Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-25 / 166. szám

% ÖETMAGYARORSZÁG 1934 juIius 25. STIL és MODERN BÚTOROK SSASWIESNER SZEGEDI 71 vele. Erre azt felelte: — Itt a kórház közeiében laknak Ismerőseim — mondotta — majd náluk fosok megszállni... Az éjszaka folvamán az állítólagos Szabó Etelt elfogta a rendőrség. Jeleztük, hogy a rendőrség a délutáni órákban fontos nyomra akadt. Ez a nyom pedig nem volt más, mint a cselédlány bőröndje. A detektívek megállapították, hogy egy nő, akinek a kar ján egy gyermek volt, nehéz bőröndöt helyezett el a rókusi pályaudvar ruhatárában. Egész este és éj jel figyelték a detektívek a ruhatárat, mert áz volt a gyanú, hogy a bőrönd a gyermekrabló cselédlányé. Ez a feltevés helyesnek bizonyult. Éjjel 11 órakor jelentkezelt egy nő a ruhatárnál és kérte a bőröndöt Detektívek léptek elő és leigazoltatiák a nőt, aki azonnal beismerte, hogy azonos a keresett Szabó Etellel A gyermek azonban nem volt nála. A detektívek hiába vallatták, a cselédlány nem akart semmiféle felvilágosítást adni a gyermek holléte felől. Bekísérték a központi ügyeletre, ahol vallatóra fogták. Ekkor már részletes beismerő vallomást tett. Mindenekelőtt azt jelentette ki, hogv a gyermekrablással nem volt semmiféle zsaroló célja, „azért vitte el a gyermeket, mert nagyon szerette". Weinbergerné a napokban gyermekével együtt Romániába készült és ezért határozta el magát a gyermek ellopására, mert nem tudta volMarsi Mih ly a közkórháztól visszament Makóra, ahol már várták öt azzal a hírrel, hogy a gycrmekrabló cselédleányt vitte a kocsiján Szegedre. na elviselni az életet a gyermek távollétében. A betörést is azért követte el csupán, hogy a gyermek tartásáról gondoskodni tudjon. t Kisíemplomíanya Elmondotta ezután, hogy a börönd elhelyezése után a gyermekkel együtt felszállt egy autóbuszra és Kistemplomtanyara utazott, ahol a gyermeket egy idegen családnál he. lyezte el, ki is fizetett érte 30 pengő tartásdijat Az volt először a terve, hogy a kórházban helyezi el a kis beteget, de attól félt, hogy ott elfogják. A kofferért azért ment vissza, mert abban volt az ellopott rnhancmü és a pénz egyrésze. A vallatás során furcsa dolgok derültek ki a gyermekrablóról. Mindenekelőtt az, hogy nem Szabó Ételnek hívják és többszörösen rovottmultu. Tiz-tizenöt néven is szerepelt már, cselédkönyveket lopkodott társnőitől. Igazi neve — előadása szerint — Kovács Júlia. Előszeretettel használta a Molnár Erzsébet és a Malicska Mária neveket is. Julius elsejéig Szegeden szolgált, ugyancsak álnév alatt, elsején utazott át Makóra, ahol Weinbergerék. nél vállalt szolgálatot próbaidőre. Ezalatt szerette meg annyira a gyermeket hogy nem tudott volna tőle elválni. Kovács Júlia vallomását fenntartással fogpdták a rendőrségen. A nyomozás most abban az irányban folyik, hogy Kovács Júliának voltak-e bűntársai, akikkel a gyermekrablást kitervezte. A Weinberger-házaspár, akik az izgalmas nyomozás eseményeit Szegeden, a rendőrségen izgulták végig boldogan fogadták a gyermek megkerüléséről szóló első hírt. Kovács Júlia kihallgatása után a cselédlánnyal, a detekti-* vekkel együtt autóba ültek és még az éjszaka folyamán elindultak a kisgyermek felkutatására a tanyák közé... Két holttest a Tiszában (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyar ország, hogy ifj. Deák János hétfőm bejelentette a rendőrségnek édesaipjámalk» id. Deák Jánosnak az eltűnését A rendőrség megindította a nyomozásit, die az eredményre nem vezetett Kedden délután jelentkezett isimé/ a rendőrségien ifj. Deák János és elmondotta» hogy valósziniiteg megtalálta édesapját — holtan. Ugyanis arról értesítették családját, hogy édesapja holttestét a délutáni órákban Ujgyála közelében kifogták a Tiszából. A rendőrség elrendelte a Tiszáiból kifogott holttest agnoszkálását annak megállapítására, hoigy azonos-e az eltűnt id. Deák Jánossal. A délutáni órákban megtalálták Fazekas Sán-* cfar foílyaimőr holttestét Fazekas — amint megu irtuk — vasárnap délután tűnt el az ujszegedl strandok előtt. Holttestét keddien dékután a köz^ irii hid alatt vetette feli a viz. Sehol olcsóbban! J8UJ5J gyermekkocsik gumi ém J^M, /aflros. szerelékek részletre Is. — ^mw^*^ N a gr Javítóműhely Szántó Sándor gépraktára, Kiss Dávid-palota Xiss-uccaA rókusl állomáson elfogják a gyermekrabló cselédleányt A DELMAGYARORSZAG NOVELLAPÁLYÁZATA 12 A futár Jelige: „Anna virumpue cano. H. A temesvári zsidó hitközség háromtagú küldöttsége görnyedezik, rémüldözik és ájuldozik előtte. Talán ezek voltak a legbátrabbak, a