Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-26 / 167. szám

T954 iulius 25. OíCMAGyARORSZSÖ 3 Szerdán délelőtt megszakadtak a tárgyalások, tovább tart a festőmunkások sztrájkja (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán délelőtt a kereskedelmi és iparkamarában folytatólagos értekezletre ü'tek össze a festőmunkaadók és a munkások képviselői. A tanácskozás kiedáen este azzal ért véget, ho<ry szerdán a munkások megbizottai nyilatkoznak, elfogadják-e a munkaadók ajánlatát. •"ary sem. A szerdai értekezlet megnyitása után a munkások képviselői tanácskozásra vonultak vissza, majd a munkaadók ajánlatával szemben eredeti ajánlatuknál valamennyivel alacsonyabb órabérek bevezetését kérték. Ezek az órabérek a következők: Egyéves segédnél 32 fillér, 1—3 évi-? 38. 3—5 évig 44, öt éven feliül 52, önálló segédmunkásoknál 46—62 fillér. Kijelentették a munkások kéml-xfál, hogy e^ek az órabéreik augusztus 30-ig érvényben lehetnek, szept. 1-től kezfjve azonban azoknak az órabéréknek a bevezetését kívánják, amelyeket már a tárgyalás megindulásakor me^Höltek. A munkások képviselői haimgozbttái!:, b*Y*v a festőmunkásság is számol a mimika ad Ók nehéz helyzetével. Augusztus végóig azonban a már régebben váilLlt munícák befejezést nyernek és akkor a munkások szerint n>2im leheí akadálya, hogy az ui órabérek lémének érvénybe. A munkaadók ezzel SL:..ib. í kijelentették, hogy a munkásság ajánh.tát ™em fogadhatják el mert első ajánlatukkal elmentek a teljesítőké Pesség legvégső határáig ós továbti engedményt nem tehetnek. Ezután a tárgyalások mináen konkrét eredmény nélkül félbeszakadtak. A íest5ipa;ban tehát változatlanul trrt a bérharc és 5—6 helytói eltekintve, seholsem dolgoznak. A félbeszakadt tanácskozásokkal kapcsolatban dr. Rőth Dezső tb. tanácsnok, az iparhatóság vezetője a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — Vélem énvo:n szer int senkinek sem lehet érdeke ez az állapot. Kaira van ebből a munkaadóknak, r. munkásoknak és a közönségnek is. A tárgyalások ezidőszerimt megszakaái k. bár az első ülés után kilátás volt rá, hogy sikerül a megegyezés. Az iparhatóság figyelő álláspontra helyezkedik; várunk pár n "lg, foo^" történik-e valami. Ha egyik? .fél részérő! sem lesz közeledés, akkor újra keresem az alkalmat, hogy a munkaadókat és a munkásakat mx. egyezésre bírjuk. A festőmunkások tárgyalőbizottsága részéről z. következő nyilatkozatot kaptuk: — A kereskedelmi és iparkamarában tegnap déielőtt folytatott tárgyalr - a festőmestepek merev magatartása miatt teljes szakításra vezetett. A festőmumkAs<% megbízottai — figyelemmel a megrondelők kellemetlenségeire és a közérdekre — a békés megegyezés érdekében ujabb lényeges engedmé tyeket tettek, nevezetesen az eredeti 35 —45—55—65 filléres órabérigényüket már a kedi tárgyaláson leszállilották 32—40—48—56 fiilén e, ugy azonban, hogy ,nindenki kapjon legalább 15 százalékos bér javítást. m\" szerdán délelőtt már hajlandók voltak 10 százalékos általános bérjavittís mellett szeptember l-is a 32—38 —44 és 52 filléres órabérfoafegóriákig lemenni. A festőmesterei: megbízottad azonban még ezeket a követeléseket is vissza utasították. A sztrájk tehát a festőmest erek magatartása miatt folyik tovább. — A sztrájkoló mam' ássáig biztosira veszi, hogy igazságos, szurény és méltányos