Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

<934 fofas fc DÍCMAG7ARORSZAG 1 A FRANCIA ÁFIUM Irta TONELLI SÁNDOR TERTH csónakmotort működésben díjmentesen bemutatjuk. Próbálja ki és ön is Terta motor* szerel csónakjára. r VezérképviseW: marhouits szilám Tisza Lajos-körut 44. — Telefon: 80-20. Mostanában, mikor még nem ültek el egészen Barthou bukaresti és belgrádi látogatásá- | nak hullámai, még azoknak is, akik a világpo- ; Btika megítélésében nem jutottak tul megboldogult diákkoruk érzelgős szempont jain, kissé ne. héz, hogy változatlan intenzitással lelkesedjenek Franciaországért. Kissé nehéz az érzelmi áthidalást megteremteni a szabadság, egyen'őség és testvériség jelszavát forradalmi lelkesedéssel terjesztő Franciaország és a trianoni ka. Józ-szerződés fegyőri szerepéi vállaló és hirdető francia külügyminiszter között. Nehéz azt mondani, hogy Magyarország evezzen át a fnankofil politikának vizeire, mikor a francia külpolitikának leghivatottabb intézője nemzetközi látogatások idején egészen szokatlan nyelven szegezi szembe magát a magyar igazság Biinden aspirációjával. De dilemmáha kerül, nek azok is. akik józanabbul ítélik ugyan meg Magyarországnak és Franciaországnak történelmi kapcsolatait, de ismerve azokat a kétségtelenül nagy kulturális értékeket, melyekkel Franciaország ajándékozta meg Európát, elfogultságokfői mentesen keresik a kulturális közeledés kiépítésének és politikai megértés előkészítésének lehetőségeit. Szinte ha jlandók felvetni maguk előtt a kérdést, hogy miféle vég. 7etszerüség volt az, amely a magyar történelem válságos periódusaiban mindig Franciaország felől, a francia nagyhatalmi politikának szolgálatában hozta a legnagyobb szerencsétlenségeket erre az országra. Nem akarnám egv rövid eikk keretében felidézni annak a négyszázesztendős történelmi pernek keletkezését és lezáródását, amelynek tárgva Magyarországnak és a Habsburg családnak egvmás közötti viszonya. Nem akarok kérdéseket és eshetőségeket felvetni, bogv miként alakult volna a helvzetünk. ha a Habsburgok nem egv megcsonkított nvugati otszágszegélvnek. hanem még a Jagellók korában is nemzctileg maidnem ogvségns. a Kárpátoktól az Aldunáig teriedő nagy Magyarországnak trónjára kerülnek Feltételezhetem azonban, bogv Mohács nélkül az országnak dinamikai ereje alkalmasint eléc átütőképességű lett volna ahhoz, bogv bárkit, aki trónjára ken'1' nemzeti öncéhiságának szolgálatába tudjon állítani. Azt se keresem, bogv történelmi szükségszerűség volt-e Mohács elkövetkezése. amelv megindította az ország szétdarabolásának és ! a magyarság másfél százados irtóztató vérvesz; tesének folyamatát. Mohács előtt ellenben olt látom Ferenc francia . királyt, aki egymásután küldte a sürgető követségeket Szulejmán szultánhoz, hogy indítsa meg végre a nagy háborút Magyarország ellen, amitől rajnai határainak tehermentesítését remélte. A keleti szereplő ekkor más volt ugyan, de maga az alapgondolat ugyanaz volt, mint a harmadik köztársaság politikájában, amely a reváns gondola. Iának jegyében a cári Oroszországot szabadította rá Európa Herekára. fts mindkét esetben Magyarország volt a francia politikának ártatlanul szenvedő áldozata. öh igen. voltunk mi a francia politikával másféle viszonyban is. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, amely egybeesett a spanyol örökösödési háborúval. XIV. La jósnak a legnagyobb érdekei fűződtek hozzá, hogy a császári hatalom erejének egy része le legyen kötve Magyarországon. Külön követet küldött DesalIeurs márki személyében Magyarországra, nem azért, hogy Rákóczival szövetséget kössöp, hanem hogy hitegesse és a békekötéstől visszatarsa. Esze ágában sem volt az elnvomott nemzetek felszabadítása. csak a francia politikának a céljait látta maga előtt. Ugyanazt a politikát követte velünk szem. ben, amit kancellárja világosan megirt a katalán és szicilíai felkelőkről: ..Az árulókat és lázadókat használni kell, aniig lehet s azután minden mclléklekintet nélkül át kell engedni őket rossz sorsuknak." A lelke mélyéig vallásos és becsületes Rákóczi a maga egyenes őszinteségében nem volt egvenlő partner az ilven álnok politika számára. Hiába inlelte őt Rercsénvi és párisi követe. Vetési László, aki szörnyű jóslás formájában irta meg a francia államférfiaknál szerzett tapasztalatait: „Ne adgva Isten, hogy igaz próféta legvek. de elhitettem magammal, hogy Gallia egy óráig sem hadakozik tovább, hanem addig, az meddig az maga hasznai kívánják, sem nedíg egy talpalatnyi földet nem fog cedálni Nagyságod kedvéért és az békesség traktája ideiékor, ha szintén lehetne is addig magvaroknak fegyverben manidniok, kevés emlékezet leszen szegénvek felől." Dc Rákóczi hitt a csábos Ígéreteknek, a szerződés és írás nélküli ígérgetéseknek, puszta szavaknak. Pedig volt a felkelésnek egy olyan időpontja, mikor az udvar mindent megtett volna, hogy nyugalmat teremtsen Magyarországon. Elfogadta még az angol és holland követek közvetítését is s hajlandó lett volna, hogy ezeknek garanciája mellett kössön békét Rákóczival. Ekkor küldte a császár egymásután követségbe Wratislaw kancellárt és sógorát. Aspremont grófot. És ekkor jövendölte meg Wratislaw Rákóczinak, hogy n is ..Franciaországba, azon fejedelmek ispitályába fog kerülni, akiket ez ország Ígéreteivel és sz.ószegéseivel szerencsétlenségbe döntött." Pedig— és itt akaratlanul megint átcsúszom a be nem következett eshetőségek mezejére, — alkalmasint más lett volna az országnak sorsa akkor is, ha nem kimerülten, elvérezve rak-A DELMAGYARORSZAO NOVELLAPÁLYÁZATA i Indul a gyerek Jelige: „Ember." A betyár mindenit .de elálmositja az embert a tüzelő nap, vasárnap délután! Persze ilyenkor teleszedi a hasát mindenki, nagyokat nyújtózik utána s legjobban szeretne elheverni valahol a kertben, vagy a boglya tövin a mezőn. Ezek is itt, ugy lerakodtak, hogy estig fel se kelnek tán. A vénasszony csak a padkára kutyorodott nagykomótosan s morzsolgatja zörgő rőzsafüaérjét még zörgőbb perkálkötényén. Az ilyen öregasszonyt már a sok imádság altatja el legjobban. Akkor legalább szépet álmodik s boldogan ébred Az öregember már máshogy van a pihenéssel, ö is ott iil a párja mellett s másiik párja, a szortyogó, rágotlcsecsn pipa ott lóg a logai között. Neki az tetszik legjobban, hog nézi a kék füstöt, amint kipöffen a fogatlan szájából s viszi a gyenge szellő az asszony felé. De aztán ezentúl nem is tesznek mást. Csak ül«ek. Egyik imádkozik, másik füstöl. így pihennek. A fiuk meg amott hever a fiiben egv fa alatl. Van már harminc esztendős, égettképü