Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-20 / 162. szám

DfcPMAGyAROftSZAG 1934 fulíus 20": Pénteken dől el, hogy a szintiikaíuson kívül exporiálhat-e más is hagymát? (A fi ¿magyar ország makói tudósítójától.) Serbán Iván, a külkereskedelmi hivatal alelnöke értesitotte a makói szindikátus vezetőségét, hogy a tárcaközi bizottság, amely a kereskedelem és a földművelésügyi miniszter megbizottaiból alakult, tudomásul vette, hogy a makói termelők és kereskedők özös értékesítési szervet létesítettek a makói hagyma értékesítésére és tekintettel arra, hogy ennek a szervnek a megalakulásához az összes ¡oezőgazdasági érdekképviseleti szervek hozzájárultak, Így az állam által biztosított összes kedvezményeket megndia e szerv számára. E kedvezménj ek sorában legjelentékenyebbek : a valutakedvez menyük ós a szállításhoz szükséges tanúsítványok kiadása Hangsúlyozza a külkereskedelmi hivatal, hogy ezek a kedvezmények csak a szindikdtust Illetik meg s amennyiben más szerv, vagy kereskedelmi alakulat is részt akar venni az exportban, ugv ezt osak a földművelésügyi és kereskedelemügyi minisztérium külön enged A y ével teheti meg s ezt az igedélyt minden szállítási tételre vonatkozólag külön kell kérni s a kérelem után a tanúsítványok kiadása előtt a kiszállítandó hagytma eladási árának fel . letétbe kell helyezni a Nemzeti Bank által megjelölt pénzintézetnél. A? exportőrtik állítása szerint ez a megszorítás teljesen lehetetlenné teszi azt. hogy a szindikátuson kiviil mér. szerv, vagy magánkereskedők is résztwhessenek az exportban. A szindikátus ma 5 pengős áron 10 vagon hagymát vásárolt, a szindikátuson kiviil áHó szabadkereskedők szervezete 5 és félpengős áron vett kisebb mennyiséget. Sokait beszélitek a piacom a földeáki Wolfmgerék szállításairól. Eszerint Wolfingerék 80 vagon zöldhagymát adtak el Bécsben 10 és félisohillim es árom. Eddig azonban osak 30 vagonnal tudtak elszállítani és a még hiányzó 50 vagmn szállítása a most életbelépett rendeletiek folytán kétségessé válik. Közöltük azt Is. hogy pénteken délelőtt ülésre 111 össze a szindikátus ellenőrző bizottsága. Ennek az ülésnek nagy jelentőséget ad az a körülmény. hogy tárgysorozatán sztrepel a szabadkereskedők ujonnam alakított szervének az ügye. A sznhad'Vcreshedők — mir.t értesülünk — azA DÉLMAGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA 10 Tutuka Ninos jeligéje. Valahonnan sültszalonna szagát hozza a szél, Uil a dombhajlaton virágzó almafák tövénél kékes ködbe szalad át és kesernyés illatot áraszt a nyers gallyból rakott tűzrakás füstje és aranyos napfény k'pkeszárnya borítja be az ünneplőköntösbe öltözött virágos tájat. Töpörödött, öreg parasztanyóka gondbaboruló •szemmel tekint a napsütéses iszalag felé. Kékfestő agyonfoltozott szoknyáját enyhén bodrozza a reggeli szellő, s csak ugy, mellékesen orra alá csapja a domb másik oldaláról átlopott mennyei illatot. Ez az illat legörbitl a vértelen, foghijjas száját boritó ajkait. Az ö embere is korán indult munkára, mint azok odaát; az ő embere is früstökre késtülődik most, de az ő embere nem süthet szalonnát s nem piríthat kenyeret annak csöpögő zsírjához. Alig-alig került ma hajnalba egy-két harapás kenyér a háziszőttes, pirosra csíkozott tarisznyájába. Szegény öregasszony, ugy tudja sajnálni az ő hűséges párját, hogy a szive mpjd leszakad e nagy sajnálata alatt és fáradtan hunyorgó szemeiből könnvpatnkot sajtói a fájdalom prése. Aszott, horpadt mellét hullámzó mozgásba hozzá a zokogás. Csak az Asszonyok Asszonya sirhatott igv egykor «gysziUöVt-fiáiniaik világmegváltó