Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-20 / 162. szám

DttMAGYARORSZAG SZEGED, 9BMke«z<A«ég: Somogyi ucca Z2.,i.em, Teleion: 23-33.^KladóhlVBtal k»lc*önkOnyviar é* Jegyiroda : ArodI ucca S. Telelőn : 13-00. - Nyomda : Lltw Lipót ncca lO. Teleion r 13>o«. Távirati M levélcím: Délmagyaronzag Sicqcrt Péntek, 1934 julius 20. Ara 12 fillér X. évfolyam, 162. ÍZ. EtOntETÉS: Havonla helyben 3.2(1 VidAHen «« Bndapetien 3.00, k.Uli»ld»n 0.40 pengd. ^ Egyes tzAra Ara hélköi« nap 12, vatár- ét Ünnepnap 201111. Hlr detétek felvétele tarifa szerint. Memelenlk héiit kivételével nanmtn rfiqoel Nevek magyarsága Előre kell bocsájtanunk, hogy mi a nevet és nemzeti érzést nem tekintjük összefüggő, vagy egymást fedő fogalmaknak. Idegen hangzású névvel is lehet valaki kifogástalanul jó magyar és teljesítheti maradéktalanul az országgal szemben fennálló kötelezettségeit. Mi a mostanában ismét örvendetesen uj erőre kapott névmagyarositási mozgalmat nem is az egyének szemszögéből Ítéljük fontosnak, hanem tágabb, szélesebb értelemben vett jelentőséget szeretnénk neki tulajdonítani. Nemcsak az egyéni életnek, hanem a közéletnek is vannak esztétikai szempontjai. Az ilyen esztétikai szempontok közé tartozik, hogy a nevek is fedjék a nemzeti életnek tényleges tartalmát és a nevekben is kifejezésre jusson bármely országnak nemzeti mivolta. Egy-két idegen hangzású név esetleg nem számit, de azt természetesnek kell tartani mindenkinek, hogy Franciaországban a francia, Németországban a német, Nagy Britanniában az angol, Magyarországon pedig a magyar hangzású nevek legyenek többségben és főleg a közélet területein a francia, német, angol és magvar hangzású nevek domináljanak. Érzelmi okokból a magyar példákat mellőzve, csak azt állapítjuk meg, hogy valamiképpen idegenszerüen hatna, ha német nevű miniszterelnöke volna Franciaországnak, vagy francia nevü kancellárja Németországnak. De talán szabad megkockáztatnunk mer azt a feltevést is, hogy ezekben az országokban az idegen hangzású név sokkal inkább akadálya volna a politikai és általában közéleti érvényesülésnek, mint erre mifelénk. Nálunk a történelmi fejlődés folytán tömérdek az idegen, főleg a szláv és német hangzású név. A statisztikai hivatal kimutatása szerint az országnak nyolc millió lakosáb két milliónál, tehát egy negyednél több, vise' szláv és német hangzású nevet. Kombinálva ezt a számot a nyelvtudásról szóló adatokkal, meg lehet állapítani azt is, hogy e két millióból tömérdek sokan vannak, akiknél az idegen név már csak a multaknak elhalványult emléke, mert a magyaron kivül idegen szót egyáltalán nem értenek. Az aránytalanságnak meglepő mértéke derülne ki például, ha valaki a szegedi városháza igen derék, kötelességüket pontosan teljesítő és magyarságukban minden kétségen felül álló tisztviselőinek neveit idegen nyelvekben való jártasságukkal óhajtaná összehasonlítani. Nem hisszük, hogy tiz német hangzású névre egy is esnék, aki beszélni is tudja a németet. Kivétel talán a tiszti főorvosi és idegenforgalmi hivatal. De hogy ennek a nevek és viselőik közötti aránytalanságnak az esztétikai szemponton túlmenő jelentősége is van, azt éppen most az utódállamok példája mutatja, ahol névelemezés alapján szakítanak le a magyarság élő testéről olyan egyéneket, akik egyetlen idegen szót sem tudnak, csupán azért, mert nevüknek németes, vagy szlávos a hangzása. Ma kell látnunk, hogy hatvanhét óta milyen mulasztások történtek nálunk ezen a téren, amelyek most keservesen megbosszulják magukat. Igaz, hogy akkor voltak egy. rrősebb névmagyaros'iási akciónak olyan akadályai, *meh?ek a dinasztiával a közös hadsereg i szervezetével és egyéb külső körülményekkel függőitek össze. Ezeknek a körülményeknek a súlyát érezzük ma és ennek kell tulajdonitanunk főleg a német sajtóban jelentkező olyan állitásokat, hogy önálló magyar szellemi élet nincs, az önálló magyar gazdasági élet, ipar és kereskedelem mese, mert a nevek bizonyítanak: itt mindent az idegenek