Délmagyarország, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-02 / 198. szám

2 D É l M A G Y A P O R S Z A G 1934 szeptember 2: CyógvMerldrltaii Haoőaió. Dr. Tápay-Szabó László ünneplése (A Délmagyarorszdg munkatársától.) Abból az alkalomból, hogy dr. Tápay-Szabó Lászlót, a kiváló publicistát a szegedi egyetem tanárát a kormányzó kormányfőtanácsossá nevezte ki, szegedi hívei szombaton este a Tisza kertiében bankettet rendeztek tiszteletére- A megjelentek melegen ünnepeljék a kitüntetett újságíró-tanártakinek egész értékes munkássága mindenkor a köz érdekét és a haladást szolgálta. Dr. TápaySzabó László szegedi barátai nevében az első köszöntőt dr. Szivessy Lehel mondotta, aki beszédében visszatekintett arra az időre, amikor Szabó tanár elindult pályáján és munkásságával páratlan népszerűségre tett szert- Csak most tudjuk, hogy mit jelentett az elmúlt 60 év korszaka — mondotta — és azóta hová sülyedt a nemzet- Egy nagy korszak igazil kartársa Szabó László, aki gazdag tudását és tapasztalatait lelki derűvel és fényes bölcsességgel ontja szét cikkeiben- Az ő véleménye a jó, az igazi szegedi polgár véleménye. Felköszöntőjét azzal fejezite be, hogy Szeged az a város, ahová Szabó Lászlónak mindig vissza kell térnie. Lelkes tapssal köszöntötték Szabó tanárt, amikor hosszabb felszólalásban válaszolt az üdvözlésre. — A kitüntetést a kormányzó adományozta — ¡mondotta — ós a nyilvánosság hagyta jóvá. Mindig nehéz szivvel jövök Szegedre vissza és sokkal többször szeretnék idejönni. Az utolsó nyolc év alatt Szigethy Vilmos támogatásával Szeged történetének megírásán is dolgoztam, — ennek a munkának gyümölcsei csak akkor fognak megérni, amikor már nem leszek az élők sorában- Ugy érzem, nyugodt lelkiismerettel végezhetem az élertet, — nem tartozom senkinek, seip az országnak, sem a városnak, sem családomnak- Nyugodtan fejezhetem be az életet és ez a legnagyobb siker, amit ember elérhetNem volt éjszaka, hogy ne álmodtam volna Szegedről — fejezite be nagyhatású felszólalását — ós itt is szeretném majd befejezni életemet. Szabó tanárt beszédie után sokáig ünnepelték a megjelentek, majd Frank' Antal köszöntötte a felsővárosiak tnevében, akiit mindig büszkék lesznek, hogy Szabó László a szegedi Felsővárosból indult el. A felszólalók sorát dr. Pap Róbert zárta be, aiki beszédében kiemelte Szabó László emciklopedista tudását, amit fejedelmi bőkezűségre! szór szét a nép között. Szabó László a tudományt mindenki számára elérhetővé és megérthetővé teszi. Erre a rendkívüli értékes munkára még sokáig szüksége van a magyar nyilvánosságnakMielőtt cipőszükségletét fedezné. saját érdekében nézze meg áras kirakataimat és meggyőződik, hogy az elsőrendű minőség« cipőket meglepő oicsá áro^sjtom. M 5-50-től, férfi 8'50-tŐI. Zsurkó János, Kossuth Laios sugárul 6. szám. Telefon 17—72. Döntöttek kecskemét—szegedi útépítés vállal&tbeadásáról KisíeSeklől Szegedig kiskővel kérik burkoltain! az utat a kövezőmunkások (A Délmagyarország munkatársától-) A kecskemét—szegedi útépítésre hirdetett pályázat — mint megírta a Délmagyarország — augusztus 14-én lejárt. Két hét óta tartott a kereskedelmi minisztériumban a több, mint 300 ajánlat átszámítása és összehasonlítása- Szombatra végül elkészültek a munkával és értesülésünk szerint az illetékesek a munka kiadására vonatkozó előterjesztést is megtették. A döntés azonban csak akkor válik ismeretessé, ha a kereskedelmi miniszter is hozzájárul ahhoz. Erre előreláthatólag a hét folyamán sor kerül, mert szeptember végén hozzá kell kezáeni az útépítési munkaiatokhoz. A 74 kilométeres útszakasz épitése megmozgatta országszerte a kövezőmunkásokat is. Az építőmunkások szövetségének kövezőszakosztálya kérvénnyel farduk a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a kecskemét—szegedi ut mesterséges aszfaltburkolattal tervezett részét kisköburkolattal készíttessék- A kövezőmunkások ezrei — köztük száznál több szegedi kövező — kéri ezt, hogy az évek óta tartó munkanélküliség után némi keresethez juthassanakFelterjesztésükben többek között az alábbiakat mondják: — Az összes tőkebefektetés 34 és félkilométer kiskőbuTkolatná! 