Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-11 / 181. szám

O e C M A<i YAROKSf AG ÍQ34 mgusetu s (T: Hatalmas felkészültséggé! gondoskodott a rendőrség a csütörtöki kancellárlátogatás zavartalanságának biztosításáról Pesti és bécsi detektívek szállták meg az egész városi — Őrizetbe vettek egy német állampolgárt ( \ Délmagyarország munkatársától.) $chusch_ nrgg kancellár csütörtöki szegedi útja rendőri szempontból rondkivül fontos volt Dollfuss tragikus halála, a zavaros osztrák belpolitikai élet különös Jelentőséget adott az uj osztrák kancellár szegedi utjának. Mindenki tisztában volt azzal. hogy Sohuschniag szeged* útjával az ország rendje iránti nagyfokú bizalmát nyilvánította ki, éppen ezért vigyázni kellett, nehogy ezt a baráti látogatásit bármiféle zavaró momentum elrontsa. A kancellár érkezésének időpontját a legnagyobb titokban tartották, holott Szegeden hivatalos körökben kiét nappal előbb ismert volt a hivatalos program. De nem akarták, hogy nagy tömegek csődüljenek ki a fogadáshoz; ezrei is dokumentálni akarták kifelé• hogy a kancellár szegedi utia teljesen magánjellegű és nincs politikai vonatkozása. A szegedi rendőrségre nagy feladatat rótt a rend kérdése. A szegedi rendőrlegénység kevésnek bizonyult, ezórt a környékbeli városokból rendeltek be nagyobb osztagokat. A repülőtérig. végig az utvonalom, a főbb kereszteződéseknél. az uccák torkolatánál rendőrök állottak. Közöttük mozgó őrszemek teljesítettek szolgálatot. A repülőtér szigorú kordon alá került. Katonaság, csendőrség. rendőrség zárta körül a teret, a kordonon belül csakis a meghívottak foglalhattak helyet szigorú igazoltatás után. A rend fenntartását nemcsak szegedi rendőrök és detektívek végezték. Bécsi és pesti detektív dk serege érkezett Szegedire a csütörtök délelőtti gyorsvonattal. A bécsiek felett Albrecht belügyi osztálytanácsos parancsnokolt, öt szintén a szálloda első emeletén helyezték el, közivetten a kancellár lakosztálya mellett A közönség a nagy rendőri készültségből jóformán semmit sem vett észre. A bécsi, pesti, szegedi detektívek valamennyien feketébe öltöztek és ugy vegyültek el az ünneplő tömegben. Talán maga a kancellár sem tudta, hogy amerre nézett, detektiveket látott. A repülőtéren oly szigorú volt az ellenőrzés, hogy idegen be nem tehette a lábát Érdekes például, hogy a gép érkezése előtt Jelentkezett egy osztrák cserkészfiu és arra kért engedélyt, hogy fi is üdvözölhesse Szegeden a kancellárt. A cserkészfiut kérésével elutasították. Az autós-menet élén és végén rendőr-autók haladtaik, az első kocsiban imaga dr. Buócz Béla főkapitányhelyetftes foglalt helyet, aki az egész munkát vezényelte. Minden autóba jutott detektív, a kultuszminisztérium nagy Minerva kocsiján, amely a kancellárt vitte, kettő is. Az autókból rendőrtisztek aranysisakja csillant ölő. A szállodában volt legjobban látható az erős rendőri készültség. Ha idegen arcot pillantott meg valaki, biztosira vehette, hogy az elegáns ísakettos ur vagy bécsi, vagy pesti detektív. A szállóbeli őrséget egy rendőrkapitány vezényelte, aki az előcsarnokban teljesített szolgálatot. Az uccán rendőrök állottak, szemközt a bejárattal és a bejárat két oldalán. A szállóba csakis Igazolás után lehetett bejutií. idegennek egyáltalán nem. Szobát senki sem kapott, de nem is jutott volna. Érdékes, hogy a kancellár érkezése előtt az első emeletet tüzetesein átvizsgálta a rendőrség, főleg a kancellár lakosztályát. A rendőrtisztek minden szobát minden bútordarabot átvizsgáltak. Minden ajtó előtt