Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-15 / 208. szám

TQ>4 szeptember T5. Off MAC.YARORSZAG Öt MA pályáz* a Csongrádi-sugáruti Iskola igazgatói állására (A Délmagyarország munkatársától.) A Cson­grádi-sugáruti iskola igazgatója, Kiss Gyula nyugalomba vonult, rövidesen sor kerül állá­sának betöltésére. Az iskolaigazgatói állásért megindult a harc, amelynek első összecsapá­sa a jövő héten, csütörtökön lesz. Akkor ül ösz_ szc az iskolaszék, hogy a pályázók közül kije­lölje azokat, akik közül a tanfelügyelő nevezi ki az uj igazgatót. Az elemi iskolák igazgatói állását ugyanis kinevezés utján töltik be, de a tanfelügyelő rendszerint zártkörű pályázatot ir ki. Most is az történt, hogy a szegedi tantestület tagjai ér­tesítést kaptak a tanfelügyelőségtől azzal, hogy pályázhatnak az igazgatói állásra. Az értesítés alapján eddig öt tanitó nyújtotta be pályázatát. A pályázók között van Gáspár Dezső, az országosan ismert uj számolási rendszer meg­alkotója. Gáspár rendszerét, — amely nagy mértékben megkönnyíti és eredményesebbé le­szi a számtantanitást az elemi iskolákban —, legutóbb hivatalosan felülyízsgálta a tanfel­ügyelőség és megállapította, hogy a rendszer általános bevezetése kívánatos. Gáspár 36 esz­tendeje tanítja a szegedi gyerekeket, jelenleg a Csongrádi-sugáruti iskola tanítója. Rajta kivül pályázik az igazgatói állásra a szegedi tanítói kar négy ismert tagja: Várhelyi (Vesze­lovszky) József, a belvárosi iskola tanítója, Wéber István, a Klebelsberg-telepi iskola igazgatója, Mészáros Béla. Somogyi-telepi 'iskola igazgatója, és Déhm János, az Aigner­telepí iskola igazgatója. Abban az esetben, ha a tanfelügyelő valamelyik telepi iskola igazgató, ját nevezné ki a Csongrádi-sugáruti iskola igazgatójává, a telepi iskola számára uj igazga­tót neveznének ki. ta keresztülvinni a zsarolást- Idegen embert akart Wembergerékhez küldeni a pénzért. Az idegent nyomon követte volna és ha azt látta vo'na, hogy az illető a rendőrségre megy. akkor eltűnt volna és többé soha merni mutatkozott vol­na az idegein előtt. — fin ilyen vallomást nem tettem, — válaszol­ta a leány­CopásoK A vizsgálóbíró előtt csak azt vallotta, hogy; a gyereket csak azután akarta kiadni, ha meg-i fizetik a költségét­A leány ezután a Weinbergeréknél elköveteti lopásokra vonatkozólag tett vallomást. Előadta, hogy a kulcsok egy kis fiókban voltak, azokat ő onnan kivette és a szekrényeket kinyitotta. Elvitt 216 pengőt, több ékszert, ruhát Ebből akarta a gyerek költségeit egyidöre fedezni. A többi lopást is munkaadóinál követte el. Székesfehérvárott Fóth Anna néven Körösi Imre kereskedőnél állott alkalmazásban tiz napig. Akkor kilépett- Egy nap pedig visszament Körö­siékhez és ellopott egy kazettát, amelyben 550 pengő és egy sereg ékszer volt. Az ékszereket 50 pengőért eladta. Ez március 27-én történt. — Hát ezt a lopást miért követte el? — Nem volt pénzem-.. A következő lopást Miskolcon, Wertheimer Si­mon kereskedő sérelmére követte el. Ott is tíz napig szolgált álnév alatt. Onnan 750 pengőt lo­pott el egy kazettából. Ez május elején volt­— Hát itt miért lopott? - kérdezte az elnök, — Nem volt kérem pénzem •.. — Nem volt oénze? öt héttel azeüött 600 pen­gőt szerzett, azt hová tette? — Elköltöttem •. — Jól élhetett