Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-03 / 174. szám

OÉtMAGyABOksZAG 1934 augusztus 4; Küldjön ajándékba féláru utazási igazolványt barátainak, hozzátartozóinak, ismerőseinek Mér., SzCsEV igazolványok 4-7-ig, 11-16-ig, MFTR Igazolványok 2-17-ig érvényesek. Kaphatók: a Szabadtéri Játékok központi irodájában, a Délmagyarország kiadóhivatalában és a Menetfegyirodában. H hagyma és az [gazság bajnokai Irta Schiller Miklós „Aa igazságnak vannak bajnokai, akik csuk ak­kor háborodnak tel »« igaaságt-alnnnágon — ha őket éri. De jólesőn veszik tudomásul, — ha nekik basznál." El az aforizma ném az én agyamban fo­gamzott meg és igy nyugodtan állíthatom, hogy bölcs ember leheteti az, aki kitalálta. Ha hagymá­ról irok, rögtón elvesztem költői hangulatomat. Hiába világit a hold, tanyai szobám petroleum­íüstös lámpáját látom, hogy a költő szavával él­É 'k: „a nyáriest lágy, szereleniittas tuvalata is iába lengedez" — nem érzek seutnii mást, csak hagymaszagot. A hagyma nálam költői ihletek fokozására egy­általán nem alkalmas. Hagymás Makón még nem láttam hagymacsokrot küldeni a drága és nem mindig egyetlen nőnek, nem láttam a hagymát zongorák tetején szép virágvázákban díszelegni, a a muskátlivirágos kis ablakokban is hiába kere­sem, csak a piacokon látom apró kis mintakosa­rakban, mogorva bácsik és igen haragos nénik lá­bainál, akik hiába várják a nagyszerű vevőt, a magas árat, a megváltást hozó ügynököt. Nagy küzdelembe keriil, amig a sokat hánytorgatott hagyma végre elkerült a külföldi „heringgyárakba", hogy onnét visszakerüljön hozzánk, mint illatos, drága hagyma egy kis heringgel spékelve. Mert hiába: a heringen mégis csak legjobb a hagyma. Csanádmegye nagynevű volt főispánja, amikor földművelésügyi miniszter lett, arra biztatta a ter­melőket, hogy a kiuzsorázó kartclek és különféle szindikátusok ellensúlyozására lépjenek kartelba, alakuljanak meg az úgynevezett gazdafcartelek", ame­lyek azután a mögöttük levő tömegekkel könnyen tudják irányitani saját sorsukat. Ezt a jó gondo­latot nálunk illetékes körök ugy képzelték he­lyesen megoldani, hogy a ha gymaterm élőket már régebb Idő óta iétező termelő szövetke­zetekbe tömörítették és amikor a társa­ság együtt volt, egyszerűen beléptették a ke­reskedők szindikátuséba. Tehát nem a kereskedő­ket léptették a szövetkezetbe, hanem nehánv pont­nyi részesedésért a sokezer tagból álló szövetke­zetet — a kb. 130 kereskedőből álló szindikátus­ba. Az elhangzott jó tanács gyakorlati megoldása igy néz ki. Éhben a ,,hagyma egyesülésben" tömő­riiltek a kereskedők, Ifjak és vének, akik hagymát vesznek és hagymát adnak el. néha keresnek és n£ha vesztenek, de mindég veszekednek Csak azok lehettek a hagymaegyeafllés tagjai, akik évek óta hagyma ex porttal foglalkoznak, büntetlen előéletük és rendezett viszonyok kőzött élő magyar állam­polgárok. Ezek után nagvon természetes, hogy olyanokat is felvettek, akik »oba. nem voltak exportőrök, ellenben a Wtilszakmában arattak dicsőséget, a büntetlen előélet körül is vannak némi hibák, mert két évet ülni és utána büntetlen előéletűnek len­ni talán mégis kissé romantikus. Nem élünk olyan időkel, hogy a feltételeket na­gyon szigorúan vehessük és végül fs hagymáról van szó fts nem Illatos gyöngyvirágról. A „haRvmaecvesülés"' tagjainak egvrésiét isme­rem. Van közöttük sok okos, tapasztalt, jó keres­kedő. Értik az üzletet — talán tulságosan is értik. Egyben mindnyájan megegyeznek: a hagymát ol­csón