Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-19 / 187. szám

s DÉLMAGYARORSZÁG augusztus 19. Reminiscentiák HA TATAMOZXA deszkaanva-ot vee-yen. Páris» körút Irta Dr. Kovács József Nyulocvan év alatt, melyet eddig eltöltöttem, so kminden történt velem és körülpttgm, mely fölött érdemes elmélkedni. Elég korán Iskoláin adtak, még nem voltam 23 éves, az orvosi diploma a kezemben volt, kát évig gyakornokoskodom az egyetemen, másik kettőig alorvos voltam a pestj Szent Rókus kórházban, utána Szegeden akartam letelepedni, mint gyakorló orvosKözben Szegedet 1870-ben elpusztította az árviz, MXX) ház közül alig maradt 400 lakható állapotban, hirtelen el sem tudtam magnm határozni, hogy most mit tegyek. Most légy okos Domokos. Ismerőseim, meg az atyafiság biztattak, a király is ezt mondta, hogy Szeged szebb lesz, mint volt, mpgmaradtam korábbi elhatározásom melleit. Eleinte nem volt valami jódolgom. Mint nőtlen fiatalember az Iskola-uccuban vettem ki egy kétszobából álló lucskos lakást, a páciensek nem nagyon háborgattak * ha hívtak 1« beteghez, alig lehetett azokat megközelíteni. A körutakat és sugárutakat akkor kezdték feltölteni, az őszi esőzések ezeket a töltéseket ugy eláztatták, hogy az így képződött sár lehúzta lábunkról a csizmát. A mai generáció, akik aszfaltjárdán látogatják a b©. tegeket, el sem tudják képzelni, hogy milyen nyomorúságon mentünk mi át. Másfélévi itt tartózkodás után olyan ismeretségre teltem szeri, hogy megválasztottak városi tiszti főorvosnak. Akik utánam letelepedtek, rendszerint nálam viziteltek először, bemutatták az oklevelüket kihirdetés végett. Nem beszéltem le senkit, de rövid társalgás után meg tudtam jósolni, hogy köztilök kinek lesz 1tt hosszabb maradása s a jóslatom lóbbnyire bevált. Volt köztük sok jó*pü és jómodoru url gyerek, tudás* ls volt némelyiknek annyi, hogy példáid a fővárosban kijöhetett volna vele, de a speciális szegedi viszonyok között nem tudott érvényesülni. Az orvosi tudáson kivfil nagy megflgyelőktaességre volt itt szükség, akinél ez hiányzott, nem sokra vitte Tudni kellett ezzel a néppel bánni. Az orvosi látogatást akkoriban Alsóvároson két forinttal, a többi városrészekben egy forinttal honorálták. Alsóvároson azért fizettek többet, mert nagyobb volt a távolság, meg johbmódu volt a nép, mint a móravárosrészi vagy a rókusi. Volt rá eset, h»gy például ahol 5 látogatást tettem, de csak 4 refipét írtam, lealkudtak 1 forintot; igaz, hogy ötször volt itt a tekintető* ur. de csak négyszer irt, ölégödjön mög négv forinttal. Kénytelen voltam neki igazat adni. propler bonum páeis, de a kura piait történt két injekcióért felszámilottnm á kétforintjával négy forintot s igv öt forint helvelt a nyolc forintot szó nélkül megfizette. Gyakran előfordult azt ls, hogy a befelezett kura után, mikor már kl is fizettek, beszólították 8 gyereket az udvarról: ugyan nizze mög a tekintető« ur, nem gilisztás ez a gyerók, sok könveret ös7.ik. oszt*« olyan a hasa. Persze, hogv irt az ember neki valami féreghajtól, mert hiszen alig van olyan külvárosi gyerek, aki gilisztás ne volna, folyton a porban játszanak, ott szedik fel a giliszta pelét s ha most egy befejezett kura után ráadásul pólyára megszabadítjuk a gyereket a gilisztájától, ugy magukkal, mint az orvossal meg vannak elégedve. Egy jómódú iparos, aki éveken át megrögzött bizalomal volt hozzám, gondolt merészet és nagyot, felszólított, hegy egy bizonyos évi átalányért legyek háziorvosa. Több, mint 20 segéddel dolgozott, azonfelül 4—5 inas tétlenkedett a ház körül. Egyik a bölcsőt ringatta, másik kettő a nagyobbacska gyerekeket dajkálta, a negyediknek bizonyosan az lett volna a dolga: szaladj a doktorért, de jöjjön mindjárt. Ha doktort vizitszámra fizetik, soha sem olyan sürgős a bivás. Nem mertem elvállalni. Negyven éves koromban rendetlenkedni kezdett a szivem Nagyon sok dolgom volt, igen zaklatott életet éltem, nem csodálkoztam, hogy az a kis húsdarab fel akarja mondani az