Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-06 / 150. szám

1954 fulius 6; D g C M Ä G y A R O R 5 7JS G 5 alapon állapítjuk meg. Varrnak ..idegenek", akiknek m.'ra dédapjuk is Szegeden lakott és mégsem tekintik szegedieknek, mert érzelemben, városszeretetben nem forrtak egybe velünk. Klebelsberg Kuné, Teleki Pál, Berezeg Ferenc nem laktak Szegeden és mégis büszkeséggel vallottuk őket szegedieknek. Ne igyekezzen hát senki félremagyarázná szavaimat. — Szeretjük és npgyrabecsüljük mindazokat a polgártársainkat, akik akár itt születtek, akár nem. ha igaz barátaink, szeretik ezt a várost és érzelemben egybeforrtak velünk. De nem szeretiük és nem topjuk átengedni városunk sorsának intézését olyanoknak á kezébe, akik ma itt. holnap másutt lesznek és nem tudnak, vagy nem akarnak velünk együtt érezni. Ebben az értelmezésben adtam ki a jelszót, hogy „Szeged a szegedieké" és ilyen értelmű kijelentésemet továbbra is fenntartom, azon nincs mit revízió alá vennem. Aki ezt nem érti meg. az nem szegedi. A beköltözöttek között öszirite barátainkat, a közélet számos kitűnőségét látjuk és meg vagyunk győződve, hogy a város javáért való hairmonlkus együttműködésünket a jövőben sem fogja megzavarni semmiféle elferditési, vagv féiremagvarázási szándék. Csipöfüzők, pécsi börkeztyük, melltartók olcsó árakon nagy válassztékban, PoiíaHTestijéreHnéi HUSZ ÉV ELŐTT 1914 julius: az utolsó béke-hónap „Szeged a szegedieké" Pálfy polgármester beszéde a Szegedi Kaszinó vacsoráján (A Délmagyarország munkatársától.) Á Szegedi kaszinó dr. Pálfy József polgármester tiszteletére tegnap este vacsorát rendezett. Kiss Ferenc miniszteri tanácsos üdvözölte a polgármestert. aki megköszönte az üdvözlést, majd beszédében kitért a „Szeged a szegedieké" mondása körül keletkezett vitára., — Méltóztassék megengedni — mondotta —, hogy itt ebben az előkelő társaságban térjek ki még egy momentumra, amit tisztázni szeretnék. P< Igánmesteri székfoglalómmá; volt egy mondata, ami kíüöníéleképen és az én szándékomtól eltérően kommentáltato .. sőt hírlapi polémiára adott alkalmat. Beszédemben azt mondottam, hogy ugy „az ős-szegediek, mint a vendégjogot élvezők szeressék ezt a várost, ne sinfeljék, ne kisebbítsék még akkor sem, ha hibákat és hiányokat tapasztalnak. Becsüljék meg ezt az elárvult vájrost. amely mégis csak otthont, megélhetést nyújt számukn. És mindenki tartsa természetesnek, hogy Szeged a szegedieké". Azt gondoltam, hogy ezt az egyszerű mondatot nem lehet félremagyarázni és m' Is airról értesülte . hogy szavaim félremagyaráztatnak és megbeszélés tárgyát képezik, hogy ez a megállapítás, vagy mondjuk jelszó nem bántó-e a nam szegediekre. a beköltözőitekre. Saját szavaim értelmezésére magam vagyok a legilletékesebb és ezért engedjék meg, hogy itt zt megmagyarázzam. — Szeged mindig a legvandégszeretŐbb vátros volt és az ma is. Itt nemcsak szívesen láttuk a beköltözötteket. hanem nemes verseny folyik idel/óditásukra. A le', áilpatriotizmus sohasem állt útjában az „idegenek" érvényesülésére és seholsem érvényesült jobban a közmondás, hogy „senkisem próféta a saját hazájában", mint Szegeden. Nam akarok neveket felemlíteni, nincs fe arra szükség, mert mindenki tudja, hogy ,.idegenek" könnyebben jutottak nálunk közéleti szerephez. hivn'ali álláshoz, törve ívhatósági bizottsági tagsághoz, mint az ős-szegediek. Ez ellen soha nem is merült fel kifogás a múltban, mert ezek az Jdegétiek" rendszerint az ős-szegediekke! versenyző kitűnő polgárai lettek a városnak. Nem is ezekről van szó. — A szegedi meghatározást — folytatta a polgármester —, mi Ős-szegediek tisztán érzelmi A baleset testében nem hagyott nyomot, de lelkében annál súlyosabbat. Eddig is vallásos és babonás volt, de most ez megkétszerződött benne. Azelőtt bucsujáráskor a zászlót vitte, most már a tömjénezőt is az ő kezébe kellett adni. A baleset óta igen félt a fekete lótól, de nem hazajáró lelkét, hanem