kell venni én lehetőleg drágán eladni. Az anyatejjel szívták maglikba ezt a bölcsességet és vitán felül áll, hogy az ő szempontjukból igazuk Van. Az egyesülés néhány tagja 3-4 hét előtt zú­golódni kezdett. Húszan voltak a vakmerőek. Kilép­tek az egyesülésből, de ezt a kilépést nem kell tulságosan tragikusan felfogni. Különváltak, da­coskodtak, durcáskodtak, csináltak egy kis hiszté­rikus zür-zavart, állták a sarnt Jöttek-mentek, ló­tottnk-futottak és addig szidták az egvesillést és az egyesülés Is addig pocskondiázta a dissziden­seket, amig végre egymás ölelő karjaiba zuhan­tak. Ax éa erre kiderült, a szivárvány összes szi­nei átütötték a felhőket, béke honolt az egyesülés berkeiben. De „nincsen rózsa tövis nélkül." Ez a nagy béke az egyesüléshez hü maradt néhány tag kvótájának nagyságát kezdte veszélyeztetni. És erre elölről kezdődött az egész komédia. Hétén valának együtt — mint a gonoszok. Heten kezdtek elégedetlenkedni. Nem féltem az egyesü­lést. Majd találnak erre is megoldást. Lehet, hogy már találtak is. Végül mégis csak együtt lesznek az igazság bajnokai, akik külön-külön mindég fel­háborodtak az igazságtalanságon, amely őket ¿"te, de nem háborodtak fel, ha nekik használt. De érdemes egy kicsit a termelőkkel is foglal­kozni. össze-,,kovácsolt" egyesületükben szokták dolgalkat megbeszélni. Sok hagymájuk, még több az adósságuk és Igen kevés a kenyerük. Ok ter­melik mások rostélyosára a hagymát. Részt vet­tem néhány gyűlésükön. A szindikátus ellen dö­rög valamennyi, de nem hallom komolyan, meg­győzően: tömörüljenek egységes erkölccsel, egy­séges gondolattal, védjük meg közösen érdekein­ket, szegezzük le álláspontunkat tartsnnk kl mel­lette és ne változtaasnnk azon minden alkalommal. Ma a szindikátus ellen beszél az egyik, holnap ugvanaz a Szindikátusi dicsőíti, ma a ízabadke­reskedelem birnőke, holnap a k<WSttkere«Vede1em apostola. Nincs sziltlas/ilárd véleménye és meg­felejtkezik arról, hogy jövőre újra lesz hagyma, hogy njra kezdheti a klíométerhossm sróíioklato­kat, hogy a hagymaklrdéa Itfakón hoeeen évti­zedekre szóló — talán örök probléma, amelynek helye« és végleges megoldá­sától függ ennek a városnak boldogu­lása. A Saulusokból Paulusok lesznek, a fogcsikorgató farkasokból szélid bárányok, az igazság bajnokai­ból — az igazságtalanság eltürőil A bajtársi hű­ség, az önfeláldozó, önérdeket nem néző erőt adó és összetartó egység helyett szóvirágokkal próbál­ják egyesek megdönteni a betonfalat és amikor kl kell állani a porondra, akkor ugyanazok rejtett ajtókon keresztül hirtelen eladják hagymájukat ét a közös érdek légbuborfkká válik. Vezetőik kőzött sok a kemény, lelkes és csak a közös érdeket néző becsületes ember, d« néhány renegát mindég akad. aki rombadőnti pillanatok alatt azt, amit a vezetők nagy kínnal felépítettek. Ezek a renegátok gágogással keresik más szemé­ben a szálkát, gondosan takarítják el más porti* járói a szemetet és nyugodtan, szemrebbenés nél­kül változtatják véleményüket, mert az állomáson: rakják már a hagymájukat, az első gondokon tut Vannak, a második gondig még sok vis folyik le a Maroson. Igy né* kl e* a hagymakérdés. Mindenki gyí» nus, aki él. Nézem a vergődést, sodródom a kéil fél között, a hihetetlenül komplikált labirintusba» kezdem elveszteni tájékoeóképességem, aggódva gombolom összébb a kabátom és félve iszom meg egy-két Jobb, vagy baloldali érdekelt társaságá­ban a vasárnapi pohár söröm, mert „aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók" —• hátha nrra gondol valaki, hogy a »őrt An towwa. d« más fizeti! Aforizmával kezdtem. Az szólt a kereskedőd­nek A termelőkről sem akarok megfelejtkezni „Letiprott élet az, amely kitör az igazságtalanság gok ellen, dc a végig kiharcolástól — érává« — meghátrál." Azt se bánom, ha a termelők e.s kereskedők * két aforizmát néha-napján egymás között felcseré­lik Akkor talán jobban megérzik" — a kíteős #r­I dekei o'csó árakon naarv yMassztékban Pnllíík TflSfuPruKnq Csipofiizök, pécsi böri*eztyük, melltartók Két pesti diák kalandos szökése Budapesttől — Szatymazig (A Délmagyarország munkatársától.) A rerodfirség csütörtök reggel kát siró gyermeket kísért fel Szegedről Pestre. A két gyereket, akik szüleiktől szöktek meg. országos körözés állapján fogták el szardám a szafymazt rend­őrök. Az együk budapesti kereskedő a napokban íeü­jelöntést tett a főkapitányságom 75 esztendős dldkfia eltűnése miatt. A kereskedő előadása szerint a gyermeket megbízta- hogy néhány­száz pengőt kitevő számlált inkasszálja be. Azt akarta, hogy a gyerek a szünidőben is foglal­kozzék valamivel, ne lógjon tétlenül odahaza. A gyerek a számlikat elvitte és nem tért vissza többé. Ugyanekkor bejelentette egy újpesti ke­reskedő is, hogy hasonló korú fia Szintén eltűnt. A két gyerek jóbarátságibam volt egymással, egy iskolába jártak. A rendőrs&T megállapította, hogy a pásti kereskedő fia a pénzeket beinkasz­szdlta és a pénzzel együtt oldott kereket. Szerdán délután a szatyimazi rendőrőrszoba előtt két kerékpáros fiu haladt el. A rendőrök igazolásra szxMitatták fel őket és ekkor kiderült, hogy azonosak a keresett szökevényekkel. A pafcti kereskedő fia sirva isimerte be. hogy a pén­zeket felvette. Előadta, hogy nem akart eJszak­. rvi, de a pénzből 30 pengőt elvesztett. Nem mert I bazaimenni, mert félt az apja haragjától. Útköz­ben találkozott a barátjával, akit megkért, hogy vele együtt szökjön el Budapestről. Megmutatta a pénzét barát iáinak, aki err e hajlandónak mu­tatkozott a szökésre. Barátjának nem volt bi­ciklije. neki volt. Vett tehát 60 pengőért barát­jának egy kerékpárt és mindketten kerékpárra ülve eltűntek Budapestről. Az volt a tervük, hogy végigjárják a világot, de csak Szatymazig jutottak el. Kélt nap alatt, amig Pestről Saa+jMi mazrig Jutottak el. ISO pengőt kiütöttek el. A két siró-rivó gyereket őrizetbe vették, értesítet­ték a szülőket, csütörtök reg*eJ pedig felkísér"! ték őket Budapestre. Felboncolták a vásárhelyi családi dráma áldozatát Öngyilkos lett Boros Lajos gazdálkodó (A Délmagyar ország munkatársától.) JeJem­tette a Délmagyarország. ho«y a vásárhelyi ta­nyák között felakasztva, holtan taMlták Boros Lajos gazdálkodót. A nyomozás során kiderült, hogy a gazdálkodó halála előtt baltás párbajt vivott feleségével A holttesten külsérdbni nyomok látszottak, ugy, hogy a hatóságok arra gondoltak, hogy Boros Lajos halála körűi sú­lyos bűncselekmény történt. Szerdám dr. Nóvák Jenő vizsgálóbíró és a törvényszéki orvosszak­értő szállott ki a helyszínre a vizsgálait, illefcv« a boncolás megejtése végett. A boncolás kétség* telemül megállapította, hogy a gazdálkodó halá­lát önakasztás oikozta. Vaiószirai, hogy a gaz­dálkodó megijedt attól, hogy feleségét baltával agyba-főbe verte ós tettének követikewnánveá. elől menekült a halálba. kedvecS fizetési feltételek mellett legolcsóbban be«»e­rezhetök Fekete Nándor, Kossuth L- !••« W- lel. 88-72

Next

/
Thumbnails
Contents