éjjel-nappali szolgálatot. Jendrassik professzorral coBsultáiPam, aki a dohányzást tartotta a kór okozójának, rám parancsolt, hogy hagyjak fel a dohányzással, akkor elélhetek még 15 évig ls. Édesapám 84 éves korában halt el, nagyapára 92 évig élt, kevesellem a beígért 15 évet, de hát ezzel la be. kellett érni. Csak azt nem fudtam most mér: hogy leszek a kincstárral, ha én naponta 15 krajcárral, 3 Virginia áréval megkárosi'om, nem hagyja mpgltorlás nélkül, százszorosan kiveti rém adóban, ngv is le«, akkoriban fizettem 300 forint adó*, mult évben már 9W) pengőn felül. Ugy jártam, mint a lakbérleszáll Itással, amit a bérlőknek leengedtem . s ezzel a házbéradó csökkent, meg kell fizetnem | rendkívüli adópótlékban. A dohányzással annyira felhagytam, hogy 40 év ó*a egy cigaretta sem volt a számban. A leszokás nem ment könnyen, különösen, ha uton voltam s a vasúti kocsiban valaki egy jó havanna szivarra rágyultott s nekem az orromat csiklandozta az Illata. De meg ha az embernek valami nehezebb téma felett kell törni a fejét, veszi észre, hogy mennyivel könnyebb a fellogésa, ha egy kis nlkólln izgatja az agyvelejét. Medikus koromban, mikor vizsgára készültünk, azt mondta az élettani asszisztens, hogy a psvehofizikai törvényt nem muszáj bevágni, mert szörnven nehéz s azt a tanár soha nem szokta kérdezni, mégis megpróbálkoztam vele, hogy minden eshetőségre készen legyek. Rágyújtottam egy jól szelelő Virginiára, belemerültem a psvehofizikai törvénv lényegébe, egy olvasásra készen voltam vele. Meg vagyok áriról győződve, hogv dohányfüst nélkül ilyen könnyen nem ment volna. lemeziátékért két évi fegyház (A Délmagyarország munkatársától.) A Marstér lemezesei -¡ok 2ondót okznak a rendőrségnek. Szinte naponta jön panasz az ott garázdálkodó lemezesek ellen. A mult hó egyik napján Kotek Miklós timársegéd felesége s'/intén játszott a Mars-téren egy lemeztársasággal, akik elnyertek tőle néhány pengőt. Az asszony a rendőrnőre sietett és feljelentést tett a lemezesek ellen akiket a detektívek rövidesen elfogtak Csókást Sándor. Benyó László és Rdcz János személyébenA társaságot szombaton vonta felelősségre a szegedi tőrvényszéken dr. Berze Árpád törvényszéki tanácselnök. Csákásí tagadta, hogy csalást khvztett volna el. Szerinte a ját£i szabályosan folyt ós nem történt csalás- Benyó Lászlónak az volt a bűne. hogv a „táayérokat" adta a játékhoz, Rdcz János pedig színlegesen játszott és ezért is ezzel kedvet csinált a közönségnek a játékhozA bíróság Csókísi Sándort csalás büntettíben'. mondotta ki bűnösnek és kétesztendel fegvházra itétle. tekintettel arra. hogy már sokszor volt hason! S ügy miatt bür.tetve. Benyó Lászlót a biróság 3 hónapi fogházra ítélte. Rdczot pe dig felmentette. Az ítélet nejn jogerős. Ha a ffeie tetejére Is áll, a mosáshoz a „BflSfl" szappannál K. ,. jobbat nem talál. VIGH FERENC szappanfőző B&STSL&" Iit kéri« mind«» BiHtba. Mielőtt IfpwÁlf(fórt vásárolna, vagy javíttatna, teKBICllMtin kintso meg iijnnnan felszerelt raktárunkat, ahol a lefzjob- Dörreni T«stvéf«H bat, legoloeóbban kapja. IdlJtUJI mUsrifftsnk. Mikszáth Kálmán u. 7. Tamásy festéküzlet mellett, in N a g y JavItúmUhely. Tisztelettel hozom az igen tisztelt közönség szives tudomására, hogy Sehwartz Manó cégtől 12 évi szakmunkai működés után kiléptem s Tisza Lajos körű 20 alatt (Gróf-palota) ur! divatszalont nyitottam, abol kiváló munkával s mégis mérsékelt árakkal állok az uriközönség rendelkezésére. Munkát hozott anyagból is vállalok. ARACZKY KAROLY — A rúgj... — Igen-igen! A régi.,. — Nem lehet kérem.,. Nem lehet! Ma egyáltalában nem lehet... Ma nem lehet kérem másképpen,.. — Nem lehet... T ! — Akart? És miért nem próbálta meg?! Kőnynvü igy... — Nem próbáltam meg .. mert láttam, hogy ugy sem lehet! Kinek kell ma nagy, művészi kép kérem...?! Senkinek.., Mondták is mások, bogy nenj lehet kérem... És ezért meg mégiscsak adnak valami pénzt .. Ebből mégiscsak meg lehet valahogyan élni... Mást ma nem