Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-02 / 198. szám

o DÉLMAGYARORSZAG 1954 szeptember 2. MARKOVICS MÄR MEGKAPTA STANDARD, ORION, PHILIP» RÁDIÓKAT tipusu Tisza Lasos körút 44. Kérjen diitalan bemutatást. Telefon: 30—20. rablógyilkos nagyapáikkal Ezzel szemben Melbourne lakosai mindig önérzettel hivatkoztak arra. hogy az 6 városukat szabad emberek alapították, akik becsületes munkával keresték meg a kenyerüket és a vad világban igazi önkéntes pionírjai voltak a fehér ember civilizációjának. Melbourne nem Is volt hajlandó sokáig meg maradni Sydney, Illetőleg az uj-dél-walesi kormány fennhatósága alatt. Melbourne először 1842-ben küldött követeket a sydney par'amentbe, de 1851-ben már kimondta az elszakadást Az angol kormány hozzájárult, hogy Ausztrália délkeleti részén egy uj kolomia alakuljon s ennek Melbourne legyen a székhelyeEz ii uj kolonna a királynő tiszteletére a Victoria nevet vette fal. Ebben az esztendőben épült az első vasút is, egyébként egósz Ausztráliának első vasútja, amely a sajátképpen! Melbourne várost kikötőjével kötötte össze. A vasút nem volt hosszú, az igaz, mindössze hét angol mérföld- de a melboumiek dicsekszenek vele, hogy ők vetették meg az ötödik világrész vasúthálózatának alapját. Földrajzi szempontból Melbourne fekvése sokkal szerencsésebb, mint Sldneyé. Sydney mögött ugyanis szinte gát formájában emelkedik a Kék hegység amely Délnyugati-Ausztráliának mezőgazdaságra és juhtenyésztésre alkalmas területétől elválasztja. Ezzel szemben Melbournetól északra a parti hegyláncot széles völgyelés szakítja meg, amely kényelmes utat biztosit a kontinens belsejébe. így a körülmények egósz sora találkozott össze, hogy Melbourne rohamos fejlődésében elérte, sőf egy időn ©1 is hagyta Sydneyt- Ma mindkét város lakos ága körülbelül egymillió körül van és bizonyos mértékig egyensúlyban tartják egymást. Furcsán hat ellenben annak az adatnak az ismerete, hogy égés« Ausztrália lakossága — a terület körülbelül akkora- mint Európa a félszigetek nélkül. — hét millió és ebből A hétmillióból kettő két nagyvárosban lakik, ök az üres földrész zsúfolt fővárosai. A főváros persze nem politikai értelemben veendő, bár Melbourne egy ideig. 1901-től 1927-ig székhelye volt az ausztráliai államszövetségnek. A dolog ugyanis ugy áll. hogy Ausztrália területén az idők folyamán hat különálló gyarmat alakult. — Uj-Del-Wales, Victoria, OuesensJand, Tas mania szigete, — amelyek külön-külön állottak az anyaországgal összeköttetésben. 1901-ben az ausztráliai koloniák álkamszövetség&é egyesültek, egyrészt lényegesen megnövelt szuverenitással az anyaország irányában, másrészt korlátozva önállóságukat egymás irányában. Ekkor nagy harc indult meg Sidney ós Melbourne között, hogy kettejük közül melyik legyen az uj államszövetség, commonwealth fővárosa- Hosszú tárgyalások í án ugy határoztak, hogy a szövetségi kormány és a szövetségi parlament ideiglenesen költözzék Melbournebe, de wak arra az időre, mig semleges területen uj fővárost nem épitenek- Az uj főváros. Canberra, 1927-re készült el az Auszráliai Alpok legszebb vidékén, a legmodernebb városrendezési tervek alapján. Ar. ausztráliaiak állítása szerint Canberra versenyem Mvül legkülönb városa az egész világnak. Azóta Melbourne ismét csak Victoria koloniának fővárosa. Egyénileg nekem annyi közöm van Melbourémhez, hogv