szenvedésekor. Kesergő bujában észre sem veszi, hogy valami puha melegség fészkelődik lábainál, majd telető-rokknl egy sárgatéglás, pettyes gallérú, szelid tyúk kárál hozzá és néz fel rá okos szemekkel, észrevétlcmséget pedig a kékszoknya ráncainak, csőrével való ráncigálásával bosszulja meg, mlg végül Is, észreveszik. Anyóka a könnyek kódén keresztül rámosolvoéik. majd lehajolva meesrmoeatia hűséges jószázal is megelégednének, ho^y bizonyos kontingenst biztosítanának számukra. Hivatkoznak arra, hogy a termelők érdeke is megkívánja, hogy a piacon megmaradjon a konkurrencia, amely kétségtelenül legjobb serkentője az üzleti életnek és az árak kialakulásának. Kérdés azongát, mire az örömtrillázva köszöni meg a szeretet megnyilvánulását. — Tutuka, — becézi Anyóka gyenge hangon, — ami talán nem is a testéből, de a lelkéből fakad! Tutuka, a kis ravasz, ölébe ugrik és ott meleg fészekre találva, elhelyezkedik. — Tutu, tutu, — simogatják kézzel és szavakkal. Azután neki panaszkodnak: — Tudod, Tutuka, nagyon bánatos a te öregasszony gazdád! Cres a kamrája, üres a konyhája, az udvara és a bugyellárisa is üres! Csak a dobbanó szive, rebbenő lelke van csordultig tele búbánatos kesei^üséggel. Apóka éhesen ment munkára, éhesen jön haza, s üres asztal várja! Látod, Tutukám, ezért könnyez szomorúság kőzött a te asszony gazdád! Tutu, féloldalra hajtja fejét, s ugy nézi a panaszkodót karattyolva. Sem ő, sem anyó nem tudják mi az a világválság. Tutu csak azt látja, hogy Anyóka sir; Anyóka csak azt tudja: nincsen kenyér, nincsen zsír, nincsen fa és nincsen pénz, amin ezeket meglehetne venni! Egyszerre csak ijedten tapad rá a szeme Tutukára. Mi lenne, ha bevinné a piacra eladni? — Nem. nem *— jairtul fel a lelke és hessegeti el magától a gondolatot. Azután megint: — Hiszen Apókáért hoznék áldozatot, azért az Apókáért aki ma étlen dolgozik! Viaskodik a szive tovább. — Ma még csak csütörtök van. egy fillér sincs a háznál, s mi lesz még szombatig?! Az ól felől malac sirás nyőszördül. — Az sem lakott még máimn jól a szeflény pára! És határozott — szívfájdalomtól felszisszenve. El kell. hogy adja Tutukét, a szelid, szinte lelkesnek hitt egyetlen jószágát. Hát a fiait... azokat is odaadta valamikor a bajban lévő hazának! Csak Apóka maradjon meg neki most már, ezzel is beéri. Lassan pöszmötöl az útra. Szalmával fészket bélel a kosarába. Gyengén összeköti Tutuka lábait, s egy erős öleléssel vónban, hogy a tárcaközi bizottság határozata és rendelete után lesz-e lehetőség e kívánság teljesitésére. Az ellenőrző bizottsági ülésen már, résztvesz a két uj felügyelő is, akik a külkereskedelmi hivatal megbízásából ma jelentkeztek Tarnay alispánnál. ja utoljára szívéhez közel a szefid állatot és csak ugy helyezi bele a kosárba. Azután szaporázza lépteit a piactér felé. Ott beáll az aprójószágot áruló gazdasszonyok sorába. Jól megnézi azokat, kik Tutuka iránt érdeklődnek. Végül is, megalkuszik egy ismerőssel, ki tenyésztési-e veszi meg Tutukát. Reszkető kézzel emeli ki és jóformám eHocfömtt fejjel helyezi bele az idegen kosárba. Tutuka volt, Tutuka nincs többé! Fényes ezüstpénzt adtak érte. S ez a pénz égeti a markát és a lelkét. De nemsokára tul ad rajta! Hiszen nem Júdás pénze ez, hanem a szeretetéi Apóka most étiezik... de nem sokáig! Jó vacsora vár rá estére és szalonna is lapiil holnap a csíkos tarisznyájába! Gyorsan vásárol he Anyó és siet haza. Éhesen sivit óljában a malac. No lám, mégis jó az Isten, ez megmaradt neki Apón kiviil. S már gyönyörködni 1« tud csámcsogó lefetyel ésébe. S estére fordulva, párolog a