és cigarettát szí. Magasodorta, nehéz cigarettát. S hallgatnak. Ddatul a kertben valahol sármány nótázgat s Itt, a fejük felett amolyan kócosveréb csereg a legyek körül A levegő pedig olyan nehéz, tüzes, kogy egyszerre kiszárítja a torkot. Arrébb, az «ton surbankó gyerek verte fel a port s most elterpeszkedik a felhője fölöttük. Azt mondja egyszercsak az öregember. — E se vigyázna az Hlon... Mekkora port csapolt. Fia csak néz a ház fölött, a semmibe s rámondja csendesen. — Gyerek. Futkos. Fiatal. S az öreg megtoldja. — Akar egy csikó. — Az. Ilyenformán megnyugodva, megint csak néznek. Tudja Isten, tán semmil se látnak, csak néznek. Vagy mindent látnak. Tszen látják a házat, a fákat, a fődeket, az eget. S mindenki máshogyan látja: kinek mennyi idősek a szemei, aszerint. Egyik csak a nyugalmat pislogja, a, fákat, amint állanak beleszúrva fejüket a mejegbe, a másik a madarakat a fákon, amint üzjködnek sipolva s elkapják egymás fejecsucsán a tollat. Aszerint beszélnek is, abogv gondolkoznak. Az öregember kimotvog félszájjal a pipája mellett. — Hogy égnek ezek a fák... Az öregasszony utána betűzgeti elbillent fejjel. — Égnek . . De a fiuk felkönyököl a füvön, felmosolyog a fára s azt mondja vidáman. — Fene jó dóguk van ezeknek a madaraknak!... S hallgatnak tovább. Az öregember lenéz a földre, a csizmája hegyire s azt gondolja, iszen jó dóguk van, jó, de azér az is elmúlik majd. bejárna minden. Az asszony középlájra ér a rózsafüzéren s nem is gondol másra .csak az imádságra. Fiuk meg megpróbál a madarakkal fütyülni s néz fel a fára, szinte belefájdul a nyaka. Aztán odafent, a házajtón kilép a fiatalasszony, ennek a fiúnak az asszonya. Csattanó piros az arca, ugy tűnik ,aludt egyet s most ébredt a nagy melegben. Oda is szól neki az ura nevelve. — No. aluttá Agiris? Az asszonyka mosolyog, nyújtózik nagyot, majd megreped rajta a ruha s felel: — Aluttam Jönne lefelé, az üldögélőkhöz, dc odabent felsir a gyerek. Kicsike méreg ugrál az asszonyka arcán s visszafordul a konyhának. — Má megin... Megeszem eccer azt a rosszcsontot. Az öregek k a gyerekről kezdene* beszélni. Azt mondja az öregasszony csak ngy magának csendeskén ... — Elrontotta a kicsi a hasát, A férfiak nem felelnek. Asszonyok dolga az ilyen, minek ártsák bele magukat. De odanéznek a hniz felé .mert kijött megint a fiatalasszony Hozza a veresképü gyereket is karján. Jön vele lefelé, a fa irányának, ahol az ember hever. S beszél közben a gyereknek. — Te. te gonosz... elég legyen má a sirásbul! Iszen má egészen megeszi a méreg ezt a. ezt a ... piciny bogaramat... S leül vele az ember mellé, a fa ai5 Ráülteti keményszoknyás térdére, megfogja a hóna alatt s hintáztatja. Kis időre megáll az öregasszony Keze is az olvasón s mosolyog üres szájával a gyerekre A vénember pedig kiveszi szájából a pipát s félre húzza a bajszát. O is mosolvog. — Nid a kishuszár !... Hopp, hopp!..'. Valamennyien nevetnek. A gyerek szájából is csengő nevelés fakad, picike gödrök húzódnak rt gömbölyű arcára s körülnéz nagy szemekkel Tetszik neki ez a ragyogó öröm. Aztán azt mondja nekiveresedve az asszonyka. — Nehéz vagy ám esöppöm! S leemeli a térdéről. Csak lógatja kis ideig a levegőben, a gyerek kövérke, ráncos lábai kapáDrágul a tüzelő, olcsóbb a gáz.