Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-16 / 209. szám

HÍM MACiY ARrrtfSZÁG fSfy» szeptemfíer ÍTT. Csipöfüzök, melltartók, pécsi gyártmányú bőrkesztyűk PoTi^'TestvIréiiníi Egy amerikai karrier története Frcderlc Blashke, Amerika legünnepeltebb szobrásza elmondja élete történetét Trericsénteplic, szeptember. Hatalmas ame­rikai rendszámú Buick-kocsi áll a Grand Hotel udvarán. A tulajdonosa: egy mosolygó arcú, őszhaju amerikai művész, Frederic Blashke. ötöd­magával érkezeit meg pár nappal ezelőtt oda, ahonnan széles ivelésü karrierje megindult harminc esztendővel ezelőtt. Mister Blashke ma Amerika legnagyobb művészei sorában is az élen halad. Harminc, munkában és küzdelemben gazdag esztendő alatt futotta be a karrierjét. Ennek a harminc esztendőnek a históriáját meséli el. Egy kis fia várat épit a patak partján Alig fél öránvira Trencsénteplietől, Tren­esénbánban, a Debrava patak partján kezdő­dött el ez a regény. Mister Blashke igy mesé­li el: — ötvenhárom esztendős vagyok, Trencsén­bánban születtem, atvám a D'Harcourt grófnál volt épitész. D'Harcourt gróf háró Sina veje volt és apósától örökölte a Sináék hatalmas birtokait, közöttük Trencsénteplicet is. Mint gverek én is ott játszottam a velem egykori fi­ukkal a Debrava patak partján. Agvagból várat építettem és megmintáztam a barátaim képét. Meg a szomszédokat és a réten legelésző tarka teheneket. _ Arra járt egyszer a gróf. Megállt mellet­tem és sokáig bámulta meg a pepecselésemet. Aztán hivatta az apámat én azt mondta neki: „ennek a gyereknek tehetsége van. Taniitatni kell!" — Igv kerültem el Zavupróera, ahol beírat­tak a polgári isknláha én délutánonkint Ha­lász Albert szobrásztanár fogott munkába. Tizcnöt^ztendós koromhan Halász tanár aján­lására Pestre kerültem, három év alatt elvé­geztem az iparművészeti főiskolát. Azután Stróbl Alajos vett magához. Stróbl Alajos műtermében. — 'Kr, Epreskertbe kerültem és Stróbl nnevon meg<zeretett. Polvák Féla képviselte akkor erfilófalnmat 9 -magyar rv»rlamentben. A fia; Polvék Tufrán ma Hlinkapárti képviselő Prágában. Melegen érdeklődött sorsom iránt és közbenjárására négv esztendőn keresztül évi négyszáz forint stipendiumot kantam Tren­rsénvármegve önrendelkezési közigazgatási ftlnpiából. Abban az időben hallatlan összeg. Biztosította gondnélküli megélhetésemet. Slróbl Alajos abban az időben Mátyás király Fele nyer az oszldfiisorsMneli! 41ai)() sors|egFH]2.iflO nyeremény^ Mindenki tehetségéhez képest vehet részt a sorsjátékban, mert a legkisebb sorsjegyréss/el is megnyerheti az 500.0110 pen'i's főnvereménvt. (ri''Dicafl3Feii2lM2Öp) í I. húzás oklóter 20-án tezáXik. Pető Ernő föárusiló, Szeged, Széehenvi tér 3. '."' •', m±i*mmÁ mkkm mmtmm kutián dolgozott. Remekmüve ott áll Budán, a királyi várpalotában. Ott álltam a mester ol­dalán, amikor dolgozott, hordtam az agyagot és simítottam ki a nyilakat, amelyekkel az er­dő neves vadjaira célzott az Igazságos. Olt áll­tam a műteremben, amikor fel jött báró Fejér­váry Géza, hogy modellt üljön. Közreműköd­tem mint tanítvány a Szent István szobor munkáinál is. Közben magam is dolgoztam. Három szobromnak, Dante imllszonrának a V o 11 a i r e-plakettnek és Lucius Verus fehér márványból faragott büsztéjének ott kell lenni még ma is az Epreskertben, ahol