Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-22 / 164. szám

8 D Ê l M A G y \ R O R S Z \ Ci Î9V» -ulius 22: ff • i t t I 1 e n ••••• •m^ ^ $ j^fl^T P^ffif^ A szerezze he csillár szühseaietet — „— Modern etaédlöcslUór P II.- Modern Állólámpa P 4.- riil.mo^^^ Leszállított olcsó árak! Kedvezd fizetési feltételekI SEM1'1róféuv'cJmh.»d.Tpí:iawí. hsn megjelenik, manapság minden való' T.inüség szerint e^v Németországban megjelenő időszaki szemlenek nem szabad, v.tgy legalább is nem tanácsos újra lenyomtatni, vagy kivonatolni. Ezért hiányzik az A u s 1 e se-bői teljesen a német belpolitika. Azaz, hngv egészen pontos legyek, kezdetben, a nemzeti szocializmus uralomra jutása után jcíentek meg benne egves ismertető cikkek a nemzeti szocializmus világnézletéről, gazdasági programjáról, államigazgatási elveiről, rövidesen azonban az ilyen természetű cikkek is megszűntek. Ugyanazt a végtelenségig variálni nem lehet, kritilcai természetű cikkeknek pedig a totális nemzeti szocialista államban nincs helyük. Ez az, ami hiányzik nekem az emlilett folyóiratból és általában az egész német napiés időszaki sajtóból. Elvonatkozva a napi politika kérdéseitől, NéMoffeág szempontjából ebben látom az elmúlt másfél esztendőnek egyik legszomorúbb eredményét. Az uj rendszer a szellemi egyoldalid ig bélyegét nyomta rá Németországra. Ezalatt néni azt ériem, hogy a nemzeti szocializmus tiz, husz, ötven vagy száz zsidó és egyéb neki nem tetsző irót, tudóst, művészt és színházi embert kikergetett Németországból. Ez csak egyik része a kérdésnek. A másik része, «mire én rélzok, az. hogy a német szellemi élet és szellemi munka elveszítette a sokrétűségét és veszedelembe került az a valami, amit •z utolsó hetvenöt esztendft alatt teljes |oggal abban lehetett összefoglalni, hogy a németek a világ szellemi életének a közvetítői. Függetlenül ugyanis az egyes népek irodalmi és tudományos teljesítményeitől, a németek voltak «zok, akik szinte szervezetten gondoskodtak »rról, hogy minden, ami a legcsekélyebb mértékben is értékelésre tarthat számot, német fordításhnn megjelenjék. Ha históriai fejlődés különbözősége folytán n német nem is fejlődött a nemzetközi forgalomnak olvan közvetítő eszkö. févé, mint az angol, a tudománynak minden munkása, főleg az exakt tudományok terén, jóbarátok, ismerősök. A vendégek — a marasztalás ellenére — az esti vonattal elutaztak. Neim volt nyugtuk a elegendő lelki erejük, hogy még egy éjszakát a fájdalom színhelyén töltsenek. Pedig Klárinak is el kelt volna a vigasztalás! De Ők nyújtsanak vigaszt? A Ifglesujtottabbak?!... ... fcs az igénytelen kis mozdony kígyózott velük at esti szürkületben, a tiszamenti kis község felé. Gábor bácsi most hallgatott. A restit Sem látogatta meg. Szivarjait épp ugy, mint szivét, félig összetörve vitte haza. Irénke vésztjósló álmára gondolt. Mondogatta is: — Ne aludj, nem álmodsz. Alig esett szó a történtekről. Anna néni megtörten, a fájdalomtól lesújtva, vigasztalanul ült a kupé sarkában. Már két nap óta étlen-sZomjan. Csak Irénke bámult ki az ablakon — önmagának szemrehányóan — a holdvilágos, csillagos nyári éjszakába. Később elaludt, mig a hordárok lármája fel nem ébresztette a beérkező állomáson. • Két esztendő is eltelt, mikor a postás egy ködös őszi nap reggelén becsöngetett Balog Gábor falusi kúriájába. LeVelet hozott a Nyírségből. Az állott a levélben, hogy az újszülött