csináltak. Elismerjük, a név sok tekintetben érzelmi kérdés és a legtöbb ember szorongást érezhet, ha az elhatározás elé kerül, hogy megváljon attól a névtől, amelyet apái évszázadokon keresztül becsülettel viseltek. Kényszerítő rendszabályokkal, parancsszóval az ilyen kérdések nem is rendezhetők. Évszázadokon keresztül a magyar asszimilációnak az volt a titka, hogy a magyarság a jogoknak teljességével, az egyenlő elbánás legteljesebb mértékének biztosításával igyekezett magához kapcsolni azokat, akik részesei lettek a magyar sorsközösségnek s akiknél a teljes érzelmi egybeolvadás megelőzte, hogy magyarságukat egy külső aktussal, a magyar hangzású névnek felvételével is kifejezésre juttassák. De ha ez az eset állott fenn a múltban s ha a magyar közélet most sem térhet át ilyen érzelmi természetű ügyekben a brutális erőszak rendszerének alkalmazására, ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy egyszerűen belenyugodnék az idegen hangzású nevek tömegének állandóságába. Lesznek, akiket a belátás szempontjai fognak rábirni nevük mcemagyarositására. Itt az államhatalomnak kötelessége, hogy formalitások elengedésével, az eljárás meggyorsításával menjen segítségükre azoknak, akik rászánják magukat erre a lépésre. De ezen tulmenőleg vannak a névmagyarosítás elősegítésének magánjogi jellegű eszközei is. Aki birtokon belül van, azt érinteni nem lehet. Mi akadálya lehet ellenben, hogy a város, vagy bármely más közület, mikor mint munkaadó valamely állást be akar tölteni, kimondja, hogy előnyben részesíti azokat, akik azonos előfeltételek mellett magyar nevet is viselnek? Senkit sérelem nem ér. Valaki állást keres és jogviszonyba akar kerülni a várossal. A város nem kényszerit, csak előfeltételként állitja fel a magyar nevet. Aki bármilyen oknál fogva nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni ezt a fel* tételt, maga mond le a jogviszony megteremtéséről. Már pedig ezt parancsolják a politikai okok is. A magyar városok és egyéb magyar közületek legyenek nevükben is magyarok.. Nyolc ország a keleti Locamo listáján (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Bár még általános a bizonytalanság abban a tekintetben, hogy mely államokra terjedjen ki a javasolt keleteuróoai egyezmény, a Reuter Iroaa diplomáciai levelezőjének értesülése szerint azon a hivatalos listán, amelyet B a r t h o u francia külügyminiszter Sir John Simon angol külügyminiszternek átnyújtott, a következő országok szere-: pelnek: Finnország, Válság élőéi a Boumevgue-hovmány Tavdieu Stavisky-vaílomása miatt a radikális miniszterek kiválnak a kormányból ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A radikális csoport tagjai csütörtökön Herriot pártelnökkel történt telefon-megállapodás után elhatározták, hogy péntek délutánra minisztertanács összehívását kérik, amelyen részivesz a párt miniszter tagjai között Herriot is. Ha a minisztertanács nem talál kielégítő megoldást a Tardieu által felidézett helyzetre, akkor az úgynevezett nagvtanársot hívják össze. A nagybizottság dont majd arról, hogy a n'i-t miniszter tagjai milyen magatartási tanúsítsanak. Politikai kö:ökben nem hiszik,-hogy a kormánykoalícióban szakadás állna bé. Valószínűnek tart iák, bosy D o u m;e r fi u e mjjaiszterelnöknek sikerül majd elsimitani az ellentéteket. Legújabb értesülés szerint a minisztertanácsot péntek délután öt órára hivták össze. A minisztertanácson Cheron igazságügyminiszter fog elnökölni. Doumergue miniszterelnök, — akivel telefonon érintkezésbe léptek —. kijelentette, hogy fáradtnak érzi magát és nem tér vissza Párisba, de előre beleegvezését adja a minisztertnnárs határozatához. H e rri o t Genfliől Lyonba érkezett és a pénteki minisztertanácson ő is részt vesz. Mint csütörtökön ismeretessé vált Chauf e m p s, volt, miniszterelnök tegnap éj jel nyomban kihallgatása után felhívta Hérriot-t Genfben s közölte vele, hpgv a pártot milyen támadás érte Tardieu részéről. A Dénteki minisztertanácson a radikális Dárt