Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-05 / 176. szám

e ' IIM »ll—w Hl—l—— Megnyílt a fotóművészeti kiállítás (A Dói magyar ország munkatársától.) Szombaton délben nyilt meg az országos fotóművészeti kiállitás a kultúrpalotában. A megnyitáson, amelyen előkelő nagy közönség iol>ont meg. a város hatóságának képviseletében résztvett dr. Tóth Béla pol gármesterhely«ttcs. a szegedi egyetemet dr. Schmidt Henrik professzor, a Rotary Clubot pedig PongrácZ Albert képviselte. Dr. Kogutowitx Károly egyetemi tanár felkérésére dr. Schmidt Henrik •nyitotta meg az értékes kiállítást, majd Pongrác z Albert a Rotary Club. Kerny Tstván a Magyar Amatőrfényképésziek Országos Szövetsége. Kun Antal podijr a „Fotóélet" cimü lap részéről üdvözölte a kOllitás résztvevőit és a megietent nagyszámú közönséget. A fot6kiállútóst mik az első órákban is rendkívül nagyszámban látogatta a közönség, amely őszinte elragadtatással] nézte végig az Ízléses, művészi értékű anyagot. Bármily szép az öltözéke Még sem leljes az öröme. Ha nincs egy pár szép ékszere, Melynek örök az értéke. Besaereíheti legolcsóbb árban, előnyös részletfizetésre is MSiLHOFFER V. müórás és ékszerésznél Széchenyi tér 9* Nagy választék svájoi zsebórákban, evőeszközökben és ébresztőkben. ! Törtarany kerestetik magas árban ! D^CM A rxv a n í)^ S r í" -7 — . . . jum SZEGEDI SAKKÉLET Maröczy nagymester Szegetlen Maróczy Géza, a Magyar Sakkszövetség déli kerületének közgyűlésére Szegedre, érkezett hogy az ötven éves mesteri jubileumát szülővárosában is megünnepelje. Kíséretében 20 budapesti mester és mesterjátszó érkezett, akik délután 2 órakor csapatmé^kőzést játszanak a déli kerület vá'ogatottjával az ipartestületben.. A kerület válogatottjai nagy játékerőt képviselnek és ha győzelmet nem is, de becsületes eredményt fognak kiharcolni a budapesti együttestől, amelyben a versenyjátékosok szine-java, sőt olimpikonok is szerepelnekA közgyűlésen dr. Kiss Endre Kecskemét polgármestere fog elnökölni. A közgyűlés nem a Városházán, hanem az ipartestület dísztermében hat órakor kezdődik. Megelőzőleg 5 órakor tanácsülés, amelyen kiírásra kerül a jövő évi egyéni és csapatbajnokság. Vasárnap délelőtt érkező vidéki vendégek az Imperiál-kávéházban találkoznak. Közös ebéd után 2 órakor csapatverseny az ipartestületben, 5 órakor ugyanott tanácsülés, utána fi órakor kerületi közgyűlés, amelyen kiosztásra kerülnek az elmúlt év versenyeinek éremdijazásal. Orosházi Hódy Sakk Kör, Szolnoki Sakk Kör és Gyulai Márki Sakk Kör játékosai kapják a kerületi alosztály bajnokság érmeit, a Makói, Békéscsabai és Nagykőrösi Sakk Körök pedig a második helyezettek dijazását. A közgyűlés után társasvacsorát rendez a Szegedi Sakk Kör, amelyre jelentkezéseket elfogad délelőtt 20-36. telefonon, délután pedig a csapatverseny színhelyén, illetőleg a közgyűlésen Weisz Imre főtitkár. Az egyéni bajnoki verseny küzdelmei hétfőn 1934 aueusztus 5; reggel 9 órakor kezdődnek az ujszegedi Vigadóban. Az első fordulóban az egyvárosbeliek mérkőznek. Délután kerül sor a második fordulóra, amelyen már ugy, ahogy tisztázódnak a döntőbe Jutás lehetőségei. A verseny minden nap délelőtt 9 és dól-< után 5 órakor kezdődik. 