leves, piroslik a paprikás leve Ínycsiklandozóan Apóka előtt. Az pedig, csodálkozóan, kérdőleg mélyed szemeivel az Anyó szemébe bele. — Eladtam Tutukát, Apó —szól hozzá telelőn, erőltetett vidámsággal, — úgyis kitójta már magát. ne etessük ezzel a drága eleséggel. De Apó szeme éles és meglátja a titkolt bánatot a párja mélyen ülfi szemében s ez a bánat az ő szemére is könnylátyolt von. Alig birja rendes hangját megőrizni és csak ugy titokban vet egyegy simogató, miwlentátfogó szeretettelteli pillantást, hűséges, önfeláldozó élettársa felé. Csendben eszegetnek. Künn elégedett röffenéssel tér nyugovóra a maj lac. Csak Tutuka helye ásít hangosan-ső téten, üresen. Különben csendes, virágillattól terhes, tavaszi estére borítja csillagokkal ékes éjjeli sátrát a jó Istea éiieli őre. Kincs ezer pengője a városnak a telepek uccáinak átkeresztelésére (A Délmagyarország munkatársától.) Az év elején a 'rtlmestcr megbízásából Kroól Oszvald tb. főmérnök, tervezetet készitett a városkörüli telepek ucoaneveinek megváltoztatására. A javaslat szerint a telepek uccáit — a Somogyi-telep kivételével — a megszállott területek egy-etrv vírostról 1 evezik el. A város ¿-szaki részén lévő telepek Nyugatmagyarorszáa déli telepek pedig Bánát és Báoska városairól kapnának uccaneveket. Százötven uccaelnevezést hajtanának végre az átkeresztelés során. A javaslatot tárgyalta a tavaszi közgyűlés és elhatározta a telepi uccák nevének mielőbbi megváltoztatását. A Fodor -telepen meg is kezdték az uecanév'elző táblák kicserélését és ugy volt, hogy folytatják a telepi uocák nevednek átkeresztelését. Az akciót azonban abbahagyták, egyelőre nam is kerül erre sor, írnert az uj táblák megrendelésére nincs a városnak pénze. Kiszámították, hogy a telepi uccanévjelző táblák beszerzése legalább ezer pengőbe kerülne. Fedezetet viszont erre nem jelölit ki a közgyűlés, igy majd valószínűleg akkor kerül sor a teiefrf raccák nevének ímegváltoztaitására, ha lesa megfelelő fedezel „KÉZIRAT GYANANP'i A „KaviAr"-tól a „Stellá"-lg (A Délmagyarország munkatársától.) Jó konjunktúrája van az utóbbi időben — a pornográfiának. Szegedet és a jelek szerint az egész országot elárasztják román megszállott területről érkező pornografikus füzetekkel és könyvekkel. Különféle ügynökök házalnak velük és titokzatos arccal sózr zAk rá a kiválasztottakra méregdrága áron ezeket a kiadmányokat, amelyekre rá van irva ei a két szó: „Kézirat gyanánt". Az eddigi megállapítások szerint Tem«svár a kiadványok kiinduló helye. A nagy bánáti városban jelenik meg évek óta Dinnyés Árpád szerkesztésében a ,,Kaviár" cimű hetilap, amelyet az egész országban elterjesztettek, az élelmes ügynökök révén. A lap az wtóbM időben nevet változtatott, jelenleg a „Stella" névre hallgat A jelek szerint Temesvár—Szeged—Budapest ezeknek a füzeteknek, kiadványoknak az utja. Egyidőben — értesülésünk szerint — egy szegedi hajós hozta Szegedre ezeket a füzeteket, innen postacsomagban mentek tovább Budapestre. Az üzlet kitűnőnek bizonyult. Egy-egy könyv 8—10 pengőért kelt el, egy füzetért pedig 1 pengőt •« elkérnek Évekkel ezelőtt a „Kaviár" legális ntem is igyekezett bejutni Magyarországra, de a belügyminisztérium az egész «-szag területéről kitiltotta. Eaután kezdődött meg a földalatti terjeszkedés. Mindenfelé mutatványszámokat küldtek és előfizetéseket gyűjtöttek. Értesülésünk szerint az egész ország területén megindult a tisztító munka a pornografikus kiadványok ellen. Elsősorban Szegeden néznek a terjesztők utám, mert ugy látszik, hogy ezeknek a „sajtó-termékeknek" itt van a főelosztó helyük.