Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-16 / 209. szám

2 D£IMAGYA fi ORSZÁG T934 szeptember Tl Döntöttek a Plck-vagyon felosztásáról A szombati határozat szerint Pick Jenőé marad a szegedi gyár, Pick Móricé az erlaai vállalat (Budapesti tudódtónk telefonjelentése.) Is­meretes az a harc amely a Piefc-tes+vérek kö­zött folyik már évek óta. Az érdekes ügyben több izben tartott a választott bíróság tárgya­lásit, részitéletefeet is hoztak, de véglegesen a legutóbbi időkig som dőlt el- Az utóbbi hetekben többször hirek terjedtek él arról, hogy rende­zik a vágyom kérdését és az érdekelt fe­lek árverést tartanák egymás között a vagyon­tárgyak felett. Szombatom délelőtt azután rendeződött a kércés- A választott bíróság ismét összeült és döntése értelmében a szeged! szalámigyár Pick Jenőé marad, aki a többi érdekelteket a végle­ges elszámolás után elégiti ki- Amig a szegedi gyár egyedüli tulajdonosa Pick Jenő marad, addig az ausztriai, erlaa-i gyárat Pick Móric tartja meg. Döntés történt a többi vagyontárgy­ra nézve is. A döntést az érdekeltek megelé­gedéssel fogadták. A szombati megállapodás lehetővé tette, hogy az Európaszerte jól ismert szegedi szalámigyár továbbra is működjék és az üzemet továbbra is Pick Jeni -"ezesse­Mielőtt cipőszükségletét fedezné, saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meerevőződik, hogy az elsőrendű minőségű clpöhelmeolepö olcsó áron^rusitom. tyfjj 5'5Q.t(j|y férfi 8'50-tŐI. . Zsurkó János. Kossuth Latos snqárut 6. szám. Telefon 17—72. »Nemépültfelazalgyfiihid, a tanítói internátus és azOTE-székház« Körmendy Mátyás beszámolóbeszéde az ipartestületben (A Délmagyarország munkatársától.) Szom­baton este képviselő' beszámolót tartott Kör­mendy Mátyás az ipartestület nagytermében. A besiáma'ót társai acsora előzte meg, ame­lyen képviseltette magát a hatvani ipartestü­let Ring Gyula elnök által, az Asztalosmesterek Országos Szövetsége képviseletében pedig Fü­red y Lajos jelent meg- A város hatásága részé­ről dr. Karona István tanácsnok volt jelen­— Mindedkor Szegedet és a kézmüiparossá­gat képviseltem a parlamentben — mondotta beszédében —, de igaz, sokszor nem tudtaim elérni azt amit akartaim. Arról kellene beszá­molom most. hogy mit nem tudtam végre­hajtani, mint képviselő. Nem épült fel az al­győi hid, mely fontos érdeke volna ennek a vidéknek. Elmaradt a tanítói internátus építése és az OTI székházépítéséhez sem kezátek még hozzá. Sokat dolgoztaim ezek megvalósítása érdekében, nem rajtara múlott, hogy nem si­került- Annyit mindenesetre megtettem, mint bármelyik képviselőtársam. A közmunkák meg­indításáért is sokat haircoiurik a parlamentben. Intézkedés is történt ebben az irányban, bár még sok kívánni való van ezen a téren­Az egyetem megcsonkításáról ezeket mon­dotta: — Nagy fájdalmunk, hogy a szegedi egye­temből folytonosan leépítenek vaiamit. Legsú­lyosabb az hogy itt tanszékeke; szüntetnek meg. csakis a/iért hogy ugyanazt más vidéki egye­temen felállítsák. Az ország pénzügyi helyzeté­re mindannyiunknak figyelemmel kell lenni, de a sziegedi