1 kg makaróni fehéráru 1 tojásos -.60 1 kg tarhonya „ „ —.52 1 kg virágméz 1-— 1 kg akácméz .... 1.20 NAGY ALBERTnél, Valéria tér. H telepítés a parlament fiszi munkaprogramján Budapest, augusztus 4 . A tön,én'yiho«is Xszt munkaprogramjának egyik nagy kéirdéscsoosoportja a telepítés lesz. Hir szeriint mintegy 100 ezer hold áll rendelkezésire. Pémzügyí lebonyolításhoz transzferpénzekből vennének fél klöcsönt. A hitbiromámyi rdomm is ezael a kérdéssel áll összefüggésben. Szeged legrégibb és messze földön hires halát» csárdája a VOil O 11 O I 6 11 t, most PIIZSIN halászcsárda a Tisza partján, Erzsébet rakpart — szám alatt Halpaprikás, túrós csusza. Kitűnő borok, frissen csapolt sör. HOTEL AÜGUSZT ABBAZIÁ Szoba ellátással már napi 9 pengőtől. Budapesten pengővel fizethető Felvilágosítást nyújt fenti szálloda és Auguszt cukrászda,Budapest, I.. Krisztina tér 155 mutatta: — Ez a babám. — Szép, — mondtam rá. 0 bizonyára több dicséretet várt babájára. Nem érdekelt a baba; Irénkét néztem szótlan, ö se szólt. Később köhögtem, hogy ne legyen oly kínos a csend. Először Irénke szólt: — Nem félsz attól a nagy késtől? — kérdezte. — Megvágod a kezedet. — En?... — csodálkoztam fel büszkén. — Nem olyan gyerek vagyok én! Száz ilyen késsel se vágom meg magam. Csak nem vagyok bolond?!... Erre aztán nem szólt semmit. Simogatta a fényes porcellán babát. — Igaz, hogy a te neved Irénke? — kérdeztem. — Az, - felelte. — Mindjárt gondoltam, amikor megláttalak — mondtam jelentősem. • Néhány pillanatig hallgattunk. — Hát téged, hogy hívnak? — kérdezte félénken. — Móg azt se tudod?! — Nem, felelte. — Pedig tudhatnád! Engem minenki ismer. Én vagyok a Mester Lajos. — Mester Lajos? — Az. Azírt hivnak Mesternek, mert az apám Tanító. Érted? — Értem. — Azt is tudd meg, — büszkélkedtem, — hogy a gyerekek között én vagyok a fő. — Mi az? — Mi?... Hát, ha katonásdit játszunk, én vagyok « fővezér. A leggyorsabb lovam is nekem van. — Van lovad? — Van ám! Meg is mutatom. Ezzel már szaladtam is ki a faházból és néhány pillanat múlva diadalmas arccal hoztam bodea-vessző lovamat. Mutattam Irén kének. — Csillagnak hivják. — Ez az?... — csodálkozott lenézően In'nke. — Ez hát, — mondtam. Olyan ló ez, amelyik aztán ló! Nem lehet utolérni. Nem hiszed el? — De elhiszem. — Azért... Nekem hihetsz, mert nem hazudok. Kérdezd csak meg az anyámat Elbeszélgettünk volna még sokáig, talán azt is elmondtam volna neki, hogy ő lesz a feleségem, de jött a bátyám és ebédelni hivott. Anvám küldte: mennem kellett. Ha gyerek-fővezér voltam is. az anyámtól féltem. — Majd máskor is játszhatsz velem, — mondtam Irénkének és indultam. Amikor behúztam magam után faházunk ajtaját, hallottam, hogy Irénke is kiment. Zörögve kattant a reteszük. * Ekkor beszéltem