detektívek állottak és még a pincéreknek sem lehetett kísérő nélkül oda belépniük. A szállodába vezető ajtókat lezárták- ugy. hogy az étteremből, a kávéháziból nem lehetett oda bejutni. Aki mégis be akart menni, annak a főkapuira kellett kerülnie. A hallban ott ült fél 5 óra tájban Ffirstenberg hercegné, gróf Wenckheim Jenőék, gróf Marzeniék, még az B kilétük felől is érdeklődtek. Neim kisebb apparátussal zajlott le a körséta is. Mindéin fontosabb ponton egy rendőrtiszt vezényletével rendőrök állottak, így a közúti hld mellett, a Gizella-téren, a Dóm-téren, a fogadalmi templomban, a kriptában, a Pantheonbam. Eredeti —————— D'OHSHY. PIVER. DRALLE, BOURJOIS. ATKINSONS, MURY, Molnár-Moser stb. márkás kölnivizek, partömök legolcsobb beszereési forrasa , GERGELY MIKLOSNE REI.TZER ALICE APOLLO illatszertára ,« KÍGYÓ UCCA 7. Meg kell állapítani, hogy a kancellár saegeÖT utja minden zavaró momentum nélkül zajlott lem A rendőrségnek sehol sem kellett beavatkoznia. A kancellárt minden, felé meleg szeretettel és ünneplés, »el fogadták. Nem tartozik ide, de érdekes tnegemliíenl hogy a, rendőrség szerdán este őrizetbevett egy Heinemann Kurt Pál nevü német állampolgárt, aki gyanúsan viselkedett A rendőrségen azt állította, hogy foglalkozása, állása, célja nincs, csak csavarog szerte a világban. Egyetlen fillért sem találtak a zsebeiben. Csütörtökön, a feanoellá érkezésének napj&n nagyban működött a kávéházi fantázia.. Sokan beszéltek arról, hogy sajnos, igen közéi van a jugoszláv határ és Szerbia tudvalevőleg tele van osztrák nácikkal. Nem is lehet csodálni, hogy ilyen híreik terjengtek a városban, ma az osz-i trák kancellár a legérdekesebb politikai személy; és Szeged vale együtt a világérdeklődés homlokterébe került A Dóm-téri előadásra Is megtettek mffndeü szükséges intézkedést. A közönség a Gdlértkapun át mehetett be a térre. Az iskola-ucca felöli bejáratot rendőrkordon zárta eJ. A nézőtéren díszpáholyt emeltek a kancellár és kísérete részére. Itt foglalt helyet Schusohnigg ét körülötte, jobbról-balról, élőiről hátulról detek-> tívek, rendőrök ültek. Az előadás utáni teán az emelet! 'étterembe vezető lépcsőt is elzárták, ott is detektívek állottak. Ezeket a detektiveket fel sem váltották, egyfolytában teljesítettek szolgálatot egészen addig, ameddig a kancellár el nem utazott A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁXYÁZATA 18 A szoknyabetyár Jelige: A lányért Sárgán hunyorgott a petróleumlámpa lángja, a táncoló fényben jobbra-balra tántorogtak a bútorok árnyékai. Hosszú percek óta ültek igy gondolkozás nélküli hallgatásba merülve mind a hárman. Czakó Péter, aki a háború utáni években még, saját fogatán fuvarozva, tisztességes megélhetéshez juttatta családját — nem birta tovább a hallgatást — A fene esne már ebbe a komisz helyzetbe — mormolta fogai között maga elé. — Bele esett már abba régen — szói az asszony színtelen, monoton hangon. — Bele ám, meg belénk is, aztán esz bennünket Mindketten a lányfelé néztek; az asszony felrántotta a váilát: — Hát mit csináljak... Mit íuggyak tenni? — Nem tehetünk semmit, azt a kutya keservit a vi'.ágnpki — Buggyant ki az ember száján az indulat. Az asszony ránézett, mintha csak most venné észre: — De tehetünk... így, ahogy te cselekszel... nyögni, lstentelenkednl s várni karbatett kézzel, hogy helyünkbe jöjjön a pénz. — Hát mondd meg, mit csináljak? — A teremtésit az olyan embernek", aki az asrszonytól kérdi, hogy mit csináljon, ahelyett, hogy kereset után nézne — csattant fel az asszony. — Tudod jól, hogy hiáha járok utána, s ha nagy szerencsém akad és sikerül megfognom egy hétre a lapátnyelét, annak stnes sok értelme... Alig telik belőle kenyérre »- De a torkodra telik, annak mindig jutl.