Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-05 / 176. szám

DELM A6YAK0KSZAG SEBOED, teerkMUM«!): Somogyi nooa VAGÁrnAn |QTi aiinilfiürtllC 'í ElÖFIZETÉS: HaTonlB helyben 3.2 O Teleion:23.33.^&ledólilTelal TdddlDap 1!>M dUyUSAlllS J« Vidéken e* Badepetle« 3.00,kUH»ldl1n kOlMOnkOnyrlAr «* tegylroda : Aradi . __ ,n tlll , , «UOpenqfl.* Egye« »«km Aro hélk»z. ^ .1« . I »w AXA tU Iliier nnn 12 vnaAr. «« llnnannnn 2(1 Illl. Hlr X. évfolyam, 176. sz. ucoe 8. Telelőn s 13-OÖ. - Nyomda : LM-w 1.1 pót uccn 10. Telefon - TATIrntl ier«Mn t I)élm«oyt>ror«»An Meged pengd. * Egyes uAm Ara hélkilznap 12, vasár, ét Ünnepnap ZO (111. Hlr delétek lelvélele tarlta »zerlnt Meglelenlk híhö kivételével naponta reggel Legendák és hősök Egészen kivételes nagy emberek ravatala legendák bölcsője szokott lenni. Amikor az élet elmúlik, kezdődik a legenda. A legenda balzsama őrzi meg a nevét és az emléket az enyészet baktériumaival szemben. Hányszor megtörtént már, hogy a hős életéből és eredményeiből semmi nem maradt fenn, csak az, amit halóla után költöttek róla. Az élet emlékét nem a kegyelet lampionja, hanem a legenda transparense őrzi. Hadseregeket el lehet pusztitani, földrészeket simára lehet borotválni, virágzó kulturákat sivataggá lehetett már változtatni, de a legendákat kiirtani nem lehet. S mint a borostyán a százezeréves rovart, a legenda is megőrzi a hősi nevet, vagy a hősi halandót az örökkévalóság számára. Most azonban még a legendák ősi tőrvénye is megtört. Az a legenda, mely a gyertyák százainál jobban világította meg az elpihent hős megszelídült arcát, nem a halállal kezd élni. Tannenberg vidékén szövődtek azok a szálak, amelyekből szőni kezdték azt a legendát. Ha Hindenburgot nem nyugdíjazták volna a világháború előtt s ha a világháború első nagy s mindvégig felülmúlhatatlan német győzelmét nem a nyugdíjból előrángatott tábornok aratta volna, hiányzott volna ebből a világtörténelmi rendezésből az a váratlanság, az a meglepetés, az a végzetszerüség, az a — rendezői ötlet, amelyik megkapta és megfogta a tömegek szivét s amelyik éppen olyan melegágya lett ennek a legendának, mint maga a győzelem. Ez a legepda mellészegődött, beállt hozzá zsoldosnak a világháború négy esztendejére s „fonta a hirvirágot gyöngyös koszorúba" ennek a nagy embernek homloka köré. S mint ahogy a folyót nem forrása, hanem a beléjeömlő vizek táplálják és duzzasztják fel, ezt az öregségében kezdődött életsorsot az aggkor eseményei tették gazdaggá. S Hindenburg mégegyszer okozott — világtörténelmi meglepetést. Mert azt a váratlanságot, hogy a nyugdíjas tábornokból lesz a legaktívabb hadvezér, talán még felülmulta a másik, hogy a császár leghívebb szolgáját a köztársaságért harcoló politikai pártok ültették az elnöki székbe. S Hindenburg élete végső alkonyatáig az volt, ami a köztársasági Németország — hol van már a második birodalom? — polgári hadseregét meghóditotta: a rendnek, az alkotmánynak, a belső fegyelmezettségnek legfőbb őre. S amikor élete végső alkonyához, amikor a legenda már csak testi valóságát dekorálta bálványnak, akkor egy uj legenda ejtette rabjává ezt a hetvenmilliós népet a mai határokon kívül és belül. _ Hindenburg talán az utolsó c a r 1 y 1 e i nős volt. A törpék korában az óriás, a diktatúrák korában az alkotmány védője, hős lett akkor, amikor a háborúnak milliós tömegek voltak hősei. A legendák hőse lett abban a korban s annak a közszellemnek uralma idején. amikor törvények deklarálnak hősöket s rendeletek neveznek ki vezéreket. Ma ugy nevezik ki a nagy embereket, mint a segédtelekkönyvezetőket. S még az a különbség is megvan a — segédtelekkönywezetők javára, hogy amig ezeket a felettük álló miniszter nevezi ki, a mai idők nagy emberei rendszerint, maguk irják aki a magukat naggyá dekoltáló rendeleteket. Nagy Lajos nem hozott törvényt arról, hogy őt nagynak kell nevezni, i Attila nem rendelte el, hogy őt isten ostorának nevezzék. Mátyás király nem hozott törvényt arról, hogy őt igazságosnak nevezzék, de az Isten mai ostorai.:: Az egyik legenda elvált a testi valóságtól s megkezdi a maga személytelenül személyes örökéletét a történelemben s a legigazibb és legméltóságosabb pantheonban: a néplélekben. De mi lesz azzal a másik legendával, amelyik rabul ejtette a mai Németországot? Az a törvény, mely az utódlás kérdését elintézte a mai német hatalom erőviszonyaiban változást nem okoz. A tényleges erő annál marad, aki azt eddig is gyakorolta s Hindenburg halála után sem jelenthet korlátot, mint ahogy nem korlátozta, nem is korlátozhatta ezt a hatalmát életében. Az egyik legendával nem szállhatott szembe a másik. Nem vívhattak olyan — catalaumi ütközetet, amelyben a szellemek és a legendák mérkőznek meg egymással. A mai német uralom egész szelleme, egész — most lehet alkalmazni ezt a diszkreditált szót — mentalitása, uj mithológiája, a fajtisztaságról vallott