követelésével meg fogja törni a festőmesterek ellenállását. Nap-n?" után szaporodik azoknak u. festőmestereknek a száma, akSL az egyezményt megkötötték munkásaikkal és így módumikbrjn van biztosítani azon megrendelők festőmunkájának elvégzését, akiknél" kellemetlenségei származnak a munka 1 ' edelmes befejezéséből. Készséggel ad erre nézve felvilágosítást a harcban álló festöniuiniVáS'oV '-'^-'ő'bizotts'o^a. A Szegedi Munkaadók Szövetségének elnöksége a festőipad bármozgalom ügyében szerdán a következő nyilatkozatot tette: — A kedden megindult egyeztető tárgyaláson a munkások követelése ajkként szólt, hogy a munkaadók a jelenleg fiziefett munkabéreket 15 százalékkal emeljék és kollektív szerződéssel kötelezzék magukat a szakbavágó munka idejével együtt emelkedő 35—45—55—65 filléres minimális órabérek fizetésére. Ezit az igényüket a tárgyalás folyamán a 32—40—43 és 56 filléres minimális munkabérek bevezetésér; mérsékelték, amivel szemben a munkaadók hosszas megfontolás után a legnagyobb áldozatok vállalása mellett hajlandók voltak 30—35—40—44 és az őrálló munkásoknál 46—62 fillérei minimális bérek fizetésére. —• A keddi tárgyalás ezzel szakiadit meg és mai folytatásán a munkások ismét módositatták igényeiket olyképen, hogy szeptember l-ig az általános 15 százalékos emelés mellett 32—38— 44—52 filléres minimális (béreket, szeptember 1-től pedig az eredeti követelésük szerint járó bérek bevezetését kérik. A munkaadók képviselői meglepetéssel fogadták ezt a kivánságet, mert abban az előző tárgyaláson tett engedmények visszavonását és a teljesíthetetlen, tárgyalásra nem alkalmas eredeti követelések ismételt feltámasztását látták. A munkaadók ezt a kívánságot nem honorálhatták, mert a szegedi kereseti viszonyok és a szegedi munkaadók szövetségének jelenleg érvényben lévő munkabérindexe alapján kalkulált vállalati árak miellett a felajánlott munkabéreknél magasabb óra'. érek fizetése egyértelmű volna anyagi romlásukkal. A munkaadók a felajánlott munkabérekben foglalt 15 százalékot túlhaladó emeléssel igv is behozhatatlan terheket vállalnak és teljesitőképességük legszélső tatárai? elmenrták. Ennek dacára a tett ajánlatokat továbbra 4s Állják és a murikás°fenak munkába lépésüktől kezdöáöen hailandók a felemelt munkabéreket fizetni. Izgalmas hajnali hajsza után Kisiemplomtanyán a Makóról elrabolt gyermeket Kovács Júlia vezette az elrabolt gyermekhez a detektívek aulóit — A szülők drámai jelenei után hazavitték beteg gyermeküket — A cselédlány ellen gyermekrablás és lopás büntette miatt indifanak eljárást (A Délmagyarország munkatársától.) A gyermekrabló Kovács Júlia szerda délelőtt óta a makói rendőrség őrizetében van. Otthon van már az elrabolt egyesztendős kisfiú is, aki a hajnali órákban került vissza szüleihez uz egyife kistemplomtanyai házból. A bűnügyi nyomozás teljesen befejeződött, csaik egy-két kérdés tisztázása van még hátra. Ezek között a kérdések ! özött a legfontosabb az, hogy miért rabolta e! Kovács Júlia a kis Weinberger Manót? A cselédleány kedd éjszakai kihaffltatása alkalmával azt hangoztatta, hogy a gyermek iránti szeretetből követte el tettét A rendőrség azonban nam a- hitelt érmék a vallomásnak, inkább valószínű az. hor" Kovács Júlia megakarta zsarolni a szülőket. Pontosan éjjel 12 órakor fejezték be a rendőrségen Kovács