egyetem épségben tartása érdeké­ben mindig küzdeni fogok­Azzal fejezte be beszédét Körmendy. hogy őt bár Ifsrosképviselőnek tekintik, de nyitva áll az ajtain minden szegedi polg.ii előtt Ring Gyula és Fü> edy Lajos után Takács Béla felkérésére dr. Dettre János, az ip «tes­tület ügyésze is felszólalt. — Furcsa, hogy én aki az ellenzék táborá­hoz tartozom — modotta —. egységesoárti képviseli beszámolóján TeLszMaiok- De az a meggyőzi" désem. hogy anf.g személyes harc ABOUGI — SZEGEDI EMLÉKEIMBŐL — Irta FARKAS ANTAL Ennek a históriának most nyáron volt harminc esztendeje. Szoborleleplezés volt Szegeden. Maga a lelep­lezés pompásan sikerült, ha a szobor nem is. Az már régi igazság, hogy Szegeden nem kerül nagy fáradtságba egy-két rossz szobrot fölfedezni. Va­lahányszor rossz szobrot látok, mindannyiszor eszembe ötlik boldogult Kossuth Ferenc kereske­delmi kegyelmes urnák az az ünnepi szónoklata, amelyet édesatyja szobrainak sürü leleplezései al­kalmával okvetlenül elszavalt: — Ez a szobor nem szobor, hanem ércbeöntött «száné... Bizony harminc év előtt leleplezett szegedi szo­bornál is el lehetett volna szavalni, hogy ez a szobor, nem szobor. Többet nem U kellett volna, itt is beleharsonhatott volna a köztetszésnyilvá­nitás kitörése, mint néhai Kossuth Ferencébe be­leharsogott egyik alföldi faluban, ahol a túlfűtött pártelnök tovább már nem birta magát tartóztatni és az első mondat után fölrikk..r'ott: — Ugy van! Ez az Igazság! A néhai kegyelmes ur megállt és újra kezdte a mondatot: — Ez a szobor, nem szobor... A túlfűtött pártelnök nr szintén ismétlésbe bo> Bsájtkozott: — Nem hit! Már én !« mondtam! Hogy az ünnepi szónoklatból ez a komoly kri­tika kimaradjon, a szónok kénytelen volt ilyen formába tömöríteni a mondanivalóját — Érebeflntött wntie ez a szobor!... — ügy van!— árnlta el élénk tetszését a párt­elnök. habár ebből már nem sokat érteti Nekünk nem volt ilyen incidensünk. A leleple­zés pillanatától kezdve nem is kellett hangoztatni, hogy micsoda ez a szobor. Istenkém, hát szobor, szegedi szobor. De van ilyen Pesten is, csak tes­sék jól megnézni De ez mellékes. Elég az hozzá, hogy szegedi nagyság volt az — már csak a hivatala révén szegedi, — akinek a szobrát leleplezték és a le­leplezési ünnep fényét nagyban emelte az, hogy a szoborba öntött nagyság tiszteletére leruccant hozzánk az unokaöccse, aki akkor történetesen miniszterelnök volt Hogy a hivatalos hajbókolás ilyen esetben el­maradhatatlan, az csak természetes és okos em­ber az ilyenen nem is ütközik meg. Utóvégre haj­bókolni csak akkor lehet, amikor az ember helyé­be fárad a kormányzati nagyságnak, ami rendesen pénzbe és egyéb kényelmetlenségbe kerül. No, de mikor a kormányzati nagyság maga fárad az emberhez! — az ilyen alkalmat vétek volna el­szalasztani De nemcsak hivatalos hajbókolás esett meg: pártkülönbség nélkül igyekeztek az emberek, hogy hódolatukat bemutassák ngy az érc-, mint a hus­és vérnagyságnak. Ha berzenkedett volna egy kis ellenzéki lelkiismeret a kormánypártlakkal való közös hajbókolás ellen, rögtön lecsillapította ez az okoskodás: — Utóvégre ez nem pártflnnepség, kérem! Ez udvariassági ténykedés a városi ünnepen. Éljen a szobor! Éljen a miniszterelnök! Volt éljenzés, volt zászlódfsz, ünnepi szónok­lat, bankett, pohárköszöntő kérem. Ennek a har­móniáját, a hangulatát bajosan tudta megzavarni az a négy torok, amely az uccán alkalmas pilla­natban elrikkantotta magát: — Abcug! 