Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-22 / 188. szám

DELM AGYflKOKSZAű IKBOED, BaerkMciAMg: Somogyi ucoa t2.,k.em, Telefon: 23-33.^Kladöhlvetal kOlOOnkHnyvtAr «* (cgylrodn r Aradi licca 8. Telefon t I3-00. - Nyomda : Lifw LIpAl occa 10. Telefon t 13 'O«. TéTlraM levélcím : Délmaoyaronzda Saeged Szerda, 1954 augusztus 22. Ara 12 fillér X. évfolyam, 18S. sz. ELAFIZETCS: Havonta helyben 3.20 Vidéken «» Budapetlen 3.60, ktllimddn B.40 penqd. / Egyes »z&ra Ara hélkKznap 12, va«Ar- es Ünnepnap 20 1111. Iltrdeléiek relvfttele tarlla szerint. Menleleolk héUö kivételével naponta reagci II népszavazás tanulsága Ugy látszik, a német népszavazás eredményének megítélésében nincs mélyreható különbség — Németországon kívül. Azok, a.dk az események mögé is szeretnek látni, sokkal több tanulságot találnak azoknak a szavazatoknak számában, amelyeket vagy egyáltalában nem adtak le, vagy nem Hitlerre adtak le. De az, hogy a m a i Németországban volt ötmillió szavazó, aki szembe mert helyezkedni Hitlerrel, hogy a mai németországi népszavazás sodróerejü propagandájával is szembe mert szállni ötmillió választó s hogy Németországnak egy ötmilliós kisebbsége vállalni saert azt a konzekvenciát, amivel m a é s N é metországban ez a szavazás járt, az mindennél többet mond és mindennél meggyőzőbb bizonyságot produkál Németország igazi hangulata és igazi népakarata mellett. Mert hányan lehettek, akik nem mertek, ha ötmilliónyi tömeg — mert. Hányan lehetnek, akik ezzel az ötmilliós tömeggel éreznek, csak nem volt meg bennük az a bátorság, hogy engedelmeskedjenek érzésüknek. Erkölcsi hatásában plurális választójoguk volt azoknak, akik ma és Németországban mertek n e m-et mondani akkor, amikor Hitler i g e n-t követelt. Minden nemszavazat egy-egy tömeg akaratát fejezte ki, az oportunistáknak, a megalkuvóknak, a mérlegelőknek, a konzekvenciát nem vállalóknak tömegét. Ez az ötmillió élharcos volt ebben a küzdelemben, de milyen nagy lehet az a hadsereg, amelynek szervezetlen soraiból egyszerre ötmillió élharcos válik ki. S ennek az ötmilliós szavazatnak súlyához hozzá kell mérni annak a propagandának erejét s szervezettségét, ami ezt a választást megelőzte. S legelső sorban azt kell hozzámérni, hogy a mai német kormány s a »mai uralkodó német párt monopóliumot élvezett ennél a választásnál. Nem hallatszott másnak hangja, csak az övék. Nem volt másnak sajtója, csak nekik. Más nem juthatott nyilvánossághoz, csak ők. Egyetlen akarat érvényesült, egyetlen vezényszó parancsolt, egyetlen meggyőződés kapott tribünt és megafont ebben a küzdelemben. Amennyi államhatalmi szervezete volt a kormánynak, az mind ennek a választásnak sikeréért harcolt. A tekintély, az erő, a közvélemény kialakításának minden erzköze az ő rendelkezésükre állott. Ha lett volna más vélemény, ha elhangzott volna más hang is, azt tulüvöltötték és eltiporták voina. S a felkészültségnek, a szervezettségnek, a propaganda tudósai és hadvezérei szerves és összhangolt együttműködésének minden erőfeszítése, az állam és társadalom erőinek, a megfélemlítésnek és meggyőzésnek harcbayetése után mégis ötmillió szavazásra jogosult német polgár ellenszegült annak a rendszernek, amelyik minden német polgár akaratában és helyeslésében hirdeti uralmának leghatalmasabb jogcímét; Azt hitték, egyhangú lesz a válaszí á s, pedig csak a korteskedés volt egybangu. Ha százezer különböző kürttel és harsonával szólalt is meg ez a korteskedés, mégis egyhangú volt, mert csak a hitleri politika jutott szóhoz benne. Csak a föld alatt, csak suttogva, a hirtelen halált vállalva szervezkedhetett az igazi Németország s készülődhetett arra a hatalmas erejű sokkal inkább morális hatású, mint amennvire politikai sulyu tiltakozásra, amit ez az ötmillió szavazat jelent a világ közvéleményének megítélésében. S nem tanulságos-e, nem érdekes-e, a demokrácia erői előtt nem a leghatalmasabb tiszteletadás-e az a tény, hogy a legabszolutabb uralom a legdemokratikusabb eszközzel, a népszavazással, keresi uralmának jogcímét s a hatalma gyakorlásának fundamentumát? A hitleri népszavazás valóban tisztelgés a demokrácia előtt s ez a tisztelgés még akkor is sokat jelent, ha a demokrácia eszközeivel a demokráciának akarják megadni a kegyelemdöfést. Nem kell hinni abban, hogy a német átalakulásban lesz szerepük azoknak a demokratikus erőknek, amelyeknek a mai német uralom eddig még megkegyelmezett. Mert ezek az erők csak addig élhetnek, amíg a demokrácia ellen is felhasználhatók. Hitler csak addig fogja megszavaztatni a népet, amíg a többség az övé lesz. De ha tovább is növekedni fog a megfélemlithetetlenek