Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-22 / 164. szám

D E C M AG V A R O R S Z S G TQ54 íuHus 22* —^^—— ———— n !!•• ••• 11 • llWBBMMMMMMMBMMMMMMMMWMMBMMMMMWWBITirWnTn 1 I 11——| Minden hölgy csak gfb harisnyát visel p^iíák Testvéreimé! '—— mort a lepszobb, legjobb és legolcsóbb rUllflil I POlf Cl CHHCl Diogenes — a makói hagymapiacon Irta: Schiffer Miklós Diogenes nagyon huncut ember lehetett. Bölcs mondásaiból arra következtetek, hogy a régi diogenesi világban sem leheltek rózsás állapotok, hogy sok baj és vesződés kisérhette utjat, hogy őkelme egy kicsit rosszmájú lehetett, oavan különcködő, savanyu agglegény, aki a különbejáratu hordót választotta lakóhelyül és lámpásával mindég ott kotorászott, ahol semmi keresnivalója nem volt. Kortársai bizonyára nem szerették, mert csípős volt a nyelve, vágós volt az esze és mindég fején találta a szeget. Politikai állásfoglalása ismeretlen előttem. Nem tartom valószínűnek, hogy a nemzeti egység pártjának tagja lett volna. Ez mindenesetre sokat von le értékéből, viszont bizonyára nagyon szeretett politizálni és nem volt utolsó szokása az sem, hog^ szeretett a fénynyel, tÜL»el, a világossággal játszani, bizonyos sötét odvakba belenézni és fényes nappal égő lámpással keresni az „embert." Azt hiszem, nem találta meg. De mert gőgös volt a vén filozófus, biztosra veszem, hogy értett a hagymához. Ezt a Diogenes kérteim meg, legyen az én szakértőm. Mert hiába fordulok itt akárkihez, a hagymaüzletet i*t mindenki máskép látja és máskép magyarázza. Attól függ a tudománya, hogy melyik párthoz tartozik, mennyi pontot kapott a szindikátusban, bent van-e a szindikátusban vagy kívül ragadt, eladta-e már a hagymáját a szindikátusnak vagy csak készül eladni, ellenőrzi-e a szindikátust, vagy őt ellenőrzik, kivel milyen komasághan van és miféle „tömegek" állanak a hátamögött. Ezeket a tömegeket azonban nem kell véres komolysággal venni, ezek kormányozhatok, dirigálhatók és mindég minden attól függ, hogy ki "beszélt velük utoljára. Ez a sok Mjegény, agyonülésezett ember már azt sem tudja, hogy fiu-e vagy leány és csak azt szeretné, ha keserves munkával kitermelt hagymáját jó áron végre eladhatná. Dwgenes nagy figyelemmel hallgatta előadásom, a vállamra csapott és „jól van öcsém" felkiáltással nekem eresztette egy bölcs mondását: „a nap is besüt a zugokba és még sem lesz piszkos." Ebből rögtön láttam, hogy az öreg cinikust nem használhatom Maradi elveivel neim veszi észre, hogy 2400 év rohant el feje felett, hogy ma a nap te máskép süt, hogy szabályozható, hogy nem olyan egyszerű azokba a zugokba besütni, hogy vannak függönyök, kulisszák, amelyek a nap dicséretes igyekezetét könnyűszerrel megakadályozzák, hogy manapság a nap is megizzad, amíg valamit megláthat, amig kíváncsiságát kielégítheti és ha néha sikerül valahová bekukucskálni, hamar a felhők mögé bújik, mert félti fényes ragyogó korongját a bemocskolástól. Nem tudtam használni az öreget és igy visszaküldtean hordójába. Magam indultpm útra. "Az első sarkon dr. Csorba János ügyvédbe botlottam. A kisgazdavezér képviseli ma a hagymaszindikátusból diszszidáft szabadk«reskedők kisded csoportját. Nagy lelkesedéssel beszélt a mozgalomról, részletesen magyarázgatta a szabadkereskedelem szükségességét, beszélt a termelőtömegek érdekéről és nyugodtan cáfolta meg azon aggodalmamat, hogy a sz*badkereskedelem esetleg alákínálással fogja boldogulását keresni. Szerinte a szabadkereskedők és a szindikátus között egészséges verseny fog kifejlődni és miután a szabadkereskedők kijelentik, hogy a szindikátus mindenkori árai felett 10 százalékkal drágábban fognak venni, a termelő mindég jobb áron tudja majd hagymáját értékesíteni. Dioge. nestől kölcsönzött bölcsességgel állapítom meg magam is, hof?y „ha kettő veszekszik, a harmadik mindég nevet." Hát nehéz ebben a dologban igazságot tenni. Láttam a termelők sokezer aláírását. A szabadkoreakedelem mellett foglalnak állást. A kereskedők nagy részének nem kell a szindikátus, fi« HBfít senkinek nem kell — hát talán pontosan azért van. A szindikátus 1933—34-ben 2057 vason vöröshagymát exportált. Nem szándékozom senki érdemeit csorbítani, de az előző évek exportszámaiból következtetve, határozottan állítom, hogy a hagymaexport a szindikátus fennállása óta — visszaesett! A szindikátus megalakítását megelőző évben a