Délmagyarország, 1934. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-12 / 182. szám

augusztus 12: «ranmnni^H OPL'M AGY ARORSZKö V um A HALÁLSUGÁR ÉS MÁS EGYEBEK Irta TONELLI SÁNDOR. Tisztelt olvasóm- foglalj helyet, olvasd el ezt a cikket, azutánv hunyd le a szemed és indulj ed egy kis sétára a fantázia birodalmába. Én is ugy cselekedtem, mikor a mult héten, majdnem ugyanazon a napon olvastam a hirt, hogy Marconi bemutatta a rááiókompaszt. Tesla pedig beszámolt találmányáról, a haIdlsugarakról. A mi számunkra, akik gyerekkorunkból ismerjük a gépet, gőzgépet, gőzimozdonyt, villamosságot, akiknek korai emlékei közé tartozik az automobil, repülőgép és mozi s akik már meglett korunkban isimertük meg a hang és fény drótnélküli továbbításának csodáit, Marconi találmánya szerfelett egyszerű. Zsenialitása éppen az egyszerűségén alapszik. A rádiókompasz jelentősége az, hogy a hajókat fenyegtő különböző veszedelme!, et a minimálisra csökkenti. Parti állomások rádión állandóan bizonyos meghatározott Morse-jeleket adnak le, amelyeket a hajók és repülőgépek felfoghatnak. Mlnirn állomásnak megvan a saját külön regisztrált jele. amelyről éppenugy meg lehet ismerni, iránt ahogy ma a világítótornyok fényét isimerik a színről, a szín változásáról és a fény felvillanásának gyakoriságáról. A rádiókompasz használhatóságának előfeltétele- hogy a hajckon elhelyezett vevőkészülék nagyon szelektív legyen. Ha a hajó a helyes irányt, amelyre haladnia kell meg akarja találni és meg akar a tartani, a keretes antennával felszerelt vevőkészüléket ugy kell beállítani, hogy az ooníosan annak az egy állomásnak a leadott jelzését fogja, amelynek irányába törekszik. Tévedés ki van zárva s amíg a hajó azt az egy állomást fogja, az irány feltétlenül helyes. A hajó tehát veszi a .feleket és halad egy bizonyos irányban, lsren ám, de jöhetnek közbe más veszedelmek. Éjszaka, varr" ködben jéghegy, vagy idegen hajó keresztezheti a jeleket felvevő hajónak az ujtát. Hogy viselkedik ilyen nem várt zavaró körülményekkel szemben a rádíókompasz? Mikor valamelyes akadály kerül a mikro-rövid hullámok útjába, a rádióstisztnek, vagy a kapitánynak fülkéjében, ahol a felvevő készülék el van helyezve, a felvétel megszakadásának pillanatában zöld fény gyullad ki. A rádíókompasz valósággal beszél és A DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPALYÁZATA 19 Apróhirdetés Jelige: X. Y Z. Feliér Péter, hazánk egyik tekintélyes kauciósikkasztó vállalatának éppen most most leépített tisztviselője, sorsához illő szomorúsággal rótta a főváros uccáit. Mint magyar-német-francia levelező, gép- és gyorsíró nyolcvanpengős állást kapott. 500 pengő összespórolt pénzét szívesen adta oda kaucióképp a bőrgarniturás irodában pöffeszkedő „igazgató ur"-nak, aki első havi fizetését nagykegyesen mindjárt ki is adta. Amint ilyenkor történni szokott csakhamar, sőt nagyon is hamar megtudta a valóságot, s kauciója ellenében az „igazgató ur"-nak lekent pár pofon után busán elindult a semmibe. Juniusi nap volt. A pesti ucca csillogott, az autók halkan duruzsolva suhantak az izzó aszfalton. Recsegés, zúgás, csengés, kiabálás, Bosch kürt, sziréna, fékcsikorgás, rádió sajátságos melódiává kavarodott Fehér lassan ment, halántékában kalapált a hőség. Arcok, hátak egymásután bukkantak fel és merültek el szeme előtt. Néhanéha gépiesen megfordította nyakát egy karcsú boka, ibolyaszínű, meleg szempár, előrefeszülő leánymell után. Teljesen céltalanul ődöngött. Az egyik nagy napilap kiadóhivatala előtt megállott. önkéntelnül is olvasni kezdte az apróhirdetéseket,« az állástalanok, nrunkanéküliek bibliáját, vagv ha ugy tetszik, almanachját. Az irodalom minden műfaja képviselve van itt. Utópia: „Állást nyerhet- •" Realizmus: „Diplomás, több nyelvet beszélő fiatalember bármely, munkát válhelyettesiti az árbockosárban posztoló matrózt, aki azelőtt nagyon sokszor hiába meresztette figyelő tekintetét a sötét éjszakába. Tesla találmányának lényegéről nagyon keveset tudok, mert az ujságtudósitások csak nagyon általánosságban emlékeztek meg róla s a súlyt inkább a szenzációs részletek kiemelésére helyezték. 