Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-15 / 208. szám

HMAGYARORSZA 9KBOED, SserUMZtAMg- Somoqyl ucca XX..i.cm. Telefon: Kiadóhivatal KOIc««nkllnyvtAr é« Jegyiroda : Aradi uoca 8. Teleion : I3»00. * Nyomda : l«w Llpól ucrn lO. Telefon • n^oft. Távirati ^levéldmi Délmagynronzag SKweil Szombat, 1934 szepí. 15. Ara 12 fillér X. évfolyam, 208. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2(1 Vidéken 6« Budapesten 3.00,ktllt»ld»n Q.4U pengd. * Egyes »Am Ara hétk«znap 12, vníAr- llnnennap 20 (III. Hír. iletések felvétele i»rlin szerint. MealelenlK hétlö kivételével nanonta reaoe A szovfet a Népszöveíségben Most már igazán kezdjük nem tudni, hogy bent van-e szovjet a Népszövetségben, vagy nincsen. Kezdődött a dolog tulajdonképpen azzal, hogy a szovjet értésére adta a Népszövetség titkári hivatalának, hogy szeretné magát felvétetni a civilizált államok genfi kollekciójába. Tiz esztendő előtt valószínűleg borzadállyal utasították volna vissza a hatalmak a szovjet felvételének még a gondolatát is. Ahogy a viszonyokat ismerjük, ebben az időben különösen Franciaország tiltakozott volna élesen ellene. Hiszen a szovÍ

et elkövette azt a hallatlan tapintatlanságot, xogy egyszerűen nem vett tudomást arról a negyven milliárd aranyfrankról, amelyet francia kapitalisták a köztársasági kormány legmesszebbmenő asszisztenciája mellett invesztáltak háborús célokra a cári Oroszországban. Emellett akkoriban még a vörös Oroszország morális hátvéde volt a rózsaszín Németországnak. Azt hisszülc, még öt esztendővel ezelőtt is, az első ötéves terv idején, súlyos akadályai és gátlásai lettek volna a szovjet felvételének. Az orosz mezőgazdasági és ipari dumping réme lebegett a nyugati kapitalizmus fölött. Akinek valamije volt a zsebében, akinek mezőgazdasági ingatlanban, vagy iparvállalatban volt a vagyona, akinek folyószámla, vagy egyéb betéte volt a bankokban, volt félteni valója. Azóta bebizonyosodott azonban, hogy az ötévé? terv nem olyan szörnyűséges valami, mint ahogy eleinte elképzelték. A program nem funkcionált olyan hibátlanul, mint ahogy kitervezték, viszont kiderült, hogy üzletet kötni még a szovjettel is lehet. Egyre szaporodott azoknak a kormányoknak a száma, amelyek kapitalista érdekeltségeik nyomása alatt kereskedelmi megállapodásokat kötöttek a szovjettel. Az üzleti lehetőségekből senki sem akart kimaradni. Ettől a helyzettől már csak egy lépés választotta el a de facto, majd pedig a teljes jogi elismerést. Végezetül pedig a szovjet igen tekintélyes protektor! kapott a Népszövetségben primhegedüst játszó Franciaország személyében. Mikor Németország rálépett a jobboldali forradalom útjára és szakított Oroszországgal, adva volt az érdekek természetes összetalálkozása. Az én ellenségem ellensége nekem barátom, ősi jeligéje mellett Franciaország lett a legbuzgóbb protezsálója a szovjet felvételének. Ugy látszik azonban, hogy a Népszövetség közgyűlésében mégis van egy szemernyi szeméremérzet és mégsem meri a szovjetet olyan egyszerűen felvenni, mint ahogy felvette például Haitit, vagy Boliviát. Elhatározta ugyan, hogy helyet ad a szovjetnek a Népszövetségben, sőt kétségtelen nagyhatalomról lévén szó, még állandó tagsági helyet is biztosit neki, nem tudott azonban megállapodni önmagával, hogy a felvétel milyen formában történjék. Meghívják -e, vagy egyszerűen értesítsék, hogy a számára fenntartott helyet elfoglalhatja? Mert ugyebár ez nagyon fontos kérdés. Ma a gazdasági világválság és a legnagyobb fokú politikai feszültség idején nem is lehet fontosabb problémája a Népszövetségnek, minthogy eldöntse, minek nevezzék a szovjetnek adresszált levelet, meghívásnak, vagy értesítésnek. De a szovjet is, amely nem azért mondott le a kapitalista államokkal kötött kereskedelmi és egyéb megállapodásaiban a még tiz év előtt minden melléktekintet nélkül propagált világforradalom gondolatáról és nem azért küldötte már eddig is megfigyelőnek nevezett képviselőit Genfbe, hogy meg ne tanulja, hogy melyek az igazi diplomáciának legfontosabb kellékei. Litvinov, aki már éppen olyan háromszögletes kalapot és diploma ía uniformist visel, mint akármelyik Isten kegyelméből való uralkodó nagykövete és éppen ugy Marienbadban folytat küzdelmet az elhízás veszedelme ellen, mint bármelyik aktiv miniszter, vagy nyugalmazott generális, kijelenti, hogy nincs megelégedve a szovjet felvétele fölött folytatott