Júlia kihallgatását. A leány bevallott mindent. Előadta, hogy a kofferban volt a persely, amelyben a szőlők a gyemnek számára gyűjtötték a pénzt születése óta. Erre a pénzre is szüiksége volt. ezért menit vissza ia kofferért, habár jól tudta, hogy veszély» dolog jelentkezni az állomáson, mert ott már esetleg várnak reá... Kovács Júlia ezután megnevezte azt a helyet, aHol a délután folyamán 30 pengő ellenében elhelyezte a gyermeket Amíg a kihallgatás folyt, a detektívek élőszobájában ott izgult, tördelte a kezét Weinberger Emil, az apa, aki bezárta üzletét és eljött felesége és fia után Szegedre. Tizenegy órakor, amikor megjött a hir a leány kéztekeritéséiről. felderültek az arook. Weinberger egyme azt ismételgette: — Elteszem neki a lapokat, elteszem a lapokat... hadd lássa, hogy milyen híres volt már egyéves korában... már akkor elrabo'.ták ... Boldog volt. mert tudta, hí gy most már rövid idő kérdése, hogy gyermekét viszonzássá. Weinbergemé részh'ett a kihallgatáson, ő ostromolta legjobban az eleinte konokul hallgató leányt. Kovács lulia először nem akarta elárulni a gyermek rejtokhelvét, később azután — nagy sóhajtás után — bevallotta, hogy egy teljesen idegen családnak adta gondozásba. Mindenki elhitte, hogy a leány tényleg a mondott helyen helyezte el a gyermeket, csak az anya nem. — Kapitány ur! — fordult a kihallgatást vezető rendőrkapitány felé —. nem hiszem, hogy igazat mondott. Nem ott lesz az ón kisfiam. . jaj, ha nem ott lesz! — Egész bizonyosan igazat mondott a leány — nyugtatta meg a kapitány az anyát. Mi ezt már jobban tudjuk. — tette hozzá mosolyogva-. Éjfélután két autó indult el a városháza elől — Kistemplomtanya felé. Autóba szállt az egész Weiniberger-család, több detektív és felpakolták a szótlan cselédet is. Ková' s Júlia a kihallgat, s befejezése után kivörösödött arccal, tétováin nézegetett maga elé, kerülte az anya szemeit... A taxik robogtak a sötét éjszakában. Kovács Júlia volt a vezető, ő tudta, hogy melyik utón keí: menni a gyerekeit. Csendes hangon dirigálta a soffőraket: — Most jobbra... most balra... itt be kell foráulm... itt be kell hajtani... Hosszú időn keresztül tartott a* éjszakai kocsizás. A leány nem egyszer utat is tévesztett. Tanácstalanul állottak a kocsik a i omoktengarben. amig Kovács Júlia gondolkozott. Homlokára tette az ujjáit és ugy próbálta visszaidézni emlékezetébe a délutáni utat. Az anya nem biirt izgalmával. — Ne komédiázzon, mondja meg. merre van a gyerek! — kiáltott rá. — Ne tessék hozzászólni — intették le többször a detektívek Weinbergemét. Tényleg nem lehetett tudni, hogy a leány miben töri a fejét: elvétette-e az utat, vagy pedig azon gondolkozik, hogy nem vezeti nyomra a szülőket. Azután ismét nekivágtak a koosiik a homokos útnak. Sok-sok idő után — már derengett a földek felett a bal. nali pirkadat — amikor Kovács Júlia karjia kinyúlt az autó ablakán és rámutatott egy alvó, fehérfalu tanyaépületre: — Ott van... Néhány pillanat még és a kocsik hangos kutyaugatástól kisérve befordultak az épület elé. Hamarosan kivilágosodtak az ablakok. Odabent a imotorzugásra felkeltek a tanyaiak, talán azt hitték, hogy végrehajtók jönnek... A detektívek megnevezték magukat. Izgatott sugdolózás támadt az épület belsejében. Azután ruhasuhogás hallattszott, maid kinyílt az a!tó. Az anvát ugy