lehet... Tessék el hinni kérem, hogy nem lehet... Én próbáltam... izé., én igazán akartam... De ha... — Ugy . ? I — és ez megint olyan rövid és gúnyosan bántó volt. Csend lett. És Ádám Péter tovább indult, II Otthon a yáskálvha, a hirtelen beevett széntől csak ugy izzott, tüzelve ki magából a forróságot. De Ádám Pét^r nem örült neki. Pesszimista volt túlságosan. Tudta, hogy ha majd leég, ami most! benne van, hideg lesz megint a szoba. Nem, azért mégsem kimondott hideg, állapította meg, csak olyan hűvösség, mely annyira el tud terpeszkedni a kopott két karosszék, az öregségtől nyöszörgő ágy, asztal, meg a foltozott, kopott terítővel letakart divány között. Ennyi volt a szoba, melyet otthonának hivott már oly régóta. Ledobta kabátját, meg kalapját a díványra és belevetette magát az egvik karosszékbe, melyből csak ngy dőlt alul a töltelék. Aztán mikor már olyan kellemesen érezte a meleget testében végigfutni és az ágy olyan vágyakozva tárta kl feléje karját, nagyot ásított és felállt. Elővette a rajzpapirt és nekikezdett a holnapra készítendő rajzhoz. Alig húzott egy-két vonalat csak. Keze még vörftsredermedten szorongatta a hosszú tokba dugott kis ceruzát. Szoba; tárva-nyltva ablak, ajtó, szekrény; öszszedöntve; asztal, szék a földön vérző, összevert test; mellette álarcos marcona kinézésű ember, kezében kés, melyről nagyon hatásosan hullanak a vércseppek. Aztán aláirta a cimet: „Hallatlan szenzációju gyilkosság és betörés a Korba-uccában!" Félretólta a rajzot. Tizenegy! — néaett az órájára. Egy-két percig némán meredt a kályhanyilásán elöparázsió vörösségbe, aztán elmosolyodott. Tiszta papirt húzott elő az asztalon hentergő halmazból és kivette rossz, akadozóhegyü töltőtollát. Aztán felirta a cimet: „T-lálkozás a régi énemmel." Novella. Irta Adám Péter. Kétszer hullámosan alá is hurta és nézte a betűk egymásmellé snrakozását. A papir alján vala. ml kis piszok feketéllett, azt óvatosan lekaparta körmével és irni kezdett. Nem Irt még soha novellát, hacsak az önképzőkört szárnypróbálgatást nem számította volna ide, de egész könnyedén ment. A mondatok sercegve, akadozva folytak ki a rossz töltőtollból. És Adám Péter irt. Azt irta meg, ami ma este történt meg vele ott kint, a Dunaparton. III. A főszerkesztő lecsapta kezéből a sürün teleirt papírlapot és az előtte álló Adám Péterre nézett. — No és mit akar ezzel a hülyeséggel, mondja drágám?! Megbolondult? Vagy mi van magával? Talán közöljem, mi? Jobb lesz különben ls, ha bemegy a Weiszhez és információkat kér tőle a Korba-uceal gyilkosság legújabb fejleményeiről és rajzoláshoz lát! Mert ez a mai nem ér semmitt Abszolúte semmit! Nem késsel ölték meg azt a pasit, hanem revolverre!I De persze ez magának teljesen mindegy! Magát ez nem izgatja! Csak az ilyen marhaság! És még azt akarja bebeszélni itt nekem ebben hogy maga festőművész, vagy mi az Isten csodája! Palinak néz engem? Hülyének teljesen? Mondom a legjobb, ha bemegy és rajzolni kezd, mert különben nagyon is hamar,.. Nem fejezte be a mondatát, de ki lehetett érteni belőle mindent. És Adám Péter kiértette belőle ezt a mindent. Lehajtott fejjel, lassan botorkált kl a főszerkesztő szobálából. Még a papírját ls elfelejtette visszakérni tőle. De minek is az? Mire lenne jő? — gondolta. Csalt ment végig a folyosón, be Weiszhez, ki már várta a legújabb szenzációval, hogy a gyilkos.,« IV. A főszerkesztő ezalatt kényelmesen dőlt Sátra székén és szivarra gyújtott. Majd hirtelen fölvette az előbb félredobott papirt és végigolvasta újból. Aztán újra letett« és nagvott szippantva a szivarból, magaelé nézett. — Pedig nem is rossz téma. gondolta. Egyáltalán nem rossz. Sőt! Csak tul kezdetleges a kidolgoz^«. Nagyon kezdetleges. És kis idő múlva felírta ejv tiszta lv papírra legújabb novellája címét: „Találkozás a régi éneimmel 1" Novella. Irta: Méri Sándor. V. És még délután beküldle egy szépirodalmi laphoz, hr>nnan már a mult héten felvette a következő noveili'.iára is az előleget.