Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-15 / 208. szám

HMAGYARORSZA 9KBOED, SserUMZtAMg- Somoqyl ucca XX..i.cm. Telefon: Kiadóhivatal KOIc««nkllnyvtAr é« Jegyiroda : Aradi uoca 8. Teleion : I3»00. * Nyomda : l«w Llpól ucrn lO. Telefon • n^oft. Távirati ^levéldmi Délmagynronzag SKweil Szombat, 1934 szepí. 15. Ara 12 fillér X. évfolyam, 208. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2(1 Vidéken 6« Budapesten 3.00,ktllt»ld»n Q.4U pengd. * Egyes »Am Ara hétk«z­nap 12, vníAr- llnnennap 20 (III. Hír. iletések felvétele i»rlin szerint. Meale­lenlK hétlö kivételével nanonta reaoe A szovfet a Népszöveíségben Most már igazán kezdjük nem tudni, hogy bent van-e szovjet a Népszövetségben, vagy nincsen. Kezdődött a dolog tulajdonképpen azzal, hogy a szovjet értésére adta a Nép­szövetség titkári hivatalának, hogy szeretné magát felvétetni a civilizált államok genfi kollekciójába. Tiz esztendő előtt valószínű­leg borzadállyal utasították volna vissza a hatalmak a szovjet felvételének még a gon­dolatát is. Ahogy a viszonyokat ismerjük, ebben az időben különösen Franciaország tiltakozott volna élesen ellene. Hiszen a szov­Í et elkövette azt a hallatlan tapintatlanságot, xogy egyszerűen nem vett tudomást arról a negyven milliárd aranyfrankról, amelyet francia kapitalisták a köztársasági kormány legmesszebbmenő asszisztenciája mellett in­vesztáltak háborús célokra a cári Oroszor­szágban. Emellett akkoriban még a vörös Oroszország morális hátvéde volt a rózsa­szín Németországnak. Azt hisszülc, még öt esztendővel ezelőtt is, az első ötéves terv idején, súlyos akadályai és gátlásai lettek volna a szovjet felvételé­nek. Az orosz mezőgazdasági és ipari dum­ping réme lebegett a nyugati kapitalizmus fölött. Akinek valamije volt a zsebében, aki­nek mezőgazdasági ingatlanban, vagy ipar­vállalatban volt a vagyona, akinek folyó­számla, vagy egyéb betéte volt a bankok­ban, volt félteni valója. Azóta bebizonyoso­dott azonban, hogy az ötévé? terv nem olyan szörnyűséges valami, mint ahogy eleinte el­képzelték. A program nem funkcionált olyan hibátlanul, mint ahogy kitervezték, viszont kiderült, hogy üzletet kötni még a szovjettel is lehet. Egyre szaporodott azoknak a kor­mányoknak a száma, amelyek kapitalista ér­dekeltségeik nyomása alatt kereskedelmi megállapodásokat kötöttek a szovjettel. Az üzleti lehetőségekből senki sem akart kima­radni. Ettől a helyzettől már csak egy lépés választotta el a de facto, majd pedig a teljes jogi elismerést. Végezetül pedig a szovjet igen tekintélyes protektor! kapott a Népszö­vetségben primhegedüst játszó Franciaor­szág személyében. Mikor Németország rálé­pett a jobboldali forradalom útjára és szakí­tott Oroszországgal, adva volt az érdekek természetes összetalálkozása. Az én ellensé­gem ellensége nekem barátom, ősi jeligéje mellett Franciaország lett a legbuzgóbb pro­tezsálója a szovjet felvételének. Ugy látszik azonban, hogy a Népszövet­ség közgyűlésében mégis van egy szemer­nyi szeméremérzet és mégsem meri a szov­jetet olyan egyszerűen felvenni, mint ahogy felvette például Haitit, vagy Boliviát. Elha­tározta ugyan, hogy helyet ad a szovjetnek a Népszövetségben, sőt kétségtelen nagyha­talomról lévén szó, még állandó tagsági he­lyet is biztosit neki, nem tudott azonban megállapodni önmagával, hogy a felvétel mi­lyen formában történjék. Meghívják -e, vagy egyszerűen értesítsék, hogy a számára fenntartott helyet elfoglalhatja? Mert ugyebár ez nagyon fontos kérdés. Ma a gazdasági világválság és a legnagyobb fokú politikai feszültség idején nem is lehet fontosabb problémája a Népszövetségnek, minthogy eldöntse, minek nevezzék a szov­jetnek adresszált levelet, meghívásnak, vagy értesítésnek. De a szovjet is, amely nem azért mondott le a kapitalista államokkal kötött kereskedel­mi és egyéb megállapodásaiban a még tiz év előtt minden melléktekintet nélkül propagált világforradalom gondolatáról és nem azért kül­dötte már eddig is megfigyelőnek nevezett képviselőit Genfbe, hogy meg ne tanulja, hogy melyek az igazi diplomáciának legfon­tosabb kellékei. Litvinov, aki már éppen olyan háromszögletes kalapot és diploma ía uniformist visel, mint akármelyik Isten ke­gyelméből való uralkodó nagykövete és ép­pen ugy Marienbadban folytat küzdelmet az elhízás veszedelme ellen, mint bármelyik ak­tiv miniszter, vagy nyugalmazott generális, kijelenti, hogy nincs megelégedve a szovjet felvétele fölött folytatott vitákkal. Ha már