tömege, ha egyre nagyobb tömeg meri majd legalább a titkos szavazásnál kifejezni igazi meggyőződését, akkor nagyon sokat fog vesziteni a nép akarata a politika mai urai előtt s mintaKogy egyetlen éjszaka elmélet keletkezett a legfőbb bírói hatalom közvetlen gyakorlásának szabadságáról, majd a legfőbb törvényhozói hatalomnak a néptől függetlenül való gyakorlását is hirdetni fogja az uj s portékáját megrendelés nélkül is házhoz szállító tudomány. A német határokon belül aligha jelent valamit ennek a választásnak eredménye, mert a határokon belül népszavazás az uralom gyakorlására s az uralom gyakorlóira most hatást tenni nem tud. A német határokon kívül pedig tudnak és mernek mérlegelni s tisztában vannak azzal is, hogy az agitáció szabadsága nélkül s az elképzelhető legegyeoldalubb és emellett a legintenzívebb s legkíméletlenebb agitáció segítségével elért eredmény csak a hatalom urainak stratégiai épeékét és politikai taktikai tudását mutatja, nem pedip az urnák elé parancsolt tömegeknek igazi akaratát. Még az egyhangú szavazás sem erősíthetné meg azoknak uralmát, akit szabadságjogok nélkül szavaztatják meg népüket. S mit ér a hatalom urai számára az a szavazás, amelyben a gyáva és néma i g e n-t rebegő n e m-ek milliói mellett ötmillió bátor és hangos nem is megszólal. Sehuschnigg Mussolininál Megkezdődlek a firenzei tanácskozások Teljes megegyezés Ausztria függetlensége és integritása ügyében A restauráció kérdéséről nem tárgyaltak Firenze, augusztus 21. Sehuschnigg osztrák kancellár kedden délelőtt Firenzébe érkezett. A pályaudvaron Mussolini miniszterelnök, S u v i c h külügyi államtitkár és a firenzei hatóságok vezetői fogadták. A kancellár és a Duce még délelőtt megkezdte a tárgyalásokat. Firenze ünnepi diszben várta Schuscbniggot. A főpályaudvar zászlódiszben pompázott. Az olasz zászló mellett mindenütt ott látni az osztrák szineket is. A város összes középületeit fellobogózták. A királyi várótermet örökzöld növényekkel díszítették fel. Itt üdvözölte Mussolini az osztrák kancellárt. Mussolini és Sehuschnigg a hadgyakorlat ideje alatt Firenze körnvékén tartózkodnak és itt folytatiák a tárgyalásokat. Az osztrák kancellár — hir szerint —, a hét végéig marad Olaszországban és jelen lesz a hadgyakorlatok alkalmából rendezendő nagy katonai üneoségeken is. Mussolini a tárgyalások után a Montalto villában ebédet adott Schuschnigg kancellár tiszteletére. Az ehéden résztvett többek között Suvich külügvi államitkár. Starace, a fasiszta párt főtitkára, Aloisi báró és Schuschnigg kancellár kísérete. Firenzéből jelenti a bécsi Távirati Iroda: Mussolini és Schuschnigg kétizben, összesen 3 óra hosszat tanácskozott. Behatóan megvizsgálták a Vét ál'amot érintő politikai, gazdasági és kulturális kérdéseket. A megbeszélés eredménye télies egyetértés Ausztria függetlenségének és területi épségének fenntartására vonatkozó iránvelvek tekintetében. Ez a függetlenség és integritás, amelvnek ugyancsak teljes belső önkormányzat tartozik, európai érdek. A gazdasági helyzetre vonatkozóan ismételten megállanitották a római jegy' zőkönyvek nagy értékét. A két állam között aktiv együttműködésre van szükség. Ez az irányelv, amelyet Dollfuss kezdeményezett, fogja szabályozni a jövőben is Ausztria és Olaszország viszonyát. Félhivatalos körökbon Schuschn>g é« Mussolini tárgyalásaival kapcsolatban megjegyzik, hogy a megbeszéléseken érintett politikai kérdésekről nem nyújtottak semmi táiékoztatást sem, csupán annyit, hogy a Habsburg-trón visszaállításának ügyét nem érintették. Katonai egyezmény nem szerepelt, nem volt sző' semmiféle szövetségi szerződés megszervezéséről sem. Gazdasági téren megerősitették a római egvezmény megállapodásait, kulturális té-i ren pedig megvitatták, a diákcsere, továbbá tanár- és szinészcsere ügyét. Jól értesült körök-» ben megjegyzik, hogy a tárgyalásokon nem annyira uj átfogó megállapodást kerestek, hanem inkább csak összeegyeztették az eddig létrejött megállapodásokat. Az olasz—osztrák egvüttmüködés a jövőben meg fog erősödni. AJ félhivatalos közleménvben végül a római egyez^ ménv keretének kiszélesítésére vonatkozó részt ugv értelmezik, mint a kisantanthoz, főképen pedig Jugoszláviához intézett felhívást. Az olasz sajtó meleghangú cikkekben üdvözli Schuschnigg kancellárt és megállapítja, hogv az uj osztrák kormányfő és a Duce találkozásának messzemenő no'ífikai ielentősége van. Mussolini lapja., a Ponolo d'Italia többek közi a következőket írja: „Az olasz nemzet mélyf egviittérzéssel üdvözli Ausztria kancellárját« Schuschnigg válságos órában vette át a meg-« gyilkolt Dollfuss kancellár örökét és eltökélj