«* Egyre erösebben pattogtak a szavak, a hosszú csendet a civakodás lármája rázta fel. Nem volt ez szokatlan, minden este megismétlődött: a nélkülözés egyenetlensége régen legyűrte a jólét megértését és a lányt megfásitotta apja és anyja véget nem érő veszekedése: minden este hallotta anyja panaszos szavait apja védekezését — ...a türelmetlen szemrehányást... anyja sírását... a bevágott ajtó zaját..., — s unta, nagyon unta az életet Csak ritkán szólt bele szülei veszekedésébe, mikor már nem birta tovább ... legtöbbször maga elé bámulva gondolkozott arról az időről, amikor még rendes életük volt: anyja vidám, kedves s apja is gondnélkül jött haza esténkint, mert mindig jó volt hozzájuk, most is jó, csak a helyzet rossz; meg volt erről győződve s apja iránti szeretetébe szánalom vegyült s ilyenkor mindig védelmére kelt. Sokáig gondolkozott. Mikor feltekintett, anyja már a sirásnál tartott, apja idegesen lökdösi ki ajkán a szót — Azt a pohár bort hányod fel... Éppen annak vagyunk a nyomorultjai. — Nem hányom én fel... — sírdogált az aszszony — csak tudod, hogy minden fillér mennyire hiányzik... Ilonkát is házasítani, stafirozni kellene, hogy esküdnének már meg. — Tudom én — mondta nagyon halkan Czakó. — örülhetünk, hogy olyan derék jó ember a vőlegénye... élhetésük is lesz... Csak a legszükségesebbel elláthatnánk. Ujia níknkra ült a hallgatás, a lámpa I5ngja még sápadtabban vibrált, a bútorok árnyéka lomha tántorgással imbolygott. — Na, én elmegyek — állt fel hirtelen Czakó. — Megint csak elmégy? — nézett rá a felesége fátyolos szemekkel. — Jövök én... akár le se feküdjetek", megvárhattok ... — De a pénzt... ne vidd el mind... 'Az ember mosolyogva intette le: Ne féli nem lesz bai vigyázok rát Odament lányához, megsimogatta haját, aztán kilépett az ajtón. — Meg kell próbálnom, nekem is lehet szerencsém — gondolkozott magában s mikor a kocsma elé ért, zsebretett kezében megszorongatta a pénzt, aztán belépett az ajtón. Bort kért apró kortyokban nyelegette 8 a sarok felé pislogott, ahol kártyázni szoktak. Már Ültek az asztal mellett de még nem vették elö a kártyát. Szorongás vett erőt rajta. Tíz egynéhány pengő volt nála, azonmód, ahogy az tnségmoinkáért megkapta, borítékba téve. Megpróbálja-e? Az ördög nem alszik, neki is lehet egyszer szerencséje...* Hallott ő már olyat is, aki egy este pár pengővel száz pengőt nyert össze. — Száz pengő! Szinte megszédítette a gondolat. Elég lenne « stafirungra... megesküdhetnének Ilonkáék. — Persze, hogy megpróbálom — határozta el —• hiszen azzal a szándékkal jöttem. Szegény kis lárnyom, csak segíthetnék rajta. Izgatottságában egyszerre lenyelte a bort. Másikat kért A sarokban már keverték a kártyát. — Száz, vagv százhúsz pengő megváltana bennünket a gondtól. Közömbös arcot igyekezett vágni, mikor a kártyázók közé ment s még egy pohár bort kért Már osztották a lapot; huszonegyeztek. ötven fillért tett ki maga elé. Aszt kapott. BSmeredt a kártyára. Hirtelen vakmerő gondolata támadt. — Mennyi a bank? — kérdezte. — Van vagy 6t pengő. — Tartom 1 — vágta ki keményen; kitette a pénzt s nyúlt a következő lap után. Felsőt kapott; érezte, hösy elsápad. — Tizenegy meg három: tizennégy — számolta mozdulatlan ajakkal. Még egy lapot kért. Megnézte tízes volt. — Sok!... — mondta rekedt hangon a reszkető kézzel tólta el magától a pénzt