egyszer, évekkel ezelőtt olvastam valamelyik angol ujs.' ^an, hogy Vjctnrai állam statisztikai Mvatala igen érdekes évkönyvet szokott kiadni az ottani közállapotokról- írtam a statisztikai hivatalnak, megmondtam, hogy ki vagyok és kertem, hogy az évkönyvet küldjék meg nekem is. Azóta az évkönyvet pontosan minden esztendőben, udvarias levél kíséretében megkapom- Ebből az évkönyvhői tudom, hogy Victoria kolonia Artézi kutakban leggazdagabb országa a világnak- Az évkönyvet tartalmazó csomag boritékán mindig igen szép bélyegek vamnak. hol paradicsommadár- hol kenguru, hol pedig az angol király képével- Ezekre a bélyegekre a kisebbik fiam szokta rátenni a kezét. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A közfelháborodás) A színész az a boldog ember, aki a maga dolgán kívül nem ismer mást Semmi se olyan fontos neki s meg van győződve róla, hogy így gondolkozik az egész világ. Almássy Endre szegedi szerződése már a vége felé járt, mikor konfliktusba keveredett a várossal egy diszlet miatt. Tudniillik kötelessége volt bizonyos számú díszletet átengedni a városnak. Hát ebben nem értettek egyet. Én éppen együtt voltam vele Pesten, a Newyork kávéház előtt ülünk, mikor ránk talál Hídvégi Ernő, a művezetője. Hahó, nagy öröm, Almássy már napok óta nem volt Szegeden, hát érdeklődni kezdett az események felül. Mi van a díszlettel? — kérdi a többi során. — Tegnap foglalkozott az üggyel a tanács, nem lesz a miénk. Almássy felhördül, (nagyszerűen értett hozzá, azért volt olyan jó Flambó). — És mit szól ehhez a közvélemény? Hidvégi a legtragikusabb arckifejezéssel válaszolta. — Képzelheted! Az egész város fel van háborodva Azt hiszem, hitte is azt, amit mond. Mit az egész városnak megélhetési probléma, közvilágítás, sok ostobaság, amikor egy színházi díszlet tulajdonjogáról van szó! (A külön fogsor) Ungvári Mór, az örökké jó kedélyű, népszerű szegedi fogorvos talán 75 éves volt, mikor agyonlőtte magát, pedig akkor még nem voltak olyan kegyetlenek az idők, mint 1934-ben. Mindenképpen szörnyű dolog, hogy egy öreg ember nem győzi bevárni a természet elérkező rendjét s maga siet a halál elé, amely pedig amúgy is pontos. Igaz ugyan, hogy csak önmagának. Hová lett, hol van a sok szép mese az é'etalkonyról, amelynek szelídnek, megbékéltnek, mindennel ¿¡békítőnek kellene lennie? Mi minden me. het végbe egy 75 éves ember lelkében, amig ideáig Jut! Senkise hitte volna a tragikus szándékot Ungváriról sem. Tele volt tréfával, jókedvvel. — Ugyan menj ki a szobából, ha öltözködöm, mondta neki az öreg felesége. Ungvári csodálkozva fordult az asszony felé: — Inkább akkor küldj ki, ha vetkőzöl. Egy ortodox zsidó egyszer fogsort csináltatott vele — Mnga ugyanezzel a fogsorral eszik majd egyaránt tejet és zsíros ételi? — kérdezte a doktor tréfálkozva. Erre aztán ugyancsak megijedt a páciens. — Igaza van, csináljon hét kettőt, hogy különkülön használhassam. (Az egyetlen asszony) Az ifjú király egészséges volt örömtől duzzadó s mivel unta a sok etikettet, ceremóniát, kijelentette, hogy újfajta szórakozásra vágyik. — Keress nekem egy egészen szimpla kis várost, mondta az adjutánsának, aztán elmegyünk oda. Én nem leszek senki és semmi, csak egyszerű hadnagy, azt se tudja kívülünk más. Szeretném látni, mire megyek a rangom nélkül? Az ország mind a három újságja megírta, hogy a király világkörüli