minden elve, a teuton pogányságot életre hivó céljai mind, mind merő legenda. Egy nép a gazdasági történetírás fellendülésének korában visszafordult a történelem tudománya által nem tisztázott s főként nem igazolt mithoszokhoz s a — nem azt mondjuk: repülőgép, rádió és atomrombolás, hanem: a nemzetközi árucsere, az addicionális szerződések, a vándorló aranyrudak s a gazdasági és hitelélet ma! fejlődöttségének korában akarja megtagadni mindazt, ami van s akarja életre kelteni, mindazt, ami volt, vagy legalább is, amiről azt hiszi, hogy lehetett, — kell-e ennél döntőbb s lehet-e ennél meggyőzőbb bizonyíték amellett, hogy a népnek szüksége van hősökre és szüksége van legendákra s ahogy a népet meg kellett tanítani arra, hogy mi az eke, mi a kalapács és mi a puskapor, épugy kellene megtanítani végre arra is, hogy mi a szabadság? A népszövetségi me^Mzott kívánatosnak tartja az adóterhek fokozatos csökkentését Tyler jelentése szerint csökkent a kivitel, növekedett az export és drágult a megélhetés Magyarországon Budapest, augusztus 4. R. Tyler, a Nemzetek Szövetsége megbízottja Magyarországon, elkészítette jelentését az ország pénzügyi helyzetéről 1934. év második negyedében. A jelentés bevezetése, annak tartalmát a következőkben foglalja össze: Az 1934. év junius 30-ával végződő pénzügyi évben a közigazgatás készpénzhiánya 38.1 millió pengő, míg az 1932—33. évben 87.8 millió pengő volt. Ezen összegben az üzemeknek adott előlegek is szerepelnek. A költségvetés kimondott javulása főleg a bevételek emelkedésének, a kiadásoknál elért megtakarításoknak és az államvasutak helyzetében beállott javulásnak tuln ¡donithatók! Az 1933. évi bőséges termés kétségkívül segítségére volt a kormánynak, de az elért eredmények ezenkivül a kormány által 1933. év elején keresztül vitt pénzügvi intézkedéseknek és az adók erélves beszedésének tulajdoníthatók. A készpénzhiányt teljes mértékben az állami üzemek okozták és ez a hiány belföldi rövidlejáratú kölcsön felvétele utján fedeztetett. Az országgyűlés az 1934—35. évi állami költségvetést megszavazta. A költségvetés 6 millió pengős közigazgatási és 60 millió pengős üzemi hiánnval számol. A költségvetés gondoskodik a külföldi államadósságok teljes szolgálatáról. A bevételek 1934—35 évre 740.6 millió pengőben vannak előirányozva, az 1933—34. évi 759.6 millió pengő ténvleges bevétellel szemben. Ez a költségvetés, amely a tények nyomán készült. azon a feltevésen alapult, hogy az 1934. évi gabonatermés átlagos termés lesz. A tényleges helyzet azonban az, hogv a termés valószínűleg az átlagon alul marad. Az 1933—34. évi költségvetés ielentékenv javulása azonban még nem vázolia azt a felte, vést. hogy az alapvető gazdasági viszonvok fs ennek megfelelőm javultak volna..A legutóbbi Olaszországgal és Ausztriával kötött kereskedelmi egyezmém">l< Magyarország normális huzatöbblélének eladását nagyrészt biztosította. de Mac.varorszá2 többi mezőgazdasági kiviteli cikke, mint például a szarvasmarha és sír i tés, amelyek a legutóbbi években az ország külkereskedelmében nagyobb szerepet játszottak, mint a buza, mind több kiviteli nehézségre találnak, minek következtében a tenyésztés is csökken. A magyar ipar nem képes a mezőgazdasági kivitelben beállott veszteségeket pótolni. Sok olyan esetben, amelyben az ipar exportál, csak ugy képes erre, ha gyártmányainak alapárait oly magas színvonalon tartia. amely tekintettel a magyar fogyasztók vásárló erejére, tulmagasak és komolyan hátráltatják a magvar mezőgazdaság versenyképességét. A Magyar Nemzeti Bank stagnálásáról: Az 1934. év első felének kiviteli többlete meghaladja az 1933. első felének kiviteli töbh'etét. azonban azok a kivitelek, amelyekből a Nemzeti Bank nem kapja meg a külföldi devizát, állandóan növekednek. A legutóbbi két hónapban a kivitel csökkent, a behozatal pedit; folytatólagosan emelkedett és ugy máius. mint iumus hónapban a behozatal meghaladja a kivi-» telt. Az idei termés a legjobb esetben is csak közepes lesz. A belföldi árak jóval magasabbak a tavalyival azonos időpontbeli áraknál, de a külföldi árak nem mutatnak megfelelő emelkedést. Azokat a pengőárakat, amelyeket a magvar bu-> záért most országonként fizetnek, amellyel szerződésileg vállaltak bizonyos mennyiségek átvételét, "nem lehet iránvádónak tekinteni. A jelentés röviden ismerteti az 1934—35. évi költségvetés főbb adatait. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy tekintettel a nemzeti jövedelmekre, az adóztatási teher súlyos és ezért remélni kell, hogv további erőfeszités tétetik az adófizetők megterhelésének csökkentése érdekében azáltal, hogv az önkormányzatok, valamint az állami támogatásban részesülő összes vállalatok költségvetéseikben megtakarításokra szoriHntnak. A külföldi függő adósságok egyes tételei ezév folyamán a font és a dollár értékcsökkenése következtében csökkentek, de ezt a csökkenést