annak idején a Mester elhelyezte... Fedélközön az Újvilágba — Harminc évvel ezelőtt elhatároztam, hogy Amerikába megyek. Eljutottam Bremenig, ahol indulásra készen állt a Kaiser Wilhelm, der Grosse, ma Mauritania. A fedélközön már nem volt helv. Megismerkedtem egy hajóstiszt­tel. aki megkérdezte tőlem, milyen nyelven be. szélek Mikor megtudta, bogv három nvelvet — a magyart, szlovákot és németet — tökéle­tesen birom. beprotezsált a hajóra tolmácsnak. Az voit a dolgom, hogv az orvossal jártam a fedélközön. Én fordítottam le a magyar és szlovák utasok beszédét. Könnyes lesz a szeme, amikor folytatja: — Volt az utasok kőzött egv szelíd nézésű lány, a Göd ing melletti Hodoninból. VIk Anna. Ott, a Kaiser Wilhelm der Grosse fedélzetén ismertem meg és ott is szerettük meg egvmást... Odakinn, Amerikában aztán egybekeltünk. — Newyorkban felmentem a szobrászok egyesületébe, megmutattam vázlataimat és munkát kértem. A Bredly Co. Ltd. cég al­kalmazott és velem terveztette me^ az akkor épülő pénzügyminisztérium palotáiénak szob­rászmunkáit. Amikor a palota elkészült, elő­léptettek munkavezetőnek és napi bat dollárt fi­zetést kaptam. Nagy jövedelem! Meg lehet rá nősülni... — Kiléptem a cégtől és megtakarított pén­zemből Newvork mellett Yonkersben nsfi­termet rendeztem be. Ez az ideje életemnek tele volt küzdéssel. De aztán révbe jutottam. A newyorki World pályázatot hirdetett a hatal­mas lap tulajdonosának, a magvar származású Pulitzer József szobrának elkészítésére. Negv­venöter pályáztunk és én kaptam az első di­jat ... Négv példányban rendelték meg a szob­rot: az egyik az 5-ig Avenuen, Pulitzerék palo­lotá iában van, egvet a newyorki muzeumban őriznek, egy van St. Louisban és egy az azóta elhnnvt Pulitzer fiánál. Huszonnégvezer dol­lárt kaptam a munkáért és — beérkeztem. V. György koronázási ajándéka Egv csapásra nevem lett az USA-ban. Négy nappal a Pulifzer-szobor leleplezése után a newyorki tűzoltóparancsnokot halálos baleset érte. Én vettem fel róla a halotti maszkot és velem készíttették el a szobrát. Ott áll New­yorkban ... Angliában is sokat irtak' a lapok rólam és Lord W i n a n s, V. György király egyik meg­hitt harátja levelet irt, hogv el tudnám-e ké­szíteni az angol király számára koronázási ajándékul kedvenc lova szobrát. Vállalkoztam a munkára, elküldtem Londonba agvagból el­készített tervemet és Lord Wínans eljött New­vorkba, magával hozta a paripát és azt én egy­öiöd nagyságban készítettem el. Szobrom ott áll az angol király dolgozószobájában. Lord Winans nagvon megszeretett, elküldött egy csomó fotográfiát azokról a vadászatokról, amelyeken Vilmos császárral egvütt vett részt. Én kifaragtam részére egy vadkan alakját, a lord ezt megvásárolta és odaajándékozta a newvorki American Muzeum of Natural-his­torvnak. A szobor feltűnést keltett és — engem állan­dó fizetéssel alkalmazott a muzeum. Műtermet rendeztek be számomra és ítt dolgoztam tizen­öt évig. Tizenöt esztendő alatt a világ minden emberfajtájának tipusát készítettem el. Két százöven áll bronzból, márványból a newyorki muzeumban. — Ezerkilencszázhuszonhétben levelet kap. tam Csikágóból. A Field-muzeum vezetősége megh ivott tárgyalásra és összes költségeimen kívül ezer dollár honoráriumot kaptam erre a két hétre. Arról volt szó: Mister