Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-04 / 175. szám

DEMAGYARORSZAG SomogylncoB (kvnmhal ttkXA anmifivhlC i EtOnrETÉSt Havonla heUüen 3.20 ULl.«aCTeMon: Z303.'Ktadóhlvalal aZUuIOal 19 j4 flíUgUSZlUS VMékcn e* BadapeMen 3.0», ktlltBIdUn kOloMhtkOnr^Ar fegyiroda r Aradi . mi. ö.<éO peng«. " Egyes M6m Ara h«tk»z> uooa s. Telefon s 13MM. ^ Nyomda t in« AT» » »>"er nap 12, ratAr» és Ünnepnap 20 Itll. Hlr LhNM ucca 1«. Telelőn^ »tiO. Tanratl V l'!"» «7 delések (elv«tele tarlla »zertnt íMeole¿iWéKmn: DAbnogyaiwMAfl »«eged CV IOiyani, 1 í J. leniIt kivételével naponta ceocet Az ember tagédtöia Az eset régi, de a mélyén abból szikrázik valami, amit a véges emberi gondolkodás örökkévalónak szokott nevezni. Váradi Antal Iskarióth cimü tragédiájának volt a bemutató előadása Pesten s az akkori társas életnek két ismert szóvivője arról vitatkozott a nézőtéren, hogy a néhány sorral előttük ülő nő az akkor még fiatal költőnek az édesanyja-e vagy se. Az aktorok deklamáltak, a nézőtér feszült csendben figyelt s mindjárt az első felvonás után viharos tapssal követelte a szerzőt a függöny elé. Az ünneplés lezajlott s a két ur közül az, aki azt vitatta, hogy a kérdéses nő nem Váradi Antal édesanyja, megszólalt: — Neked volt igazad. Mikor a szerző megjelent, sirva fakadt. Csak az édesanyja lehet. A Dóm-téren is lesznek szombaton este, akik a meghatottság remegésével fognak izgulni, mikor a lángelme látomásai jellegzetes és nagyszerű csoportosításban megint elkezdenek végigvibrálni az emberiség történetén s újból félhangzik a hozsánna az Eszme, az Erő és Jóság dicsaitésére. Nem tudni, hova visz a közeljövőben az emberiség sorsa. Az elmúlt két évtizednek sok olyan eseménye hullámzott el szemünk lattára a történelem lapjaira, amely az Oswald-iskolát igazolta: a fejlődés irányát, a rázkódtatás bekövetkezését, a közel jövő sok más eseményét lehet tudományos alapon előre látni. Az iskolának kevés magyar bajnoka közül különösen egy könyvelhet el megdöbbentő sikereket. Mégis vannak ennek az iskolának is tévedései. Ki tudna hát biztonsággal a város jövőjébe látni. Az agyonnyirbált, szegény ország szegény városának a jövőjébe, amelynek van ugyan hetven ezer hold föld vagyona, de nincs ujabb hitele, amelynek száznegyven ezer dolgos lakosa van, de nincsenek nemhogy stílusos, de a száraz kenyeret mindenkinek biztosító munkaalkalmai sem, amely itt áll értékekkel a történelemből, életképességgel a jelenre, nemcsak szikár teherbírással, hanem termékeny fantáziával is a lehetőségek felismerésében, kiválogatásában, elmélyítésében és kiaknázásában s amelyet speciális magyar értékei ellenére — Klebelsberg néhány évének kivételével — mindég háttérbe szorítottak. Mi azonban az ellenünk feltornyosuló minden akadályokkal és hatalmakkal szemben a szívósság és fáradhatatlanság, az erő és találékonyság, az eszme s ha kell, a harc politikáját hirdettük. Meglátni és kiaknázni minden lehetőséget. Soha meg nem hátrálni, ha alkotásra nyilik alkalom. A nehézségeket legyőzni. Kereseti alkalmakot teremteni s tovább erősíteni a kultura hatalmas áldozatokkal emelt várát. Nemcsak a város, az ország ellen való bün lett volna a Dóm-teret tovább meghagyni az e.ész évi sötét szótlanságban. Hogy egy év alatt szegedi nyomdokba lépett majd minden város, sőt városka, zavarhatja-e, vagy késleltetheti-e az alkotások szünet nélküli emelésében épp a kezdeményező Szegedet? Minden egyéb mellékes. Csak az életösztön ereje, a kulturérzék csiszoltsága, a munka lendületének magával ragadó hatalma számit. Van-e képesség alkotni? A tavalyi tapogatódzó lépések mintha kultúrharcból nőtttek yolftö ki. A város kulturális és pénzügyi egyensúlyát féltők kultúrharcából. Két évnek a leghatalmasabb energiákat is kikezdő küzködései és eredményei után ugy látjuk, hogy ez csak látszat volt. Nincs itt kultúrharc. Csak kulturmunka van. Olyanok persze vannak, akik kicsinyeskedést, személyeskedést ,vetélkedést mindennél előbbre helyeznek. Itt nemcsak egyes sajtóorgánumokra gondolunk. Sőt azokra legkevésbé. De a kultura tőlük halad. A meg nem értőktől is. És a hozzá nem értőktől is. Ez a hely és ez az alkalom nem jó arra, hogy jóslásokba bocsájtkozzunk az idei szabadtéri játékokat illetően. Mi ma az ünnepélyesség meleg hevü'etében élünk és várunk s szívdobogva állapítjuk meg, amit elismert az egész ország, hogy a kezdeményező Szeged megtartotta, sőt megjavította kezdettől fogva vezető szerepét és hogy se történelmi értékei, se népéletének jellegzetes