Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-08 / 178. szám

f954 augusztus 8.' DSCMÄGyARORSZÄG 5 II szerb hatóságok áttettek a határon egy négytagú családot (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden regigel egy kétségbeesett család érkezett szerb megszállt területről Szegedre. Viszkocs Istvánt és feleségét, valamint két leányát a szerb hatóságok kitoloncolták. Viszkocsék évek óta megsaáílit területen laktak és soha semmiféle bajuk nem volt a hatóságokkal. Most a szerb hatóságok tudomásukra adták, hogy nincs rendben állampolgárságuk. Arra kérték a szerbeket, hogy engedjenek neki néhány nap időt, -nig ügyeiket rendbe hozzák. A hatóságok azonban nem adtak erre neki időt Hétfőn este közölték, hogy kedd reggel kitoloncolják családjával együtt. Ez ellen nem volt fellebbezés. Kedden hajnalban vonatra ültették és családjával együtt áttették a határon. A szegedi rendőrség a rókusi pályaudvarról előállították a Viszkocs-családot. Később jelentkezett értük egy szegedi rokonuk, aki pártfogásba vette a családot. Az ügyben folyik az eljárás. Síafáriális eljárás a iolvafok ellen (A Délmagyarország munkatársától.) Két előállított ember ügyében ítélkezett kedden délelőtt Berze Árpád törvényszéki tanácselnök. A detektívek szombaton tettenérték a Mars-téren Jaksó József 26 éves napszámost, amint egy tanyai kocsiról egy kötélcsomót lopott el. Jaksó a detaktiveknek azt mondotta, hogy ő 'kötélgyári munkás és a kötelet a oég megbízásából viszi. Később azonban beismerte a lopást. A keddi tárgyaláson kiderült, hogy Jaksó 10 év alatt, tehát 16 éves kora óta hatszor volt már büntetve lopásért. A bíróság Jaksó Józsefet 8 hónapi börtönre ítélte. Ugyancsak a törvénykezési egyszerűsítésiről szóló törvény alapján kedden Ítélkeztek B. Szabó Károly hentassegéd ellen, akit ugyancsak lopáson értek tetten. B. Szabó Szekeres Gáspár herotesmestcrnél állott alkalmazásban. Szekeres többször észrevette, hogy apróságok hiányzanak, de meg a raktárban is voltak hiányok. Szombaton éjszaka lesbenállott az uccán sógora társaságában és akkor a következőket látta: B. Szabó az ablakon keresztül oldalszalonnákat adogatott ki egy biciklis fiatalembernek. Szekeres elfogta a segédet, de a biciklista elfutott. A keddi tárgyaláson B. Szabó beismerte a lopásokat. A bíróság az emyhitö körülményekre való figyelemmel kéthónapi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. fémszekrények kedvező fizetési feltételek mellett legolcsóbbanbeszerezhetflk Fekete Nándor. Kossuth L- s -ut 18 'el- 20-72 Szeged Csekonlcs és Kiss ucca sarok Élelmiszerek 1 doboz fél kg Dolores szardinia —.98 50 drb fagylalt ostya tölcsér —.24 10 drb fagylalt ostya wafferli —.24 Paradicsom eltevéshez 2 drb 3 és féldecis használt üveg — —.24 2 drb 3 és féldecis patent használt üveg —.28 4 drb 7 decis félfehér uj üveg —.92 6 drb befőző pergament —.24 2 gombolyag kötözőspárga —.24 3 levél 40 gramos Sidac befőző hártya —.22 Paradicsom passzirozó görgővel —.64 —.58 —.28 Papíráru 300 drb 30x30 fehércakkos papirszalvéta —.98 200 drb 30x30 színes papirszalvéta —.98 3 ív fehér, v 4 ív barna csomagolópapír —.24 6 drb beirókönyv —.24 Háztartási cikkek 4 drb fenyő fürdőtabletta —.24 En fizetek Önnek 1.