4llitólag az öreg fizikus megoldotta a halálsugarak problémáját, amelyek kilométeres távolságról holt bizonyossággal ölnek s amelyekkel szemben nincsen védekezés. Ha igaz Tesla találmányáról szóló hir, akkor nincs többé háború. Ezt mondják az újságok a Tesía találmányáról. A hírekben én némileg szkeptikus vagyok. Nem abban, hogy íeltaláta, vagy esetleg valaki fel fogja találni % halálsugarakat. A technikai lehetőségek korlátlansága nagyon is elképzelhető. Nem hiszem azonban, hogy a halálsugár ki tudná kényszeríteni az örök békét, — ha az emberek nem akarják. Még eddig nem találtak fel ugyanis olyan emberpusztitó eszközt és hadiszert, amellyel szemben ne találták volna fel előbb vagy utóbb a védekezés eszközét is. Efelől tehát nyugodtak Lehetünk. Más az, aimi a Tesla találmányában engem, mint laikust, de a lehetőségekkel foglalkozni szerető laikust, érdekel s amiben én a saját igazolásom mellett kiimerithetetien fantáziák forrását vélem felfedezni. Azt olvasom az egyik tudósításban, hogy Tesla találmánya tulajdonképpen nem egyéb, mint a villamos energiának vezeték nélküli továbbítása. Ha egy központiból megfelelően magas feszültségü áramot tudunk kisugározni s ezzel a sugárral csóva módjára végig tudjuk szántani akár az előttünk fekvő terepet akár a levegőeget, éppenugy elpusztíthatunk mindent és leszedhetjük a repülőgépeket- mintha a drótbain vezetett magasfeszültségű áram sújtotta volna azt, aki hozzáért, Ha ez ebben a formában igaz, akkor Tesla találmánya nem valami uj dolog, hanem a rádió elvének az alkalmazása a villamosság továbbítására. És most jövök én. Hét esztendővel ezelőtt jolant meg egy könyvem Emberi problémák" címmel. Egyebek mellett ebben a könyvben a technikai és szociális haladás lehetőségeit próbáltam vázolni. Abban, amit akkor megírtam, volt sok fantasztikum, de nem volt egyetlenlal, inasnak is elmegy." Romantika: „SMUCI! Lángoló szivem magáért dobog. Szombaton várom. PUCI." Humor: „Kis testihibás leány csak lelki javakkal ideális férjet keres. „Szeretném, ha szeretnének jeligére". Fehér, gondolkozni kezdett. Már harminc éves volt s egész életét haszontalannak látta. Iskolás évek, kereskedelmi akadémia... az első kis hivatal, kis fizetés, szürke napok ... leépítés, kapkodás fühöz-fához... ujabb, még kisebb hivatal, ismét leépítés... s ez a legújabb eset a kaucióval. — S most itt áll harminc évével, elmúlt életének minden keserű utóizével. Szivére nehezedett a céltalanság, a jövő kilátástalansága. Szorongás fogta el, szinte fájt az egyedüllét. Egy párocska ment el mellette karonfogva, egymásra dőlve, s Fehér Péter elkezdte olvasni a házassági hirdetéseket. Elhatározta, hogy megpróbálkozik egy ilyen hirdetéssel, mindjárt ki is választott egyet. ..Társaság hiányában ezúton keresek 19 éves iskolázott, igen csinos leányom részére intelligens úriember férjet 32-ig Hozományt, vagy poziciót adok. ..Kölcsönös megtetszés" jeligére a főkiadóba." Fehér elindult, lethargiája felengedett, a céltudatosság határozottá tette lépteit, már nem ődöngött. ő is beállt a körút sietői közé. Bement egy pnpirkereskedésbe, levélpapírt és borítékot vásárolt. Már éppen kilépett, de hirtelen eszébe jutott valami, s a fehér boríték helyett kért hosszúkás lila borítékot. A közeli postahivatalban pár sorral válaszolt a hirdetésre, leragasztotta a borítékot, ráirta a jeligét, s elvitte a Inp kiadóhivatalába. Bent leült az egyik T>adra és vá^t. Nézte, hogy szedik ki a szekrényből a leveleket, hogy osztályozzák. Feltűnt az ő lila borítékja, melyre kis térét alapította. Az órák döcögve haladtak, s Fehér kezdte figyelni