gazdasága, se kulturkincsei soha nem irányították olyan nagy mértékben az európai kulturvi1 á g érdeklődését Szeged felé, mint a szabadtéri játékok. Lehet, hogy ez belekerül a városnak néhány ezer pengőjébe. Azokkal, akik ugy tesznek, mintha emiatt berzenkednének közéleti érdekek tógájában, nemcsak ma, az ünnepnapon, de a legszürkébb hétköznapon sincs vitázni valónk. Mi boldogan jegyezzük fel ezt az idei dátumot is. Augusztus negyedikét. Amikor meBerlin, augusztus 3. A birodalmi propagandaügyi minisztérium csütörtökön este az elhunyt Hindenburg tábornagy több hozzátartozójának bevonásával értekezlet volt, amelyen elhatározták a gyászünnepségek végleges programját. Hétfőn délben tizenkét órakor a birodalmi gyűlés gyászülést tart, amelyre meghívják a diplomáciai testület tagjait, a hatóságok képviselőit, a hivatalnoki és munkás szakszervezetek vezetőit és a tartományi hatóságok képviselőit. A birodalmi gyűlés gyászünnepségének egyetlen szónoka Hitler Adolf lesz. A meghívókat a gyászünnepélyre a kormány küldi ki. A nagy nemzeti gyászszertartás kedden délelőtt 11 órakor lesz a tannenbergi emlékműnél, Hohenstein közelében. A felravatalozás a neudecki kastélyban történik és onnan a keddre virradó éjjel tizenkét órakor indul el a gyászmenet. A koporsót katonai gyászkiséret mellett az emlékműtől két kilométernyire fekvő térségre viszik és ott felravatalozzák. A gyászkiséretet az elhunyt tábornagy ezredeinek tiszti küldöttségei látják el a ravatal diszőrségét is. A tulajdonképeni nagy gyászszertartás kedden délelőtt 11 órakor Beethoven „Eroica" szimfóniájával kezdődik. Ezután a birodalmi hadsereg evangélikus tábori püspöke tart beszédet, majd egy korál következik. A gyászszertartás főszónoka szintén Hitler Adolf birodalmi vezér és kancellár lesz. A beszéd után a kórus és ¿'közönség elénekli az «Ich hatt' eigint országok érdeklődése irányul Szegedre: S amikor látjuk, hogy egyre tágul ennek a ragyogó kulturérdeklődésnek a mezőnye, hálatelt szivvel gondolunk mindenkire, akinek megértő közreműködése nélkül sohase virradhattak volna ránk ezek az ünnepnapok. A kormány egyre megértőbb, sőt egyre méltányolóbb magatartására. A magyar társadalom sok ismert kiválóságának csatlakozására, amellyel a szegedi szabadtéri játékok sorsát országos üggyé avatták. Nagynevű főrendezőjének fóradhatatlanságára. Bárányi főispán eléggé soha meg nem hálálható megértésére és kiépítő munkájára. A polgármester, a helyettes polgármester, a főszámvevő s minden más hatósági közeg megértő segítségére. Egy kórházi betegszobára, amelynek lakójával szemben hálátlanság lenne ma jelzők gyengesége. Az operaháziak és nemzeti színháziak tehetségére és szorgalmára. A művészgárda kiválóságára. Az adminisztráció felülmúlhatatlan buzgóságára. A pesti és vidéki sajtó eléggé soha meg nem hálálható megértésére: S a legegyszerűbb munkáskezekre is, amelyek segítették sikeresre bogozni a sorsnak ab mai naphoz vezető szálait. A vetitő vászonra ma este illuziós tökélem tességben nyomul fel a csillagos ég. A remény, mely biztat, ha látnók, mi dőre a cél,mi súlyos a harc. A remény, mely eltölt,; hogy tudjunk küzdve küzdeni és bizva bizni.1 nen Kameraden ..." kezdetű dalt. Kedden délben háromnegyed tizenkettőkor a» egész birodalomban egyperces forgalmi szünet lesz. Minden jármű és minden járókelő egy percre megáll. A forgalmi szünet megkezdését harangozás jelzi. A harangozás háromnegyed tizenkettőkor kezdődik és tizenöt percig tart II volt német trónörökös Hindenburg ravatalánál Neudeck, augusztus 3. Frigyes Vilmos trónörökös, Vilmos császár legidősebb fia, ma Neudeckbe érkezett és a Hohenzollern-család nevében virágkoszorut tett le Hindenburg tábornagy ravatalára. Blomberg véderőminisztert ma délutánra várják Neudeckbe. Papén bucsufa a halotti Neudeck, augusztus 3. Papén alkancellúr pénteken megjelent az elhunyt birodalmi elnök ravatalánál. Amikor eltávozott a ravataltól, a következőket mondotta: — Még egvszer térdet kellett hajtanom a nagy német férfiú előtt és megköszönnöm Istennek azt a kegyet, hogy az elhunyt alatt szolgálhattam hazám,, mint katona és mint ál. lamférfi. Ha az ő védő keze nem is vigyáz többé Németország sorsára, szelleme velünk marad. Hindenburg történelmi jelentőségű és emberi nagyságát senki sem ismeri el jobban, mint Hitler Adolf, ö, mint az uj Németország vezére, lesbens>őbb hagyományainak és törtéKedden temetik Hindenburgot Hitler abszolutisztikus hatalma — Az eaész világ gyászolta a tannenbergi csata halott vezérét