már négyhónapos és jó egészségnek örvend. Klári naponta hosszú sétákat tesz vele. Jöhetnek látogatóba, inert bíznak a jó Istenben, hogy ez már az övék marad. Az öregedő nagyszülők neim tettek biztos ígéretet a látogatásra. Anna néni epileptikus betegségben szenved, a nyírségi temetés óta. Irénke lfttnoki álma ott motoszkált folyton a fejében. Az orvosok nem bíztak benne. Gábor bácsi nem tudta hát az utazásra elszánni magét. De az ötödik napon mégis fel kellett adnia egy sürgönyt Kláriéknak: —Anyátok tegnap meghalt. Jöjjetek, ha jöhettek, holnap temetjük..» A megérkezett unok-a hiába áll ott a nagyanya koporsója mellett, ö most mégis csak az elsővel találkozott; azt látja elcsöndesült, mindennel megavasodott lelkével. többé-kevésbé rászorult a német nyelvnek az 1 ismeretére. Klasszikus tanúbizonyság e tekintetben éppen az angolok nagy lexikona, az Encyclopaedia Britannica, amely arra tórekszik; hogy az egyes címszavak után lehetőleg bibliográfiáját adja az illető kérdés irodalmának. Nos, én meglehetős figyelemmel átnéztem a címszavak egész sorát és megállapítottam, hogy az idézett német munkák száma ma jdnem annyi, mint az angol s a francia egészen eltörpül mellettük. Ez pedig nem véletlen, hanem majdnem matematikái erejű bizonyítéka az egyes nyelvek nemzetközi tudományos szempontból való jelentőségének. Hogy a tudományban mit jelentett a németségnek ez a hallatlan előretörése, annak a múltkoriban egy Kelet-Ázsiáról szóló angol könyvben olvastam a klasszikus példáját. Kínában ma már igen nagy, sok ezerre menő az európai képzettségű kínai orvosok száma. Ezeknek túlnyomó része a német tudomány emlőin nevelkedett. Kínai orvosi körökben a német nyelv ismerete annyira általános, hogy kinai orvosok konzíliumok alkalmával a páciens jelenlétében megbeszélés nyelvének a német nyelvet használják. Akárcsak a mi orvosaink a középkorban és az újkor elején latinul társalogtak a kezelt beteg jelenlétében. Kínában AZ APÓ Gyökeres rendezésre várnak az adóhátralékok Ismeretes az a rendelet, amely az adóhátralékosok számára 5 évig terjedő részletfizetési kedvezményt biztosított, az 1933 december 31én fenállott hátralékok tekintetében. Bármilyen kedvezményt jelentett is az emiitett intézkedés az adóhátralékosok számára, — mégis meg kell állapítani, hogy az 5 éves részletfizetési kedvezmény koránt sem érte el azt a célt, amelyet annak idején elképzeltek. A helyzet ugyanis ma az, hogy a hátralékosok jórésze Ugyanolyan, vagy még rosszabb helyzetben van, mint volt a rendelet előtt. Nevezetesen a részletfizetési kedvezmény során engedélyezett részletek betartását az adóhatóság igen szigorúan ellenőrzi s nagy számban vannak adózók, akik már az első, vagy második részlelnél megbuktak a kedvezménnyel. A rendelet szigorúan előírja az adóhatóságnak, hogy a részleteket be nem tartó hátralékosok ellen a végreha jtást minden esetben folytassák le, amint hogy teljesen céltalan és nevetséges lenne a részletekre ujabb részletet, vagy haladékot engedélyezni. Ezek a hátralékosok tehát most még rosszabb helyzetben vannak, mert mig azelőtt kisebb-nagyobb összegek lefizetésével elkerülték a végrehajtá'st, addig most már nincs számukra további haladék. Fizetni kell, vagy jön a végrehajtó. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek minden tekintetben való kielégítő megoldása nagy nehézségbe ülközik, mert az adóhátralékosok és az államkincstár érdekeit sehogy sem lehet közös nevezőre hozni. Amint igaz azonban az, hogy az adóhátralékok behajlásáról gondoskodni kell, mert az államháztartás egyensúlya elsőrendű fontossáS