Henry Fieid, a multimilliomos amerikai tudós keresett egy művészt, akivel el tudja készíttetni az embei fejlődéséről szóló szobrokat... — Vállaltam a munkát. Mister Fielddel Európába jöttem és hónapokon keresztül jár­tuk a barlangokat, ahol az ősember élt. Vol­tunk Gibraltárban, a neandervölgyi bar'ang­ban, a belgiumi La Monusterianbain, az angliai Sussex grófságban lévő Pildonban, alaposan tanulmányoztam mindent, azután hazautaz, tunk és hozzáfogtam nagyszabású munkám­hoz. Tizenhat csoportot terveztem meg és ké. szitettem el. Most már mütereirpalotám volt a Cold-Springen Newyorkban és ötven ember dolgozott a műtermemben. Hat évig tar­tott ez a munka, tavaly készült el és nagy ün­nepségek közepette leplezték le a muzeumnak erre a célra épült hétszáz láb hosszúságú ter­mében. A kétszázötven méter hosszú teremben egvmás mellett áll mindig a tizenhat csoport: a kétszázötvenezer év előtt élt embertől kezdve az összes korok reprezentánsai egészen a mai kor emberéig. A Field-muzenm kétmillió dol­lárt fizetett a munkáért. Ez az összeg azonban magában foglalja az összes költségeket, am»­lvek meglehetősen jelentős összegre rúgtak. Hiszen az egyes csoportokat külön vonatban kellett newvorki műtermemtől a csikagói mú­zeumig szállítani... PaAl Jób. Hz ausburv-i egyetem és a szegedi idegenforgalom MIérí nem küldtek propagandaanyagot Varsóba (A Délmagyarorszdg munkatársától) Néhány héttel ezelőtt a varsói magyar követség meg­keresést küldött a Magyar Városok Idegenfor­galmi Központjához, hogy Budapestről és a magyar vidéki városokról fényképekkel ellátott prospektusokat juttasson el a követségnek. Töbh nagy varsói napilap a követséghez fordult ez­zel a kéréssel, mert olvasóközönségíikneik be akarták mutatni a magyar városokat. A városok idegenforgalmi központja azonnal irt 34 ma­gyar városnak és kérte az illetékes szerveket, hogy prospektusukat fényképpel ellátva mielőbb küldjék be- Egyik idegenforgalmi értesítő köz­lése szerint a megkeresést valamennyi számot­tévő vidéki városnak, köztük természetesen Szegednek s eilküldték. de ezdeig, bár négy hét múlott el azóta, csak — Pécs és Miskolc vála­szoltak a megkeresésre. Harminckét vidéki vá­ros nem tartotta érdemesnek, hogy propaganda­anyagával jelentkezzen az idegenforgalmi köz­pontnál. Érdeklődtünk az ügyben a szegedi idegenfor­galmi hivatalnál, ahol közölték, hogy a Varsóba küldendő propagandaanyagra vonatkozó meg­keresésről semmit sem tudnak. Ha ezt a meg­keresést valóban elküldték Szegedre, akkor va­lószínűleg valahol elkallódott. Az idegenforgalmi hivatalnak bőséges propaganda anyaga van és szívesen küld azokból. Legutóbb egyik amerikai egyetemről: Ausburyból érkezett kérelem Sze­gedre. hogy küldjenek az egyetemi muzeum számára propagandaanyagpt Szegedről. A meg­keresést először a városházáról átküldték a mu­zieumhoz. ott azonban rájöttek arra. ¡M>ik östn kifejezetten múzeumi propagandaanyag ^r az amerikai egyetem, hanem képeket, térkép­felvételeket és leírást Szegedről- A/ i ¿e«for­galmi hivatal öss^* ii állított egy kollekciót amely ötven képből, tartalmas szövegből állott és elküldötte az amerikai egyetem címére­Keztyűbőrök a legdúsabb választékban leqolcs ób ban FORRóuEPPSTEIN borkereskedőknél. Budapest, vn. Dohány utca 22W.

Next

/
Thumbnails
Contents