szabadkereskedelem 2300 vagon hagymát exportált és csodálatos véletlen, hogy ennek a mennyiségnek körülbelül 40 százalékát azok a kereskedők vitték ki, akik rftost disszidáltak és most maguk vettek kezükbe sorsuk irányítását. Megdől tehát az az elhíresztelt téves és rosszakaratú beállítás, hogy a disszidált 20 kereskedő nem akcióképes, hogy nem rendelkezik a kellő tőkével és összeköttetéssel. A világpiacnak hagymára van szüksége. "A kereslet nagysága és a termelés sikere dönti el normális körülmények között a hagyma árát. A világpiac olcsó és jó hagymát akar. A kereskedelem kötelessége felkeres-' ni a piacokat, a konkurrens termelő államok kereskedőinek ro-. hamát eredményesen visszaverni és az üzletet becsületesen lebonyolítani. Tökéletesen mindegy, hogy a kereskedőt szindikátusnak, vagy Fleissignek hívják. Ezt az állitásom a következő példa világítja meg legjobban. Olaszország nagy fokhagyma termelő "állam. Mindenkor jelentős fokhagyma exportja volt. 1932—83-ban a szabadkereskedelem idejében, dacára az olasz konkurrenciának Makón a fokhagyma ára 34 pengőig emelkedett. 1933—34-ben az olasz hagyma nem sikerült. Olaszország importra szorult. A szindikátus is szállított Olaszországba és ennek dacára a fokhagyma ára maximum csak 8 pengő volt. Nem iram a szabadkereskedelem javára a 34 pengős fokhagyma á-rat és nem írom a szindikátus terhére a 8 pqigős fokhagymaárat, de tárgyilagosan akartam megállapítani, hogy a szindikátus sem tud csodákul művelni és hogy kötöttsége hátrányosan befolyásolja a külföldi kereskedőket, akik régi, megszokott és kiismert kereskedő partnereikkel mindenkor szivesebben kötnek ü/.letet, mint egy paragrafusokkal szabályozott alakulattal. 'Áx angol szállítások külön sorokat érdemelnek. Angliában a szindikátus 819 vagon hagymát szállított. Ennek eladásával az angol Monró céget bízta meg. Ebbe az angol szállításba ezidő szerint még senki sem tud belelátni, tény azonban az, hogy a hagymát nem szállították le fixre, csak bizományba. Régi dolog, hogy a bizományi árun soha sincsen áldás. A bizományos néhány ezer kilóméter távolságban ugy számol, ahogy akar, az ő számláját ellenőrizni szinte képtelenség. Hallottam magas árakról és hallottam hihetetlenül alacsony árakról is. Az ilyen bizományi áruval rendkívül könnyű alákínálni, árakat rombolni, mert a bizományosnak nem fáj a feje, ő a jutalékát mindenképpen megkapja. De tudok arról, hogy más, nagy külföldi cégek hatalmas tételeket kerestek angliai szállításra fixre és nem bizományba és ezeket a tételeket a szindikátus nem szállitotta le, dacára a fixre beigért magas áraknak, mert ragaszkodott bizományosához egy olyan országban, ahol óriási mennyiségű hagymára van évente szükség. Vájjon az óvatos szabadkereskedelem is igy tett volna-e és elutasított volna-e olyan angol kereskedőket, akik hagymáért, — kínjukban — már a külügyminisztériumhoz fordultak. Ezzel az igy megszerzett angol piaeeal van nagyra a szindikátus, de egy szót sem szól arról, hogy a többi piacokon körülbelül '1000 vagonnal kevesebb Twgym?! tudott elhelyezni, mint előző évben » szabadkereskedelcTtt. Egy kicsit olcsóbban kellett volna adni a hagy^ mát, a nagy haszonba belefért volna az olcsóbb á* — és akkor a hagyma a piacokon talált volna elhelyezkedést és nem a Maros hullámaiban. 'A! szindikátus vesztette el ennek az 1000 vagon hagymának a piacát, azt a piacot, amelyet az előző években a szabadkereskedelem szerzett meg CsaK tessék azt egész nyugodtan újra visszaadni a sz»* hadkereskedelemnek, hagyma van bőven, nem fogf ártani, ha idén a termelők egyszer megint el tud< ják adni munkájuknak oly mindenképpen „szagos"4 gyümölcsét! Fiirdőfrikók, sapkák és cipők 1 0gel««ót>Vatt poiiakTesnmnft jzegeJi JáféoLL Ladí eri JEGYÁRUSÍTÁS a színház nappali pénztáránál 9-1-ie és V« 3-tól. JEGYEI KAPHATOK még a Délmagyarország és a Friss Újság kiadóhivatalában. VIAREGGIO STyTL 300 ágy, 100 fürdőszoba. A tenger strand és fenyőerdő között. Nagy komfort. Táoc a szálló kertjében! Koncertek, attrakciók! Korszerű árak! Iga zgató: lov. Patetto. 70 % utazási kedvezmény, minden felvilágosítást megad a budapesti képviselet: „Via' fürdőiroda, Budapest, IV, iVáci ucca 36. (Klotild-palota). Telefon 83-2-56 és 841—89. Lisztképviselőt bevezetett, megbízható urat keres a piacon el ismert malom. Ajánlatokat „Garancia jeligére a kiadóhivatal továbbit 258