vitákkal. Ha már helyet adnak a szovjetnek a Népszövetségben, hn már meghívják, akkor hivják is meg becsületesen, ne pedig értesítsék. Tárják ki előtte a genfi nagy ház elülső nagykapuját és necsak megengedjék, hogy a hátsó kisajtón bejöhessen. Kezd humoros dolog lenni az egész Népszövetség. Aki az egész Népszövetségét indítványozta, Amerika nincsen benne. Aki benne van, azért van benne, hogy ellene ne csinálhassanak valamit. Aki komolyan akar csinálni valamit, a Népszövetségen kivul csinálja meg. Ami fontos megállapodás történik, azt a Népszövetség tagjai is külön kötik meg egymással. Franciaországnak esze-ágában sem volt, hogy különböző politikai és katonai szerződéseit a Népszövetség elé vigye. A négyes paktumról a Népszövetségen kívül tárgyaltak. A jelen pillanatban a Népszövetség közgyűlése együtt ül, de az olaszfrancia közeledés, ezeknek a napoknak legfontosabb nemzetközi politikai eseménye, a Népszövetségen kívül játszódik le. Viszont, ha valakinek nem tetszik valami, az egyszerűen kilép a Népszövetségből. Németország kilép, Japán kilép, mert nincs megelégedve a Népszövetség működésével. Helyettük belép, belépett, vagy be fog lépni a szovjet, aszerint, ahogy a határozatot értelmezik, vagy a levelet megfogalmazzák. Egyebekben semmi sem változik. A válság megmarad. A feszültség megmarad. Minden marad a régiben. A revízióról beszélt Genfben az olasz födelegátus A legu'o'só események megerősítették a revizionista mozgalmai — S r John Simon és Barthou Lengyelország magatartása ellen Ujabb tárgyalások a szovjet felvételéről — Londoni hir Lengyelország kilépéséről Genf, szeptember 14. A Népszövetség péntek délelőtti ülésén bárom fontos beszéd hangzott el, még pedig Simon angol külügyminiszter, Barthou francia külügyminiszter és A 1 o is i báró olasz kiküldött részéről. Sir John Simon figyelmeztette Lengyelországot, hogy egyrészt Lengyelórszág szerződéseibe, másrészt a versaillesi szerződés 93-ik szakaszába szintén be;égi logvédelem eljárási szabályaihoz .o. Ilyen körülményék között kizárt dolog, hogy egyoldalúan felbonthassa a szerződést és magát a szerződést hatályon kívül helyezhesse. Barthou francia külügyminiszter beszédében kijelentette, hogy magáévá teszi már loyalitásból »s Simon érveléseit. A francia kormány nem á'lja útját a kisebbségvédelemről szóló szerződések módosításának. Azonban ezeket a módosításokat a törvényes szabályok keretén belül ke'l elintézni. Franciaország reméli, hogy Lengve'or. szág álláspontiát össze fogja egyeztetni azokkal a kötelezettségekkel, amelyekhez önállóságának elnyerésekor önkéntesen hozzájárult. Barthou után Aloisi báró olasz kiküldött szólalt fel. Mindenekelőtt utalt arra, hogv végeredményben csak arról van «zó. bogv a 15 évvel ezelőtt kötött szerződéseket a köiülménvek változása fo'vtán ujabban szabályozott törvényekkel helyettesítsék. Ez az indítvány tulajdonképen a revizió gondolatának felvetésével egyenlő, már pedig Olaszország mindenkor hirdette, hogy a szerződéseket az idők változásainak megfelelően módosítani kell, mert ez legbiztosabb eszköz a béke fenntartására. Azonban e módosításoknak mindenkor törvényes kereteken belül kell történnie. Olaszország álláspontjából az a következmény vonható le, hogy 1. a felforgató nemzetközi szerződéseket tiszteletben kell tartani, amíg azokat uj szerződésekkel nem helyettesitik. 2. A revizió gondolata nem gyakorlati kérdés csupán, amelynek alkalmazása a körülményektől függ, hanem általános jellegű irányelv. A délutáni ülésen Te vf i k Rü^di bej török külügyminiszter volt az egyik szónok. Bejelentette, hogy Törökország valamennyi ázsiai és európai szomszédjával barátsági szerződéseket kötött és büszkén jelentheti, hogy azok nyilt szerződések és nincs bennük titkos záradék. Nagy örömének ad kifejezést afelett, hogy Oroszország, amely állammal Törökország régi keleti barátságot tart fenn, rövidesen a Népszövetség tagja lesz. Lengyelországnak a kisebbségi jogvédelem általánosítása iránti indítványát Törökország támogatja. Az ülés utolsó szónoka, Berger-Waldenegg osztrák kül. ügyminiszter, azt hangoztatta, hogy európai hivatásának Ausztria beszédes jelét adta a függetlensége ellen intézett támadás visszaverésével. Hálával tartozik elsősorban Olaszországnak a nvujtott I erkölcsi támogatásért, továbbá Magyarországnak, amelyhez évszázados barátság füzi. Fran' ciaorszáa jóindulata szintén bátorsáaot adott a