helyet adnak a szovjetnek a Népszövetség­ben, hn már meghívják, akkor hivják is meg becsületesen, ne pedig értesítsék. Tárják ki előtte a genfi nagy ház elülső nagykapuját és necsak megengedjék, hogy a hátsó kisajtón bejöhessen. Kezd humoros dolog lenni az egész Nép­szövetség. Aki az egész Népszövetségét in­dítványozta, Amerika nincsen benne. Aki benne van, azért van benne, hogy ellene ne csinálhassanak valamit. Aki komolyan akar csinálni valamit, a Népszövetségen kivul csi­nálja meg. Ami fontos megállapodás törté­nik, azt a Népszövetség tagjai is külön kötik meg egymással. Franciaországnak esze-ágá­ban sem volt, hogy különböző politikai és katonai szerződéseit a Népszövetség elé vi­gye. A négyes paktumról a Népszövetségen kívül tárgyaltak. A jelen pillanatban a Nép­szövetség közgyűlése együtt ül, de az olasz­francia közeledés, ezeknek a napoknak leg­fontosabb nemzetközi politikai eseménye, a Népszövetségen kívül játszódik le. Viszont, ha valakinek nem tetszik valami, az egysze­rűen kilép a Népszövetségből. Németország kilép, Japán kilép, mert nincs megelégedve a Népszövetség működésével. Helyettük be­lép, belépett, vagy be fog lépni a szovjet, aszerint, ahogy a határozatot értelmezik, vagy a levelet megfogalmazzák. Egyebekben semmi sem változik. A válság megmarad. A feszültség megmarad. Minden marad a régi­ben. A revízióról beszélt Genfben az olasz födelegátus A legu'o'só események megerősítették a revizionista mozgalmai — S r John Simon és Barthou Lengyelország magatartása ellen Ujabb tárgyalások a szovjet felvételéről — Londoni hir Lengyelország kilépéséről Genf, szeptember 14. A Népszövetség péntek délelőtti ülésén bárom fontos beszéd hangzott el, még pedig Simon angol külügyminiszter, Barthou francia külügyminiszter és A 1 o i­s i báró olasz kiküldött részéről. Sir John Simon figyelmeztette Lengyelországot, hogy egyrészt Lengyelórszág szerződéseibe, másrészt a ver­saillesi szerződés 93-ik szakaszába szintén be­;égi logvédelem eljárási szabályaihoz .o. Ilyen körülményék között kizárt dolog, hogy egyoldalúan felbonthassa a szerződést és magát a szerződést hatályon kívül helyezhesse. Barthou francia külügyminiszter beszédében kijelentet­te, hogy magáévá teszi már loyalitásból »s Si­mon érveléseit. A francia kormány nem á'lja útját a kisebbségvédelemről szóló szerződések módosításának. Azonban ezeket a módosításo­kat a törvényes szabályok keretén belül ke'l el­intézni. Franciaország reméli, hogy Lengve'or. szág álláspontiát össze fogja egyeztetni azok­kal a kötelezettségekkel, amelyekhez önállósá­gának elnyerésekor önkéntesen hozzájárult. Barthou után Aloisi báró olasz kiküldött szólalt fel. Mindenekelőtt utalt arra, hogv végeredményben csak arról van «zó. bogv a 15 évvel ezelőtt kötött szerződéseket a köiülménvek változása fo'vtán ujabban szabá­lyozott törvényekkel helyettesítsék. Ez az in­dítvány tulajdonképen a revizió gondolatának felvetésével egyenlő, már pedig Olaszország mindenkor hirdette, hogy a szerződéseket az idők változásainak megfelelően módosítani kell, mert ez legbiztosabb eszköz a béke fenn­tartására. Azonban e módosításoknak minden­kor törvényes kereteken belül kell történnie. Olaszország álláspontjából az a következmény vonható le, hogy 1. a felforgató nemzetközi szerződéseket tisz­teletben kell tartani, amíg azokat uj szerződé­sekkel nem helyettesitik. 2. A revizió gondolata nem gyakorlati kérdés csupán, amelynek alkalmazása a körülmények­től függ, hanem általános jellegű irányelv. A délutáni ülésen Te vf i k Rü^di bej török külügyminiszter volt az egyik szónok. Bejelentette, hogy Törökor­szág valamennyi ázsiai és európai szomszéd­jával barátsági szerződéseket kötött és büszkén jelentheti, hogy azok nyilt szerződések és nincs bennük titkos záradék. Nagy örömének ad ki­fejezést afelett, hogy Oroszország, amely állam­mal Törökország régi keleti barátságot tart fenn, rövidesen a Népszövetség tagja lesz. Len­gyelországnak a kisebbségi jogvédelem általá­nosítása iránti indítványát Törökország támo­gatja. Az ülés utolsó szónoka, Berger-Waldenegg osztrák kül. ügyminiszter, azt hangoztatta, hogy európai hivatásának Ausztria beszédes jelét adta a függetlensége el­len intézett támadás visszaverésével. Hálával tartozik elsősorban Olaszországnak a nvujtott I erkölcsi támogatásért, továbbá Magyarország­nak, amelyhez évszázados barátság füzi. Fran­' ciaorszáa jóindulata szintén bátorsáaot adott a

Next

/
Thumbnails
Contents