'A néflv torok tulaidonosát detektív és rendőr­nem fol/ik addig míg a közéiei harcát nem a mohóság és a törtetés zavarja i&efc addig mi tisztes po'.tár módjára ugyanazon a fronton küzdünk- hogy fehérebb legyen a kenyér, lisz­tesebb a munka és derűsebb a jövendő. VJint irartestületi tisztviselő köszöntön, Körmsrdy Mátyást, imint a magyar iparosság egyik ered­ményeket produkáló harcosát ha nekem, az ellenzék, polgárnak szabad itt felszóla'ic*m. arra kérem azokat, kik nincsenek velem &Z7 vé­leményen. bocsássák meg Könrtndy Málvás­naik azt a szentléleki bűnt. hogy — az egysé­gespárt .agja- Nem a képviselőt, hanem azt a polgá"? munkát köszönti, amelyet Körmen­dé Mátyás végez­Back Károly és többek felszólalása után a kíső éjiwkai órákban ért véget a gyűlés. Az itód A Meteorolgiai Intézet jelent! este 10 órakor. Időjódat: Északkeleti légáramlás, keleten túlnyomóan derült idő, nyugaton valószínűleg felhősödés, egy-két helyen esetleg záporeső. A hőmérséklet nem váltó, zik lényegesen. BUTORHITEL kamat és váltó nélküli Minden biztos keresetű egyénnek havi 15—50 P-6s részletre. Hálószoba P 200-tól Hálószoba finomabb, diófából P 305-tól Kombinált ébédlő diófából, v. uriszoba P 400-tól 3 ajtós előszbaszekrény P TO-től Legmodernebb konyha P 80-tól KAKUSZI mUasztalos, Arany János nc<-o 11. m osztag dicséretreméltó buzgalommal cipelte be a torony alá. Nem tudom már, mi lett a bünteté­sük, de azt tudom, hogy engem is fölháboritott Magyaráztam is a kollégáknak: — Az ilyesmit meg kell irni! Ez rendőri túl­buzgóság. — No, talán nem az; ez csöndháboritás. — Nem az. Utóvégre ezer és ezer torok fárad­hatatlan éljenrikoltozása jobban háborítja a csön­det, mint annak a három munkásnak és egy diák­nak a száján kiszaladt Abcug! — Akkor hát illetlenség Holt ember emlékét nem illik és nem szabad abcugolni —Nem a holtnak szólt ez hanem az füevetmefc — Az mellékes: most hangzott el, érthetett róla az eleven is. — Ha egy ellenzéki pártvezért megabcugoluaV a kormánypártiak, leffilelJk-e ért* a rendőrök? — Itt, ebben az esetben a kormányhatalom el­len megnyilvánult tiszteletlenségről van tx6 — Hát a kormányhatalmon levők földi istenek akiket csak alázat" illet bírálat helyetti — Hiába okoskodol, ezt az esetet mi non irj«* meg. — Az egyéni szabadság kutya? No. majd meg­írjuk mí! Próbálkoztam a szerkesztőségben. — Ilyen aprósá^VVal ne csináljunk ünnepron­tást. — Hagyjuk cserben a lefülelt embereket? _ Máskor ne iártassák a szájukat. — De hiszen éppen ml tanítottuk az emberiket arra, hogy a kormány átkos, hogy a tagjatt él­jenezni hazaárulás! Hiába volt minden okoskodás! A lefüleltek megkapták az elégtételt Az lia*­ság is. Én meg a tanulságot

Next

/
Thumbnails
Contents