi emlékmű Tápay Antal átdolgozza díjnyertes pályaművét A Dfc!LMAGYAROí*SZÁG NO V Ef,L AP ALYAZ AT A Törvényt kérek Jelige: Esőcseppek. Dr. Kalmár kilép a fürdővízből. Megtörülközik. Felöltözik elegánsan. — Jó reggelt! Kész a reggeli, kedves? Az asszony csenget. Reggeliznek. — Na, szervusz. Megyek. Ma nehéz munka vár rám. Autójába ül. Kényelmesen elhelyezkedik, Kezébe veszi az aktacsomót. Tanulmnyozza. Szivarra gyújt. Szája szögletébe helyezi. Megszövegezi ismételten védőbeszédet. — Rettenetes ez a nő! — bosszankodik. — Nem szolgál adattal. De azért is felmentetem! Ez lesz életem legszebb teljesítménye! Szemléli az uccát. Előbukkan az igazságügyi palota. Büszkén. Hatalmasan. Komoran. Az emeleti ötvennégyes számú szoba felé tart. Egv lány ül a vádlottak padján. Maga elé mered egykedvűen. A birák a pódiumon. A közönség zsúfoltan a padsorokban. Az ügyész beszél: .. Ismétlem a vádat! Nagy Anna előre megfontolt szándékkal megölte dr. Molnár Kálmánt. A nászutján, a hálókocsiban lfltt rá, hátulról, orvul, cnIádul. Ez az elvetemült teremtés nyilvánvaló, hogy alapos megfontolás után szállt ugyanarra a vonatra a gyilkosság elkövetése céljából, amelyen dr. Molnár nejével utazott. Jellemző rut és gonosz lelkivilágára az a cinikus magaviselet Is, ahogy ő r tett elkövetése után még a rendőrség előtt is viselkedett. Továbbá ismételt hangoztatása annak hogy teltét mégegyszer elkövetné, ha történetesen nem sikeralt volna. A gyilkos ez undorító orvtámadással tönkretette ugyancsak az áldozat fiatal feleségét is, mert ilyen átélt izgalom után egészen kétséges, hogy idegállapota valaha rendbejöhet-e. Kérem a tekintetes kir. Törvényszéket, a vádlottat előre megfontolt szándékos emberölés vétségében bűnösnek kimondani és ennek megfelelően a Btk. 278 szakasza értelmében elitélni. A hallgatóság zug. — Kötelet a nyakába a szépséges kisasszonynak! — A boszorkányokat máglyán kell elégetni! — Orvul ölni aljasság! Az elnök csendet kér. A védőügyvéd emelkedik szólásra. Figyelik. ...Előadom továbbá azt is, hogy e szerencséilen lány tizenegy évig volt a barátnője dr. Molnárnak. S bár halottat nem illik gyalázni, meg kell állapitanom, hogy az áldozat jellemtelenül viszszaélt az áldozat bizalmával. Házassági ígérettel, — amit a birói asztalra letett köteg levéllel bizonyítok. — megfosztotta lányságától, élvezte testének és szellemének ajándékát, hogy végül otthagyja egy nálánál tiz évvel fiatalabb nő kedvéért, kitéve őt a közimegvetésnek és az erkölcsi szégyennek, mely a társadalomtól osztályrészéül jutott.... Tekintetes kir. Törvényszék! Ez a lány, aki önök előtt áll, halálsápadtan, összeroskadva és meggyötörten, nem gyilkos! Mártír! Mártírja egv hazug ígéretnek, amely azon férfi részéről érte. kit rajongásig szeretett, kinek hitt és akinek élete tizenegv esztendejét szentelte. . Tizenegy esztendőt várt rá. tekintetes kir. Törvényszék! Mert szeretett... Elhagyta otthonát. Küzdött és dolgozott, hogv mellette lehessen. Semmiféle segélyt vagv ajándékot soha e tizenegv esztendő alatt el nem fogadott Kitartott mellette! Ez az ember volt mindbe Tekintetes kir. Törvényszék! Meg kell tehát érteni védencem lelkiállapotát. aki egy váratlan sznkitás után, a vonaton meglátta ezt az embert a másik nővel, boldogan nevetve, semmivel törődve... Elkapta a boszszuállás és kétségbeesés tüze, mintegy tébolyban. Tekintettel kell lenni arra is, hogy mint a kezemben lévő hiteles orvosi bizonyítvány igazolja, védencem súlyos idegbajban szenved éppen a szakítás következlóben és egy esztendeig ideggyógyintézeti kezelésben részesült... Tekintetes kir. Törvényszék! Ez az exaltált idegzetű nő tettét kétségtelenül önkívületi állapotban követte el, beszámithatatlansága legmagasabb fokán és távol állt tőle teljességgel az előre megfontoltság ténye. Emellett szól az is, hogy nem a saját, hanem a meggyilkolt fegyverével ölt... Tekintetes kir. Törvényszék! Felmentő ítéletet kérek! Jelentősen tekint az elnökre. A bírák homloka ráncolódik. A jegyzők ceruzája serceg A közönség fellélegzik. — Óhajt valamit felhozni mentségére? — kérdezi a csendben az elnök. A vádlót feláll. — Nem érzeim magam bűnösnek! — kezdi monoton hangon. — De nem kell a kegyelemből. N<»m! Halál! Megöltem egy embert, aki... akiért... Minek az élet? Mit csinálnék már vele? ... Egv kérésem van kir. Törvényszék! Nem a magam, hanem a többi sorstársam érdekében. Akik ugyanezen átmentek és át fognak menni. Akik átélik és átszenvedik. Törvényt kérek! Hogy ezt velük ne csinálhassák büntetlenül — kiáltja elszántan Felemeli hangját. — Hazugság védőügyvédem minden szava! Hizudott. hogy megmentsen! Előre megfonlolt szándékkal öltem!... Hiába néznek ugy, mintha megőrültem vplna. Tudom, mit beszélek. — A közönség felé fordul. — Férfiak! Akikben nincs érzés. Nincs belátás! Sem ember és Isten! Tudjátok meg, hogv legyilkoljátok és lemészároljátok azt a lány', akit hasonló ígérettel elcsábitottok. visszaélve innak szerelmével, barátságával és bizalmával. Férfiak! Tudjátok meg, hogy megölitek és elpusztítjátok, midőn otthagyjátok, midőn ellökitek, midőn