ördögöt látott benne. Felesége vállig biztatta, hogy ne féljen, hiszen minden este Szentmihály-szobránál imádkozik érte. Valóban az aszs/ony minden este elment valahova, sokszor három óra hosszat is odamaradt. Lassan elmúlt az aratás, véget ért a cséplés és rohamosan közeledett szeptember huszonkilencedike, Mihály napja. Már előtte három nappal sürü füstgomolyag szállt fel a kéményekből és pecsenyeszag csiklandozta meg a falun keresztülhaladó idegenek inyét. A komondorok ott settenkedtek a pitvarajtó körül és minduntalan elrezzentették a konyhába igyekező cicát. Még a kakas is azon a fájón legyeskedett és közbe egy-egy szerelmes csókot nyomott a tyúkok fejebubjára. Minden tekintetben nagy volt a. készülődés Mihály-napra, ami nem is váratott sokáig magára. Kilenc órakor beharangoztak a pápista templomba. Az öregek kijövet azt mondták, hogy ötven esztendeje sem hallót'ak ilyen szép prédikációt, pedig ez a plébános is harmincöt esztendeje van a faluban, de még így nem tett ki magáért; az előbbiről jobb nem is beszélni. Ami igaz igaz, egy aisszönystlm sem maradt szárazon, sőt még az érzékenyebb férfiszemek is — mint amilyen Gosztonyié — könnybeborultak. Templom után az akácosnál gyülekezett „a proeessió." Innen vonultak ki a Szentmihály szoborhoz. Bizonyisten a kántor uram se énekelt még soha ilyen szépen, mint éppen ma, pedig vagy husz esztendeje koptatja ördögbárdon az orgonabillent vöket. Kimentek a hivők a templomközön, a lutheránus temető kapujánál balra fordultak és már ott állt előttük a százesztendős öreg Szentmihály. Megkezdődött a szertartás, ösi szokás nálak az, hogy a plébános, amikor megáldja a hívőket, két tehéixuhá* szöz Ma elő és koszorút helyez Exent(A Délmagyarország munkatársától.) Az utolsó békebeli hónap ezelőtt husz esztendővel volt: 1914 julinsa. Ez sem volt már az igazi béke, a trónörököspár halott volt és a rohamléptekkel közeledő háborúról beszéltek mindenfelé. Ezzel voltak tele a lapok első oldalai Csupa nagybetűs citn következik egymásután, ahogy a napok roharnak előre: „Belgrádban tervezték a szerajevói merényletet..", „Mindenki velünk Szerbia ellen...", „Fegyveres megtorlás előtt...", „Vérfürdőre készül Szerbia!...", „A vilá^iáboru réme!...", „A demarsl.." és végül: „Kitört a háború!..." De az élet még békebeli. A lapok nem közölnek veszteséglistákat, nem térnek haza féllábú, félkarú honvédek, nem dörög az ágyú északon és délen, ez még béke. Mosolyogni való hirecskéket közölnek az akkori lapok. Lássuk, mik érdekelték, mik Izgatták akkor az embereket: Egy amerikai jelentés közli, hogy egy Pinnssi nevü olasznak tizévi szakadatlan kísérletezés után sikerült olyan készüléket találnia, melynek segítségével nagy távolságokra Is lehet drót nélkül táviratozni. Más: A magyar aviatikának gyászos eseménye van. Zsélyi Aladár, a bátor aviatikus a Pajorszanatóriumban hosszú szenvedés után meghalt. Tizenegy héttel ezelőtt kísérletezett utoljára repülőgépén, de tragikus baleset érte: lezuhant és mihály lábai elé, hogy könyörögjön az Istennél az ördegbárdiakért. Milyen gyönyörű este volt. Az alkonyat ugyan már régen leszállt, de nem a fekete palástját hozta, hanem ezüstös fátyolát, amelyen átlátszanak a föld bájai: füvek, fák, virágok. A csillagok sziporkáztak, azonban a hold más világtáj felé koptatta rozsdás tengelyét. Lassan kiértek a temetőhöz és ahogy meglátták a szobrot, borzadály futott végig testükön. Egy árva szó nem jött ki senkinek az ajkán. A fekete ló ott állott Szentmihály előtt és barátságosan nyerített az érkezők felé. — Ne tudjak elmozdulni a helyemből, ha nem ez az a ló, amelyik elvitte Méi-yné lelkét — nyivákolta egyik vén asszony siri hangon. Több sem kellett a küldöttségnek. Valamennyi futásnak eredt, a lő meg utánuk. Akkor lett csak nagy riadalom, amikor észrevették, hogy a nyomukban van. — Fussunk a lutheránus temetőbe — kiáltotta a balcttszinben játszó Goszlonyi — oda nem mer