Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Mindet» hölgy csak ©F» harisnyát visel Gyári lerakat mert a legszebb, legjobb és legolcsóbb Poliák Testvéreknél ¡fóliának dugott pénze van valahoL A szegény asszony mindezt netn hallja, rákönyököl a rozzant varrógépjére és sir. A szabad ég alá jutott, mert nem voK S pengője lakbérre. A menhely gondnoka már ismerte az esetei — Én magam kértem az asszonyt, hogy jöjjön be ide lakni, — mondja. De aem akart jönni, azt mondja, nem válik meg a bútorjától. Mi pedig m bútornak nem tudunk helyet szorítani. Akadt már valaki, aki adott volna neki egy kis szobát, de —» az ágyat kérte a bér ellenében... A varrógépért is kaphatna szállást, de az asszony nem adja... Rejlő J. Béla csemege- és ftíszeviizleiéi megnyitotta. Kárász ueea ÍS. ss. a. CS1 épület) Telefon 28-68. Szeptemberben végre hozzákezdenek o szegftigitáz Kibővítéséhez (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Kemenessy Tibor népjóléti tanácsnok tegnap tovább folytatta ellenőrző szemleutját a szegénygondozói intézetekben. Ezúttal a Pulcz altábornagy-»ccai városi házban elhelyezett szegényházat vizsgálta felül a népjóléti ügyosztály vezetője, aki itt is túlzsúfolt, ságot tapasztalt. Jelenleg az a helyzet, hogy szegényházi ápoltat belátható időn belül nem Szenzáció ! magas árat fizetek elavult villanycsillárjaiért, ha nálam cseréli be njjA. ít 1 Rosner József S^rlLX munkákat a Magyar Mérnök és EpUészeqvIef szerelési szabványán készítem. R&dtók 6-12-18 havi részleire. Tisza Lajos körút 39. TeL 14-68 lehet felvenni a városi szeretetházakba, mert a létszámon felül már most is ötvennél többen vannak. A helyzeten tehát sürgősen változtatni kell, mert napról-napra jelentkeznek a népjóléti ügyosztályban heazátartozó nélkül élő, elaggott szegény emberek és a szeretetházba való felvételüket kérik. Ha valaki meghal a szegényházban, pár óra multával már tucatjával jelentkeznek és a helyükre kérik felvételüket. A hozzátartozók nélküli idős embereket a város ideiglenesen a menházban helyezi el, de itt is nagy a túlzsúfoltság. Dr. Kemenessy tanácsnok felhívására a mérnöki hrvatal már dolgozik a szeretetház kibővitésének költségelőirányzatán. A jövő héten elkészül a költségvetés és azt at augusztusi kisgyűlés fogja tárgyalni. Amennyiben sikerül fedezetet találni, akkor az ősz folyamán végrehajtják a szeretetház kibővítését. Befejezték a cséplést Szeged környékén (A Délmagyarország munkatársától.) A városkörüli szérűskertekben tegnap a csépléseket befejezték. A város határában szórványosan néhány helyen még csépelnek, nagy általánosságban azonban már a tanyákon i? befejezték a munkálatokat. Pár helyen nfép a később beérő tavaszi árpát és zabot csépeltetik ezekben a napokhan. a hét vég«« azonban mindenütt befejeződik a cséplés. A tartós meleg időjárás következtében az idén éppen egy hónappal előbb lettek készen a csépléssel Szeged környékén. Viszont azt is számításba kell venni, hogy az idén legalább 35 százalékkal kevesebb csépelni v.ilé volt. mint lavaly. A tűzoltóságnak az idei cséplések alkalmával nem volt dolga, a legkisebb tüzeset nélkül mult el a cséplési szeZOfla Sósavas öngyilkosság (A Délmagyarország munkatársától.) Keddien reggel a mentők a Bocsfeal-uoca 21. s^áim aílrrttt házból a közkórtiáaba szállították Vörds Viktória 33 esztendős háztartásbeli hajadont. A mentők közbelépésére árért volt szükség, mert Vörös Viktória a kora reggel órálWbam öngyflkosisáíd szándékból srisamal megmérgezte magát. Vörös Viktória magyimeronyiiségil sósavat ivott meg. Eszméletlenül találtok rá a szobájában a mentők. A torkát, bdlsörészeit teljesen Wlmarta a folyadék. A közikórházbajt Vörös Viktóriát ápolás alá vették. Állapota már besaáfKtásiaknr menlfoefettertnek látszott. Egy percre som téri eszméletre, lahaillgatni niem lehetett. Búcsúleveleit sem hagyott hátra és igy egyelőre nem tudják, hogy miiért szánta rá magát a® öngvtüLkios-1 ságra. Kedden délután féli 5 órakor a szerencsétlen nő súlyos sérüléseibe belehalt. Holttestét beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. A nyomozást folytatja a rendőrség A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA 14 A hosszú álom Jelige: Adria. Az assaony mosolyogva kukkantott be az orvos rendelőjébe: No pá, szivem, síelek a gyűlésünkre, már ugy is- elkéstem. Este nyolc órára biztosan itthon leszek! Bucsuzálsul még kedvesen megfenyegette ujjával a férjét: Aztán ne dolgozzon ám