maga, hallja, több jövedelmi* volt, mnit egy miniszteri osztálytanácsosnak! „Mérges voltam " Az elnök ezután ismét a gyerekrablás iigyára tért rá. — Mondja meg őszintén — kérdezte a leány­tói —, nem zsarolás volt a maga oélja? — Nem is gondoltam rá. — Hát akkor miért? — őszintén szólva egy kicsit mérges is voU tain Weinbergerékre, mert csak 10 pengőt fi­zettek . •. — És mégis a gyereküket meg akarta gyó* gyftani? — A gyerek nagyon szép volt. azt sajnáltam. A trnyán jutott csak eszembe, hogy a költsége­kei felveszem tőlük. Ezzel a leány kihallgatása befejeződött. — Káram a bíróságot — mondotta még t leány —, legyenek elnézőek velem szemben.., — Ja fiam, ha maga nincs beismerésben, ak­kor nincs elnézés-.. — Nem tudom beismerni, csak áicsekvő szd­val mondtam, hogy a pénzért tetteim. TanuR A bíróság tanuként kihallgatta Körösi Imre kereskedőt, Moínár Ferenc gazdálkodót és fele­ségét, akik a gyerek gondozását 30 pengőért el­vállalták- Ezek elmondották, hogy a leány azt adta elő, hogy a gyerek a testvéréé, aki a fér­jével együtt hivatalba jár és így nem ér rá a gyereket gondozni. Marsi Mihály soffőr vallomása után Kincses Miklós makói detektív tett vallomást, aki elmon­dotta, hogy a leány beismerte előtte a 20 ezer pengős zsarolási tervét. Azt mondotta a leány, hogy a nyomozó detektívet felkereste volna, ha tudta volna, hogy ki az illető és felajánlotta vol­na a haszon felét. — Ezt nem mondtam — felelte a leány a de­te.div vallomására­Dr. Szarvas János ügyész szigorított dologház kiszabását kérte a vádlottra. A márianosztrai fegyházban ugy látszik többen foglalkoztak a gyerekrablások tervével, alriasztó példának a legsrígorubb büntetést kért a vádlottra. Az utolsó szó jogán a leány szólalt fel: — Beismerem, hogy bűnös vagyok, de meg­ígérem, hogy soha többé nem teszek ilvei­Ax iiélei A bíróság Melicska Máriát, illetve Kovács Jú­liát gyrmekrablás büntette és háromríndbell .. fc L L A M O & t »1 Q J *!«» utoljára. Ma ulolJAro. Bing Growby, éneken vicriAtéka Ma még az enyém vagy ElSadAsok 5, 7, 9 úraxor Vakmerő autós gyermekrabló cselédlány a szegedi törvényszék előtt A bíróság 4 évi szigorított dologházra ilélle Melicska-Kovács Jui:át, aki Makóról efrabolf egy be'eg eqyéves kisfiúi — Meg­döbbentő részielek az elzüllött cselédlény vallomásában (A Délmagyarország munkatársától-) A ma­kói gyermekrabló cselédleány, Melicska Mária büniigyét pénteken tárgyalta a szegedi törvény­szék Vadai-tanácsa. Melicska Mária — mint emlékezetes — julius 24-én elrabolta Weinber­ger Emil makói kereskedő 1 éves Manó nevű kisfiát. Ugyanakkor kirabolta a lakást és a lo­pott holmikat egy bőröndbe gyümöszölve, a gyerekkel együtt autótaxin Szegedre szökött­A gyereket kivitte egy áorozsmai tanyára és ott 30 pengő tartásdíjért kiadta. A szegedi de­tektívek még azon az éjszakán elfogták a leányt. Melicska Mária Weinbergeréknéi Szabó Julia néven szolgált. Elfogatása után Ko­vács Júliának mondotta magát, de a detektívek a bűnügyi nyilvántartó adataiból megállapítot­ták, hogy igazii neve Melicska Mária- Ezen a néven adott ki ellene vádiratot az ügyészség gyermekrablás és háromrendbeli lopás büntette miatt- Melicska Mária ugyanis Makóra való el­szerződése előtt Székesfehérvárott, majd Mis­kolcon szolgált és mindkét helyen meglopta