- pengőt ha bármilyen régi gramofon l^tlíilf "S^STlfíZt FONYO lemezt behoz és vesz egy uj SOMA, gramofon szaküzlet Kölcsey u. 4. szám. Tel. 11-65. Hat riport a világháború kitöréséről Ez már háború ... A háború első stációi — Kapkodás, zűrzavar — A kávéházi Konrádok — Utazás Zi monytól Budapestig . . . Mint életemnek annyi sok. forduló pontján, mandulagyulladást kaptam Zimonyban is. És azóta is mindaddig, amig Kellermann doktor ki nem vágta tavaly a Fasorban a manduláimat. Éjszaka, Zimonyban harminckilencen tul szaladt fel a lázam, vacogtam, amikor reggel elindultam barna bőröndömmel az állomás felé. Már nem volt menetrend. Ha összetoltak hathét vaggont, akkor megindult egy vonat. A forgalmi tiszt a „háborús menetrendet" tanulmányozta. Faládákkal, virággal a kalapjuk mellett jöttek a rezervisták, némelyiknek a nadrágjához csimpaszkodtak maszatos gyerekek. A legtöbbjük jókedvű volt, néhányan még nótáztak is, csak az asszonyok szemein csillogott a könny. Zupás őrmesterek intézkedtek a sinek között és hangosan káromkodtak. A várótermek tele voltak bevonuló katonákkal. Kerestem a szőke pincért a Cenrralból, de nem találtam meg. És nem volt itt a cigány sein. Biztosan Zimonyban maradtak. Egy fiatal lány pántlikát árult, tarka szalagok hevertek fonott kosarában és négy fillérbe került darabja a pántlikának. Ott állt a sineken a pesti gyors, de vagy fél órával későbben indult el, mint tegnap. A kupék nem voltak már kisöpörve. És a kalauz is az utolsó percben ugrott fel. Tisztekkel teltek meg a ko j. esik, szemben ült velem egy rezervista doktor, elhozta magával az esernyőjét is. Biztosan azt gondolta, hogy szüksége lehet rá a svarmléniában. Egy másik hadnagynak pálinkás palack lógott a nyakában, posztóval áthúzva és sorra kinált mindenkit. Meleg teát hozott el magával a termoszában, azlán rudszámra szalámit. Úgy jött el, mintha kirándulásra menne. A famíliája ott ugrándozott a vonat előtt és az asszony egyre azt kiáltotta: „Aztán ne felejts el Henrik mindennap Írni!" Henrik pedig mosolyogva intett le: „Legyél nyugodt Adélkám, minden nap irok! De úgyse tart sokáig... Hamarosan itthon leszek. A Svarcnak mondd meg, hogy állítsa össze a Bakai számláját És ne engedjen belőle semmit! Aki két hónapig nem fizet, annak nem jár kassza-skontó!" A közbeeső állomásokon ködmenes atyafiak, nagy, sáros csizmákkal szálltak fel a második osztályba. A harmadikban már nem volt hely. Aztán megtelt velük az elsőosztály is. Ott tolongtak a folyosókon. Pipájuk szárát szorongatták a foguk között teleköpködték a végig, szaladó linoleumot. Senkisem kérte a jegyeket. Újvidéken őrjárat akart felszállani a vonatra, de amikor a bakák látták, hogy zsúfolva van minden vaggon, csak benéztek az ablakokon és tovább álltak. Itt rengetegen szálltak le, de egyre ujabb utasok jöttek. Szabadkán a vendéglős, meg a családja hozták nagy tálcákon az ételeket. Pörköltet, gulyást és virslit szafttal. Csak egy sánta pincér bicegett habzó sörös poharakkal mögöttük. A többiek berukkoltak. Egy utas hangosan káromkodott, mert nem akadt hordár, aki felsegítette volna a cókmókját. A hordárok is berukkoltak már. És nem törődött senki a dühöngő pasassal, aki hangosan kiabálta: ,,Majd megmutatom én maguknak! Jelentést teszek az üzletvezetőségnek! Ez mégis disznóság!" Az emberek nem is hallgattak oda ... Katonabanda játszott az állomáson és tiz perc helyett egv óránál tovább álltunk itt. Zimony felé szaladó vonatokon lovak nyerítettek és most megértettük azt a felírást, amelyiken boldog békében annyit mosolyogtunk. „Negyven embernek, vajjy hat lónak" — ez állott a teherkocsik ajtain és a vasgonokban. amelyek azelőtt búzát, ekevasakat, boros hordókat, meg félig felhúzott ajtók rozsdabarna lapján át láttam a „hat ló" vihánkoló fejét... Más teherkocsikban, keresztbe rakott padokon katonák ültek, nótázva, megszámoltam őket: pontosan neavvenen voltak... Uíiy. ahogyan a vaggon ajtaján olvashattuk ..