500-000 pengő, amely összeg azonban többszörösen megtérül a burkolati anyagok nagy fuvarköltségében, az aszfaltburkolattal szemben fennálló mimkabértöbbletbea és a fentartási költségekben mutatkozó nagy megtakarításban. A kőburkolat építése nagyban enyhíti a kövezőmunkások évek; óta tartó munkanélküliségét A kövezoszaknumkások körében remaülk, hogy a pályázatok elbírálásánál figyelembe vették érvelésüket és a kecskemét—szegedi ut Kistelektől Szegedig terjedő szakaszét kiskővel fogiák burkoltatní. Az A Meteorológiai intézet jelenti este 16 órakor. Időjóslat: Élénk szél, sok helyen ujabb esők és zovatarok. A hőmérséklet nem változik. lörl arany, ezüst, zaioftteaiibeválfás! Oro, fHs/erlavllások sorsán, ponfosan, olcsón TÓTH órásnál. flaflCss résziéire. ABC Htalvánaon előle«» wéiKOl. Olcsóbb a cukornai 1 kg. virág méz 80 fillér NAGY ALBERT V a I é r I a -1 é r, Paprikapiac A JULCSA VŐLEGÉNYEI — SZEGEDI EMLEKEIMBÖL — Irta FARKAS ANTAL Ha a fejemet leütik, akkor se tudnám megmondani, honnan és hogyan került hozzánk Julcsa lt^ányzó. Nem merném állítani, hogy a tanyáról és a cselédpiacról: nem vagyok biztos benne, de ilyenformán lehet. Elég az hozzá, hogy jobb, hűbb é= szorgalmasabb háztartási munkaerővel egyetlenegy családi körömön belül sem dicsekedhettem. Míg arról is beszámolt a gazdasszonyának, hogy távollétében mikor és milyen állapotban tértem nyugovóra. A magam erejéből képtelen lettem •volna pontos önvallomásokra, de azt hiszem, hogy Julcsa naplót vezetett, hogy tévedésmentesen számolhasson be cselekedeteimről. Annyi bizonyos, hogy az asszonyát jobban szerette, mint azt az urat, akinek sokszor hiába főzték meg a vacsorát és hiába vetették meg az ágvnt: n hirlapirás lázas munkájában elfelejtett Idejében hazamenni és lefeküdni. (Jól tetted, Julcsa, hogy legalább te olyan hűséges és lelkiismeretes voltál: asszonyod, akit éppen a múlt héten lettünk örökös pihenőre a rákosi temető homokjába, megdicsér érte az Úristen előtt is. Én majd tarthatom a hátamal.) Mondom, Julcsa a mi szerény háztartásunk megbecsülhetetlen kincse lett. Amikor mások panaszkodtak, hogy igy-ugy, mennyi baj van Zsuzsival, Pannival: a mi szánk dicséretre, dicsekvésre nyílott a Julcsa személyével kapcsolatban. Mindig attól féltünk, hogy egyszer itthágy bennünket: hazamegy. Mondjuk, hogy legrosszabb esetben férjhez megy, hiszen nagyon szép, szőke lány •olt, akin hamar megakadhat a legény-szem. Valahányszor az édesanyja beállított Julcsához és a konyhában négyszemközti megbeszélést tartottak, mindanyiszor borús sejtelmek ülték meg a mi lelkeinket: — Meglásd az édesanyja hazacsalja Julcsát. — Esetleg kerített neki jobb helyet — Jobbat? — Már ugy értem, ahol többet fizetnek. Kávéztattuk, kényeztettük a jó asszonyt. — Még egy findzsával, kedves néni! — De tegyen bele cukrot is, ha édesebben szereti. — Aztán ne siessen haza, kedves néni. Valami tízórai is csak kerül. — Olyasvalami, amire majd jólesik egy pohár bor. Julcsa nagyon derék leányzó. Vissza se adjuk többé. Mosolygott a jó asszony, de nem szólt semmit. Egyszer nagyon sokáig sugdolódzott Julcsával és s<íkúig ült a Galamb-uccai kvártély konyhájában. Ugyan mit akarhat? Már a tízórain is tul volt, de nem mozdult. Végre kibökte. — Hát mán ne lessen haragudni, mégis csak ugy van a dolog, mondok, hogy rossz néven se vögyék, én hazaviszöm a Julcsát. -- Azt már csak ne tegye, jó asszony. — Szögény lJ::iy mire várjon? Jobb lőssz, ha most férjhő mögy. — Az már más. Kérője akadt? —, Ha nem is módos, de elég dógos. — Hát hozzáinégy, Julcsa? Julcsa leányzó egy szót se szólt. A kötényét babrálta. meg a papucsa orrát nézte. Vörös volt. mint a rák. — Hát akkor mához két hétre jöjjön be Julcsáért, Jó asszony. Mit csináljunk? Senki szerencséjét meg nem ronthatjuk. Majd keresünk másikat, ha találunk. A következő vasárnap délután nagy darab legény botlott be a konyhába. — A Julcsáho gyüttem vóna. — Üljön le, öcsém. Rögtön jön a Julcsa, »aga is odavalósi, ugy-e, ahová Julcsa? Igent vágott a fejével, letelepedett, a kalapját forgatta. Julcsát kiküldtem a szobából, ahol képes lapokat nézegetett hogy ereggy ki lányom, itt a vőlegényed. Nagyot nézett a lány, kiment Nem zavartuk őket, hadd beszélgessenek. Nem sokáig beszélgettek: eloldalgott a nagy darab legény. Julcsa pityogolt a konyhában. — Ez volt a vőlegényed? Elég nagy szál gyerek. Nem szólt rá semmit Még a vacsora sem kellett neki. — Hm... Ez igy ncra lesz jó. Ennek a lánynak már nem ízlik a szolgálat. Eresszed haza előbb. Majd csak kapunk valakit. Esetleg a ráérő atyafiak közül hívunk magunkhoz egyetJulcsa hazament a kendőbe bugyolált cókmófckal. Egy hét múlva beállított ugyanugy. — Teccöttek már fogadni valakit? — Még nem. Levelet várunk. — Én mögint helyreállnék. — Hát akkor állj. Naptólégett arccal, feltört tenyérrel állt helyre. Bizonyosan nem tetszett neki a vőlegény: nagyolta. Közben aztán kukoricát kellett kapálni, ha már otthon volt. Napszámost nem fogadhattak.