a jeligés levelekért jövőket. Jötteik MEGJELENT szárazaz uj IfflJ elem, anódtelep és zseblámpaelem. SBV- ÉS SZRlMlAKMENTfS! Mindenütt kapható L egy sor sem, aminek a már meglevő találmányok alapján ne lett volna meg a lehetősége. Csak hét esztendeje iríam ezt a könyvet- mikor írtam, voltak, akik egyes elképzeléseimet megmosolyogták és hét esztendő multán magamnak is csodálkoznom kell, hogy mái mennyi minden megvalósult abból, amit csak valószínűnek tételeztem fel. Nos ebben a könyvben megemlékeztem a drótnélküli érintkezés és a rádió problémájáról. Hogy a rádió milyen idős. mindenki tudja. A kezdetei nálunk körülbelül tiz esztendőre nyúlnak vissza. Én az első rádiót, ha jól emlékszem, 1923-ban hallottam az első nemzetközi jellegű lipcsei vásáron, amelyet a németek a háború után rendeztek. Erre az alkalomra a németek meghívták a világsajtó képviselőit s ezt a nemzetközi ujságirótársaságot a berlini Allraáio Gesellschaft meginvitálta a saját külön kiállításának megtekintésére. A sajtó embereivel megnéztem ezt a kis kiállítást, illő áhítattal a fülemre illesztettem a kagylótamelyen gyakori ropogások mellett hallant lehetett a nagy távolságban levő — Berlint s utána meghallgattam a társulat egyik főmérnökének a magvarázóelőadását. Kezdődött pedig az előadás körülbelül a következőképen: — Igen tisztelt hölgyeim és uraim, önök a világ intelligenciájának és nyilvánosságának a krémjét képviselik, akik valószínűleg up to date vannak mindazzal, ami a civilizált emberek világában történik, de nem lévén technikai szakemberek, szintén magyarázatot kénytelenek kérni bizonyos kérdésekre. Önök is téves gyermekkori emlékek alapján valószínűleg csodálkoznak azon, hogy a hangot miként lehet vezeték nélkül továbbítani. Hogy a rádiót megértsék, mindenekelőtt ezen a gyermekkori előitéletben tegyék tul magukat. Hogy durván fejezzem ki magamat- a hang az éter rezgésein terjed igazán szabadon s meg vagyok róla győződve, lesz egy idő. mikor a sajtó másután, fiatalok, öregek, nők, férfiak, rongyosak, elegánsak, csúnyák, szépek, ismerkedni ismeretlenekkel, férjhezmenni, megnősülni venni, eladni, állást kapni mind az apróbetűs pár sorocska bűvös hatalmával. Fehér szeme odatapadt a kezekhez, amint át-* vették a leveleket, leste az ismerős lila borítékot. Egy pompás nő karcsú kezében szerette volna látni. A hivatalnoknak is feltűnt már ez a feszült várakozás, egy szolga rá is mordult, mig az egyik csinosabb hivatalnokkisasszony biztató pillantásokat vetett a komoly, melegtekintetü férfi felé. Egyszere csak felvillant a lila szin és a lila boriték két-három más borítékkal együtt egy sötét bőrkeztyűs, hosszúkás, finom női kézbe vándorolt. A fiu felnézett s szive a torkában kalapált, térde gyengén megremegett. Egy nő, akire a férfi ösztöne felébredése óta vágyik, amilyenről egy harmincéves férfi sivár fiatalságának hosszú esztendőin keresztül álmodik, tartotta kezében a leveleket. Csillogó fiatalsága, egyszerű, drága elegánciája lenyűgözték a férfit. A simogató-meleg, nagy, piros száj a kissé szabálytalan arcnak valami hihetetlenfii vonzó, mondhatni vágyatkeltő kifejezést adott. Fehér, aki a boriték utján akarta — rövid uton — megismerni a hirdetés feladóját, felállt és a nő után kilépett az uccára. Egy fényes-piros, kis sportautóba szállott a nő, s mindjárt el is indította. A fin izgatottan ugrott be egy taxiba, miután fejben villámgyorsan megszámlálta maradék pénzét, és a nő nutója után hajtatott. Az Andrássy-ut egy csendes mellékuecájának egyik háza előtt állott meg a piros autó, a nő kiszállt és bement a házba. Fehér is megállíttatta a taxit, fizetett a sofffimek és bizonytalan léptekkel megindult a ház felé. A kapuban egy kövér asszony állott, — nyilván a házmesterné — ettől megkérdezte, hogy kié az a piros autó. — Harmadik emelet húsz — mondotta ai AsszoD^odsyetőlea s tovább folyta*