„ Negyven ember, vagy hat ló... Útközben megálltunk olyan állomásoknál Is, ahol azelőtt nem tartott haltot a gyors. És sokáig vártunk. Zsúfolt katonavonatok robogtak el mellettünk, mindegyikben daloltak a bakák, tüzérek, meg utászok. Hosszú vonatok voltak ezek, a mozdony után másodosztályú kocsit kapcsoltak, eb« ben ültek a tiszt urak, aztán a teherkocsik sora következett. A legénység és a lovak, meg gépfegyverek csövei mellé és virágok hervadtak a lovak kötőfékjénél is... Rengeteg vonattal találkoztunk útközben. Talán ötvenet számoltam össze Zimonytól Ke* lenföldig, de lehet, hogy még annál is többet. Meg kellett tudnom, akarva, nem akarva, hogy ez már a Háború... Csütörtökön délután fél négykor szép, rendes, tiszta vonattal indultam el Trencsénteplicről és vasárnap este piszkos, zsúfolt vonattal érkeztem meg Kelenföldre. Ahonnan elindultam: olt még béke volt, ahova megérkeztem, ott már a háború zajongott... Persze még nem az igazi. A lövészárkokat még csak hetek multával kezd* ték el megásni. És a térképeken talán még haj-» szálvékony betűk se jelezték neveit azoknak a kis helységeknek, amelyeket meg kellett tanulnunk. Csak azokat a városneveket ismertük, amiket hosszú nádpálcával magyarázott el a térkép előtft a földrajztanár. Dehogy tudtuk még, hogy Gora mellett van a Doberdó és ott kanyarog liláskéken az Isonzó folyó. Lüttichről sémi hallottunk akkor és ismeretlen volt előttünk a marnei mező és VoLhi-» nia. És nem ismertük Höfer generális nevét éa azt se tudtuk, hogy ezentúl, ha irni akarunk ali testvérünknek ,vagy az apánknak, a városok, vagy], falvak neve helyett azt kell oda irni a szürke tá-i' bori levelezőlapra: „Feldpost 183." Amikor elmúlt a béke utolsó huszonnégy órája és következett sorra julius huszonhatodika, csald katonabanda volt még és felvirágozott sapkájuk^ ban daloltak a bakák ... A kelenföldi pályaudvaron is szólt a muzsikai» Csillogó gombokkal mentéjén mosolygó arcú ka* tonatiszt ölelt áit. Alig akartam megismerni» Arányi Zsigmond doktor volt a trencsénteplicl fürdőigazgató, ö újságolta el, hogy Teplic. mint 4 többi fürdő, egy nap alatt elnéptelenedett. Minden* ki hazautazott. A kofferemet ő hozta el Pestre* Meg is találtam, Liptai Imrénél, a Pest} Napló főszerkesztőjénél. Arányi tanácsos ur maga küldte fel hozzá. Már ő sem talált hordárt. Kelenföldről kocsival mentem be Pestre. A kávéházak zisufolva voltak. És az uccákon b* longott a nép. Az emberek összecsókolták a be* vonuló katonákat. Dalolva mentek tüntető töme« gek a körutakon, az aszfalton összeázott az uisájfi papiros a virágokkal. .. Aztán megjelent a hadüzenet. Berchtold gróf jegyezte. Ez volt az utolsó ká| mondata: „A császári és királyi kormány szüksd< g<? érzi annak, hogy jogainak és érdekeinek meg* védéséről gondoskodjék és a fegyverek erejéhej fordul. Ausztria-Magyarország tehát ezen pillanati tói kezdve hadiállapotban lévőnek tekinti magát Szerbiával." ... És egyre több lett a katonavonat és egyrí kevesebb az odahaza maradt civil. Akik itt marad« tak, azokból kerültek ki a kávéiházi Konrádod Ott ültek az Abbazia, meg a Newyork terraszán é4 szines gombostűket szurkáltak a térképekre. Kri tizálták a hadvezetőséget és a „pesszimisták" it négv hétre jósolták a háború végét... Ki álmodta volna akkor, hogy négy eszten/eij , tart a világégés és hofiy tízmillió ember holttest*