[u, épp annyira igaz az is, hogy ugyanolyan ontossággal bír az adóhátralékosok teherbíró képességének fokozása. Arról is gondoskodásnak kell történni, hogy a hátralékosok össze ne roppanjanak a közterhek súlya alatt, s továbbra is megmaradhassanak adófizetőknek. Itt az államháztartás és az adóhátralékosok ér1 német az orvostudomány nyelve. De köztudomású az is, hogy nincsen még egy nemzet, melynek egyetemei esztendőről-esztendőre annyi idegen nemzetiségű hallgatót láttak volna vendégül, mint a német főiskolák. Sok esetben még a németség patologikus ellenségei is a német felső oktatásnak köszönik azt a kevéske tudást, amivei dicsekedhetnek. A németség szellemi munkájának ez a része forog veszedelemben. Németországban ma a megélhetés drága és sokan, akik máskülönben Németországba mentek volna tanulni, kiszorulnak a német főiskolákról. A magas előállítási költségek folytán a német könyv ma drága és sokkal kevesebb német könyv kerül ,külföldre, mint még egy-két esztendő előtt ís. De mindezeknél sokkal súlyosabban esik latba, hogy Németországban elveszett az a légkör, amely alkalmas volt ennek az igazán magas értelemben vett internacionális munkának a végzésére. Megrendszabályozott főiskolák és egyoldalúan színezett könvvek és folyóiratok senkit sem csábíthatnak, hogy bennük keresse valaki a tudomány forrásait. Ezt hiányolom én a mai Németországban és ebben látom a német szellemi életnek egyik nagy veszedelmét s az egész világ szellemi életének egyik igen nagy veszteségét dekei találkoznak. Hosszú gyakorlati tapasztalat az, hogy az adóhátralékok érdekében tartott árveréseken a végrehajtási költségen kívül, rendszerint csak égy töredéke folyik be a hátraléknak, mert ilyen árverésen csak a legritkább esetben lehet elérni a lefoglalt tárgy értéket. Vészit tehát az adózó, akinek az ingóságát értéken alul kellett eladni, de veszít a kincstár is, mert az árverés után még fennmaradó hátralékot le kell írni behajthatatlanság címén. Részletfizetéssel pedig azért nem lehet a, kér, dést megoldani, mert hogyan képzelhető el, hogy az a hátralékos, aki éveken keresztül a folyó adóját sem tudta kifizetni, majd a folyó adó mellett még a hátralék törlesztésére szolgáló részleteket is kifizetheti. Csak gvökeresen megreformált adópolitika segíthet. Külön — el kell birálni minden egyes hátralékot, mint történt az 1928-ban, — a behajthatatlanoka t törölni, a beha jthatóknak pe. dig olyan fizetési kedvezményt engedélyezni, amit be is lehet tartani. Hofbauer 'A'rtur. KÍtünő málnaszörp nagyban és kicsinyben — olcsón kapható TQKflll BQPSZOlOMBftN Szér.hnnvi tér 8. ex. TISZTELETTEL várom régi vendégeim, ujjakkal. Naponta Polgári sőí osapolás. Jó bor. Kell még más ? Németh István kisprófétáhor, Tisza Lajos körnt 52. 5 szobás modern lakás a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár széképületéhen, aug. l-re, vagy nov. l-re kiadó. I olricuéllmóe előtt hozassa rendba kárpitoLaHaoVdliU£tio zott bútorait. Ata'akitások,javítások szakszerűen Mindennemű párnázott butor állandóan raktáron. Katzla laslférek kAroitosak. Ulem Ll. Még s napig Réti áruházban SST sxeionvégi vásár ¡'Y"". " .., " Selymek. m«selymek, muszlinok, grenaainok ai b. nagy völaaxiékba n.