utánunk jönni. De bizony a ló utánuk ment, sőt előbb ért a temetőhöz, mint a menekülő küldöttség. Most már végleg meghűlt a vér ereikben. Ahogy a lő a halottaskamráboz ért, egy fekete alak ngrott elő. felpattant a hátára és elvágtatott a kastély felé. Bá pár níllanatra egy zokogó nő kernlt valahonnan elő. Talán most már meg is haltak volna, ha az asszonyban fel nem ismerik Goszfonyinét. — Lelkem komámasszony. Gosztonyiné. hogy kerül maga ide? — tette fel elsőnek a kérdést az aszszonyok közül Hórváthná. amikor visszanyerte Ielekzetét. — A fekete 18 el akart vinni — mondta még most fs szepegve. Talán hitték volna szavában, Ha egy hétré rl a csepregl vásáron á Pongrácz gróf el nem ad egy fekete lovat. Azóta Szé^'mihálykor az ördögbárdiak nem tesznek ki sonkát, meg bort a küszöbre és Isten tudja miért, de a kutyák mindi« megugatják Pongrácz grófot összezúzott tagokkal vitték a körházba. 5, Más: Senki sem hitte volna pár évvel ezelőtt, hogy a mozgófényképezés ipara milyen hallatlan arányokat fog öltenL A találmány nincs több másfél évtizedesnél és a rendkívüli jelentőség, melyre eddig eljutott párját ritkítja. Most publikálta mérlegét a Pafhé Frérw eég, melynek nevét mindenütt ismerik. A vállalat S és félmillió frank tiszta nyereséget ért el, amelyből 15 frank osztalékot fizet az előző évi 13-al szemben. Más: Nagy botrány verte fel Saint-Mihiel francia városka nyugalmát. Corot tanitó féleségét kezdték ki a pletykázók, mert Mme. Corot túlságosan elegánsan öltözködött. A derék tanító ellenségei az ügyből közügyet csináltak és azon a címen, hogy a* asszony elegáncíája közbotrányt okoz és kártékony hatással van a zsenge lelkekre, meginterpellál ták a polgármestert a városi közgyűlésen. Corot erre, a nagy tüzet csináló honatyának levelet irt és lecsirkefogózta. Az esetről tudomást szereztek a párisi újságírók is, akik leutaztak a kis városkába és meginterjúvolták Corot asszonyt aki elmondotta, hogy azért tűnik ki ő a városban öltözködésével, mert Sehol a világon nem öltözködnek az asszonyok olyan Ízléstelenül, mint SaintMihielben. ö 40 frankért olyan toílettet csináltat hogy az ottani hölgyek a szájukat tátják és mert utánozni nem tudják, azt mondják róla, hogy szeretőt tart... Má,s: Szentpétervárról jelentik, hogy ott Síkor sky aviatikus három utassal felrepült és 570 kilométer távolságban, Orchában leszállott — Schulter és Szweikov mérnökök távolsági és gyorsasági világrekord megjavítása céljából Berlinben felszálltak eg? nyíl álaku biplánra és két nap alatt Újvidékig repültek. Más: Hétfőn délelőtt féltizenkét órakor a szegedi feministák választmányi ülést tartanak. Ugyancsak hétfőn este tagértekezlefet tartanak. Az értekezleten résztvesz Glücklich Vilma és Spáty Adél is. Más: A lapok foglalkoznak az ízléstelen női divattal: „a majdnem ujjatlan blúzzal és az alól feltüremiett szoknyával. Szerencsére, az Ízléstelen, toalettek száma napról-napra apad és annak a reménynek lehet kifejezést adni. hogy valamennyi Ízléstelen toalett bekerül a feledések muzeumáb-!. Beméljük, hogv elmultak azok a napok, amikor a nőket lámpaernyőknek és májusi fáknak öltözve láttnk...". A cikkíró busnl az eltűnt szép divaton: „Emlékezetemben él — írja —, egy hölgynek a képe, akit akkor láttam, amikor a part felöl közeledett és a szél ellen haladva ruhájának fodrai oly gyönyörűen fogták körül, mintha ő lett volna a győzelem Istennője... De Jött a tangó az ő sok elcsavarodásával, nyakatekert, deformáló mozdulatával és ezt az ízléstelenséget átvitték a divatra Ü..." Más: "A nagyvárad! Farkas mükweskedél kirakatába tett egy női aktot Reggelre megjelent nála Gerő Ármin főkapitány és „közerkölcsi alapon" felhívta, hogy az aktot távolítsa el a kirakatából. A kereskedő eleget tett a felhívásnak és az eltávolított kép helyére Rosetnonile Imádkozó ajpácáját tette... Más: Világrekord! La por te francia aviatikus az orosz lőráros körüli lóét utassal 9 ára 13