munkaadóit. /I gyermekrabló cselédlány vallomása A pénteki 'őtárgyaláson Melicska Mária min­denekelőtt kijelentette, hogy igazi neve: Kovács Julia. Elismerte, hogy évekkel ezelőtt már Melicska néven el volt ítélve de azt állította, hogy akkor is álnevet használt. Az elnök kérdésére kijelentette ezután, hogy a kis gyermek ellopásában bűnösnek érzi magát. Azért lopta el a gyereket, hogy — levegőválto­zásra vigye — mondotta. — Ilyeneket ne mondjon, fiam! — felelte az elnök. Ezt senki sem hiszi el masának! A gyei­reknek volt anyja, annak a kötelessége, hogy a gyerekről gondoskodjék­— De nem gondoskodott. kérem — válaszolta a cselédleány. Melicska Mária ezután előadta, hogv egy­esztendeí büntetését töltötte ki 934 február 22­én Márianosztrán. Azután jóformán az egész országot bekóborolta- Az ismerős cselédleányok­tól elkérte a cselédkönyvüket azzal, hogy majd helyet szerez nekik, azutáp ő állott el a könyv­vel. — Nem félt maga attól, hogy kiderül a dolog? Hiszen a fényképek nem hasonütottak magára! — jegyezte meg az elnök. — Nem nézik a fényképeket soha sem! — vá­laszolta a vádlott, aki elmondotta, hogy Sze­gedről Makóra ment és Szabó Júlia néven ál­lott be Wembergerékhez. Mindössze két hétig volt ott- A kisgyermek beteg volt és Weinber­gjerné a gyerekkel Romániába készült­— Na lássa — jegyezte meg az elnök. Az •anyja el akarta vinni a gyereket levegőválto­zásra- .. Miért lopta el hát mégis? — Magam sem tudom —, vont vállat Melicska. — Figyelmeztetem, hogy könnyít a helyze­tén, ha töredelmes beismerő vallomást tesz! 20.000 pengő — Arra gondoltam- hogy a gyerek tartásáért fizettek volna Weinbergerék. de sok pénzre nem számítottan —, válaszolta a vádlott leány. — A rendőrségen maga beismerte, hogy 20-000 pengőt akart Weinbergeréktől kicsalni •.. — Hiszen nem is lett volna az urnák annyi pénze! — szörnyülködött Melicska. — Hát akkor mégis miért vitte el a gyereket? — Mert én is megkaptam tőle a szamár köhö­gést- Gondoltam: gyógyulunk együtt... A gye­rek érdekében tettem • •. — Na, ezt másnak mesélje el. ne nekünk — felelte az elnök. Mondja csak. nem olvasott maga sohasem az amerikai gyermekrablókról? Nem olvasta, hogy azok elrabolják a jómódú csalá­dok gyerekeit, azután váltságdíj ellenében ad­ják csak vissza. Ha pedig nom kapnak pénzt, akkor a gyereket elpusztítják . • •? — Nem volt szándékomban a gyereket el­pusztítani — válaszolta osendesen a leány- Csak meggyógyítani akartam, mert az anyja nemi tö­rődött vele.. ­Az elnök a leány elé terjesztette a detektívek eJőtt tett beismerő vallomását, amely szerint 20-000 pengőt akart a gyermeken keresztül ke­resni. — Nem igaz, kérem, én nem akartam keresni­— Hiszen itt az irás, — magá mondta! Vagy nem mondta? — Mondtam, mondtam, de csak áicsekvéské­pen. — Hiszen maga a pénz felét oda is ígérte a detektiveknek! — Nem volt az komoly dolog kérem szépen. Márianosssira Az elnök elébe tárta ezután a rendőrségen tett beismerő vallomását- Itt elmondotta, hogv Má­rianosztrán, egv rabnőtől hallotta, hogy gyer­mekek elrablásával sok pénzt lehet keresni. Ki­szabadulása után lopásokkal foglalk izott, az­után megunta a kístíü ügyeket és elhatározta, hogy nagyobbszabásu iiggvel sok pénzre tesz szert. Pontosan elmondotta, hozy miképen akar-

Next

/
Thumbnails
Contents