először Irénkével. Ezután már sokszor játszottunk együtt. Közösjátékba is először az én kérésemre állt be. Kéz a kézben kört alakítottunk. Horváth Mariska állt a középre. Énekeltünk: „Elvesztettem zsebkendőmet Megver anyám érte. Ha valaki megtalálja. Csókot adok érte. Szabad péntek, szabad szombat Szabad szappanozni, Szabad nékem ezt a fiút Egyszer megcsókolni." És Mariska mes^ólíolt erisem. Én álltam a körbe Énekeltünk. Amikor játékdalunkban oda értünk, hogy „szabad nékem ezt a kislányt egyszer megcsókolni," odamentem Trénkéhez. 0 pirult, elfordította arcát s kezét védőleg tartotta ajka elé. Hiába! Csókom elől elkapta felét s tgy csak orra hegyét érhette ajkam Neveíttek rajtam, én azonban nem hagytam ennyiben a dolgot. Mettfogtam Irénke kezecskéjét és elvontam az arcától. Még hallottam halk. könyörgő suttogását hogv .ne," de késő!... Arcához ért ajkam és a euppanás után még pirosabb folt látszott a bíborszín arcon, ott, ahol ajkam kereste a mézet. Irénke ment a kör közepére. Az ének" szállt szállt: „Elvesztettem zsebkendőmet, megver anvám érte .." Aztán elém állt Irénke. Pirosabb volt a legpirosobb almánál, szebb volt a legszebb rózsánál. Megcsókoltuk egymást Ismét én ¿Utam a körbe. AHe tudtam kivárni a játékdal végét Vártam Irénk« ujabb csókját S meg is kaptam. Ezzel azonban kettőnk ellen lázítottam az egész játszóteret. — Ez nem járja, hogy mindig csak ők ketten vannak a körben! — hangzott innét is, onnét ls a méltatlankodás. Mindenki minket nézett i«i varban voltunk kissé. Irénke pirult, én álltam é* fogtam a kezét. — Ez nem játék! Ez piszkosség! Ugy éreztem, hogy valamit kell mondanom. — Hát, gyerekek, — kezdtem, — azért volt igv a játék, mert én szeretem Irénkét Irénke kirántotta kezét a kezemből és elszaladt • A kisalföldi puszta fölött gyorsan repfllteK * napok. Lepergett egymásután sok, sok hónap, egész év. Apám medált és tanítónő jött a helyire. Feketeruhás, jólelkű özvegyasszony. Apám ideje alatt ugy volt, hogy külön ültek a fiuk, külön a lánvok. Ez neki nem tetszett. Mindéin fiu mellé egy lányt ültetett. Mellém Irénkét. Akkor ugy szerettem a tanitónénltt... * Bepültek a napok, hónapok, évet Faluba SR1tőztünk. Gimnazista lettem. Irénke napszámba Já-* rogatott. Nem hallottunk egymásról semmit S szálltak csendesen az évek. a rózsaillatú ésreí. Prepa lettem. Elsőéves. Kicsi. Irénke megnőtt « „nagvlány" lett. Elfelejtettük egymást, ö munkába járogatott a régi pusztán, pedig égő szívvel reménykedtem Kiskunság közepén egy nj, egy szőke lány szerelmében. Húsvétkor hazamenteim!. — Tudod-e, mi újság? — kérdezte az anyám. — Mi? — csodálkoztam rá kíváncsian. — Meghalt Balázs Irén. Fájó nyilalást éreztem a szívembe«. 7L régi enn lékek felrajzása zsibongó fájdalmat gyújtottak' 0 legmélyén. Nem szóltam. Másnap kimentem a szomszéd SízsSgBe, ott Is at temetőbe. Oda szokták temetni a régi puszta, az én szülőhelyem, halottjait. Jártam a sirok között és kerestem Irénkét, a régi, kedves, piroaarcM Irénkémet