legerősebb szívűek a temesvári zsidók közt, azért küldték ide ftket? Nos hát nagyon szánalmasak voltak, ahelyett hogy bátrak lettek volna. De mentségükre mondjuk, hogy e rémség előtt derekabb emberek bátorsága is csődört mondott — Felakasztatom magukat... — Minket kegyelmes ur? — szakadt ki egyikük száján az ijedt szó. — Magukat, valamennyiüket. Az egyiknek a felfokozott rómület ad erőt, hogy szóljon: — Kegyelmes urain, mi mindig rendith eitet len hivői voltunk a felséges császárnak... -•• Hívei, he... itt a körülzárt várban, he...? De ha a lázadók ide befészkelték volna magukat, velük egYütt vonyítottak volna. Mi? he... Ismerem a fajtájukat. Kémek, lázadók, összeesküvők, he. he... Amit mondtam, nem változtatom meg, he, he. Hordják el magukat! Huszonnégy óra alatt itt legyen amit követelek. Ha egy bakancs hiányzik, mindannyiukat felakasztatom. He, he. Ki innen! He, he! ügy támolyogtak kl, mint akiket egyenesen az akasztófára visznek. Az ezredes még mindig mereven áll a szörnyű ember előtt. Remegését is megmerevít' — Terjessze elő a jelentést, — Int ennek amaz, M*tán leroskad a székbe s vérbeborult szemekkel figyeive néz az ezredesre —i Benn serege, kecyelmes «ram. Facsélnél szétzüllőb««. ö maga kicsiny csapatokkal Erdély felé halad. — Kicsiny csapatokkal, he? Miért nem fogták, el, hogy felakasztassam? He? A lecsüngő bajusz már megint félelmesen kezd rángatózni, ami rossz jel s amit az ezredes is rögtön érez. — Minden percben megtörténhetik kegyelmes uram. Lichtenstein tábornok ur nyomában van Guyon a fegyverletételre vonatkozó felhívást viszsaautasitott t... — Ah, az az angel ? Felakasztatom, felakasatatom. Mi van Görgeivel, he? — Aradról e pillanatban Világos felé vonul. Itt a jelentés: Görgei tábornok... Most robban a bomba. Legalább az ezredes ngy érzi s ebben a pillanatban bizony az a fontos, amiit az ezredes érez. Az utolsó szóra az őrjöngő bolond felugrik a székről. Üvölt, tajtékzik, arcán az idegek rángatóznak, gyilkos szemei kidüllednek s összeszorított öklei görcsösen vonaglanak. — Mit mond, he? Hogy mondta, he? Haditörvényszék elé állíttatom! Nyomban agyonlövetemI Az ezredes e váratlanul is várható jelenetre se holt, se eleven. Merev állásában megingott, tántorog s nem sok kellett hozzá, hogy egész hosszában elvágódjék a padlón. Nem, nem, ezt megszokni nem lehet Inkább a balált, vagy a várakozási állomány illetékét. — Kegyelmes uram, nem értem... — Miért mondta tábornoknak a bandita-vezért, he? ö lesz az első, akit felakasztatok. Renegát esküszegő főhadnagy, semmi több. Az akasztófa vár rá. Hogy meri tábornoknak nevezni, he? — Kegyelmes uram, én csak a jelentés szava* olvastam. — Hát megválogassa a szavait. S visszarogy székébe. Még reszket egy darabig a düh felkorbácsolásától s int az előtte remegőnek. — Folytassa a Jelentési. — Görjrei seregével Világos felte vonul s Rfidiger tábornok a hadtestével Schlidt tábornagy és Görgei közé ékelődik. — Mi ez? Mi ez? Azonnal parancsot küldeni Schlick tábornagynak, hogy vonuljon a lázadó vezér után... Talán sejti a véreb, hogy mi készülődik? Sejtelme mindjárt valóvá nő. * Kint az előszobában ezalatt a tisztek izgatottan várakoznak. Abban reménykednek, hogy az ezredes jelentése talán haragotlohaar.tó, dűhótenyhitő lesz. Közben felpattant az előszoba ajtaja s egy dél-1 ceg fiatal orosz hadnagy vágődik be rajta. Megjelenéséről, ruhájáról, lihegéséről mindjárt látható, hogy futárszolgálatot teljesit. A százados segédtiszt pár lépéssel elébe lép. Az orosz megáll, előírás szerint bemutatkozik. Hangja fiatalosan üdén cseng a teremben: — Vladimír Dfanitrievits Rosztov testőrhadnagy. ömagassága Paskievito Erivanszky herceg futárja. A teremben halk zsibongás keletkezik. Fel sem tűnik, hogy a százados — segédtiszt is bemutatkozik. Mindenki arra vár, hogy mit hoz. — Mi hir, hadnagy ur? -r- Tüstént ökegyelmességével kell beszélnem. Görgei tábornok, a magyar sereg fővezére, őfelsége, a minden oroszok cárjának serege előtt a mai napon feltétel nélkül letette a fegyvert Ah. ah! A félsz, a remegés elül. 76 hír «stTigrísszieS(Ktő jó hirl A szorongöK közfil egy idősebb őrnagy wgrBc most a segédtiszthez. — Bocsásd kérlek, azonnal a hadnagy Biwf őkegyelmessége elé! — Igen, igen. "A segédtiszt hirtelen kitáría a pfirnSs ajtót Ss felharsanó hangon jelenti a futárt: — ömagassága Paskievits-Erivanszk! flereeg futárja! A futár minden tétovázás nélkül az aftő feiB tart s ez becsukódik mögötte. • Kemény katonás tartással MI meg a tábornagy eíőtt Bemutatja magá* ufiy, mint odakint hallottuk