tanulmányútra indult, a keve. vári garnizonba pedig ezalatt bevonult egy uj hadnagy. A városka tele volt mulatni szerető néppel, ezek az emberek soha nem aludtak, (legfeljebb lopva egy órácskát, minthogy itt lopva történt minden), a király keresve sem találhatott volna különb városi. Meg is szerelték hamar, leginkább csakis őt szerették. Asszonyok hajbakaptak miatta és felruházták egymást címekkel. A szenvedélyesebbje elhagyta a családját és féléjszakákat fagyoskodott a hadnagy küszöbe előtt. — Tudom, hogy épp most mást ölelsz, sírta be a kulcslyukon, de nekem az is boldogság, ha » közeledben lehetek. A városban három uj ideggyógyász telepedett le és mindegyikük házat épített, akkora volt a jövedelmük. Csakis a női páciensek révén. Viszont a polgármester sürgős előterjesztést tett a közgyűlésnek, hogy még a nyári időszak beállta előtt meg kell építeni az uj közművet, mert így kívánja a modern kor. Előterjesztésének memorandum-szerü jellege volt ezzel a címmel: Tébolvdát városunknak! A kis hadnagy akkoriban egy szeplős, ványadt asszony lába előtt hevert. — Ha nem lesz az enyém, megölöm magam. — Nem bánt a lelkiismeret, felelte az asszony. Én semmivel sem biztattam. — El tudná viselni, hogy maga miatt halok meg> — Mit tudjuk, hogy hány embernek okozunk akaratunkon kivül szenvedést? — Az más, mondta a hadnagy. Ez egyébként filozófia, amihez nem értek. Én téged akarlak s az enyém leszel, mert nem tudsz ellentállani ekkora szenvedélynek. Az asszony még mindig nyugodt volt — Először is nem ismerem a szenvedélyt. Másodszor arra kérem, hogy ne tegezzen, mert nem őriztünk együtt disznót. — Igenis tegezlek, lángolt a hadnagy. Jussom van hozzá. — Teszem azt... — Ez nagy titok s ha kiderül, baj lesz belőle Tudsz titkot tartani? — A magamét nehezebben. — Akkor tudd meg, hogy én vagyok a királyNa? A szeplős asszony kacagni kezdett. — Jó vicc ez a titok, hiszen mindenki tudja. Azt hiszi király ur, hogy most hamarább elolvadok? Figyelmeztetem uralkodói kötelességére, maga azért van, hogy minden alattvalóját megvédő»' mezze. — Ez az utolsó szavad? — A legutolsó. A király letörölte nadrágja térdéről a port, szalutált, elment, még csak azt se mondta, hogy delegáció. Odahaza sírva borult a hadsegédje nyakába. — Nincs a földön nálam boldogtalanabb teremtés. — Ejnye, felség, hát megérdemli földi asszony a búbánatot? — De mikor minden asszony az enyém volt ezt az egyet kivéve! Mit ér ilyenkor a legtündéríbb hódítás is? — Nem birta el a csapást, visszament királynak. Ugyanakkor a szeplős asszonyka bizalmasan csevegett a legjobb barátnőjével. Azzal, akire a halálos titkokat szokás rábízni i aki kellő időben torkára teszi a kést. — Mi volt veled? — kérdezte a barátnő. Nem értelek. — Neked azt is megmondom, Ide nézz. A vállamon van egy tenyérnyi májfolt, csak nem árulhatom el ezt a szépséghibát! —. De fiam, ahhoz még nem kellett volna... — Ugyan, kérlek, mit értesz te hozzi? Ha mär... akkor... na igen, igy szoktam meg és eleget hallottam a király szokásáról is. Bob. USókura SvábhefftiSzanatóriiim Budapest Sport, szórakozás, strandfürdő Mielőtt IfarAlfnárt vaaTT javíttatna, tenCICniJdll kintse meg újonnan felszerelt raktárunkat, ahol a lepjob- P*l*l>«|||j testvérek bat, learolosóbban kapja. » dllfl&fl milSWÍSZek, Mikszáth Kálmán u. 7. Tamásy festéküzlet mellett. 183 N ® a y iavltOmUhely.