sokat, mert megharagszom! — Jól van kedves, csak vigyázzon magára — felelte szórakozottan a férje, hisz mindig ugyanezt mondta, valahányszor felsége a városba indult. Aztán kiszólt az előszobába: Tessék! De ebben a pillanatban felcsilingelt a telefon: Halló! Igen, itt dr. Szabó... Azonn.fl. kérem... — De az égre kérem, rögtön jöjjön doktor orl... — Mondtam kérem, azonnal indulok... autóval, természetesen... Letette a kagylót s kiszólt a várakozóknak: Kénytelen vagyok negyedóráig félbeszakítani a rendelést Sulyós beteghez hivtak... Autóba ült és elhajtatott. Akkor már az Osz barangolta a csöndes budai uocákat és az elmúlás siralmát hegedülte a szük sikátorokban. Köd borongott a város fölött s a villanylámpák csillagai egymás után gyúltak ki a kora alkonyatban... Egy kanyargós iiceán kaptatott föl éppen a gépkocsi, amikor az orvos ismerős külsejű nőt látott egy tiszt karján elsuhanni az autó előtt. Most lámpa alá értek Jobban megnézte, az aszszonyt: A felesége volt!... Hirtelen intett a soffőrnek. utánuk! Azok megálltak egy boltíves örefi ka»u előtt. A íérfi kulcsot vett elő. kinyitotta s előre engedte a nöt. Az orvos sápadtan nézte a jelenetet. Szeme zöldes fényben foszforeszkált, mint a ragadozóké. Vértelen, keskeny ajkát erősen összeharapta, hogy a fogak helye kifehéredett a szája széléin. Soha, egy pillanatig sem gyanakodott a feleségére... S most, mintha toronyból zuhant volna lefelé... Szeme előtt fehér fénypontok úszkáltak... Görcsösen markolta tfcskáfja fogantyúját... De hamar összeszedte magát. Az autó tovább száguldott, megállt a beteg háza előtt... Az orvos már otthon volt, mire az asszony hazaért. Dolgozószobájában a kályha mellett, cigarettázva ült. Nyugodtan olvasott. Felesége vidáman pöndörödött he az ajtón. Csókra tartotta arcát, ruhájából szivarfüst szaga áradt. Az orvos pedig sohasem szivarozott... — Pontos voffam? — kérdezte a felesége, bájos pukkedlival. Vidámsága azonban erőltetettnek láítszott és szeme révedezve tekintett férje mögé, a messzeségbe ... — Pontos, felelte közönyösen az orvos, majd hosszú füsttölcsért fujt a menyezet felé s tovább olvasott. Az asszony sietve indult szobájába. S ímnthn örülni látszana, hogv tovább nem kíváncsiskodóit a férje. Az ajtóban egy pillanatra megállt, válláh át hirtelen visszatekintett, aztán eltűnt. A vacsorál szótlanul, szórakozottan ették végig. Utána az asszony fejfájásról, ideges ros»szullétről panaszkodott. Máskor is volt már ilyen eset. — Aszpirint, vagy morfiumot parancsol? kérdezte a férje. — Jó lesz aszpirin. Vagy tudja mit? adion morfiumot. Maga mesélte egyszer, hogy milyen kellemes bágyadtságot és jóleső álmot okoz a morfirtm. Hogy akkor az ember elfelejt minden gondot, fájdalmat és csodálatos gyönyörűségbe szédül. Behunyta a szemét s álmodozva folytatta: Hogy akkor az igazi boldogság érzése fogja el az embert... Bn, én érezni szeretném azt a« Igazi boldogságot... — Jó, felelte hidegen a íérfi. Csak fek ügyön le kedves, azonnal hozom a fecskendői. Bement a rendelőjébe, kezébe fogta a fecskendőt. Nézegette, próbálgatta. Aztán vette az üvegtubust, amelyikben a morfium csillogott. Akkor hirtelen fölvillant a szeme furcsa, gpnosz fényben s szája szegletébe keserű vonal vágott bele. Keze remegi kezdett s verejték verte ki a homlokát... Lassan lecsillapodott. A fecskendőt színültig töltötte a hét grammnyi morfiummal. Az asszony már ágyában feküdt. Szőke apródkaja csigáikban gyűrűzte keretbe halovány, finom arcát. Szemét letmnyta. hoss2jn pillái árnyékot vetettek szeme aljára. Világos rózsaszínű selyempaplanja elomlóan ölelte körül alakja*. Síép volt igv. annyira vonzó és szép, hogy az orvosnak belefájdult'tőle a szive... De aztán hideg gyűlölet fogta le a szive dobbanásét s nymgedtan ült le az ágy szélére. — Mutassa kedves a karját. A felesége felmette selyem hálóinge felhőiből bársonyosfehér balkarját. A finom csipkék ugy ölelték körül azt a remek női kart mint a rokokó-gyertyát artó cirádás tányérja a fehér, karcsn gyertyát... — Nem fáj? — kérdezte az asszony. — Csak mint a tüszurás — Jajj! szisszent fW a szferásr* s aTca fájdafc masra torzult. 1 — Nna, már meg is van... Piros várcsepp rabintja buggyant íl a tfl nv<v mán. A férfi furcsa ösztöntől indíttatva, lecsókolta azt a vércsöpp et a selymes karról. Aztán a fecskendőt gondosan a felesége éjjeli szekrényére helyezte. — No, most alngyon kedves és álmodjon Megfogta a sebesült kart. kezébe vette, simogatta